Észak-Magyarország, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-29 / 75. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 12 1986. március 29., szombat Csaknem egyidősek a századdal Fehér falú ház Tiszaiadányban A Holt-Tiszán szél fud- rozza a vizel, a még csupasz ágak közöli mái helyet keres a madár, a kertek aljában frissen ásott föld illatozik, itt metszőolló csattog, ott a tél rontotta tető cserepeit igazítják, amott életre remélt virágtövek kerülnek a kertbe. Csendes, langyos márciusi délelőtt Tiszaiadányban. Talán a szikrázó idő, talán a hely szelleme teszi: a tanácselnök lilái húrokat penget. Állítja, hogy a tavasz fiatalít. Nem alkalmi csevegés közben mondta ezt, hanem az öregek napközi ol (honának március 18-i avatásán. Történtek ennél a világban fontosabb dolgok is. De itt és most ez volt a legfontosabb. Ez az egy csepp ünnep. VERSSEL KÖSZÖNTÖTTÉK Tiszaladány ezerlelkes község, ötven évvel ezelőtt lő(M)-an laktak itt. Mostanában ugyan kevesebb gyermek születik, s az öregek is fogynak, de a falu él. fejlődik, vitális erényeket mutat fel. Az utóbbi tíz évben megállt a lakosság apadása. A Magyar Róna Termelőszövetkezetnek halszáznál több tagja van, s aki munkát helyben keres, az talál is. Az eljárók száma nem több hetvennél, s a háztáji, a fólia kiadja azt a pluszpénzt, ami a megélhetéshez, a boldoguláshoz kell. Óvatos becslések szerint a háztáji bevétele még mindig meghaladja azt az összeget, amelyet a tsz tagjainak munkabérként kifizet. A postán és a takarékszövetkezetben legalább húszmillió forintot őriznek, a személygépkocsik száma Tiszaiadányban • és a 430 lakosú társközségben, Tisza- tardoson nyolcvanra rúg. Nagy múlttal, szép örökséggel, virtusos bátorsággal dicsekedhetnek e hegyaljai kisközség lakói. Itt álmodtak a Kert-Magyar- országról, a felszabadulás előtti napokban ill bújtatták Darvas Józsefei, s ismerősként ölelte keblére a falu a sokat próbált Veres Pétert, s a ..fekete pásztor" Sinka Istvánt Ide nem jöhet úgy literatus ember, hogy valamelyik könyvét az író-olvasó találkozó résztvevői ne ismernék. Verssel köszöntötték, köszöntik új otthonukat a tiszaladány! öregek is. KOCCINTANI ILLIK Takács Gáborné 82 esztendős. Fia. lánya már túl a hatvanon, az unokák is elmúltak negyvenévesek. Ünnepes alkalmakkor négy dédunoka üli körül az aszEgy csepp Már az újság is jár. . . tűit. s lármázza föl a kertel. A századdal csaknem egyidős néni verset mond. Ezért a költeményért nem jár Nobel-dij. még talán borostyán-koszorú sem. Az alkalmi szerzemények értéke, tüze úgy lobban el, mint a gyufa lángja. „Megérhettük ezt a várva várt napot, Mit az egész falunk népe már régen óhajtott, / Szép lett ez az otthon, igazán nagyon szép, Azt hiszem megnyeri mindenki tetszését.” A feketg kendős asszonyok könnyeztek, a fényes csizmájú férfiak nagyokat nyeltek. A tanácselnök, Bényei Miklós is nehezen formálta mondatokká a kigondolt szavakat. „Nagyon vártuk ezt a napot, legalább úgy, mint a gyeCsoportkép a premier napján rekek a vakációt és a hús- vétot, a természet és az ember a meleget árasztó napsugarakat.” Avatáskor persze koccintani illik. Oldódik a meghatott feszültség. Az egyik néni kedves fiamnak szólítja az MSZMP Szerencsi Városi Bizottságának első titkárát, Török Lászlót, a másik pedig természetes egyszerűséggel tegezi le a Tokaji Városi Tanács elnökét, dr. Zborai Gábort. MAGUKNAK ÉPÍTETTÉK A húsz-huszonöt idős embernek napi étkezést, beszélgetésnyi helyet, orvosi felügyeletet adó otthon egymillió forintba került. Segített a megyei tanács, a Vöröskereszt, a termelőszövetkezet. De az építésből és tereprendezésből kivette részét a falu apraja-nagyja is. Amit és amennyit bírtak, az öregek is dolgoztak. Maguknak építették a fehér falú házat a faluban. Nem kellett külön mozgósítani a ladányiakat. Itt már hagyománya van a társadalmi összefogásnak. így volt ez, amikor a járda készült, így van ez most is, amikor a közeli befejezés reményével kecsegtet a régen várt vízmű beruházása. M. Csikai Miklósné az öregek örökké fáradhatatlan patrónusa. Pedig már ő is elmúlt hatvanéves. Lányomnak, húgomnak. Piroskának szólítják áz új otthon úi lakói. Áz avatás napján úttörők köszöntötték az idős honfoglalókat. Az első közös ebéd karfiolleves és pörkölt volt. Étkezés után szunyókállak, nihentek kicsit. Összejött -±ev kártyanarti is, de a többség inkább a nanfé- nyes teraszra húzódott, “zellőzködni, s igazi napfénnyel ünnepelni ezt a =zén naoot. (brackó) Balogh Imre felvételei Nemcsak „standard", de kevés is A/, embernek óhatatlanul is Hol'i Géza paródiája jut az eszébe, miszerint a csapon lévő m-, illetve h-betűk azt jelentik: „Hiába csavarod, úgysem folyik, és Miért éppen én folyjak, ha ő sem folyik”. Miskolcról lévén szó, még tán' a tanácsi szakemberek sem vádolhatnak minket azzal, hogy a fenti bevezető ízetlen tréfa lenne. Az ország második legnagyobb városának közismertek a vízellátási gondjai, amit az egyszerű honpolgár, pontosabban a fogyasztó leginkább forró nyarakon tapasztal, amikor a megtekert csap keserves hördíiléssel adja tudomásunkra — nincs! Bizony, nincs, ami kincs, a víz, ami egyébként valóban nem olcsó (köbmétere ugyanis 40 fillér híján két forint), s amit a szakemberek szerint ráadásul még gátlástalanul pazarlunk is. Persze a vízzel való sáfárkodás végső soron nemcsak rajtunk, fogyasztókon múlik. Sőt, elsősorban nem rajtunk. Mindezékről sok-sok vita közepette nemrégiben esett szó Miskolc Város Tanácsának végrehajtó bizottsági ülésén, ahol a megyeszékhely biztonságos vízellátásának a feltételeit vitatták meg. MENNYIT ÉS HONNAN ISZUNK? A városlakót, aki a Győri kapui, avas-déli, vagy éppen a killiáni lakótelepen él, az év nagy részében nemigen érdekli, merről és milyen vezetékeken érkezik panellakásába a víz. Alsózsolcát vagy Sajóládot nem hozza összefüggésbe a mosdókagylóval, és a bükki karsztforrásokra is legfeljebb egy-egy kiránduláskor gondol. Pedig a több mint 200 ezer miskolci által naponta elhasznált 125 (csúcsidőben közel 140) ezer köbméter vízmennyiség megléte a regionális rendszereken keresztül négy vízmű termelésén múlik, továbbá, vagy inkább elsősorban a karsztforrások naponta változó hozamán. Nem véletlen az „elsősorban”, hiszen a csúcsfogyasztás pontosan a meleg, száraz, nyári és ősz eleji időszakokra esik, amikor a karsztok termelése is lecsökkenhet a minimumra. És — mint az eddigi tapasztalatok bizonyítják — alig akad esztendő, hogy ez ne történne meg. A városlakó azzal sincs tisztában, hogy ő tulajdonképpen „standard” minőségű ivóvizet iszik, a különböző forrásokból nyert víz minősége ugyanis csak keveréssel felel meg a fogyaszthatóság követelményeinek. Az alsó- zsolcai víz a terület csatornázatlansága miatt erősen nitrátos. A ládinak magas a vas- és mangántartalma, egyedül a karsztok dicsekedhetnek kristálytisztasággal. Kivéve a nagy esőzések idejét, amikor zavarossá, opálos- sá szineződik. Az összefüggés tehát világos. Amikor szitkozódunk, hogy a csapokból folyó gusztustalanul barna valami (az egészségre ugye nem ártalmas!) elszeny- nyezi a fehér textíliát, akkor a város a karsztok elapadása miatt kénytelen a gyengébb minőségű vízzel beÁ közkút nem „jók út" érni. örvendetes lény tehát, hogy a sajóládi vízbázis első ütemének napi 20 ezer köbméteres kapacitására befejezés előtt áll a víztisztító mű. ami az előbbi szennyeződést lesz hivatott megszüntetni. SZIMULTÁN SZOMJÚSÁG .. . A jelentés tételesen felsorolja a vízgazdálkodás érdekében 1983-tól tett lépéseket. is. Vagyis hol, és milyen nagyságban épültek és épülnek a regionális rendszerekből érkező víz fogadására távvezetékek, majd egy 1980 és 1985 közötti „vízmérleg” felállítása után megállapítja: a VI. ötéves tervben csak a sajóládi vízbázis első ütemének (egyelőre) tisztítatlan víztermelése lépett be új kapacitásként, ugyanakkor a vízigény ezzel azonos (és még jó, ha azonos!) mértékben évente átlag három százalékkal emelkedett. „Megállapítható, hogy az erőfeszítések ellenére a tervidőszak végére sem jutottunk el a biztonságos vízellátás szintjéig, és viztarta- lékkal nem rendelkezünk”. Ez bizony annál is inkább elgondolkodtató, mert ha például az idei „keresletet és kínálatot” összevetjük, szembetűnő, hogy a csúcsfogyasztásnak csak kedvező időjárási és csapadékviszonyok mellett lehet eleget tenni, amikor a karsztok átlag felett termelnek. Sajnos ez a karsztokra éppen a csúcsfogyasztás idején nem jellemző, így bekövetkezhet olyan egyidejűség, mint ami az elmúlt években már többször is; a maximális igények időben egybeesnek a minimális víztermeléssel. És mit tehetek én ezért? — kérdezheti ezek után a fogyasztó. Hogy kérdése jo- gos-e vagy sem, az mindjárt kiderül. Mert az elöregedett hálózatok miatti veszteség, amiben országosan szinte élenjárunk (talán ha Pécsett rosszabb a helyzet), valóban nem az ő hibája. Legalábbis ami a csőtöréseket, repedéseket stb. illeti. Ám más a helyzet a közkutakkal. Miskolcon csaknem félezerre tehető ezeknek a száma, legtöbbjük nem a lakossági ivó- vízellátást elégíti ki. Ellenben pazarolni itt is lehet, mivel a közkutak körzetébe minden ingatlan a vezetékes vízhálózatba bekapcsolt, illetve bekapcsolható. A hálózati veszteséget pedig alaposan megnöveli az „autómosásra, locsolásra és egyéb, nem ivóvízellátási célokra elfogyasztott vízmennyiség". Célszerű tehát — szögezték le a vb-ülésen — belátható időn belül a közkutak helyzetét a városban revízió alá venni! SZANKCIÓK KELLENEK! A szóbeli hozzászólások sok vitás pontot is érintettek. Így a vízminőség-védelmet (erre a VII. ötéves tervben külön programot dolgoznak ki), a hálózati rekonstrukciók anyagi vonzatait, és néhán.yan azt is vitatták, valóban kalkulálhalnak-e any- nyi városlakóval az ezredforduló után (270 ezer), mint amennyit a vízügyi szakemberek jósolnak. Egy dologban viszont megegyeztek a vélemények: a növekvő pazarlás ellen tenni kellene valamit. Figyelemre méltó statisztikák bizonyítják, hogy a víztakarékosság elsőrendű kérdése a melegvíz-fogyasztás lakásonkénti mérése és elszámolásának bevezetése lenne. Hiszen nem véletlen, hogy egy családi házban ahol vízóra működik, a 230 litert sem éri el a napi vízfogyasztás. Ugyanez a lakótelepeken, mért melegvíz-ellátással már 380 liter naponta, azokon a lakótelepeken pedig, ahol átalánydíjas az ellátás, több mint 1400 liter. Ugye, mekkora a különbség? S ez valahol mindnyájunknak a rovására megy. Különösen nagy a pazarlás az Avas-délen, s ennek visszaszorítására még a lakásszövetkezettel való megegyezés is kevés addig, amíg nincsenek konkrét szankciók, átfogó központi intézkedések., párhuzamosan a kis, ám hathatós helyi büntetésekkel . .. Nem vigasztalhat minket még az sem, hogy ez nem-» csak miskolci probléma, és más nagyvárosokban is fellelhető, lévén az ellenőrzés szervezettségi feltételei országosan is hiányosak. Ez viszont pénz kérdése (is), minthogy számos anyagi vonzat- tal bír annak a kérdésnek a megválaszolása is, hogy mindezek után a jövőben a miskolciaknak HONNAN LESZ TARTALÉK? A távlati terv egyértelmű, bár a Tisza vízkivételi mű megvalósulása még valóban csak a kutatás szintjén mozog. Ami viszont a közeljövőt, a VII. ötéves tervet illeti, a koncepciók már készek. Egyértelmű a város igénye az OVH iránt. A VII. ötéves tervidőszak közepére a teljes sajóládi beruházás Miskolc rendelkezésére álljon, mintegy napi 50 ezer köbméternyi vízmennyiséggel, s a szükséges tisztító- berendezéssel együtt. Ellenkező esetben nemcsak a napi vízellátás, de a tervezett lakásépítések alapfeltételeinek a biztosítása is veszélybe kerülhet. Ezzel együtt megfogalmazódtak a ládi víz fogadásához szükséges tanácsi fejlesztések is, továbbá azok a teendők (a városi vízműveket érinti), amelyek a karsztforrások napi hozamának a növelését valósítanák meg. Végezetül pedig azokat az áthidalási javaslatokat vitatták meg a vb-ta- gok — korántsem mellékesen! —, amelyek átmenetileg a város vízhiányos időszakának gondjait oldanák meg. Mert ezzel bizony számolni kell, a kilencvenes évek első felében is, egészen az említett tiszai vízmű belépéséig. Keresztény Gabriella A Borsod Megyei Tanács az idén több mint félmillió forintot juttat azoknak a megyei jelentőségű parkoknak helyreállítására, amelyek természeti értéket jelentenek, és így védelem alatt állnak. Megközelítőleg 10 park kerül rendezésre az idei tervek alapján. Közte van a Sátoraljaújhelyhez tartozó széphalmi Kazinczy-park. A rendezésre, az utak karbantarParképítés tására, új növényzet ültetésére több mint negyedmillió forintod költenek. Megújul két olyan kastélypark is, ahol a műemléki épületek helyreállítását is most végzik. A tervek szerint még az idén befejeződik a pácini reneszánsz kastélynak eredeti állapotban történő restaurálása. Ezzel párhuzamosan teszik rendbe az igencsak elhanyagolt parkot is, amelyben számos ritkaságnak számító faféleség található ma is. Számos további parkosított területe helyreállítását is segíti anyagilag a megyei tanács. Ezek közé tartozik a golopi egykori Vay-kastély, amelyből penzió lesz, valamint a taktabáji és a boldog- kővárai,jai park is.
