Észak-Magyarország, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-17 / 90. szám

1986. április 17., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Egzotikus növények között Legkedvesebbek a színes növények ... - mondja Béla bácsi Már ébredezek kinn a ter­mészet, körülöttünk is min­den csupa zöld. Edelényben vagyunk, Augusztinyi Béla nyugdíjas könyvtáros üveg­házában, csodálatos kaktu­szok között. Béla bácsi 2(1 éves gyűjtőmunkájának ered­ménye az üvegháznyi, mint­egy 000—900 fajta kaktusz. Végigkalauzol bennünket féltett kincsei között, és közben beszélgetünk. Most alusznak még. de majd tavasszal, ha ébredez­nek, ragyogó, pompás virá­gokká váltnak. — mondja. — Honnan ez a gyűjtő- szenvedély? — Tulajdonképpen családi örökség a gyűjtemény alap­ja, és én folytattam. — Mennyi az értéke, és hol áll nagyságrendben a hazai gyűjtemények között? — Csak eszmei értékről beszélhetünk, ami persze számomra felbecsülhetetlen. Hazánkban mintegy 8—10 hasonló nagyságrendű gyűj­temény van, de ezek nem mind magángyűjtőké, ide számíthatjuk a botanikus kerteket is. — Sok gondozást igényel­nek a kaktuszok? — Mint köztudott, a kak­tusz eléggé igénytelen nö­vény. A túlzott gondoskodás tönkre is teheti. — Bizonyára sokat uta­zott Béla bácsi, hogy a kü­lönböző fajtákat beszerezze? — Nem utaztam, sajnos, nem volt rá lehetőségem. Megvenni nem is tudnám ezeket a növényeket, viszont beszélek néhány nyelvet és levelezek több gyűjtővel. Tagja vagyok az angol, az NSZ'K és az NDK gyűjtők egyesületének, így azjtán le­vélben, csomagban folyik a cserebére. — Melyik fajtára a leg­büszkébb? — Legkedvesebbek a szí­nes növények, bár igazság szerint ezek beteg, klorofil- hiányos fajták, de egész év­ben különböző színekben pompáznak. — Van-e folytatója a csa­ládban a kaktuszgyűjtésnek? — Sajnos nincs. Így ha már én nem tudok velük foglalatoskodni, a gyűjte­mény a debreceni botanikus kerté lesz. O. B. E. Fotó: Laczó örvendetesen növekszik a szerkesztőségünkhöz küldött levelek száma, amelyekkel továbbra is legjobb tudásunk szerint igyekszünk foglalkozni. Miként olvasóink bi­zonyára tapasztalják, sok témát éppen javaslataik alapján dolgozunk fel, más leveleket közlünk lapunk­ban, ismét más leveleket pedig elküldünk illetékes hivatalhoz, munkahelyre, hogy intézkedjenek, figye­lembe vegyék a benne foglaltakat. Minden kérésnek persze így sem tudunk eleget ten­ni. Miként valamennyi szerkesztőség, mi is örülünk a leveleknek, de már régóta nem közöljük a köszönő­leveleket, vagy csak nagyon indokolt esetben. Levél­íróink egy része továbbra is megköszön valamit. Pél­dául azt, hogy a buszvezető megvárta őt, nem indí­tott, amíg fel nem szállt levélírónk. Vagy: a boltban levették a polcról a kiválasztott pulóvert, pedig a kért áru a magasabbik polcon virított. Vagy: udvariasan szóltak hozzá a hivatalban (ez utóbbi levél viszont nagyon ritka). Vagy: a kórházban meggyógyították öt. Az élelmiszerboltban megtalálta a keresett cikket. A benzinkútnál lemosták az ablakot. Az utazás alatt az idegenvezető kedves, figyelmes volt. „Ezúton mon­dok köszönetét...” — olvasható számos levélben. Derék dolog persze, ha a boltban oda adják a kért árut, ha a busz elviszi az utast, ha a benzinkútnál tényleg elvégzik a munkájukat stb., mégis, inkább elszomorítóak ezek a köszönőlevelek. Hát valóban itt tartanánk? Hogy nyilvánosság előtt, százezer példány­ban mondjunk köszönetét azért, ami egyébként ter­mészetes, magától értetődő? Legalábbis ugye, annak kellene lennie! Lehetséges persze az is, hogy a levél írója mégis ritkán találkozik udvarias kiszolgálással, munkájukat tisztességgel végző emberekkel. Lehetsé­ges, különben miért is fordítana pénzt, időt a levél­írásra? Majd csak növekszik továbbra is a számuk. Ügyany- nyira, hogy megszokjuk, természetesen vesszük a ren­des munkát, az emberséges viselkedést, és nem is gon­dolunk emiatt levélírásra. Ellenben: köszönömöt mon­dunk rögtön. Ott, helyben. Udvariasan. (priska) Gondok és javaslatok Gyermekalbum Tizedik éve lakom a mis­kolci Vologda városrészben. Az új lakónegyedet parkosí­tották: található itt asztali- tenisz- és sakkasztal, beke­rített focipálya, ülőkék, gyermekeknek homokozó. Az államnak, a városi tanács­nak több millió forintba ke­rült mindez, de nincs aki vigyázna rájuk. A szülők közömbösen nézik, ha vala­ki rászól a tegyelmezetlen- kedő gyermekeikre, nem ér­dekli őket, mit csinálnak. Pedig van gond bőven: a beépített villanyóra helyisé­gét egyesek WC-nek hasz­nálják; a parkban szemét­domb van; a focipálya ke­rítését szétszedték; a homo­kozót teleszórták szeméttel. Nappal lehetne nyugdíjas, idősebb embereket megkér­ni, hogy a parkosított része­ken megvédjék a társadalmi tulajdont. Akkor talán meg lehetne akadályozni az olyan pusztításokat, mint amilyen néhány évvel ezelőtt tör­tént: a masszívan beépített beton sakkasztalt és ülőké­ket összetörték. Állampolgári kötelessége mindenkinek megvédeni a társadalmi tulajdont. Bátki János Miskolc, Vologda lakótelep Nagy Julianna 3 éves ózdi kislány Fizetni kell — seperni nem? Kilenc éve lakom Sóslö- falván. Már egy éve laktam itt, de kéményseprővel nem találkoztam. Azt hittem, ön- kiszolgálásra vagyunk köte­lezve, így volt ez régi lak­helyemen is. A következő év márciusában ért a meglepe­tés, mert jött a kéménysep­rő, és kérte a díjat egész év­re előre. Azt hittem, ez a' szokás, így kifizettem. Se­perni egész évben nem jöt­tek, de a következő év már­ciusában újra jötttek a dí­jat szedni. Megkérdeztem, hányszor kell ezért a díjért seperni, mire a kéménysep­rő azt válaszolta: évente öt­ször. Az elkövetkezendő években mindig újabb és Bővült a baby A Békéscsabai Kötöttáru- gyár 1982-ben a BNV nagy­díját és a közönségdíját is megnyerte a baby-packkal. Háromcsomagos összeállítás volt ez, benne az újszülött első „ruhatára”, amit postán meg lehet rendelni és ház­hoz megy a küldemény. A csomag tartalmát gyermek­szakorvosok, édesanyák, vé­dőnők javaslatai alapján ál­lították össze. Nagy sikert arattak ezzel (az országban bevezetett) postai szolgálta­tással. Rengeteg levelet ka­pott a gyár, a kismamák Szemét s újabb kéményseprőkkel kel­lett vitáznom, akik csak a pénzt jöttek beszedni, de se­perni nem. Írtam a Szeren­csi Tüzeléstechnikai Vállalat­nak, de a válaszuk után már levelezni sem kívántam. Ez­után megtagadtam a fizetést, mire közölték velem, hogy le fogják tiltani a nyugdí­jamból. Volna egy javaslatom: vissza kellene hozni, egy ré­gi szokást, mely szerint a ké­ményseprő az elvégzett mun­ka után kérje a pénzt. Ez­zel kiküszöbölhető lenne minden panasz. Cservenyák Sándor Sóstófalva-pack család újabb ötletekkel jöttek, mi kellene még a csomagba. 1984-ben megjelent egy má­sodik. hétcsomagos, most április elején pedig elkezd­ték küldeni a harmadik, tíz Csomagból álló összeállítást. Most már a nagyobb gyer­mekek és a kismamák szá­mára is készül különböző termék. Tavaly az országban 25 ezer családhoz csöngetett a postás a kengurus táská­val. Ary Róza Békéscsaba kapualjban A miskolci Szentpéteri ka­pu 25. szám alatt 18 család lakik. Hetek óta nem szál­lítják el a szemetet, mert a Közterület-fenntartó Válla­lat csak a kirakott edénye­ket üríti, de sajnos nálunk nincs, aki kirakja. Van ugyan egy területta- karitó, akinek ^z lenne a kötelessége, és fel is veszi érte a fizetését, de hetek óta semmit sem csinál. Hiába szólunk a MIK IV-es ház- kezelőségének szinte napon­ta, semmit sem tettek. A lakók kénytelenek a szeme­tet a kukák mellé önteni, a kapualj büdös és fertőzésve­szélyes is. Mi, lakók, úgy érezzük, hogy feleslegesen fizetjük a havi '20 forintot a szemétszállításért. Erőss András Miskolc Nestián Attila és Zsolt Szirmabesenyöről Mintha a világ végén laknánk... Aki kedd-szerdai napon Alacskára akar utazni, az egy óra után induló busszal, bizony türelmesnek kell len­nie. Nagyon különösnek tart­juk. hogy Sajószentpétertől csak öt kilométer a távolság, de akik 20 kilométerre utaz­nak, hamarabb hazaérnek, mint mi. Legtöbbször állunk, várunk, de hiába. Március 28-án, este a fél ll-kor induló alacskai járat buszvezetője közölte, hogy szálljunk le, mert nerri haj­landó hazaszállítani bennün­ket. Azt mondta, várjuk meg a következő járatot, ami háromnegyed óra múlva jön. Harminc ember várakozott volna hiába, ha egy határo- j zott fellépésű hölgy, a szó szoros értelmében ki nem erőszakolta volna az indulást, j Nem tudjuk, hová fordul- : junk, ki segít egy olyan köz­ség utasainak, akik még csak nem is a világ végén laknak. Alacskai lakosok Az Eszak-Magyarország 1986. évi, március 19-i szá­mában megjelent „Sebeim” című cikkre válaszolva kö­zöljük, hogy a vasútvonalak mentén tavasszal tapasztal­ható avarégetést, több meg­előző szempont figyelembevé­telével végezzük. A vasút melletti területek, mint ru- derúlis területek, fokozottabb fertőzöttségnek vannak kité­ve, részben a gyommagyak elszóródása miatt, részben állati kártevők búvóhelye­ként. A száraz fűvel borított területek felügyelet mellett történő égetése során, az át­telelt gyommagvak megsem­misítését, az állati kártevők elleni védekezést, a terület magas gyomnövény-maradvá- j nyoktól, sarjaktól való meg- j tisztítását végezzük el, egy- j ben a gondatlanságból elkö­vetett, esetleg vonatból ki- ( dobott cigaretta, gyufa ál- j tál okozott tüzek szomszédos j területekre — pl. erdő, stb. j — való átterjedését akadá- í lyozzuk meg. Égetéssel a földterületet al- j kalmassá tesszük kaszálóként J való hasznosításra, mely nép- * gazdasági és növényvédelmi ; szempontból is jelentős. Fel- j ügyelet nélkül végzett avar- j. égetést tűzvédelmi szempont­ból nem engedélyezünk. Miskolci Sándor MÁV-igazgatóhelvettes Lázár Csaba, Tiszatarján: Sajnos szerkesztőségünk nem tud olyan fotókat küldeni, amelyek á televízió híradójában megjelentek. , * Párdy Miklós, Miskolc: Köszönjük levelét, de miután az a Déli Hírlap hasábjain napvilágot látott, mi már nem kí­vánjuk közölni. * Juhász Ferenc, Miskolc: Sajnos sok olyan elhanyagolt te­rület van Miskolcon, amelyet levelében is említ. Arra nem vállalkozhatunk, hogy minden egyes utcát megvizsgál­junk, a tapasztaltakat lapunkban leközöljük, nem is ránk tartozik ez a feladat, hanem a városi tanácsra. Levelekből A miskolci 1-es Számú Postahivatal szakszervezeti bizottsága a közelmúltban nyugdíjasnapot rendezett. A meghívottakat a Miskolci Szimfonikus Zenekar KISZ kamarazenekara színvonalas hangversennyel szórakoztat - ta. Kellemes színfoltja volt a délutánnak, a Hruz óvónő­testvérek és a Miskolci Nem­zeti Színház művészének. Csabai Jánosnak vendégsze­replése — írja Simon Gábor, nyugdíjas levélkézbesitő. Remsperger József írja a; sajószentpéteri szociális ott­honból : Az Északmagyaror- j szági Vegyiművek két szoci- j alista brigádja patronálja a? ; otthonunkat. Nagy meglepe- j lés ért bennünket, amikor i legutóbb eljöttek hozzánk, és j elvittek bennünket Bükki szentkeresztre a vállalat hét ' végi házába, három napra; Amíg ott-tartózkodtunk, szín ! te mindenben keresték íj kedvünket. Szeretnénk meg ! köszönni, hogy velünk, örej; napjainkban is törődnek. j Összeállította: Orosz B. Erikc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom