Észak-Magyarország, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-19 / 92. szám

1986. április 19., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 Csak röviden... TENISZTANFOLYAMÓT szervez a miskolci városi sportcsarnok igazgatósága. A szombat—vasárnapi foglal­kozásokra már betelt a lét­szám, de a kedd—csütörtöki napokra még elfogadnak korlátozott számban jelent­kezéseket. Amennyiben az érdeklődés olyan mértékű lesz, hogy újabb napokra is futja a létszámból, esetleg a hétfőt és a szerdát is beüte­mezik. Jelentkezni a sport­csarnokban lehet hétfőtől péntekig- 8—16 óra között. VASÁRNAP RENDEZIK MEG Miskolcon -az Olimpiai ötpróba futóversenyét. A jelentkezőket a kora reggeli órákban várják a városi sportcsarnokban, a mezőnyt fél tízkor indítják. A táv 28, 14. illetve 7 kilométer, a szintidő három, másfél óra, valamint 40 perc. Az indu­lóknak érvényes sportorvosi „alkalmas” bejegyzést kell bemutatniuk, valamint az akció igazolványát és 20 fo­rintos nevezési díjat. Dzurjok (balra) az utóbbi időben a gólokkal is adós. A labdarúgás második vo­nalában vasárnap délután a 27. forduló mérkőzéseire ke­rül sor. A Kazincbarcika ha­zai környezetben fogadja a Szolnoki MÁV MTE gárdá­ját, ia DVTK pedig a fővá­rosban próbál szerencséi a Ganz-MAVAG ellen. A kazincbarcikaiak legutóbb egy pontot csíptek el Nyír­egyházán, most természete­sen mindenki győzelmet vár a vegyészcsapat háza táján. Érthető, hiszen jelentős a hátrány az előttük állókhoz képest, s hiába van még hát­ra 12 forduló, ez idáig nem nagyon csökkent a lemara­dás. A sárga-kékek a soron következő találkozókon nem nagyon engedhetnek meg maguknak botlást, s nagyon jól jönne egy-két idegenben elért bravúr. Az valamit enyhíthet a gondjaikon, hogy 7 esetben élvezik a hazai környezet előnyét, s egy ki­esés ellen harcoló gárdának „illik” otthonában vitézked­ni. Újság a barcikaiak há­za táján, hogy mindenki egészséges, Fischlivel viszont gondok vannak. A labdarú­gó sajnálatos módon ősszel képtelen volt bizonyítani, a tavaszi nyitány óta pedig már az együttesbe sem tud bekerülni ... A hírek szerint másfelé kacsingat, kérdés, talál-e neki megfelelő együt­test. A KVSE háza táján termé­szetesen nagy az elszántság, minden játékos úgy készül a holnapi 90 percre, mintha et­től függne az élete. Kaszás Gábor vezető edző nem ígér sziporkázó teljesítményt, de a 'győzelem meglesz! — mondta. A diósgyőriek képtelenek magukra találni, s hiába tör­tént csere a szakvezetésben, azóta sem emelkedett a já­ték nívója, ráadásul az ered­ményesség tovább csökkent. Erről természetesen nem a mostani szakvezetés tehet, hiszen azzal gazdálkodik, ami éppen kéznél van. Más kérdés, hogy a képességek­ből a jelek szerint csak eny- nyire futja ... Márpedig olyan produkció­val, amit a mezőtúri hon- védegyültessel szemben nyúj­tott -a társaság, aligha lehet visszacsalogatni a nézőket a lelátóra. Legutóbb csak ez­ren voltak, kérdés, mennyi­en lesznek legközelebb? Tény, hogy a pályára lépők képtelenek átérezni: adósak, s illene törleszteniük. A fő­városban mindenesetre ez nem ígérkezik könnyed fel­adatnak. mert a legutóbb hét gólt kapott gépgyáriak min­den bizonnyal feledtetni szeretnék botlásukat. Diós­győrött egyébként a héten foglalkoztak a csapat helyze­tével és több kritikai észre­vétel hangzott el. Három lab­darúgó ellen fegyelmi eljá­rást kezdeményeztek. Kazincbarcikán Varga L., a fővárosban Bogyó fújja majd a sípot a vasárnap délután egyaránt 17 órakor kezdődő összecsapásokon. Az NB II. további mérkő­zései : SZEOL-DBLÉP SE— Dunaújváros, Komló—Baja, H. Szabó L. SE—D. Kinizsi, Salgótarján—Keszthely, Nagykanizsa—Metripond, Vác—Nyíregyháza, Szekszárd —Eger, Sopron—Bakony Ve­gyész. * Az NB I-ben a hétvégi program szombatra korláto­zódik, mivel az utolsó há­rom fordulóban már egy időben játsszák a találkozó­kat. A párosítás: Bp. Volán —Tatabánya, Ferencváros— Debrecen, Békéscsaba—Sió­fok, Haladás VSE—Vasas, PMSC—Bp. Honvéd, Ü. Dó­zsa—Rába ETO, MTK-VM— Videoton, ZTE—Csepel. Kez­dés minden helyszínen 17 órakor. Kosárlabda A DVTK lehetőségei végesek Az NB I-es női kosárlab­da-bajnokság kezdete előtt Schreiber József, a DVTK vezető edzője a 12—15. hely valamelyikének' megszerzé­sét remélte együttesétől. A pontvadászat befejeződött, a gárda a 11. „fokozatra” ke­rült, hajszál híjáin bejutott a legjöbb tíz közé. — Maradéktalanul még­sem lehetek elégedett — mondta a vezető edző. — Nehéz esztendőt hagytunk magunk mögött, összességé­ben hullámzó teljesítményt produkáltunk. A csapatépí­tés rengeteg gonddal „aján­dékozott” meg. — Valamennyi hazai mér­kőzésüket megnéztem, s az a vélemény alakult ki ben­nem, hogy az első tiz közé érdemtelenül kerültek, vol­na .. . Tulajdonképpen azt is leszögezhetem: a vártnál elő­kelőbb helyen zártak. — Megállapítását elfoga­dom, de teljes egyetértés mégsincs közöttünk. Játékuk alapján a többiek sem szol­gáltak rá a felsőházra. Ma­radjunk a realitás talaján: a mai DVTK számára csak a lehetőség volt adott! Vágya­ink mögött nem állt fedezet, azaz a kellő tudás. '— Nekem, a kívülálló szá­mára úgy tűnt, hogy a szó igazi értelmében vett játék­ban cseppet sem fejlődtek ... — Én nem így ítélem meg. Mi volt a helyzet korábban? A DVTK teljesítménye azon múlt, hogy a nagy hármas, a Winter—Medgyesi—Áronné „sor” mit nyújt? Az idén pe­dig már ott tartottunk, hogy a tartópilléreket legalább hat sportolóra raktuk. Azaz több embernek kellett húznia. Eb­ből a megközelítésből nézve igenis előreléptünk, „kitör­tünk" a két-háromemlberes csapatok táborából. A szur­kolók ezt nyilván nem vet­ték észre, mert csak az ered­ményekből ítéltek. A Bp. Spartacus, a Nyíregyházi TK és a Zalaegerszeg ellen ment a „szekér”, amit eltervez­tünk, valóra vált, az ellen­fél alkalmazkodott hozzánk és a kosárlabdában ez na­gyon fontos dolog. — Térjünk rá a szakmai részletekre. Megítélése sze­rint, a játék melyik elemé­ben nyújtottak kielégítőt? — Általában ment az em- berfogásos védekezés, a 2— 1—2-es letámadó zóna. Sok labdát elhalásztunk és jeles­kedtünk a palánkokról lepat­tanók megszerzésében is. Ezek lényeges dolgok, sike­res szereplés nélkülük nem érhető el. — Akkor nézzük a hiá­nyosságokat . . \ — „Lányaink” még min­dig nem értik a védekezés alapelvét. Nem tudtak kellő időben elzárni, egymásnak besegíteni. Amikor ezekről a mérkőzések közben beszél­tem, gyakran csodálkozó te­kintetekre pillantottam. Helyzetkihasználásunk nem érte el a 35 százalékos tel­jesítményt, sorra puskáztuk el a ziccereket, a büntető­ket. Végül, de nem utolsó­sorban : a kosárlabdában alapelv, hogy aki éppen nincs játékban, vagyis nem birto­kolja a labdát, annak is mo­zognia, futnia kell. Együtte­sünk tagjai ezt a törvényt nem tartották be. Itt is áll­junk meg néhány szóra. Fel­vetődhet a jogos kérdés: mi­ért nem számoljuk fel a hiá­nyosságokat ? Egyszerűen azért, mert már nem tudjuk. Amikor a felsorolt alapele­meket — a még kezdő játé­kosoknak — oktatták, nem figyeltek oda. Egy harminc körüli sportoló a rossz be­idegződéseket már képtelen „kioperálni” magából. — A DVTK bajnoki sze­replésének mérlegét csak úgy tudjuk igazságosan megvon­ni, ha felsoroljuk az objek­tív nehézségeket is! — Bizony, már mondani akartam, hogy: 1. Ezt a játé­kot magas emberek nélkül nem lehet elképzelni. Mi nem rendelkezünk képzett „égi­meszelőkkel”, így a palánkok alatt csak ösztönösen ugrá­lunk. amolyan „majd' csak a kezünkbe esik a labda” ala­pon. 2. A kosárlabda forrás­ban van, előtérbe került a test-test elleni játék. A po­zíciók megszerzéséhez szük­ség van a fizikai erőre, kellő testsúlyra. A gyűrűk alatt manapság kíméletlen harc folyik, az erősebb pedig el­nyomja a gyengébbet. Mi már évek óta az utóbbiak közé tartozunk. 3. Csapa­tunkban idősebbek és gyere­kek játszanak. Kimaradt a közép korosztály, az utánpót­lás-nevelési fogy a téli oss ágok miatt. Ha valaki összeadja az említett három „pontot”, rájön: miért nem tudunk labdába „rúgni”. — Kérem, hogy egy mon­datban értékelje a csapat tagjainak egyéni teljesítmé­nyét! — Winter: jelenléte meg­határozó. hozzáállása példa­mutató. Áronné: érzi a „ka­put”, a helyzetek kihaszná­lásában viszont nem jeles­kedett. Jászka: hullámzó teljesítménnyel lepett meg, kevés pontot gyűjtött. Hege­dűs: adós maradt a három­pontos kosarakkal. Molnár: a végére belelendült. Tóth- né: elmaradt a várttól. Bár­sony: .sokat fejlődőit, képes­ségeit felcsillantotta. Nagy G.: akarati tényezőkben el­maradt a kívánalmaktól. Ná- dasi: súlyos sérülése után nem talált magára. Pongó: olykor megérezte a ritmust, Takács: sérülése akadályoz­ta a munkában. A lepattanó labdák megszerzéséhez kü­lönös érzéke van. remélem, hogy a következő szezonban ezt igazolja. Szabó: nem fejlődött. Papp J.: védeke­zésben jobbat, támadásban kevesebbet nyújtott. Miku- lyák: kevés játéklehetőséget kapott. Mészáros: alig ját­szott. — A végére hagytam a legizgalmasabb kérdést: mi­re számit a jövőt illetően? — Addig sok jóra nem, amíg nem tudunk két-három kész játékost igazolni. Tisz­tán látom, hogy három-négy játékosunknak már nincs he­lye a keretben, de státusuk­ra senkit nem tudok előlép­tetni. Elképzeléseim persze vannak, miként vágyaim is. Minden azon múlik, hogy az egyesülettől és a várostól milyen segítséget kapok. Is­mert előttem, hogy lehetősé­geim (lehetőségeink) sajnos, végesek. Kolodzey Tamás Egy sportvezető emlékkönyvében lapozgatva Sjobosilai Árpád Szobájának gfU* is ott látható az a bekere­tezett fénykép, amely a bajnokcsapatot örökítette meg. Természetesen rajta van a „vezérkar” is, a kö­zépső sorban, balról a har­madik az elnök. Azt hi­szem, ez jelentette a kép­zeletbeli csúcsot sportve­zetői pályafutása során. Mert azért az igazi szere­lem a labdarúgás mind a mai napig. S akkor, né­hány évvel ezelőtt érezte meg igazából, hogy érde­mes volt vállalni annak idején a feladatot, hiszen egy város sportszerető köz­véleményének tudott örö­met szerezni. Igen, az a csapat igazi kollektívát al­kotott, mondja halkan, majd hozzáteszi: megjósol­ni is képtelenség, mikor áll össze ismét egy olyan egyet akaró, s a oél érde­kében minden áldozatra hajlandó gárda, mint a Frankó által vezérelt tár­saság volt. Nehezen szabadulunk a labdarúgástól, de mindez talán megbocsátható. An­nál inkább, mert mostan­ság felhők tornyosulnak az együttes felett. ISstók a le­vét az őszi vesszőfutásnak, s nagy kérdés, sikerül-e le­dolgozni a hét forduló so­rán összegyűjtött tetemes hátrányt. A fiatal város­ban mindenesetre hozzá­szoktak az emberek, a .sportbarátok a második vo­nalhoz. Vasárnaponként ki­fejezetten kellemes progra­mot jelentett sokak számá­ra a ménkőzéslá toga lás, bi­zony roppant kellemetlen lenne, ha erről — leg­alábbis egy időre — lekel­lene mondaniuk. Márpedig a jelenlegi helyzet kevés jót ígér. Csakhogy a re­ményt soha nem szabad feladni! — csattan a hang­ja, s egyszerre más lesz a szoba atmoszférája. Ma­gyaráz, számol, előveszi a sorsolást, ilatolgat, mérle­gel, s amikor a műveletek végére ér, csak annyit mond: bizony, igen nehéz a feladat. De ez a gárda korábban már igazolta, hogy nem szabad leírni, s ki tudott kecmeregni a gö­dörből. Miért ne sikerülne ebben az esztendőben is a bravúr? Nem vár választ, köz­tünk marad a kérdés, szin­te lebeg a levegőben. Az­tán arról beszól, hogy agi­lis a szakvezetés. Lám, arra is képes volt, hogy eltűntesse a bajok eredő­jét, a kondícióhiányt. Amennyiben a fejekben si­kerülne rendet teremteni, nos, akkor esetleg tovább élne a remény. a mondatokat. Halkan kop­pá,nnak a szavak, hogy az­tán átadják helyüket a vi­haros gyorsasággal újon­nan érkező gondolatoknak. Itt vannak például a szur­kolók. Olyanok, mint szer­te a világon, örülnek, ha sikeresen szerepel az együt­tes, szomorúak és bűnba­kot keresnek, hogyha rosszul alakulnak a dol­gok. Amikor egyenletesen gurult a szekér, neki is ve­regették ismerősök és is­meretlenek a vállát, nem fukarkodtak a dicsérettel, az elismeréssel. Aztárt jöt­tek nehezebb idők .. . Meg­kritizálták őt is. Erre az a válasza: egy vezető akkor cselekszik ostoba módon, ha ezekre a megjegyzések­re sértődékennyé válik. Ez a legrosszabb módja a vá­laszadásnak. mert addigi szurkolókból esetleg ellen- drukkereket farag. Tudomásul kell venni, hogy egyszer a magasba lendül az óriáskerék, más­kor pedig a mélypontra ér. ök most éppen ez utóbbi helyzetbe jutottak, de csak önmaguknak tesznek szem­rehányást, nem másban ke­resik a hibát. Igyekeznek vállvetve nekifeszülni a feladatnak, s a megoldás módjait kutatják-keresik egyesült erővel. Ügy véli. hogy az igazi szurkoló a bajban sem fordul el csa­patától, hiszen ilyenkor van a legnagyobb szükség a biztatásra. Másfél éve, hogy átadta a vezénylőpáícát utódának. Persze, nem úgy, ahogy a legtöbb helyen szokás. Évekkel korábban maga mellé vette, igyekezett át­adni azokat az ismereteket, amelyék esetleg hasznára lehetnek a későbbiekben. Meggyőződése és ezt ma is hittel vallja: zökkenőmen­tesen bonyolódott le a vál­tás. sikeresnek minősíthető a káderutánpótlás, mert „a Gyuri” konzekvens, mód­szeres ember, s biztosab­ban : sok szép eredményt ér majd el a klub irányí­tása alatt. Valamivel később büsz­kén említi: sehol az or­szágban .nem tudnak olyan nevelő munkát felmutatni, mint a ritmikus sportgim- nasztikai szakosztályunk­ban. De a röplabdások is önerőből kerültek fel a leg­jobbak mezőnyébe, s még sok örömet szerezhetnek híveiknek. Ugyancsak he­lyi fiatalok alkotják a súly­emelő szakosztály gerin­cét, jelezve, errefelé nem túlzottan követik az oly gyakori „importálás” mód­szerét. Volt idő persze, amikor ők is próbálkoztak hasonlóval, de nagyon ha­mar belátták, ez nem ne­kik való út. Mimiin társadalmi MlllUiy munkában tette a dolgát. Ugyanakkor a munkahelyén sem okozott csalódást, felelősségteljes megbízatását maximális odaadással látta el. A sport? Olyan ez, mint a verkli, amit csak szívvel lehet tekerni — idézi mo­solyogva azt a csaknem két évtizedet, amelyet elnök­ként a klub élén töltött. Osztozott az apró örömök­ben, bánkódott, ha nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan azt szerette vol­na, de a sportolók között megőrizte fiatalosságát. Ügy véli: a sport sókat se­gíthet, ha egy városban a lokálpatriotizmust kell ki­alakítani. Majd elismerés­sel szól azokról, akik part­nerei voltak az alkotás­ban. Mert tagadhatatlan, bár ezt nem szereti, ha má­sok hangsúlyozzák: olyas­mit csináltak együttes erő­vel, aminek nyoma van, ami beleíródott a város történetébe. Azt már csak halkan teszi hozzá, ijogy a kombinát közelében igazi szabadidőközpontot alakí­tanak ki, s ennek követke­ző lépcsőfoka a fedett uszo­da megépítése lesz. Elégedettség? ,ä érzés, ha kiballag a sport­pályára, körbejártatja te­kintetét, mert elmondhat­ja, hogy tevékeny részese volt a gyarapodásnak. De legbelül azért ott motosz­kál benne, vajon nem le­hetett volna még jobban csinálni? Amikor eddig érünk a beszélgetésben, döbbenek csak rá, hogy nem is kérdeztem, mit ér­zett, amikor átvette az ál­lamtitkártól az érdemren­det. Nézem tűnődő arcát, s hallgatom. Azt mondja, pont került a mondat vé­gére. * Április 4-e alkalmából Szoboszlai Árpádot, a Ka­zincbarcikai Vegyész ko­rábbi társadalmi elnökét, a Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fo­kozata kitüntetéssel jutal­maznák. Doros László „Együtt könnyű vnlt alkotni”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom