Észak-Magyarország, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-22 / 69. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1986. március 22., szombat A MÓKÁN karhatalmi katonai alakulat működése szervesen hozzátartozott az élet zavartalan megindítá­sához, a kibontakozáshoz. Voltak kísérletek Miskolc környékén is hasonló ala­kulatok felállítására, de működésük nem volt za­vartalan, irányítás és el­lenőrzés nélkül tevékeny­kedtek, több esetben hely­telen módszereket alkal­maztak, önkényeskedtek. A század feladata volt többek között: a közbiz­tonság megteremtése; buj­káló német fasiszták és nyilasok elfogása és előál­lítása; ellenséges elemek leleplezése; elhagyott és gazdátlanul maradt értékek, eszközök és anyagok össze­gyűjtése, hatóságnak törté­nő átadása; fegyverek, lő­szerek összegyűjtése; fosz­togatások megakadályozá­sa; kijárási tilalom betar­tásának ellenőrzése; fonto­sabb hivatalok, középüle­tek, malmok, gyógyszertá­rak, pékségek, vasúti hidak és átjárók, pályaudvarok őrzése, működésük zavar­talan biztosítása. A feladat végrehajtását elősegítette, hogy a kijelölt épülete­ken, lakásokon a „MÓKÁN védelme alatt áll” felirat volt olvasható. Kijelölt külön csoport feladata volt például Zsedényi Bélának, az Ideiglenes Nemzetgyű­lés elnökének személyi vé­delme és kísérete az Ide­iglenes Nemzetgyűlés és a kormány székhelyére, Deb­recenbe. A miskolci és borsodi nemzetgyűlési kép­viselők biztonsága a század feladatához tartozott. A közellátás és az élel­miszer-ellátás zavartalan működtetése nem kis gon­dot okozott. A feketézők elleni intézkedések szigorú­ak voltak. A polgári köz- igazgatást minden terüle­ten segíteni kellett, és az együttműködés a munka igen fontos eleme volt. A felszabadulás első óráiban azonnal megkezdődött a vasutak és a hidak, fon­tosabb útvonalak helyreál­lítása. Ehhez nagy létszá­mú munkaerőre volt szük­ség, amit kezdetben a köz­munka rendszerével oldot­tak meg. Az első napok­ban gyorsan megindult a kereskedelmi élet. az ipari tevékenység. A katonai karhatalom közreműködött ás tevékenyen részt vett az eldugott élelmiszerkészletek felkutatásában. A kevés élelmiszer pótlására cso­portokat jelöltek ki, mely­nek feladata volt a kör­nyező községekben össze­gyűjteni a lakosság által felajánlott élelmiszert. A kórházak, sebesültek, rok­kantak és gyermekek ellá­tása volt a legfontosabb feladat. Az egyik legjobb „beszerzési” csoport Mező- keresztesen és környékén működött. A katonák köz­reműködtek a keresztesi olajütő termelésének meg­indulásában. Ott voltak a adott a katonák munkájá­hoz egy Galambos neveze­tű család. Galambos bácsi a párt egyik szervezője is volt. József nevű fia kísé­retével éjszaka mentek a szekerek Miskolcra az ösz- szegyűjtött élelmiszerrel. A karhatalmi század szolgálata nehéz volt. A 48 órás szolgálatból csak 8— 10 óra pihenés volt enge­délyezve. December és ja­nuár hónapban zsoldot nem kaptunk. Ez érzéke­nyen érintette a nős és családos embereket. Az őr­szobák berendezése a mi­nimális követelménynek sem felelt meg. Az alvás a földön, padlón volt. A tetű ás bolha rendszeres kísé­rőnk volt. Csak ennek ha­tározott jelzése után tör­téntek változások. Az élel­mezésünket otthonról ol­dottuk meg és nélkülözé­sek közepette láttuk el a szolgálatot. A század rend­kívül fegyelmezett volt. önkényeskedés, törvény- sértés ismeretlen volt. Sza- lay és Szabó ezt megköve­telte és a szolgálatellátást rendszeresen ellenőrizték. A szolgálatteljesítés mel­lett nem lehetett elfeled­kezni a kiképzésről sem. A Szepesi-laktanya erre alkalmas volt. Hetenként egyszer foglalkozás volt és a parancsnokok értékelték a feladatok végrehajtását December Végén jelen­tős események zajlottak le hazánk történetében. A ki­bontakozás legjelentősebb történelmi eseménye volt az Ideiglenes Nemzetgyű­lés összehívása, az Ideigle­nes Nemzeti Kormány meg­alakulása, amely mozgásba hozta azokat az erőket, ré­tegeket, amelyek a kezdeti időszakban kívülről szem­lélték a kommunisták, szo­ciáldemokraták és hasonló gondolkodású emberek erő­feszítéseit. Megalakult a Miskolci Nemzeti Bizott­ság és megválasztotta az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe küldendő, képviselőket. A megválasztott Ideigle­nes Nemzeti Kormány leg­sürgősebb feladatának te­kintette, hogy haladéktala­nul fegyverszünetet kös­sön a Szovjetunióval ée mindazokkal a szabadság- szerető országokkal, ame­lyekkel Magyarország ha­diállapotban van. Az Ide­iglenes Nemzeti Kormány egy másik halaszthatatlan feladat végrehajtását is tervbe vette: „Az Ideigle­nes Nemzeti Kormány leg­fontosabb teendője a ma­gyar nemzet minden ere­iének. összes erőforrásai­nak mozgósítása a gyűlöl* némét elnyomók és ország­vesztő bérenceik ellen . . A német elnyomók elleni harc és hazánk felszabadí­tásának meggyorsítása ér­dekében az Ideiglenes Nemzeti Kormány meg­szervezi az új magyar nemzeti hadsereget, a ma­gyar függetlenség és álla­mi szuverenitás egyik leg­ni helyét a szabadságsze­rető népek családjában, ak­kor, ha az utolsó pillanat­ban is, de fegyvert kellett fognia a fasizmus ellen. 1944. december 28-án az Ideiglenes Nemzeti Kor­mány hadat üzent Németor­szágnak és fegyverszüneti kérelemmel fordult a Szov­jetunióhoz és a vele szövet­séges hatalmak kormányá­hoz. A demokratikus erők e törekvéseinek megvalósítá­sához új hadseregeket kel­lett teremteni. Egyetlen ha­talom sem lehet meg jelle­gének megfelelő fegyveres erő és hadsereg nélkül. Az új demokratikus népi had­sereg megteremtése sürge­tő feladattá vált. A Magyar Kommunista Párt röplap­jai a fasizmus elleni harc­ra és az új hadseregbe való belépésre szólították fel a lakosságot. Az új hadsereg létreho­zásának lehetőségét az Ide­iglenes Nemzeti Kormány,, valamint a Szovjetunió és szövetségesei közti fegyver­szüneti szerződés 1945. ja­nuár 20-i moszkvai aláírá­sa teremtette meg. A szer­ződésben „Magyarország kormánya kötelezi magát olyan mérvű szárazföldi, tengeri és légierő fenntar­tására, és rendelkezésre bocsátására. amilyent a Szövetséges (Szovjet) Had­sereg főparancsnokság a fő vezetése alatt álló szolgá­latra megállapíthat. Ezzel kapcsolatban Magyarország nyolc nehéz fegyverzettel ellátott gyaloghadosztályt állít ki”. Megkezdődhetett az új demokratikus magyar hadsereg szervezése. 1945. január 30-án meg­jelent a felszabadított vá­rosokban, falvakban az Ideiglenes Nemzeti Kor­mány toborzási felhívása. Ebben a kormány felszólí­totta a lakosságot, hogy „Fogjon fegyvert minden magyar a haza és a magyar nép felszabadítása érdeké­ben”. A toborzási felhívás a jelentkezési határidőt február 8-ban állapította meg. Az új hadsereg létre­hozásának egyik feltétele­ként meg kellett szervezni a hadsereg vezető szervét, a Honvédelmi Minisztériu­mot. Gondoskodni kellett a katonai közigazgatás újbóli megszervezéséről. Január 31-én a honvédelmi mi­niszter intézkedett a hon­véd kerületi parancsnoksá­gok felállítására. Az orszá­got — a korábbi helyzetnek megfelelően — hét katonai kerületre osztották. 1945. január 31-én a miniszter a 7. (miskolci) kerület fel­állításával Battha Andor alezredest bízta meg. A rendelet kiadásakor az em­lített katonai szervező munkát csak az 5. (szege­dit, a 6. (debreceni) és a 7. (miskolci) honvéd kerü­letben lehetett elkezdeni, mert ebben az időben Bu­dán még harcok folytak és az ország nyugati része a kommunista párt helyi főbb biztosítékát”. Népünk- német csapatok birtokában szervezetének a megalakí- nek, ha a háború befeje- volt. tásánál is. Nagy segítséget zése után el akarta foglal­Antal Ferenc lljabb tájházak Borsodban A napról napra gyorsuló ütemben változó falusi élet­forma emlékeinek megmen­tésére, nemkülönben azok bemutatására újabb tájhá­zakat létesítenek megyénk­ben. Megyénk nemzetiségei kö­zött, ha számban csekély, de értékben külön helyet fog­lalnak el a Tokaj-Hegyalja két községében élő svábok. Évszázadokon át megőrizték magukkal hozott életformá­jukat, építészetben, viselet­ben, használati eszközökben csakúgy, mint dalaikban, táncaikban. Ezeket mutatják majd be a Rátkán létesí­tendő tájházban. Az épületei már erre a célra megvásá­rolták, s berendezésére is rövidesen sor kerül. A matyó népélet emlékei kapnak majd helyet a tardi és a szentistváni tájházban. A két matyó község élete sokban egyezett, de csaknem annyiban különbözött is egymástól. A tardi tájház­nak kiszemelt épület helyre- állítása a Béke utcában már befejeződött, míg a szentist- vánit most hozzák rendbe, az egykori építészeti stílus­nak megfelelően. Előtérben az optikai hírközlés A Távközlési Kutató Inté­zetben a 70-es évek végén megkezdték az optikai hír közlés kutatását és berende zéseinek fejlesztését. A szál­optikás átvitel mellett fel ismerték az atmoszférikus op­tikai hírközlés lehetőségeit. Olyan forradalmi megoldá­sokat kerestek és találtak, amelyek segítségével kima­gasló teljesitményü atmosz­férikus hírközlő berendezést fejleszthettek ki. A kismére­tű, könnyű, hordozható, kis- fogyasztású berendezés 30 telefoncsatorna egyidejű át­vitelére szolgál és alkalma­zása ott előnyös, ahol a ha­gyományos telefonvonalak vagy adatvonal kiépítése ne­hézségekbe ütközik, esetleg nem gazdaságos. Ezért a ké­szülék különösen alkalmas ideiglenes összeköttetések lé­tesítésére, sűrűn beépített területen pl. nagy távolság­ban levő épületek közötti átvitelre. Az intézet által ki­fejlesztett optikai hírközlő- berendezés 5-10 kilométer hatótávolságú. . A népi Magyarország mindenese Somogyi Imrét, a Kert- Magyarország biciklis apos­tolának mondotta Veres Pé­ter, de nevezhetjük őt a népi Magyarország mindene­sének is. 1902-ben Abony községben született egy hat- gyermekes földműves-gátőr család negyedik gyermeke­ként. Festőművész akart lenni, végül is a szobrászatot művelte Johnson Grisle nor­vég protestáns lelkész és Ly- ka Károly biztatására, Gun- del Károly vendéglős támo­gatásával. Egy házban lakott Győrffy István néprajztudós­sal, aki megnyerte a néprajz ügyének, felkérve őt a gaz­dálkodási hagyományok, em­lékek és a néprajzi tárgyak gyűjtésére. 1931-ben azért ment Bulgáriába, hogy meg­ismerkedjen a régóta híres bolgárkei tészettel és a bel­terjes gazdálkodással. Biciklivel járta az orszá­got, mindenütt a zöldség- termelésről, a kertgazdálko­dásról, a népművészetről, a parasztok és mezőgazdasági munkások embertelen hely­zetéről rendkívül szuggesz- tívan beszélt. A politikai eszmecseréken az igazságra törekvőket vonzotta magá­hoz. Tolnában, Baranyában szövetkezeteket szervezett, másutt népfőiskolákat. Ha­ladó gazdáknál kísérleti te­lepei voltak. Az általa szer­vezett határjárásokon egy­mástól tanultak a résztve­vők. Országjárása során jutott el az akkor Szabolcs várme­gyei Tiszaladányba 1939-ben. ahol a legelső hasúra gaz­dálkodási és elraktározási kísérletet csinálták. A ha­súra török eredetű szó, ta­karót jelent. Gyékényből, vagy zsúpból fonják. Ez a mai fólia elődje. 1943 augusztusában otl volt Szárszón is. Sípos Gyu­la „Akkor voltunk fiatalok” című könyvében így ír ró­la: „Somogyi Imrét sok mél­tatlan támadás érte a Kert- Magyarország felé című könyve miatt, iparellenes- séggel gyanúsítva őt, aki a munkás-paraszt szövetség élő példaképe, volt. Pedig könyvét ma is haszonnal forgathatják azok, akik a ma­gyar mezőgazdaság fejlesz­tésén fáradoznak, s akik tud­ják, hogy az ipart is csak az ország adottságainak megfelelően érdemes fejlesz­teni.” A felszabadulás után mint alapító tag a Nemzeti Pa­rasztpártban munkálkodott. Vas Zoltán munkatársa volt a Közellátási Kormánybi­zottságon. A Földművelés- ügyi Minisztériumban a me­zőgazdasági és kertészeti új­jászervező csoportot vezette. 1945. májusában lakása közelében az útonállók (a vetkőztetők) lövése kopo­nyacsontját találta. 1947. au­gusztus 5-én halt meg. A Kerepesi (Mező Imre úti) temetőben nyugszik. 1940- ban posztumusz Kossuth-di- jat kapott Bartók Bélával, Derkovits Gyulával és Jó­zsef Attilával együtt. Somogyi Imre élete tevé­kenységével üzent az utó­kornak. Az életformával és a közösséggel sokat foglal­kozott. A gazdasági, társa­dalmi és kulturális területen végbement nagy jelentőségű változásokat elismerően he­lyeselné. Az életkörülmények javulását is, de észrevenné az életmódban látható fele­más helyzetet, nevezetesen, hogy az életszínvonal emel­kedése nem járt együtt az új, a szocializmushoz méltó közösségi formák kialakulá­sával, hogy a szellemi ér­tékek nem kerültek megfe­lelő helyre. Darvas József „A léleknek kenyere” könyvében a Töp­rengés Móricz ürügyén című írásában (1972-ben az első tokaji írótábor után írta ezt) a következőket írja Somogyi Imréről: „Néhány hete, hogy —' halála huszonötödik év­fordulójára emlékezve — ott álltunk a Kerepesi temető­ben a sírjánál. A család­tagok és 1U—15 egykori ba­rát. Hogy elfelejtettük őt is. Méltatlanul. De hát egy meg­élt élet — olyan mint az övé, — nem őrizheti meg az embert? Komolyan vette, hogy a népet tanítani kell. Tanította őket politikára, irodalomra, belterjes gaz­dálkodásra, és amikor azt parancsolta az idő, a fegy­veres ellenállás sorába lé­pett.” Halála után Budapesten népi kollégiumot neveztek el róla. Ötezer kötetes könyv­tárát ők örökölték. A nyolc­vanadik születésnapja alkal­mából az illetékesek megfo­gadták Darvas üzenetét. így a szülőfalu — Abony — éle­téről és munkásságáról köny­vet adott ki. Foton kertba­rátkor viseli a nevét. A HNF Országos Tanácsa a nevével plakettet alapított az ered­ményesen munkálkodó kert- barátok «Tárnára: „Kétszá’/ példányban kiadta egy kis füzetecskében „A kis cseléd” és a „Didergős számtan­verseny” című írásait. Tevé­kenységét Fehér Lajos, Do­bi István, Veres Péter, Dar­vas, József, Danes József és Sípos Gyula könyvükben méltatták. A tiszaladányiak a felsza­badulás ötvenedik évfordu­lójáig szóló, községük fej­lesztését szolgáló elképzelé­seikben úgy tervezik, hogy Somogyi Imre községükkel való kapcsolatának emlékét az olvasókör ápolja. Azt az utcát, ahol a hasúra gazdál­kodás bemutatóhelyére jár­tak és az öregek napközi otthonát is róla nevezik el. Ügy gondoljuk, hogy az a többször elhangzott javaslat, amely Somogyi Imre Kert- Magyarország felé című könyvét és Emlékiratait ké­ri kiadni, természetes és jo­gos kívánság. Az 1987. évi mezőgazdasági könyvhónap — születésének 85. évfordu­lójára emlékezve — jó al­kalom lenne rá. Hegyi Imre Hazai kisszámítógépek A személyi komputerek egy része ma már nálunk is joggal tart igényt arra, hogy házi számítógéppé váljék, se­gítve a kikapcsolódást, a ta­nulást, a művelődést, az ott­hon végzett szellemi munkát. Nem meglepő tehát. hogy előállításuk, működtetésük, forgalmazásuk gondjaival leg­alább ötven kisebb-nagyöbb hazai cég foglalkozik. Arról viszont már keve­sebbet beszélünk, hogy szá­mítógépet és hozzá való prog­ramot gyártani Magyarorszá­gon csak pillanatnyilag, a hiány miatt felkorbácsolt magas árak mellett gazda­ságos. De ha majd a hiány enyhülése következtében es­ni fognak a külföldi gépek árai. vajon akad-e majd ve­vő a magyar számítógépek­re? Mert egyébként a rend­kívül erős nemzetközi me­zőnyben sincs szégyenkezni­valónk, de gazdaságos gyár­tásukhoz idehaza eladhatat­lan sorozatnagyságra lenne szükség. Nem sok jót ígér a jövőt illetően az sem, hogy minden fejlesztő és gyártó szinte kizárólag csak az alapgép előállításával fog­lalkozik, a nélkülözhetetlen tartozékokkal és perifériák­kal ugyanakkor senki sem törődik. Képünkön: egy hazai fej­lesztésű és gyártású szemé­lyi számítógépet láthatunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom