Észak-Magyarország, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-01 / 51. szám
1986. március 1., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 SERFÖZÖ SIMON VERSEI Távolodnak A fölbiztatott igények rugaszkodnak fölfelé, kanyarítják az irányt a magasba, csapdosnak bátran, mint a madaraik. Utánuk csak a lemondások sóhaja száll, s vadkapor: átszeli radar fordul. Szemgolyók: dinnyék, tökök gúvadnalk ki, hisz már nyomuk is alig látszik. Lehetőségeinktől messze, rég az elérhetetlenségben, azon is tál járnak, távolodnak egyre. Mutatóba csak Emberségből, tisztességből ha kel, zölded is vetés, végül itt-ott kalászol csak - mutatóba — valami kevés. A tülekvő önzések nyomán néhány letiport szár. ha marad. S rnagvát, azt a keveset is, széthordják kapzsi madarak. FECSKE CSABA VERSEI Földem Őseim jogán az enyém, véremmel nem én szereztem; az vagyok, aki műveli, férge sem más lesz helyettem Szolgálni, sosem szolgaként, s majd gyönge fűszálként, holtan, még az is szeressen, nagyon, ki nem is sejti hogy voltam Mákunk mélységes kátjából ne merjen, csak gazda vödre, az emlékezés kínjait mi kaptuk véle örökbe E világon az ember ott van csak otthon, hol temet, és szívét ágy adja vissza mint egy letépett rendjelet Menekülő A Hold reflektorfénye mintha téged keresne ahogy végigpásztáz az ismerős tájon: poros utakon, bámuló bázamezén, a réten, hol tehenet legeltettél valaha. s a rozoga nyírfa hídon mely első csókjaid tanája volt; van benne valami félelmetes ahogy végigpásztáz a kertek alján, ahol az érő barack illatától is s tolvajnak érezted magad Az alekszandrovi csipke- verőnők munkáiból hamarosan kiállítás nyílik Finnországban és Bulgáriában. Korábban az alekszandro- vi csipkéket már nagy sikerrel állították ki több afrikai országban, Olaszországban, Angliában, Japánban, az NSZK-ban és Ausztráliában. _____ A sokfajta orosz csipke között az alekszandrovi csipkének saját stílusjegyei vannak. Kitűnik élénk árnyalataival, virágdíszeivel. Jól illik a mai divat romantikus irányzatához, finom, hajlékony vonalaival és finom pasztellszíneivel. A Jereváni Modern Művészetek Múzeuma Az örmények művészetszerelő emberek. Nemcsak | szép. művészi értékű tár- ; gyakkal szeretik magukat: körülvenni, hanem sokan közülük aktív alkotóművészek. Ez a kis nép — aj; Szovjetunió területén 3,51 millió, külföldön mintegy' 1,8 millió örmény él— szá-í; mos grafikust, festőt, szob-jj rászt adott a világnak. So- | kan közülük nem hivatásos;, művészek, de ez távolról: sem jelenti, hogy műveik; értéktelenek. Szárkiszján, a; realista festészet egyik mai; jelentős képviselője mon-í dotta: „Csöppet sem csodál-. kozom azon, hogy az örmé- jj nyék között olyan sok a !; grafikus, szobrász, de főleg: a festő. A bennünket kö-1; rülvevő természet formái, s elsősorban színei olyan csodálatosok, változatosak, hogy csak a vak. üres, közömbös ember nem érez vágyat, hogy ecsetet fogjon. Ezt a vidéket pedig olyan emberek népesítik be, akik az arcukon hordják a lelkűket. Őket is feltétlenül meg kell örökíteni. Vagyis y itt élni és nem festeni — ; nem lehet." Jerevánban hat állandó; képzőművészeti gyűjteményt tartanak számon, s ezek közül talán a legérdekesebb a Modern Művészetek Múzeuma, amelyben bárki kiállíthatja műveit Bárki, aki úgy érzi, jelentősei alkotott, méltót arra. hogy azt mások is megismerjék. A múzeum l!)72-ben nyílt meg az örmény főváros központjában. Alapját Genii h Igitján művészettörténész magángyűjteménye alkotta, s ő volt a kezdeményezője, majd vezetője is a múzeum létrehozásának. A Jereváni Városi Tanács és a várostörténeti múzeum vállalt védnökséget az új létesítmény felett, amely tíz év alatt országos, sőt nemzetközi hírnévre tett szert, kinőtte az eredetileg tágas termeket. Ezért bővítésére került sor. Á cimbalom virtuóza ' . , itctci Aladár maga készítette hangszere ütő „Engem mindig minden érdekelt. Soha nem vagyok semmivel sem megelégedve. Mindig többet akarok. Kísérletezem, újat keresek. Lehet, hogy így lettem cimbalomművész." A kiegyezés utáni években Jászapátiban és környékén muzsikáló analfabéta cigány, Rácz Pál tizennégy gyermeke közül a harmadik, Rácz Aladár jellemezte magát ekképp önéletrajzában, idős korában, művészete csúcsán, amikor nevét már egész Európa ismerte. És lényegre- törőbb szavakkal talán soha senki nem ragadta meg Rácz Aladár egyéniségét, azét a művészét, aki műszaki-technikai vonatkozásban, manuálisan és természetesen a repertoár és a kifejezés kiszélesítésében egyaránt forradalmasította a nagy múltú, de sokáig nem sokra becsült instrumentum, a cimbalom felhasználási területét. Az egykori csodagyerek, a száz esztendővel ezelőtt, 1888. február 28-án született Rácz Aladár hároméves korában tanulta brácsás édesapjától a cimbalmozást. Művészete azonban nagyrészt és jellemzően önképzéssel, iskola, tanár nélkül, örökös kísérletező hajlama révén teljesedett ki. A maga teremtette egységes cimbalomiskola, sőt a cimbalomkészítés alapjain felépítette a századforduló idején egy új instrumentális hangzás egész európai rendszerét az autonóm zeneművészet világában. Nem véletlen, hogy munkásságát sokan Johann Sebastian Bachéhoz hasonlítják, ha a zenei alkotóművészetben nem is pályázott különösebb babérokra. Felbecsülhetetlen értékűek azonban azok az átiratai, amelyekben Bach, Bonporti, Couperin, Daquin, Lully, Rameau, Scarlatti kompozícióit fogalmazta át a koncerthangszerré nemesített cimbalomra, illetve cimbalom—zongora kettősre. E feldolgozásai csakúgy, mint a nagyrészt máig kiadatlan (!) magyar, román, szerb táncai, rapszódiái, fantáziái magukon viselik : a gyökereiben a 18. századig visszanyúló ; alkotó-előadó művész kettős portréjának jellegzetességeit, kiszélesítve azzal a rög- j tönző művészettel, ami a kontinensen so- | káig csak elszigetelten és csak szűkebb i körben létezett. Páratlan virtuozitással együttjáró imp- rovizativ készsége természetesen nem a német protestáns koráihoz, népénekhez tartozó egykori nagy orgonaművészet hagyományaiban gyökeredzett. Rácz Aladár a cigányfolklór s a nép sajátos hangszerkezelésének, főként a hegedű- és cimbalomjátéknak egyedien improvizatív formáit ötvözte a barokk zenében gyakran az előadóra bízott díszítőelemek felrakásának gyakorlatával. Jászberényben, 1 Kiskunfélegyházán, majd a fővárosi Emke, Simplon és Japán kávéházakban kávéházi muzsikusként eltöltött évei alatt szinte példátlan színvonalra fejlesztette virtuozitását, fölényes hangszerkezelését. Mígnem huszonnégy esztendős korában adódott váratlan lehetőség, a külföldi meghívás után Párizsban és Géniben már fokozatosan Bach, Scarlatti, s a francia clavecinisták tanulmányozására fordította elsősorban figyelmét, illetve az immár biztonságos instrumentális alapokra kezdte lassan felépíteni életművét, a nagy cimbalom-repertoárt. Élete legnagyobb fordulata egy 1915-ös genfi estéhez fűződik. Rácz Aladár ekkor egy bárban cimbalmozott, ahova a már neves karmester, Ernest Ansermet is bejárt hallgatni őt. Egy napon magával hozta Igor St.ravinskyt. Kérésükre Rácz Aladár ötperces cimbalomszólót játszott, valószínűleg szerb kólót. Stravinsky ettől kezdve barátja, munkatársa lett a magyar mesternek, maga is cimbalomórákat vett tőle, később pedig két kompozíciójában is jelentős szerephez juttatta az újonnan felfedezett hangszert. Rácz Aladár előadói sikerei ellenére sem volt világjáró pódiumművész alkat, holott a Stravinskyval való genfi találkozás után nem sokkai már valóságos diadalát várt rá. Élete első önálló szólóestjétől, az 1926- os lausanne-i fellépéstől egy évtizeden keresztül koncertezett Európa-szerte feleségével és zongorakísérőjével, Yvonne Barblannal. Azután 1935-ben végleg hazaköltözött Magyarországra, s ettől kezdve gyakorolhatta a tanítás művészetét. Először a Nemzeti Zenede, majd 1938-tól a Zeneakadémia tanára volt. Élete végéig, 1958-ban bekövetkezett haláláig kísérletezett, mindig többet, jobbat akart, mint mondotta, nemesíteni hangszere kifejezőképességét, küszködve a fel-felbukkanó értetlenséggel, csöndes magányában mély emberséggel, barátsággal fogadva a barátokat, tanítványokat. Mindazokat, akik értették, szerették őt, s akik megőrizték s továbbadták humanista művészetét, és az általa megalapozott új iskolát. Szomory György Artemisz temploma Epheszoszban A hölgy karcsú, egyszerű ujjatlan ruhát visel, magasan megkötött övébe tűri szoknyáját, lábain vadászszandál. Nem fennkölt. nem is csak érzéki, és nem is méltóságteljes. Szépsége abból a fajtából való. amilyen a sportolóké. Olyan, akin szemünket felejtjük a strandon, a kosárlabdapályán. Nos, ha megnyerte férfitársaim tetszését, személyesen is megismerkedhetnek vele. Szobra a párizsi Louvre-ban látható. Neve Artemisz, ö volt a görögöknél a hold. a vadászat és a termékenység istennője. Ezért ábrázolták íjjal, nyílvesszővel, különböző állatok társaságában. Latin nevén — Diana — talán már sokkal ismerősebb. Az istenség azonban nemcsak szép, hanem bosz- szúálló is volt. Az egyik helyen. ahol nem tisztelték, egy rettenetes vadkant bocsátott a földekre, amely elpusztította a termést. Lám-lám, egy nő még két évezred múltán is hogy irányítja a férfi kezében a tollat. Sokat időztem leírásánál, de mentségemre legyen mondva, hogy korának olyan szépségideálja volt. akinek részt sem kellett vennie az első — Athéné, Aphrodité és Héra közölt megrendezett — szép- ségkirálynő-versenyen. mert anélkül is ő volt a legszebb. Nem csoda, hogy a világ legnagyobb méretű és első ízben teljes egészében márványból készült építménye a tiszteletére épített templom volt. Állítólag 120 évig készült, tlt) méter hosszú és 55 méter széles volt. A 19 méter magas oszlopokból 127-et említenek a források. Töredékeinek fizikai—kémiai vizsgálata azt bizonyítja, hogy márványa jobb minőségű volt a carrarainál. A 20 tonnás oszlopokat öt kilométerről szállították az építkezéshez, amely maga egy csoda volt. Artemisz temploma volt az első monumentális görög épület, ahol először alkalmazták az alapokon álló. karcsú, felül kettős csigavonallal díszített jón oszlopokat. Az épület Somával kapcsolatban egyetlen dátumban egyeznek meg a források. Nevezetesen abban. hogy i. e. 356-ban egy Hérosztratosz nevű férfi felgyújtotta a templomot, hogy ezzel tegye halhatatlanná a nevét. Sajnos, sikerült. (A történelem ismer hasonló eseteket. 64-ben Nero római császár gyújtotta fel állítólag az „örök várost" hogy indokot találjon a keresztények üldözésére.) A Perzsia ellen induló Nagy Sándor (ő a tűzvész évében született) felajánlotta, hogy helvreállíttatja a templomot. ha elhelyeznek rajta egy táblát a nevével. A büszke epheszosziak azonban. azzal kerülték ki a nyílt elutasítást, hogy nem méltó, ha egy isten ajándékot ad egy másiknak. — Vajon látható-e valami a világnak a tűzvész után többször is újjáépített csodájából ? Igen. Az útikönyv tanúsága szerint, Törökország égei-tengeri partvidékén, Izmirtől délre még ma is megtalálhatók a hatalmas faragott terméskövekből és márványból töredékek. Egyébként az ókori Epheszosz szülötte volt He- rakleitosz, aki szerint minden változik. (Valóban változott a kultusz is. hiszen Artemisz után. ezen a tájon is Szűz Máriát tisztelték. A hagyomány szerint, ö is Epheszoszban élt. és halt meg. s ott temették el 48-ban. A romba dőlt Arte- misz-templom helyett neki építettek szentélyt. Az ennek helyén emelt kápolna és a mellette található forrás, ma is az egyik leghíresebb idegenforgalmi nevezetesség, ahol 1967-ben maga VI. Pál pápa is megfordult. G. Tóth Ferenc
