Észak-Magyarország, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-05 / 54. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1986. március 5., szerda Embriók-vita — szakmabeliekkel Zol nuy Pál filmjét, uz Embriókul mutatták be a Fiimnapok falun sorozat keretében a minap a szik­szói kórházban. Ismeretes, hogy a film — már a címe is árulkodik — a még meg nem született ember gond­javai foglalkozik, természe­tesen játékfilmes eszközök­kel, így hát indokolt volt a Borsod Megyei Moziüzemi Vállalat szervezése, hogy e műről olyan közönség köré­ben rendezzen ankétol. ahol a művészeti, esztétikai vo­natkozásokon túl, a mon­dandó szakmai oldaláról is várhatók vélemények. A fil­met a kórház ebédlőtermé­ben zsúfolt széksorok előtt vetítették; a nézők orvosok, köztük nőgyógyászok, szülé­szek, ápolónők, egyéb kór­házi dolgozók voltaik, s érde­kes színfolt volt a nézőtéren néhány mindenórás kis­mama. Jelen volt a bemutatón Zolnay Pál, a film rendező­je, Gaál Erzsébet, a film főszereplője, a filmbeli doktornő; a házigazda sze­repét dr. Tóth Imre igaz­gató főorvos látta el. A tanácskozás, amely a bemutatót követte, élénk volt, noha kissé egyoldalú. Amikor a mozivállalat ide szervezte ezt a tanácsko­zást, az az elképzelés vezet­te, hogy az egészségügyben dolgozó nők, a szülészeten dolgozók, tehát a filmben közvetlenül érintettek részé­ről történjék valami vissza­jelzés. Sajátos módon a résztvevő nők, egyetlen fő­orvosasszony kivételével, meglehetősen passzívak vol­tak, a vitában főleg férfiak. szülész-nőgyógyász orvosok vettek részt, a nőknek csak érdeklődő arcán, tekintetén lehetett lemérni, hogy nem­csak ott ülnek a széksorok­ban, hanem figyelnek is és reagálnak a hallottakra. A beszélgetés, amelyben több kérdésben éles polémia alakult ki a rendező és a résztvevők között, alapvető­en a következő gondolatok körül csúcsosodott ki: a lá­tott történet, illetve az ab­ban körüljárt probléma, az­az, hogy egy magányos szü­lész-nőgyógyász doktornő a nem kívánt terhességet meg- szakittassa, vagy megtart - sa-e, olyan jelenség, amely csak erősíti azt a tudatot, hogy ebben a kérdésben mindenütt a nők állnak vá­laszút előtt, a férfiak leg­feljebb csak megérthetik, de meg nem érezhetik ennek a felelősségét és súlyát; a má­sik csomópontja pedig az volt e beszélgetéseknek, hogy egy orvosnő nem kerülhet ilyen helyzetbe, mert tuda­tában kellett lennie kapcso­lata következményének. Kü­lönösen az utóbbi kérdés került sokszor szóba, s mint­egy már úgy beszéltek az orvosnőről — nem a film­beliről, hanem általában az orvosnőről —, mint valami külön kategóriáról, mintha az nem is elsősorban érzel­mi életet is élő nő, hanem csak tudományos felkészült­ségű orvos lenne, aki min­denkor hidegen mérlegel. Szóba került több megköze­lítéssel az AB-bizottságok munkájának bürokratikus mechanizmusa, sokféle kifo­gás hangzott el ezzel kapcso­latban. A vita egésze messze túl­haladt a film ábrázolta cse­lekményen. Egy harmincegy éve praktizáló szülész-nő­gyógyász orvos, aki több mint egy évtizedig dolgozott Afrikában, arról beszélt, hogy a nő az egész világon bizonyos mértékben kiszol­gáltatott helyzetben van, mert nőnek született és mert sehol nem kapja meg való­jában és egészében a dek­larált társadalmi segítséget. Ugyanis a jogok megvan­nak — ezt már egy másik orvos mondta —, élni még nem tudunk vele, hiszen bármennyire is támogatjuk a gyermekintézményeket, bármennyire jó is a bölcső­de, jelen társadalmi körül­ményeink között, amikor az anya is dolgozó, nem tud­juk a gyermeknek egészé­ben odaadni az anyát és fordítva. Nem volt érdekte­len az a megállapítás sem, hogy a férfinak a megszü­letett gyerekeihez van kötő­dése, de az embrióhoz még nincsen. És tulajdonképpen ennek az állapotnak a kö­vetkezményéről, az ebből születő drámáról szólt ez a