Észak-Magyarország, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-19 / 92. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1986. április 19., szombat A közelmúltban tartotta XII. közgyűlését a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége. E közgyűlésen felszólalt és a Magyar Szocialista Munkáspártnak a közgyűlés témájával kapcsolatos álláspontját kifejtette Pál Lénáid, a Központi Bizottság titkára is. Mondandója, természetszerűen elsősorban a képzőművészetre vonatkozott, ám számos megállapítása érvényes más művészeti ágazatokra, a művészet egészére is. Ezekből érdemes kiemelni néhányat, és azokat tovább is gondolni. Például azt. hogy változatlan az az elv, amely szerint a művészi alkotó munka szakkérdéseiben egyértelműen a hozzáértő alkotók és elméleti szakemberek illetékesek, de ennek nem mond ellent, ha a képzőművészet néhány, általános, a politikát érintő vonását a kívülálló, a politizáló társadalmat képviselő t?mber is szóvá teszi, elemzi. A politika ugyanis azt fogalmazza meg követelményként, hogy a művészeti alkotás — tartozzék az bármely műfajhoz — művészi érték legyen, hogy az emberi lét. a küzdelem, a munka értelmét, a szocializmus humanizmusát hirdesse. Ez természetes követelmény annak a politikának a részéről, amely a művészetet támogató és azt befogadó társadalom életét: irányítja, képviseli. Igen fontos gondolat, amit a Központi Bizottság titkára a művészeti berkekben napjainkban igen sokat vitatott realizmus értelmezéséről mondott. Nevezetesen, hogy a realizmust sokkal árnyaltabban, sokkal összetettebben kell értelmeznünk, mint ahogy ezt a dogmatizmus hívei tették és teszik. Figyelmeztetett rá, hogy a valóság elválaszthatatlan része az absztrakció, amely az emberi agy csodálatos teljesítménye. A valóság magában foglalja a képzelet szabad asszociációit: magában foglalja a mai fogalmi és szemléletrendszerünkbe nem illő, úgymond elképzelhetetlen jelenségeket, struktúrákat, mozgásokat. A párt, s az általa képviselt politika azt váá- ja, hogy az alkotások szellemei mondanivalója, ha áttételesen is, de legyen harmóniában legfontosabb társadalmi céljainkkal. Ebből logikusan következik, hogy nem engedhetünk teret az embertelenséget, a gyűlölködést hirdető, a szocialista társadalom értékeit romboló műveknek, ugyanakkor támogatnunk kell minden tisztességes művészi törekvést, amely az élet minőségét akarja javítani, amely társadalmunk fejlődését kívánja szolgálni, amely az etikai és esztétikai nevelés nemes céljainak megvalósításához nyújt értékes hozzájárulást Ez az elvárás egyben azt is meghatározza, hogy a művészi értékkiválasztás a szocialista értékek primátusának figyelembevételével valósuljon meg. A művészi alkotó munka nem lehet független az alkotói légkörtől. Erről is szó esett Pál Lénárcl felszólalásában, ^iki kiemelte, hogy érthető, ha a nemzetközi élet fejleményei, a hazai gazdasági, társadalmi folyamatok közvetve és közvetlenül is erős, sokszor nehezen kiszámítható hatást gyakorolnak a művészeli alkotó munkára, a művészek gondolkodásmódjára. Ehhez hozza tartozik az is, hogy a művészeknek érteniük kell a világban és hazánkban végbemenő folyamatokat, s azoik jobb megértéséhez és befogadásához rendszeresen tartalmasabb, gyorsabb, jobb információkat kell kapniuk. A művészettel szemben sokféle elvárás él és fogalmazódik meg. Sok téves felfogás is felszínen van. Ezért hangsúlyozta a Központi Bizottság titkára: a politika nem azt várja a művészettől, hogy rövid távú döntéseihez igazodjék, vagy azokat igazolja, hanem azt. hogy vállalja alapvető humánus küldetését, és ennek megfelelően a szocializmus eszményeit. Ez az elvárás nein zárja ki konkrét kérdésekben a véleményeltérést, vitát. ugyanakkor teljesen világos, hogy minden emberellenes, a szocializmus eszményeit, értékrendjét, erkölcsiségét romboló törekvéssel szemben fel kell- lépni. Érdemes itt megjegyezni, amiről e tanácskozáson nem esett szó, hiszen annak jellege ezt nem szükségelte, hogy hasonló elvárásokat kell nemcsak megfogalmazni, hanem megvalósítani ,is az importált művészeti alkotásokkal szemben, jelentkezzék az akár mozi-, vagy tévéfilmek, színművek, könyvek, egyebek formájában is. Az természetes, hogy a művészeti kultúra, a műalkotás csak akkor fejti ki hatását, csak akkor van ható ereje, ha a társadalom széles rétegeihez jut el, ha benyomást kelt, ha híveket és ellenfeleket szerez, ha nemcsak a „beavatottak" szűk körét -hozza izgalomba. Feltétlenül javításra szorul hát az alkotó és a befogadó közötti láncszem, a közvetítés. Azaz képzőművészet esetében a kiállítások és a műkereskedelem rendszere, egyéb területen a filmforgalmazás, a mozik és a telveízió, a színházak, a hangverseny- termek műsorpolitikája; nem utolsósorban a művészeti kritika és a nem szakértő közönség bevonása a művészeti alkotások elbírálásába. A művészet, .mint Pál Lénárd is megállapította, tükrözi — mégpedig igen bonyolult és közvetett módon — az-adott társadalom alapvető igényeit, mozgásait, ellentmondásait, feszültségeit. Ezért fontos össztársadalmi szinten, ezért érdemel figyelmet a különféle művészeti ágazatokat összefogó művészeti szövetségek szerepe; mert e szövetségek alapvető feladata, hogy részt vállaljanak a közéletben, érvényesítsék befolyásukat az életvitel kulturáltságának növelését. a jó ízlés formálását segítő társadalmi folyamatokban. Benedek Miklós Götz János emlékkiállítása A Sárospataki Képtárban csütörtök délután nyílt emlékkiállítás a fiatalon elhunyt szobrászművész, Götz János alkotásaiból: Götz János a Sárospatak melletti Hercegkúton született 1941-ben. Nagyon fiatalon kezdett el szobrokat faragni — már gyerekként is kis szobrocskák kerültek ki a kezei közül. Képző- és iparművészeti. Gimnáziumban tanult. A gimnázium után egy évet a szoboröntödében töltölt, útközben Kmetly Jánoshoz járt a Képzőművészeti Főiskola előkészítőjére. 1961- ben kezdi meg főiskolai tanulmányai! Szabó Iván növendékeként. A főiskola után a Szépművészeti Múzeum szobor-restaurátora lesz, s különösen az olasz korai reneszánsz és a gótikus szobrok vannak rá. nagy hatással. 1969-től Derkovits-ösztöndí jas-ként dolgozott, számos köztéri szoborra kapott megbízatást. De a szobrok többsége már nem készülhetett el. 1971-ben, mindössze néhány alkotó évet tudva, s hagyva maga mögött — meghall. A halál, olaszországi útja során. Rómában érte. Az életmű túlságosan korán — még alig-alig megkezdve — lezárult. És mégis, művészettörténészek véleménye szerint, a Götz-i hagyaték életmű a maga „csonkaságában”, félbesza- kadtságában is. Nem azért, mert tovább már nem gyarapodhat, hanem mert a befejezettség érzését adja. Götz János munkáiból rendeztek már emlékkiállítást, az elsőt 1973-ban. Ez a mostani sárospataki tárlat mégsem valamiféle új- rabemutatás, emlékfrissítés. -Az előzőekhez képest teljesebb művészi arckép felvázolására törekedtek a rendezők, az életmű fellelhető darabjainak teljes bemutatására. így szobrai, domborművei, plakettjei mellett — különben a fa. az- agyag voltak kedvenc anyagai —- önálló lapként is megálló vázlatait, terveit is láthatják az érdeklődők. S ez időben visszapergetet- ten meglesni engedi a művészi alkotói folyamat lépcsőfokait is. Emlékkiállítása megrendezésével a Sárospataki Képtár annak a lokálpatrióta kötelezettségének is -eleget tesz, amely nem engedi feledésbe veszni, a zempléni ' hegyek történelmi ihletéséből útjára indul! lehetséges alkotók emlékét. Mert valamiképpen ez is része most már e vidék kulturális múltjának. Götz János emlékkiállítását az elkövetkező hetekben a Sárospataki Képtárban tekinthetik meg a művészetbarátok. Testvérpár Jézus, az Emberfia - a legújabb darabot legutóbb Budapesten 40 ezren látták. Miskolcon a Győri Balett A korosabb hölgy készségesen igazít útba. „Természetesen ismerem a Győri Balettet, minden előadáson ott vagyok, ezt nem lehet kihagyni" — mondja —, s legszívesebben kézenfogva kísérne el a színházba. — „Sajnos, nem volt még szerencsém látni őket — így a taxisofőr —, de hál' istennek, mindig csák jó híreket hallok róluk.” Győrben mindenki készséges, mindenki tud valamit — ha a Győri Balett szóba kerül. * Markó Iván Kossuth-dijas Érdemes művész. A Győri Balett vezetője, írnám, de egy kérdésre így felel: „Hadd, ne mondjam úgy. hogy vezető, hadd mondjam inkább úgy, hogy felelősnek tartom magam.” A kezdetek kezdetéről: — A Győri Balett első előadása 1979. november 2-án volt a Kisfaludy Színházban, de a Győri Balett keletkezése és az az alapvető lényege, ami a mai napig élteti, jóval előbb 'kezdődött. Két évvel korábban, amikor én még a XX. Század Ba- iettegyüttesének voltam tagja Béjar.tnál, Brüsszelben. Egyszer hazajöttem vendégszerepelni, s megkerestek a balettintézetes fiatalok, meghívtak beszélgetésre. Meg akartam akadályozni az olyan kérdéseket, hogy „milyen országokban járt?, milyen sikere volt?" és a többi. Elgondoltam hát, hogy én is kérdezni fogak. Azt 'kérdeztem: miért akartok táncosak lenni? S erre akkor ők nem tudtak válaszolni. Tulajdonképpen meglepett, igen, szíven ütött, fájt. Eb- bőd nagy vita alakult köz-, tünk, nagyon jó ízű vita, s bár vitatkoztam, nagyon boldogan mentem el végül. Amikor legközelebb megint hazajöttem, ismét megkerestek, elhívtak a Metro- pöl sörözőbe és elmondták, hogy jövőre végeznek, és szeretnének együtt maradni, és hogy én eljönnék-e Bé- jarl-tól és elvállalnám-e ezt a vezetési? Először is megdöbbentem, de nagyon jól- esően, és akkor elmoncUam. hogy először ki kell próbálni magam, hogy igent vagy nemet mondjak. Én soha nem vezettem senkit, soha mást nem csináltam, csak táncoltam, soha nem kore- ografáltam fontos dolgot. Tehát: képes vagyak-e rá vagy alkalmas? A lényeg, hogy el- kéredzkedtem Béjarl-tót egy hónapra, s egy stúdiómunkára hazajöttem. Amikor bementem a balett-terembe, láttam tízegynéhány fiatalembert és néztek rám. mintha Jézus Krisztus maga most megjeleni, olyan várakozással, vágyakozással. Én teljesen ledöbbentem, megijedtem, lecövekeltem, elkezdett a hónaljam izzadni, és legszívesebben elrohantam volna, de nem tudtam mozdulni. Egyszer csak. egy idő után eszembe jutott egy gondolat, és azt mondtam nekik: gyerekek, csináljunk egy kört, üljünk le a földre, fogjuk meg egymás kezét, és próbáljuk megérezni egymást. Biztos, hogy nagyon furcsa dolog történt: ahogy ott ültünk a földön, és fogtuk egymás 'kezét, elkezdtem érezni a másik tenyerének izzadtságát a tenyeremben, és valami mérhetetlen erőt kezdtem el magamban érezni, ami iszonyatosan nőtt: én abban d pillanatban szentül tudtam, és meg voltam győződve, hogy ez a doflog jó lesz. Pedig még nem csináltunk semmit, nem történt semmi, csak ültünk a földön, és fogtuk egymás kezét. Aztán elkezdtünk dolgozni, és az az egy hónap valami csodálatos élmény volt. Akkor, eldöntöttem, hogy hazajövök, és megcsináljuk ezt az együttest. A végzős koncertvizsgájukra, ami a Magyar Állami Operaházban völl, csináltam egy darabot, amit Miskolcon is játszani fogunk, ennek az a címe. hogy A Nap szerettei. Ez kicsit az együttes szimbólumává, is vált, bár azóta nagyon sok darabot mutattunk be, nagyon különböző szellemi problémákkal foglalkoztunk, meg érzelmi, emberi problémákkal. Kiss János, Liszt-díjas magántáncos: — Sokakban volt félelem, hogy nem lesz közönségünk, hiszen Győrben nincs hagyománya a balettnek. 1979. november 2-án, első előadásunk átütő sikert hozott, ‘kiderült, hogy megnyertük a csatát. A szakmai ellenzők olyanokat is mondtak, hogy Iván ugyan a világ legjobb tíz táncosának egyike, de nem koreografúlt, s lehet, hogy egy koreográfiát meg tud csinálni, de mi lesz később? Kiderült, hogy Markó Iván fantasztikusan jó koreográfus. — Az együttes tényleg iszonyatos munkával dolgozik. volt, hogy napi 14—16 Bolero órát töltöttünk a balett-teremben. A mai napig is. Nagyon jó a csapat, s jó, ha az olvasók tudják: az együttes alapító tagjai 16 éve ismerik egymást. Nagyon fontos, s nagyon érezzük: a közönség és a város velünk van, drukkolnak nekünk. * A bemutatók száma, az előadások száma igazolja: a Győri Balett keményen dolgozik. A számoknál azonban sakkal lényegesebb: a minőségből, a színvonalból nem engednek. Markó Iván: — Tulajdonképpen most tovább nyitunk Miskolc és Debrecen felé. Részben, mert igényt kaptunk, részben, mert olyan információkkal rendelkezem, hogy e darabjainkat jó technikai és vizuális körülmények között tudjuk előadni. Egész őszintén: inkább annak vagyak a híve, hogy nem engedve a színvonalból, a minőségből, inkább idehozzuk Győrbe a nézőket, vagy Pestre, a Sportcsarnokba. Hogy maximális produkciót lásson a közönség. Természetesen szívesen és szeretettel jönnek Miskolcra a Győri Balett tagjai. A műsor: A Nap szerettei; Mechanikus kert; Trisztán és Izolda; Bolero (ez a műsor nagyrészt egyezik azzal, amit nyáron Baltimore-ba visz a Győri Balett a Színházak világfesztiváljára). Végezetül néhány mondat a Die Presse-ből: „Mint egykor Brüsszelben Béjart, most Győrben Markó a mágus, aki fiatal táncosait magával ragadja, és olyan teljesítményekre készteti őket, amelyek már a fizikailag lehetséges határát súrolják..." Most Miskolcon is módunk lesz e teljesítményekkel találkozni. Ténagy József
