Észak-Magyarország, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-01 / 76. szám
1986. április 1., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 v Megyénkben, de Miskolcon is számos sikeres ipari beruházás valósult meg az utóbbi esztendőkben. A sikeres beruházás alatt ezúttal azt értjük, hogy az adott létesítmény magas műszaki színvonalon, a beruházó és az üzemeltető megelégedésére. határidőre és az előirányzott költséget nem túllépve készült el. Sajnos, mindez nem mondható el a Borsodi Ércelőké- szitö Műben (BÉM) folyamatban levő beruházásra, melynek ügye a napokban a Miskolci Városi Párt-vég- rehajtóbizottság elé került. Már elöljáróban megjegyezzük, annyira bonyolult, szövevényes, ellentmondásokkal teli kérdésről van szó, hogy a téma részletes elemzésére nem vállalkozhattunk. De nem is feladatunk ez. Az érthetőség kedvéért annyit feltétlenül meg kell említenünk, hogy amikor a szóban forgó fejlesztés híre eljutott az ércelőkészítő műbe. a gyáregység közép- és alsó szintű vezetői, de a fizikai dolgozók is egyaránt nagy várakozással tekintettek a beruházás megvalósítása elé. A BÉM akkori vezetőinek tájékoztatása alapján az emberek azt várták ettől a mintegy egymilliárd forint értékű fejlesztéstől, hogy az 1980—82-re felgyülemlett belső gondok megoldásához is hozzásegítenek az elkészülő új létesítmények, berendezések. Tulajdonképpen milyen belső gondok nehezedtek a gyáregységre? A bajok gyökere lényegében a hetvenes évekre nyúlik vissza, amikor a BÉM kiemelkedő termelési eredményeket ért el: az évi 2 millió 900 ezer tonnás kapacitást beruházás nélkül három és fél millió tonnára növelték. A sikerek akkor a belső gondokat még eltakarták. Elmaradtak viszont a szinttartó beruházások, fejlesztések, amelyek bizonyos idő elteltével azzal a következménnyel jártak, hogy 1980-ra a gépi berendezések hetvennyolc százaléka nullára lefutott. Ráadásul a „kemény" egyszemélyi vezetés mellett „halk" szavú párt- és szakszervezeti vezetés dolgozott. Ilyen körülmények közepette — érthetően — a gondok, problémák felvetése nem találhatott meghallgatásra. Az emberek, a beruházás megkezdésekor joggal reméltek. hogy a tervbe vett fejlesztés eredményeként nagymértékben csökken majd a környezetszennyezés. hogy mérséklődik a nagymérvű, a munkakörülményeket nehezítő porártalom, megszűnik a nehéz fizikai munka, és sor kerül az elavult gépek, berendezések cseréjére. A dolgozóknak ezt a várakozását táplálta a BÉM gazdasági és politikai vezetésének akkori tájékoztatói, amelyek hibásan az energiaracionalizálási beruházást a gyáregység rekonstrukciójának tüntették fel. Pedig csak arról volt szó, hogy jelentős porcsökkenést eredményező, a da- rabosítmány minőségét javító beruházást valósítanak meg a BÉM-ben. A végrehajtó bizottság ülésén többek részéről elhangzott, hogy a nagy optimizmussal fogadott beruházás általános meglepetésre gondoltat, problémákat okozott. így például, rossz felmérések miatt a gyáregy- ségvezetés kénytelen volt számos munkát a BÉM dolgozóival elvégeztetni. Ez nagymértékben lekötötte a karbantartó és az üzemeltető szervezetet, emiatt tovább csökkent az amúgy is törékeny üzembiztonság. És a baj nem jár egyedül: először a Dunai Vasmű ellátásáról kellett lemondaniuk, később pedig már a borsodi kohók igényét sem tudta a BÉM a terv szerint kielégíteni. S közben tovább romlott a dolgozók szociális ellátása, a munkakörülmények pedig enyhén szólva, nem feleltek meg a mai követelményeknek. Szinte példa nélküli az is, hogy egy beruházáson, esetünkben a félkész állapotban levő I. ütem elkészült berendezéseit üzemelésre átvegyék. Holott ez történt a BÉM-ben 1983 végén, amire a vállalati érdekekre hivatkozva a Kohászati Alapanyagellátó Közös Vállalat (KOKÖV) vezetése utasítást adott. (Azóta számos személycsere történt a vállalat vezetésében — szerk.) Ennek egyenes következménye volt. hogy véget nem érő kötélhúzás, vita kezdődött a fő- vállalkozó és az üzemeltető között arról, hogy a berendezések üzemképtelenek-e. vagy pedig a BÉM nem készült fel. illetve nem képes az üzemeltetési feladatok ellátására. Továbbfejlesztik a mezőgazdasági Aztán jöttek a megérett vezetőcserék: 1984 eleje óta már a harmadik gyáregy- ségvezető áll a BÉM élén, s birkózik a meglevő gondokkal. A rendezetlen termelési, gazdálkodási helyzet láttán a dolgozók nagy része elkedvetlenedett, feszült hangulatban töltik nap mint nap idejüket munkahelyükön. Vannak, akik kilátástalannak érzik helyzetüket, emiatt sokan otthagyták a BÉM-et, így óriási nehézségek támadtak a káderutánpótlásban. (A legutóbbi felmérések szerint a fizikai dolgozók körében a fluktuáció mértéke elérte a negyven százalékot — szerk.) A helyzet kialakulásában — mint azt a városi pártvégrehajtóbizottság állásfoglalása is hangsúlyozza közrejátszott a beruházással kapcsolatos döntések elhúzódása, a műszaki kérdések eltérő megközelítése és rendezetlensége, a munkafeltételek tartós romlása, az üzemvitel, a gazdálkodás, a belső rend számos problémája, a szakemberhiány, a vezetés gyakori cserélődése. Befolyásolta a helyzetet továbbá a KOKÖV és az alapító vállalatok egymás közötti vitája, érdekviszonyainak ütközése, a vállalati gazdálkodás nehézségei. Persze, közvetett módon a vaskohászatot ért hatások és a rendezés elhúzódásának következményei ugyancsak megnehezítették a BÉM dől gát. A testület úgy ítélte meg, hogy az év elején hozott döntések alapján lehetőség nyílik az energiaracionalizáló beruházás megfelelő befejezésére. azonban csak műszaki kompromisszumok, az eredeti műszaki cél csökkentése, lényeges határidő-eltolódás és költségtöbblet árán, ám ennek mértéke ma még nem mérhető fel pontosan. A helyzet mérlegelése alapján a végrehajtó bizottság fontosnak tartja, hogy a beruházásban részt vevő vállalatok — különösen a KOKÖV, mint beruházó és az LKM, mint fővállalkozó — kövessenek el mindent a beruházás befejezéséért, mégpedig oly módon, hogy an nak költségei és a tervezett megtakarítások minél jobban közelítsenek az eredeti célkitűzésekhez, a műszaki tartalmat tekintve pedig vegyék figyelembe a menet közben szerzett tapasztalatokat, ^elégítsék ki a felhasználók igényeit, és biztosít sák a normális üzemvitel technikai feltételeit. L. L. •• • i üzemi orvosi hálózatot A mezőgazdasági nagyüzemek kialakulása és technológiai sajátosságai szükségessé tették a téeszekben, valamint az állami gazdaságokban is az üzemorvosi hálózat kialakítását. Néhány éve országosan is az elsők között — ez a folyamat megyénkben is megkezdődött. Az üzemorvosi feladatokat a körzeti orvosok látják el. A lakossági alapellátást biztosító hálózatra „építették rá", azzal összhangban alakították ki a részfoglalkozású üzemorvosi állásokat. Lehetségessé tette és megkönnyítette a hálózat kialakítását az a tény, hogy a téeszek egyesülése után több falu tartozott ugyanahhoz a gazdasághoz. A néhány éves tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a szervezési forma jól bevált. Megyénkben jelenleg valamivel több, mint harminc ilyen mezőgazdasági körzeti orvos működik. A megyei tanács egészségügyi osztályának tervei szerint a tapasztalatok felhasználásával ezt a formát tovább szélesítik. A hetedik ötéves tervben újabb, mintegy 30 általános körzetet szerveznek át mezőgazdasági üzemi körzetté. Az egészségügyi ellátásnak ez a formája számos előnnyel jár. A körzeti orvos lakóhelyéről ismeri betegét. aki mint téesztag, vagy állami gazdasági dolgozó jelentkezik nála az „üzemben”. Ugyanakkor a gazdálkodás jellegéből számos olyan feladata is van. mint például a nyári aratás idején a dolgozók egészségügyi ellenőrzése, a táplálkozással kapcsolatos vizsgálatok, a majorok, istállók, tejkezeléssel, nemkülönben pedig az egyre több helyen fellelhető ipari melléküzem- ággal kapcsolatos ellenőrzés, elvárások betartása. Feltűnően visszaesett az á fészek mezőgazdasági termékforgalma a VI. ötéves terv időszakában. Szemmel láthatóan lazultak azok a szálak is. amelyek a zöldséget termesztő kisgazdaságokhoz fűzték őket. E lazulás azért is sajnálatos, mert a zöldség- és gyümölcsfor- galmazás még ma is a kereskedelem egyik leggyengébb pontja. Az üzletek kínálata — az érzékelhető erőfeszítések ellenére — nem mindenütt kielégítő. A létrejött termelési lehetőségeket ezért is kellene — kell! — jobban kiaknázni Egyes vidékeken — mindenféle költségnövekedés és más nehézség ellenére ma is tekintélyes mennyiségű árut termelnek meg szakcsoporti formában, mégpedig úgy, olyan feltételek mellett, hogy sem a kemény munkát végző termelők, sem az árut fölvásárló és értékesítő áfé- szek nem érzik becsapottnak magukat. Merthogy — becsületes munkáért — tisztes pénzhez juthatnak. Ennek a kapcsolatnak az egyik legfontosabb eleme a bizalom. Csak ott születnek szép sikerek, ahol mindkét fél — termelő és felvásárló — kellően tiszteli partnerét, elismeri annak erőfeszítését, sohasem akar visszaélni a másik szorult helyzetével. Am sajnos, még mindig ez a ritkábbik eset, mert a kapcsolatok nagyobbik felet a kölcsönös bizalom hiánya jellemzi. Ezért a szerződésnek még ma sincs akkora tekintélye, mint ahogy az elvárható volna. Sokan — nem is titkolják — csak formalitásnak tartják, s egyes pontjait saját érdekük szerint értelmezik, annak megfelelően igyekeznek elfogadtatni.. Így aztán szinte rendszeres a kölcsönös egymásra mutogatás, a vádaskodás. Hol a felvásárlók „vágják le" a jó minőségű árut, hol a termelők ügyeskednek, és viszik terméküket a többet ígérőnek a régi partner helyett. Pedig a mezőgazda- sági termelésnek — amióta világ a világ — az az egyik sajátossága, hogy nehéz pontosan meghatározni, mennyi áru kerül majd tető alá. A modern technika sokat segít a földön fáradó embernek, de még ilyen feltételek mellett is nagy a hozamok, a leszedett, begyűjtött gyümölcsök évenkénti mennyisége között az ingadozás. Ezért olyan felhős a termelők és kereskedők homloka évről évre, ezért olyan nehéz olajozottá tenni a termeltetést és a felvásárlást. Nyilván csak akkor lesz kiegyensúlyozottabb az áfészek mezőgazdasági tevékenysége, ha a kölcsönös előnyök alapján. több év eredményeit és nehézségeit közösen vállalják. Sajnálatos, hogy a szövetkezeti munkában még manapság is íöllelhetö az a felfogás és gyakorlat, amely rövid időszakokban gondolkodik. s csupán konjunkturális lehetőségként foglalkozik a mezőgazdasági kistermelés szervezésével. Ez a magatartás tévedést tükröz, amit — természetesen — az érintettek is azonnal megsejtenek. Pedig csak az eredmény és a kockázat tisztességes megosztása, a folyamatos, őszinte emberi kapcsolatok, a nyílt üzletpolitika alapján lehet elvárni, hogy a kistermelők, a szakcsoportok szorosabban kötőiének a fogvnsz'ási szövetkezetekhez, és termékeiket — hiányhelyzetben is — az elvárt minőségben, a megállapodásoknak megfelelően, az áfészen keresztül értékesítsék. A versenyképesség növelése érdekében az elkövetkezendő öt esztendőben az áfé- szeknek, a szövetkezeti vállalatoknak jobban ki kell használniuk tároló, feldolgozó és értékesítő hálózatukat, valamint a termelés szervezésében eddig szerzett tapasztalataikat. Az áru útjának rövidítéséhez rugalmasabb piaci munkára, az eszközök és emberek hatékonyabb alkalmazására van szükség. A bevált szervezeti formák — az önelszámolóegység. a leányvállalat, a gazdasági társulás — szélesebb körű alkalmazása is növelheti a szövetkezeti vállalatok stabilitását, emelheti tekintélyüket. A növekvő stabilitás, tekintély kedvező lehetőséget teremt arra is, nogy a termelők és felvásárlók kölcsönös bizalma kiépüljön és erősödjék. Ahhoz, hogy az „együtt sírunk és nevetünk" elv , alapján alakuljanak megszilárduljanak a szerződéses kapcsolatok — ahogy a korrekt üzleti partnerek között szokás. Kavics a víz alól A jég levonulása után 0 megkezdődött o sóder- bónyászat megyénk termelőszövetkezeteinek bányatavain. Az új földvédelmi törvény szigorításait betartva, üzemeink beszerezték azokat az úszókotrókat, amelyek több mint tizméteres mélységből is ki tudják bányászni a kavicsot, s Így tavaink nem hosszában, hanem mélységében gyarapodnak. A tavaszi indulásról a sajópetri Egyetértés Termelő- szövetkezet horgonytszedő kotrójáról készítettünk felvételt. Tornádó csak a hét közepén hozták meg a maguk gyümölcsét, de csak háromhetes késéssel bírja el az átázott talaj a művelő gépek súlyát. A tavaszinditás legfon- # tosabb feltétele a műtrágyák időben való kijuttatása. A tavaszkezdet egyre nehezebb. A simogató, felszínt szárító szelek, Még csak doboz a kakaó nyok, amikor csúcsidőben bedolgoznak a nagyipari üzemnek, hogy az importból érkező kakaót kisebb csomagokba „szereljék". Képünkön Tokár Jánosné a korszerű nyomdaipari gép mellett. A környék asszonya i- • nak biztosít munkát a szerencsi Lenin Termelőszövetkezet melléküzemága. Az édesiparáról híres város gyárának segítenek be, az itt dolgozó asszonyok, láA szereidében A gépgyár kábelgépgyártó gyáregységének szerekéjében készül az új típusú DHLC-4xO,1 négymenetes finomhúzó kábelgép. A gyártás alatt levő terméken Dapsi Vilmos szerelőfa'katos dolgozik. Fotó: F. L.-M. T.
