Észak-Magyarország, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-10 / 58. szám

1986. március 10., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Nyelvünkről és szakmánkról Mindig izgalmas, amikor a hóhért akasztják. Ez - ugye - egy szólás, amelyet azért vesz elő az újságíró, mert: a) hirtelen nem jut más, jobb az eszébe; b) (s ez a hízel­gőbb) szemléletesebbé, szí­nesebbé akarja tenni a mon- dókáját. Minderről pedig Grétsy László beszélt a mi­nap a sajtó munkatársainak a magyar nyelv hete kereté­ben. Mi tagadás, ritkán adó­dik alkalom arra, hogy szem­től szembe, ráadásul szak­ember mondjon véleményt a munkánkról. Nem azt jelenti ez, hogy nem kapunk (elég) bírálatot. A nyájas olvasó tol­lat ragad, ha logikai vagy nyelvi hibát fedez fel olda­lainkon, s elküldi Grétsy Lászlónak (is), hogy mind­annyiunk okulására tűzze gombostűre a rádió nyelv­művelő műsorában. Most mondhatnám, hogy mi is olyan hibaszázalékkal dolgo­zunk, mint más, mert gyorlók vagyunk („Homérosz is elbó- biskol"), mert olykor kapkod­va kell dolgozni (jó kifogás sose rossz - jut eszembe egy másik mondás), de a bírála­tot nem illik elhárítani. Ne­künk, s egyáltalán annak, aki a közéletben szerepel - kü­lönösen nem. Mi tagadás, jólesett hal­lani Grétsy László szájából, hogy a sajtó igen sokat tett, tesz a (köz)nyelvért, az egy­ségesítéséért is, a színvonal emeléséért is. Első olvasásra talán meghökkentő, de saj­nos igaz: a sajtó nem esik bele a kortárs prózairodalom hibájába, „tisztább" a nyel­vezete, minthogy mentes a trágárságtól. Hogy el ne bíz­zuk magunkat, Grétsy László felsorolta azokat a gyarlósá­gainkat, amelyekkel viszont mi rontjuk a közízlést, gon­dolkodást, szókincset. A di­vatos szavakra, kifejezésekre, nyelvi klisékre - panelekre utalt - többek közt. A bírá­lat — sajnos - jogos. Hány­szor Írjuk le mostanában az „innováció", a „begyűrűzött” szavakat, s az „el kell érni", „oda kell hatni, hogy" - és más modoros tudálékos, ter­peszkedő kifejezéseket. Erre nem mentség (csupán .ma­gyarázat), hogy ezeket a ki­fejezéseket „készen" kapja a sajtó is. Berecz János is hangsú­lyozta a magyar nyelv hete országos megnyitóján, hogy a köznyelv és a közgondol­kodás, a demokrácia és a felelősség szervesen össze­függnek, tükröződnek az una­lomig koptatott kifejezése­inkben is. A nyelv, a fogal­mazás tisztasága azonos a gondolkodáséval. Ezt minden házi feladatot Író gyerek tudja, de mi, felnőttek mint­ha „elfelejtettük" volna. Egy­általán nem misztikus dol­gok ezek. Akkor fogalma­zunk körmönfonton, szaporít­va az ás-és végű névszó­kat, párosítva a személyte­len igenevekkel, amikor va­lamilyen ok miatt nem tud­juk vagy nem akarjuk a ne­vén nevezni a dolgokat. A magyar nyelv igen szem­léletes, mert képekben fo­galmaz. A népköltészet ere­jét és szépségét is ez adja. A szóképek, szólások, köz­mondások o köznyelvben idő­vel közhellyé kopnak ugyan, de a nyelv mindig meg is újítja ezeket. (Gondoljunk csak a fiatalok nyelvi fantá­ziájára!) Hogy lesz a köz­helyből nyelvi klisé, panel? Ügy, hogy a sajtó, rádió, té­vé felerősítve (mert nagy pél­dányszámban, nagy hatás­fokkal) mintegy visszadobja a köztudatba, s ezzel bizony olykor a türhetetlenségig el­koptatja, nyúzza ezeket a ki­fejezéseket. Grétsy László szellemes példáival „pirított ránk", s ezért csak köszöne­tét mondhatunk. Az már más kérdés, hogy a sajtó sem szakítható ki az adott sor­ból. Tükör vagyunk mi js - olykor bizony torz -, hiszen (hogy szólással fejezzem is be ezt a házi feladatot), ha a „téma az utcán hever", akkor mi is csak úgy adhat­juk vissza (nyelvileg is?), ahogy találtuk ... (h. s.) A Mezőgép Miskolci Gyárában készülnek a mezőgazdasági gépek alkatrészei. Az alkatrészek legtöbbje a forgácsolómü- helyben készül. Képeink itt készüllek. a\\ r1 Togos, világos csarnokban „üzemelnek" a forgácsológépek. Lánctalpas traktorok görgőinek fúrását végzi Gulyás Ernő egy <4 orsós fúrógépen. Egy tmk-lakatosnak mindig „kéznél" kell lenni. Besenyei János egy félautomata esztergagépet javít. Laczó József felvételei Az építőipart gyakran ha­sonlítják az anatómiai ló­hoz, amelyen jól tanulmá­nyozhatók a betegségek. Az építőipar valóban egy spe­ciális gyűjtőágazata a nép­gazdaságnak, mert terméké­ben (az építményeken) sa­játosan ötvözi az egész tár­sadalom termelőtevékenysé­gének színvonalát és mun­kamorálját, árulkodik a gon­dos szervezésről, gyártásról, csomagolásról — vagy ezek hiányáról. Mintha egy nyi­tott könyvben olvasnánk: minden lapja egy-egy nem építőipari ágazatot jelent, s nyugodtan mondhatjuk, meg­lehetősen vaskos ez a könyv. Mert ami áz építőipari cé­gek végterméke, a ház, az erőmű, a kórház, az elkép- zelhetetlen alvállalkozók, technológiai szerelők nélkül, hogy a legevidensebbről, az alap- és segédanyag-gyár­tókról, a különböző szerke­zetek készítőiről, a bútor­gyárakról. és függöny-, ta­pétakészitőkről ne is beszél­jünk. A rendkívül sok beszállí­tó anyaga, szerkezete, tech­nológiája is tükröt mutat: a korét, a technikai fejlettsé­gét. A műszaki haladás foly­tonosan megújuló folyamata nem kerüli el ezt az ágaza­tot sem, és a korszerűbbre, jobban funkcionálóra, ol­csóbbra törekvés jegyében a fejlesztők szinte évenként meg tudnák újítani az épí­tőanyagokat és az építési módokat — ha az alkalma­zás. a felhasználás törvény­szerűen lassabb — és drá­gább folyamata nem fékez­né az iramot. A mai választékot a rend­kívüli sokféleség jellemzi. A hazai technológiai és gyárt­mányfejlesztés is igyekszik nyomon követni az igények módosulását, és tetemes szá­mot tesznek ki a külföldről átvett újdonságok is. Ebben különösen az építöszövetke- zetek járnak az élen, a nagyvállalatoknak nem érné meg, hogy gyakran változ­tassák építési módjukat, mert ez sokba kerül; ám az új anyagok, gépek kipró­bálásából ők sem vonhatják ki magukat. Minden, az újat fölkaroló szervezet azzal a reménnyel fektetett pénzt és szakmai tudást a technoló­giák. eszközök meghonosí­tására. hogy a hazai piacon elsőként megjelenőnek kijár az anyagi elismerés is, és talán külföldi megrendelést is lehet szerezni egy gép, vagy technológia jól csengő nevével. Botorság volna ebben a lassan kialakuló helyzetben csupán a rosszat látni, hi­szen az építési módok nagy választéka a változatos épü­letekben kamatozik. Ám ez csak akkor lesz hasznos, ha minden újdonság a megfe­lelő helyére kerülhet. S ez­zel együtt feltétel az is, hogy mindenki, aki építőanyagra, szerkezetre, technológiára vár. a legjobban megfelelőt választhassa ki. ■ De hogyan lehet igazán jól dönteni? Az összes új­donság ismeretében. Máris itt vagyunk a lényegnél: nem ismerik sem az építők, sem az építtetők az összes technikai, technológiai lehe­tőséget, a számtalan új anyagot, alkatrészt. Gyakran találkozni kiváló tulajdonsá­gú, korszerű anyagokkal, amelyek mégsem jutnak el a népszerűségig, pusztán azért, mert ismeretlenek marad­nak azok előtt, akik jól tud­nák hasznosítani. Ügy tet­szik, kevés gondol fordíta­nak a gyártók a termékek propagandájára, megismer­tetésére, pedig enélküi ne­hezen boldogulnak. S ha nem ismerik az új lehetősé­geket, akkor csak rutinból dolgoznak a tervezők, a be­ruházók, a kivitelezők is. A műszaki haladásról ter­mészetesen nem mondha­tunk le, és szó sincs arról, hogy bárki be akarná zárni a kapukat az újdonságok előtt. De a technika csak akkor válik hatékony ter­melőerővé, ha eljut azokhoz, akik a másik erőt képvise­lik: az alkalmazást, a tu­dást, a tervszerű gondolko­dást. II megyei lakásszövetkezetek III. ötéves tervi eredményeiről A Fogyasztási Szövetkeze­tek legfiatalabb ágazatába tartozó lakásfenntartó, épí­tő- és garázsszövetkezetek­nek mérlegüket 1986. márci­us 31-ig kell elkészíteni, azonban a rendelkezésre álló adatokból egyértelműen kitűnik, hogy megyénk la­kásszövetkezetei nemcsak mennyiségi, hanem minősé­gi fejlődés tekintetében is országosan az elsők közé so­rolhatók. Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyében 1986. januári 1-i ál­lapotnak megfelelően. 70 la­kásfenntartó szövetkezet mű­ködik és a kezelésükbe 20 045 darab lakás tartozik. AVI. ötéves tervidőszak során központi intézkedések hatá­sára a tanácsi értékesítésű, úgynevezett szövetkezeti la­kások építési ütemének csök­kentése miatt (amely 1985 végére teljesen meg is szűnt) a szövetkezeti lakásállomány növekedési dinamikája is mérsékeltebb volt a korábbi évekhez viszonyítva. Annak ellenére, hogy a lakásépítő szövetkezetek keretein belül felépült és átadásra került 1007 lakás, a miskolci, ózdi és a mezőkövesdi szövetke­zetek átvettek 137 OTP ál­tal épített lakást és 106 ko­rábban 1KV, illetve VGV ke­zelésébe tartozó állami la­kást. nem tudták pótolni a már fentiekben említett ta­nácsi értékesítésű lakások kiesését. A garázsszövetkeze­tek száma héttel, míg a ga­rázsok száma 1787 darabbal növekedett. így megyénkben jelenleg 22 garázsszövetke­zet és összesen 3364 szövet­kezeti garázs található. Megyénkben a feltételek megteremtéséhez a megyei tanács az V. és a VI. ötéves terv során 13.2 millió forint vissza nem térítendő szolgál­tatásfejlesztési alapból tör­ténő támogatással járult hoz­zá. A szövetkezetek saját forrásaikból 15.4 millió fo­rintot fordítottak erre a cél­ra. A városi tanácsok sajá­tos lehetőségeiknek megfele­lően ingyenes, vagy szerény mértékű bérleti díj fizetése ellenében biztosítottak ház­kezelési-gondnoksági helyi­ségeket. Ilyen előzmények után vált lehetővé a MÉ­SZÖV Lakásszövetkezeti Tit­kárság javaslata alapján az úgynevezett bázisszövetkeze­tek kialakítása, ezen belül a saját karbantartó részlegek létrehozása. Napjainkban Miskolcon három, Kazinc­barcikán, Özdon, Leninvá- rosban és Sátoraljaújhelyen egy-egy szövetkezetnél mű­ködik karbantartó szervezet. Ezekben a szervezetekben 138 fizikai. 33 nem fizikai alkalmazott végzi feladatát főállásban. Éves teljesítmé­nyi értékük közel 30 millió forintot tesz ki. A megye szövetkezeti lakásállományá­nak 80,1 százaléka van be­vonva általuk a tervszerű szervezett karbantartásba, míg országosan ez a szám alig haladja meg a 60 szá­zalékot. Ezeknek a szövetkezeti karbantartó részlegeknek a feladata az épületállomány javítási, karbantartási, fel­újítási munkák végzése, il­letve a lakosságnak nyújtan­dó különböző szolgáltatások, amelyet sajnos nem mindig sikerül kifogástalan minő­ségben teljesíteni. Ezen a jö­vőben mindenképpen változ­tatni akarunk, ugyanakkor tudni kell azt is, hogy — fi­gyelembe véve a korszerű technológiával épült lakások jelenlegi felszereltségi szint­jét — nélkülük nem lehetne biztosítani a folyamatos üze­meltetést, illetve a szerény mértékű műszaki szintentar- tást. Tekintettel arra, hogy a szövetkezeti karbantartó részlegek mentesek a más gazdálkodó, illetve kivitele­ző vállalatokat általában ter­helő adók fizetése alól, va­lamint a bérek utáni közter­hek is alacsonyabbak, így a tapasztalatok azt mutatják, hogy az áraik mintegy 30 százalékkal alacsonyabbak egyéb vállalatok által fel­számítottaknál. A lakásépítések lebonyolí­tásával, szervezésével, koor­dinálásával az elmúlt terv­időszak során 16 lakásszö­vetkezet foglalkozott. Tevé­kenységi körükben gondos­kodtak az épületek, illetve lakások műszaki terveinek elkészítéséről —, ahol erre igény és lehetőség volt — kivitelező vállalatok biztosí­tásáról. azok munkáinak műszaki ellenőrzéséről, va­lamint az átadott 1007 lakás több. mint 60 százalékát ki­tevő vegyes, vagy tiszta profilú házilagos kivitelezé­sek irányításáról, szervezésé­ről. Ezen túlmenően elvé­gezték az OTP-vel, illetve a tagokkal való elszámoláso­kat. A lakáságazatba tartozó szövetkezetek igazgatóságai­ban, felügyelő bizottságai­ban több. mint ezer fő tár­sadalmi munkás tevékenyke­dik. Őket a tagok soraiból köz-, illetve küldöttgyűlésen választják 5 évre, ide értve a szövetkezetek elnökeit is. Az elmúlt évek során kilenc szövetkezetnél alakult úgy a helyzet — elsősorban a több lakást kezelő szövetkezetek­nél —, hogy az elnöki fel­adatok magasabb színvonalú ellátása céljából főállású el­nököt választottak. A főállá­sú elnökök tevékenységével kapcsolatos tapasztalataink kedvezőek. Nem mondható könnyű­nek a lakásszövetkezeti ve­zetők feladata, erről tanús­kodnak a naponta tapasztalt különböző gazdálkodással, működéssel, pénzügyi elszá­molásokkal stb. kapcsolatos bejelentések. valamint az évente egyszer kötelezően megtartásra kerülő közgyű­lések hangulata, légköre. Az utóbbi években ezek a köz-, illetve küldöttgyűlések még viharosabbá váltak, amely­nek okai közé sorolható a2 egyre gyakoribbá és szinte rendszeressé vált közköltsé­gek. szolgáltatási díjak (víz-, szemét-, áram-, gáz-, köz­ponti fűtés stb.) emelése. A lakásszövetkezetek ép­pen úgy, mint a többi ága­zatba tartozó szövetkezetek túlnyomó többsége, ezekben a napokban készülnek a zárszámadó közgyűlések meg­tartására, a VII. ötéves terv,, illetve ezen belül az 1986-os esztendő főbb feladatainak meghatározására. Nagyon lé­nyeges szempont, hogy eze­ket a közgyűléseket az igaz­gatóságok gondosan készítsék elő és biztosítsák a tagok közgyűlés előtti időszakban történő beleszólási, javaslat­tételi lehetőségeit. A lakásszövetkezetek te­rületen társadalmi és főál­lásban dolgozók a VI. ötéves tervben kifejtett tevékeny­ségükért, becsületes helytál­lásukért ugyancsak köszöne­tét és elismerést érdemel­nek. Véleményünk szerint a lakásszövetkezetek társadal­mi hasznosságát alapul véve felsőbb szervek részéről is elsősorban több erkölcsi el­ismerést, támogatást érde­melnének, mint amilyenben eddig részesültek. A VII. ötéves terv lakás­ellátás, -fenntartás és -gaz­dálkodási feladataiból a La» kásszövetkezetek erejükhöz! mérten tisztességgel kiveszik^ a részüket. Szükség van er-s re azért is, mert a lakásépí-: tésben továbbra is meghatá--- rozó szerepe lesz a magán-) erős építéseknek, ugyanak-, kor a fenntartás területén is nő a lakosság anyagi erejé­nek részvétele. Vasas Sándor a MÉSZÖV Lakásszövetkezeti Titkárság vezetője

Next

/
Oldalképek
Tartalom