film. Természetesen szó esett a filmbeli színészi alakításról, az orvosnő szerepének jó átéléséről, Gaál Erzsébet munkájának h iteléről és sok egyéb, a filmhez közvetle­nül, vagy áttételesen tarto­zó gondolatról. Ügy tűnik, egészében érdekes, hasznos volt a vita, amely még'jobb lehetett volna, ha a kórhá­ziak közül töhben nyilvánít­ják véleményüket, és ha a felszólaló örvösök nemcsak az orvos, hanem az össztár­sadalmi lény szemével is in­kább nézték és vitatták vol­na a látottakat. A Filmna­pok falun sorozatnak így is emlékezetes rendezvénye volt e szikszói bemutató és gon­dolatcsere. (benedek) A márciusi Napjaink „A magyarságnak saját múltjához való viszonyában évszázadokon át jelen volt a történelmi gondolkodás há­rom típusa. Egyfelől érvé­nyesült a történelmi pesszi­mizmus, amely a nemzeti múltat próbatételek balsze­rencsés sorozatának tüntette fel, s állandó kísérője volt a nemzeti bűntudat, a bű­nös nép, a sorsikérdések em­legetése is. Másrészt kimu­tatható volt a közgondolko­dásban a történelmi illuzio- n/izmus, a magyarság, a nem­zet önáltatása... Ügy gon­dolom, Kiun Béla életművé­nek, történelmi szerepének megítélése is bejárta a fent vázolt megközelítési módo­kat. A Tanácsköztársaság leverése, majd vezérének halála után -nem kevesen voltak azok, akik meghami­sítani, bemocskolni igyekez­tek mindent és mindazt, amiit alkotott, amiért lán­golt, cselekedett...” — ír­ja Kun Béla, a forradalmár politikus című tanulmá­nyában dr. Vancza János. A száz éve született Kun Béláról valóban viszonylag keveset, s inkább csak nagy általánosságokat tud a köz­vélemény, holott hibái, té­vedései ellenére is kétség­kívül kimagasló szerepe volt a magyar kommunista moz­galom szervezésében, a Kom­munisták Magyarországi Pártja megalakításában, a Tanácsköztársaság harcaiban és politikai irányvonalának meghatározásában, s a bu­kás után a párt újraszer­vezésében. A történelemtu­domány és'a .munkásmozga­lom történetének nagy adós­sága — s a megemlékezések nyilván csak a kezdeti lé­péseket jelentik —, hogy pontosabban, árnyaltabban rajzoljuk fel alakját, hatá­rozzuk meg helyét és szere­pét. Ehhez adhat kiegészítést a Napjaink márciusi számá­nak néhány írása (köztük a már idézett cikk is), amely néhány helytörténeti vonat­kozással is árnyalja ismere­téi nket. Mielőtt azonban még ennek ismertetésére is át­térnénk, dr. Vancza János írásából hadd emeljünk ki még két részletet. A Tanács- köztársaság leverése után az BTOPHHK, II ®EBPAJ1S1 1986 roßa H? 34 (20598) H«*na 3 lton. Vologdai testvérlapunkból... A Szovjet—Magyar Baráti Társaság vologdai szerveze­tének és a „Kraszniij Sze- ver” szerkesztőségnek ha­vonta megjelenő „Druzsba” rovatában olvashatjuk „Az együttműködés talaján Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyé­ben” című cikket. Az írás elemzi a Borsodi Vegyi Kombinát és vologdai part­nere évek óta tartó, gyü­mölcsöző kapcsolatát. Idézet a cikkből: „Főfel­adatként a termelékenység növekedését, és a termékek minőségnek javítását tűzték célul az egyik legnagyobb vegyipari gyár dolgozói. Tervük az előttük álló öt­éves terv teljesítése. Ebben az időszakban a kombinát kollektívája a munka ter­melékenységének növelésé­vel, korszerűbb technológia bevezetésével mintegy két­szeresére szeretné növelni a termelést. A BVK mérnö­keinek és dolgozóinak az 1986-os év feladatainak tel­jesítéséhez szükségük van a KGST-országok megfelelő partnereivel való együttmű­ködés szélesítésére. A borso­di vegyészeknek évek óta szoros kapcsolatuk épült ki szovjetunióbeli partnereik­kel. A kombinát gyáraiból rendszeresen szállítanak mű­anyag és félkész termékeket, magas hatékonyságú nö­vényvédő szereket. Folyó évben a nagy szovjet meg­rendelések időbeni és ma­gas színvonalon való telje­sítése érdekében, a gyár élenjáró brigádjai .szocialis­ta szerződést írtak alá.” A lap rovatában olvasha­tunk még ismertetőt Ma­gyarország vaskohászatáról, megemlékezést Kun Béla születésének 100. évforduló­járól, és fotót közölnek Bu­dapest felszabadulása év­fordulójának alkalmából. (obc) Pályázni fehet Közművelődési eredmények ismertetésével A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közművelődési Mód­szertani Központ pályázatot hirdet a közművelődésben eddig elért eredmények fel­tárása, megismertetése, va­lamint az új kezdeménye­zések támogatása céljából a következő területen: köz­művelődési tevékenység kis­településen; közoktatási és közművelődési tevékenység integrációja; közművelődés és idegenforgalom; szék­helyközségek művelődési otthonainak hálózati mun­kája; a cigánylakosság kö­rében végzett közművelődé­si tevékenység. Intézmények, egyesületek és magánszemélyek vehet­nek részt megyénkből a pá­lyázaton. Pályázni olyan közművelődési, szakmai eredmény(ek) ismertetésé­vel, leírásával lehet, ame­lyek követendő példákká válhatnak más településeken is, ezenkívül olyan kezde­ményezés ismertetésével, amely új formákat, lehető­ségeket teremt a pályázó környezetében, esetleg ha­gyományt tesz élővé, vagy új hagyományt teremt. A pályázat kiírói alapvetőnek tartják az elbírálásnál, hogy az ismertetett tevékenysé­gek az esetleges beindít ás i segítségadástól függetlenül képesek legyenek az ön- fenntartásra, illetve folya­matosságuk biztosítva le­gyen. A megyei közművelő­dési módszertani központ vállalja, hogy a szakértő zsűri által eredményesnek tartott pályázatokat szak­mai körben ismertté teszi, közreadására vállalkozik, s ezért méltó honoráriumot fizet a szerző számára, va­lamint a legjobbakat pálya­díjban részesíti. Ezenkívül a színvonalasnak ítélt új kezdeményezések beindításá­hoz, illetve a régebbiek esetleges kiterjesztéséhez anyagi segítséget nyújt. A pályázat beküldési ha­tárideje (a művelődési köz­pont címére) 1986. március 30. Atrák ezüstkincs nyomában A Duna és a Vnacsanszki- Balkán hegység között ta­lálható Rogozen falu neve mindenkorra bekerült atrá- ikok múltja iránt érdeklő­dők tudatába. Igazi archeológiái szenzá­ciónak, s egyben az évszá­zad bölgár régészeti leleté­nek tartják azt a 165 tráik eredetű ezüstedényt, ame­lyet csatornaésás közben fordítottak ki a földből Ivan Szlavov traktoros házának udivtarán. A talaj felszíne alatt alig 40 centiméteres mélységiben rejtőzött 2400 évesre tehető kincs 108 csé­széből, 54 kancsöból és 3 tálból áll. Értékükét, szép­ségüket tekintve ezek a leg­jelentősebbek az eddig fel­tárt trák leletek sarában. A régészek szerint a jelek arra utalnak, hogy az ezüst­edények tulajdonosa, a jó­módú trák család a kincs sürgős elrejtésére kénysze­rült, s a későbbiekben már nem volt módja visszaszer­zésére. Feltételezhető, hogy idegen betolakodók fogságá­ba kerültek rabszolgának, vagy — a rosszabbik eset­ben — megölték őket. A lelet sokat elárul hir­tok oslalik életviteléről, s en­nek az eddig oly kevéssé is­mert ősi népnek a szoká­sairól és hitvilágáról. A tü­zetes vizsgálatból kiderül, •hogy a csalód nem egyszer­re jutott az edényekhez. Szorgos munkával gyűjfhet- ték össze a készlet darab­jait. A legnagyobb számban előkerült fül nélküli csészék egy része minden valószí­nűség szerint az időszámítá­sunk előtti 5. századból származik, a gyűjtemény többi darabja pedig az idő­számításunk előtti 4, száza­di trák aranyművesek stí­lusjegyeit hordozza. M. Kristóf Agnes kiállítása Kerámia növényoszlop Patakról M. Kristóf Ágnes festőművész alkotásaiból nyílik kiállítás ma, március 5-én délután 2 órakor Miskolcon, a Medicor Orel Gyár tanácstermében. A kiállí­újnaszervezett KiMP-t több mint tizenöt évig irányította Kun Béla. „A párt elis­mert és tisztelt vezéreként ■meghatározó szerepe volt a stratégiai irányvonal kiala­kításában. Miiközben ragasz­kodott az általános forra­dalmi cél, a második tanács- hatalom célkitűzéséhez, a KiMP 1925-ös I. kongresszu­sa éppen az ő előterjesztése alapján úgy foglalt állást, hogy a szocialista forrada­lom útja a polgárt demok­rácián, minit önálló szaka­szon át vezet.” Történelmi tévedése ezek szerint nem volt olyan nagy, mintsem a köztudatban él. Az igaz portré felvázolásához persze hibái is hozzátartoznak. Vol­tak kevésbé szimpatikus jel­lemvonásai. „Nehezen adta fel korábbi meggyőződését, amely sok tekintetben nem annyira a valóságból, mint vágyaiból, elkötelezett, for­radalmi hitéből táplálko­zott... (de) ...még hibái is szerves kapcsolatban álltak tós március 19-ig tekinthető meg. A miskolci festőnö egyéb­ként a közeljövőben Finnor­szágban is bemutatkozik képei­vel. korával, annak dinamizmu­sával és merész szellemé­vel.” Ügy gondolom. Kun Béla személyénék és szere­pének megértéséhez és pon­tos megítéléséhez a kor is­merete, alapos feltárása is elengedhetetlen. Említettük már, hogy helytörténeti, dokumentum is található a Napjaink már­ciusi számában. Korabeli újságbeszámolók alapján részletesen megismerhetjük az 19H9. július 6-án a mis­kolci Tetemváron megtartott népgyűlés eseményeit, az ott elhangzottakat. Sokak számára lesz érde­kes Hidas Antal írása: Tomszk, 1916, amely Kun Béla hadifogságbeli tevé­kenységét idézi fel rendkí­vül szuggesztíven. Az egye­temista, diák Kun Bélára emlékezik Ruszoly József ta­nulmánya, az Egyetemi di­ákévek a századelőn. A márciusi lapszám to­vábbi írásaiból megemlítjük, ■hogy a tavaszi hónapban mindig — így most is — fiatal, s jobbára helyi szer­zők verséit, prózáit közük. A publikáló költők közül Csorba Piroska, Cseh Ká­roly, Furmann Imre és Fecs­ke Csaba nevét emeljük ki elsősorban. (cb. a.) Azok íészóre, akiknek nincs kiskertjük, de szere­tik a friss paradicsomot, paprikát, egyéb zöldségfélé­ket, úgynevezett növényosz- .lop. gyártását kezdték meg a megyéi építőanyag-ipari vállalót sárospataki üzemé­ben. A gépi korongozással készült, kiégetett, víztartó kerámliaoszlopok erkélyen, teraszon, de konyháiban, ab­lak alatt is elhelyezhetők. Oldalain különböző magas­ságokban nyílások találha­tók, ezekbe kerülnek a pa­lánták, magvak, amelyek gyökereiket az oszlopon be­lül levő, jó minőségű táp- löldbe eresztik. A hengeren bélül egy perforált cső fut végig. Ezen keresztül törté­nik a növények öntözése. Az „oszlopos növényter­mesztés” ilyen megoldása nem új dolog, hiszen külön­■A Budapesti Tavaszi Fesz­tivál keretében megrende­zik az 1. országos kamara- színházi találkozót a fővá­rosi Radnóti Színpadon. Ezen öt vidéki színház mu­tatja be kamaraprodukcióit. A sort a Miskolci Nemzeti Színház nyitja március 18- án az Ének Phaedraért cí­mű Enquisl-dráma bemuta­böző műanyag zsákokban több helyen már eddig is termesztettek így zöldségfé­lét. A kerámia-megoldás azonban nemcsak tartósabb, de esztétilkusabb is. A sárospataki üzemből a kerámia növónyoszlopok az első fél évben forgalomba ikerülnek, így a kertészkedni kívánok azt már az idén ki is próbálhatják. A vállalat új terméke ter­mészetesen nemcsak zöldség­félék termesztésére lesz al­kalmas. Egynyári virágok is üHtetihetők bele. Különböző időszakban nyíló, egymást követő virágokból valóságos virágosként alakítható ki a bérházaik lakásaiban, erké­lyein. Kora tavasztól késő őszig nemcsak vágott, de szabadföldi virágokkal dí­szíthetjük otthonunkat. lásávad. Sorrendben a szol­nokiak következnek Sophok­les Oedipusával, a nyíregy­háziak Strindberg Julie kisasszonyával, a győriek Plinter Régi időfcjével, s a sort a kaposváriak zárják, akik Ionesco Különóra és A kopasz énekesnő című da­rabjait mutatják be. A miskolciak nyitják a sort Országos kamaraszinházi találkozó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom