Észak-Magyarország, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-21 / 68. szám

1986. március 21., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Megkezdődött az Országgyűlés tavaszi ülésszaka Elmaradott térségeink tejlesztési programja mindent sötét színben fel­tüntető. mindenben kizáró­lag hibát kereső, minden új kezdeményezést, intézke­dést ellenérzésekkel fogadó írások és műsorok. Őszintén remélem, senki sem feltéte­lezi, hogy a megalapozott bí­rálatok ellen, netán a régen bukott „sikerpropaganda" mellett foglalok állást — néhány perccel azután, hogy a sajtószabadság semmivel sem helyettesíthető szerepé­ről szóltam. Az elkötelezett­ség és az igényesség követel­ményét nincs szándékunk­ban mérsékelni. Elismerésre és támogatásra azonban csak a valóságot hitelesen bemu­tató, céljainkért felkészülten vitázó sajtó számíthat. A kö­zömbösséget, a szocialista eszményeinkkel szembenálló nézeteket következetesen el­utasító tájékoztatás támoga­Bányász Rezső felszólalása Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoz­tatási Hivatalának elnöke elöljáróban hangsúlyozta: társadalmi életünk fejlődé­sének szép eredményeként most olyan törvényjavasla­tot tárgyal az Országgyűlés, amelynek legfőbb szándéka, hogy megerősítse az Alkot­mányban biztosított sajtó- szabadságot. — Sajtónk sokban segítet­te és még fokozottabban se­gítheti a nemzeti közmeg­egyezés formálását, építő­munkánk, gazdasági fejlődé­sünk meggyorsítását, a tár­sadalom- és a művelődéspo­litikai feladatok végrehajtá­sát. Segíti a békért és a tár­sadalmi haladásért folyó nemzetközi küzdelem, a bé­kés egymás mellett élés gyakran bonyolult kérdései­nek megvilágítását, a test­véri szocialista országokhoz fűződő kapcsolatok elmélyí­tését a köztudatban. Valljuk, hogy a tájékozta­tás nyíltsága, őszintesége és teljessége elengedhetetlen tartozéka a szocialista de­mokráciának. Ezt erősítette meg pártunk XIII. kongresz- szusának határozata, s ez fo­galmazódott meg kormá­nyunk ötéves munkaprog­ramjában is. A televízió, a rádió, az írott sajtó dolgozó­inak rendkívül felelős szere­pük van abban, hogy né­pünk mindenkor a valóság­nak megfelelő képet kapjon az ország helyzetéről. Ná­lunk már hosszú ideje sen­ki sem igényli a sajtótól az eredmények megszépítését, a hibák elhallgatását, vaevis a ..lakkozást”. A valós hely­zet bemutatásához természe­tesen az is hozzátartozik, hogy a tömegtájékoztatás tükrözze a dolgozó, alkotó emberek fáradozását, erő­feszítéseit és ezek eredmé­nyeit is. A továbbiakban az állam­titkár kiemelte, hogy a saj­tótörvény gerincének is te­kinthetők azok a törvény- szakaszok, amelyek az újság­írók jogaival és kötelességei­vel foglalkoznak. Ezek meg­fogalmazása tükrözi pártunk és kormányunk véleményét, hogy a szocialista demokrá­lásra és -elismerésre talál. Az. amely a dolgozó ember tiszteletét hirdeti, amely fel­karolja az új iránti fogé­konyságot és a kezdeménye­zőkészséget. amely a szocia­lista haza szeretetét, más né­pek megbecsülésének, a for­radalmi internacionalizmus­nak az ügyét szolgálja. Mind­ezt pedig nem elavult, s ez­által hatástalan, tehát ártal­mas módszerekkel, hanem a kor szellemének megfelelő felkészültséggel, szilárd vi­lágnézettel és szép, érthető magyar nyelven teszi — hangsúlyozta felszólalásában Berecz János. Berecz János után dr. Bo­kor László budapesti képvi­selő, majd Bányász Rezső államtitkár, a Miniszterta­nács Tájékoztatási Hivata­lának elnöke emelkedett szó­lásra. cia intézményrendszerében ma a politikai nyilvánosság továbbfejlesztése az egyik legfontosabb tényező. A felvilágosítási kötelezett­ség — miként a sajtótörvény egyetlen más szakasza sem — nem lehet visszaélések forrása. A valódi titkokat a jövőben sem tárhatjuk a vi­lág elé: mindenkor lesznek államunknak olyan tényei, történései, amelyeknek nyil­vánosságra hozatala sértené politikai, diplomáciai, gazda­sági, egyszóval nemzeti ér­dekeinket. Ugyanakkor a törvényjavaslat nagy figyel­met fordít arra, hogy az új­ságírók munkájuk során mi­nél kevesebb akadályba, mesterségesen előidézett, mondvacsinált „titokba" üt­közzenek. Dr. Sztrapák Ferenc. Bács- Kiskun megyei és Csöndes Zoltán, budapesti képviselő felszólalása után DR. VELKEY LÁSZLÓ (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 4. vk.), a Borsod Megyei Gyermekkórház igazgató fő­orvosa a közerkölcsöt meg­sértő, megbotránkozást ki­váltó brutális, trágár, por­nográf, az emberi, társadal­mi kötelékeket semmibe ve­vő sajtótermékek közlése el­len emelt szót. Elmondta, hogy hazánkban az utóbbi évtizedekben szá­mos, eleve téves vagy a gyakorlatban eltorzult peda­gógiai, pszichológiai, szocio­lógiai elképzelés kapott szé­les körű publikációs lehető­séget, s ezek kóros, káros kinövései, hatásai az élet különböző területein érezhe­tővé váltak. Több képviselő a törvény- javaslathoz nem jelentkezett hozzászólásra, ezért ismét Markója Imre kapott szót. A miniszteri válasz után az Országgyűlés elfogadta a kulturális bizottság írásban beterjesztett módosító javas­latait, valamint több képvi­selőnek a plénumon elhang­zott szövegpontosíló indít­ványát. Határozathozatal kö­vetkezett: az Országgyűlés a sajtóról szóló törvényjavas­latot részleteiben is egyhan­gúlag elfogadta. Egyidős századunkkal (Folytatás a 2. oldalról) a felelősségvállalás és a köz szolgálatának körülmé­nyei határozzák meg. Ideo­lógiai ellenfeleinek öncenzú­rának nevezik ezt az állapo­tot, rájuk jellemzően, mert csak a cenzúra burzsoá al­kalmazásában képesek gon­dolkodni. Nagyon szeretnék, ha az általunk régen elve­tett cenzúra elemeit azért itt fellelhetnék. De erre nincs semmi reményük. Hiszen a mi irányító gyakorlatunk az öntudatra, a magyar nem­zet szolgálatának elvére és a felelősség felemelő válla­lására épül. Ezt rögzíti az el­fogadásra ajánlott sajtótör­vény. Berecz. János ezután a törvényjavaslat első sorait idézte: „A Magyar Népköz- társaság Alkotmánya bizto­sítja a sajtószabadságot. Min­denkinek joga van a sajtó útján közölni nézeteit, alko­tásait, amennyiben azok nem sértik a Magyar Népköztár­saság alkotmányos rendjét.” — Pártunk XIII. kong­resszusa. amelynek irányel­veiről előzetesen az egész ország véleményt alkotott és mondhatott, határozatba fog­lalta: „Fejlődésünknek fon­tos feltétele, hogy teljeseb­ben bontakozzanak ki a szocialista társadalmi rend­ben, a dolgozók alkotóké­pességében rejlő lehetősé­gek. nagyobb követelménye­ket támasszunk az irányí­tásban és a végrehajtásban egyaránt." Hogyan is lehet­ne mindennek eleget tenni a sajtó szolgálata nélkül? De folytassuk az idézetet, mert mondanivalója csak így lesz teljes: „Határozott, egy­értelmű fellépésre van szük­ség a szocialista eszmékkel és céljainkkal összeegyeztet­hetetlen megnyilvánulások­kal szemben.” A Központi Bizottság tit­kára a továbbiakban arról szólt: a sajtó fontos felada­ta, hogy hiteles képet nyújt­son hazánk politikai, gazda­sági, tudományos és kultu­rális életéről, segítse a tár­sadalmi jelenségek közötti összefüggések megértését ás mozgósítson a társadalmi cselekvésre. — A törvényjavaslat ha­tározottan kimondja a tájá- koztatás-adás kötelezettségét és nem gondolom, hogy fe­leslegesen. A hiteles képhez szükséges információk híján az utóbbi időben is több ki­fogásolható tartalmú sajtó­közlés látott napvilágot. Ar­ról pedig nincs, nem is le­het adat, hogy a tájékozta­tás elmulasztása miatt mennyi azoknak a cikkek­nek vagy rádió- és tévémű­soroknak a száma, amelyek meg sem születtek, szegé- nyítve ezáltal közéletünket. Mindenütt fel kell ismerni, hogy a tájékoztatás politi­kai kérdés, a tájékoztatás elmulasztása pedig politikai hiba. Politikai érdek fűződik ahhoz, hogy a közvélemény pontosan tájékozott legyen, és a tájékoztatás tekinté­lyén felesleges időhúzás mi­att ne essen csorba. Bizto­sítanunk kell a tájékoztatás elsőbbségét, hogy az ezzel (Folytatás az 1. oldalról) kedvezőtlen adottságú. (Ezek múlt évi pénzügyi hiánya meghaladja a 200 millió fo­rintot.) A települések 70 szá­zalékában nincs vezetékes ivóvíz, pedig a legnagyobb részükben a víz egészségre ártalmas. Szennyvízelvezetés gyakorlatilag nincs, az egész­ségügyi, szociális, oktatási intézmények elavultak, tár­gyi, személyi feltételek gyen­gék. A hosszú távra szóló terv- javaslat többféle lehetőséget, dolgozott ki. Egyrészt a me­zőgazdaság megkülönbözte­tett fejlesztését, másrészt az. iparéi, elsősorban telepité­járó kétségtelen előnyöket még alkalomszerűen se hasz­nálhassák ki a szocialista államunkkal szemben álló, ellenséges, idegen tájékozta­tási szervek. A tájékoztatás kétoldalú folyamat. Fontos, hogy az állami, társadalmi szervek önmaguk is kezdeményezzék a közvéleményt érintő dol­gaik megvitatását a sajtó­ban. Föl kell ismerniük: nem csupán társadalmunk egészének érdeke a közös gondolkodás, hanem haszná­ra lehet minden egyes szer­vezetnek külön-külön is. S nem csupán akkor kell nyi­latkozni, ha valami jót, va­lami „reklámértékűt" lehet mondani. Az őszinteség, a nyíltság bizalmat kelt. S ez javára válhat mindenkinek. Épp ezért tartom kiemelésre méltónak, hogy a sajtótör­vény előírja a közérdekű be­jelentések és javaslatok köz­zétételének támogatását, va­lamint a tájékoztatást nyúj­tóknak és a sajtó dolgozói­nak a jogi védelmét. — A párt, és vele együtt az. egész társadalom szigorú követelményeket állít a sajtó elé. Annak nyomán ítéli meg a sajtó munkáját, hogy milyen eredménnyel szol­gálja népünk szocialista cél­jainak megvalósítását, ho­gyan járul hozzá a tömegek alkotó tevékenységének ki­bontakoztatásához. A sajtó tevékenységét általában elis­merés illeti, mert jól tükrö­zi viszonyainkat és a tenni­valókat, eredményesen segí­ti a párt politikájának meg­ismertetését, elfogadtatását, mozgósít a munkára a hatá­rozatok megismertetésével és megvalósításával. — Tények és tapasztalatok alapján mondom, hogy sok kiváló, elismert újságírónk van. Az újságírógárda élén állnak azok az ismert és a dolgozók által becsült újság­írók, akik gazdag tudással, nagyfokú íráskészséggel ki­válóan forgatják a tollat,, nagy felelősséggel hasznosít­ják a mikrofont népünk je­lenének és jövőjének, nem­zeti ügyének szolgálatában. Mögöttük százával dolgoz­nak, írnak tisztességgel olyan fiatal újságírók, akik egy­szerre értik és élik a sajtó- szabadság felemelő felelőssé­géből és népünk szolgálatá­ból eredő követelményeket- Büszkeséggel beszélhetünk róluk. A televízió, a rádió, a sajtó kollektívái, vezetői tehát nagyobbrészt felelős­ségteljes munkát végeznek, vagy erre törekszenek. Időn­ként azonban társadalmi ér­dekeinket, erkölcsi normáin­kat sértő cikkek, műsorok is nyilvánosságot kapnak. Ez többnyire egyes szerzők po­litikai és szakmai tájékozat­lansága, felületessége vagy szubjektivizmusa miatt for­dul elő. Némelyeket pedig el­vakít a szakmai gőg, és a társadalom szolgálata helyett a dolgozó embert lebecsülő magatartást tanúsítanak. Az újságírói közösség belső kö­vetelménye is, hogy ne vál­laljon közösséget az ilyen magatartással. Közös céljaink megvalósu­lását nem szolgálhatják a sekkel, a meglévők bővíté­sével, harmadrészt pedig a kettő ötvözetét. Nyilvánvaló, hogy mindegyikhez pénzre — minél többre — van szükség. Bizonyos összegek adottak is erre a célra, ráadásul a Mezőgazdasági Minisztérium, a Közlekedési Minisztérium, az Országos Vízügyi Hivatal is szán pénzt a felzárkózta­tásra, mindez viszont még inkább csak elképzelés, nem konkrétum. A döntést vár­hatóan ez év közepén hozza meg a kormány, mindeneset­re van remény rá, hogy a mi megyénk az. elsők között kapjon meg erre a célra — még az idén — tisztes meny- nyiségű, bár korántsem ele­gendő milliókat. Szükséges lesz létrehozni — bár ez már könnyebb — operatív bizott­ságot, mely a majd leendő pénzről, ennek elosztásáról, minél eredményesebb hasz­nosításáról gondoskodik. A három bizottság tegnapi ülésén érthetően nagy figye­lem kísérte a fejlesztési ja­vaslatot, különösen azért, mert a bizottságokban sokan az érintett területeken élnek. Élénk, közvetlen eszmecsere alakult ki, javasolták egye­bek között, hogy a Bodrog­köznek egésze tartozzon az elmaradottnak megjelölt tér­séghez, hiszen valójában az egész hátrányos helyzetű, a belvíz miatt, a meliorációs program lassúsága miatt. Mezőgazdasági termékeket feldolgozó ipar létesítését is sürgette felszólaló, akárcsak a tsz-ek melléküzemágainak ésszerű megteremtését is. A programjavaslat elkészí­tőinek nevében vezetőjük ] (Bogár László, a gazdaság- . politikai bizottság elnöke) szimpatikus őszinteséggé, be­szélt munkájuk nehézségeiről, sok-sok gondjáról. Bizonyos, hogy segítséget adott a ja­vaslat formálásához, kiegé­szítéséhez a tegnapi tanács­kozáson elhangzott, számos észrevétel is. A felzárkózta­tási programmal, ennek ala­kulásával a jövőben mi ma­gunk ugyancsak gyakorta foglalkozunk majd. legköze­lebb a megyei tanács ülésé­ről szóló tudósításunkban. (priska) Egyidős a huszadik szá­zaddal, nyolcvanhat eszten­dős. Sok mindent átélt, megszenvedett. Tízévesen már szerencsi házuk padlá­sán őrködött, a csendőröket leste, hogy figyelmeztethesse a szociáldemokrata érzelmű apját és társait, akik az ő lakásukban tartották titkos összejöveteleiket. Gyerekfej­jel, tudatlanul csinálta, de hatással voltak rá ezek az esték. Tizennyolc éves volt, ami­kor háborúba vitték. Nem esett át a tűzkeresztségen, de látta, hogyan omlik ösz- sze egy hadsereg, amelynek harcosaiban már sokkal erő­sebb volt a békevágy. mint az értelmetlen parancsok megtagadásának következ­ményeitől való félelem. Go­lyó helyett virág került pus­kája csövébe. Sapkájára a fővárosban tűztek őszirózsát. Tizenkilenc évesen mégis harcolnia kellett, de a tűz- parancsot a Magyar Tanács­köztársaság I. Vörös Zászló- aljának II. századában kap­ta. Vöröskatona lett. A proletárdiktatúráért harcolt, a hazáért. Miskolcról egy győztes sereg katonájaként, dalolva menetelt újabb csa­tába. Mezőtúr alól egy el­árult. szétvert had sebesült­jeként menekült a halálba?, a börtönbe?, a fogolytábor­ba? Még egy tettre futotta erejéből: az azonnali kivég­zést kockáztatva eldugta vö­röskatonai igazolványát. „Igazolvány. Magyar Ta­nácsköztársaság I. Vörös Zászlóalj, II. század, Hont- vári Tivadar elvtárs volt (rendfokozat) vöröskatona, a Vörös Hadsereg katonája, nevezettnek lakása, ruházata, felszerelése, élelmicikkei el nem rekvirálhatók. Család­ja — a Magyar Tanácsköz­társaság Hadügyi Népbiztos- ságának folyó évi 9233 ein. 31. szám rendelete értelmében, a Forradalmi Kormányzóta­nács rendelkezése folytán — vásárlásokra soron kívül jogosult. Ezen igazolvány a szakszervezeti igazolvánnyal egyenlő érvénnyel bír. Sírok, 1919. május hó 19-én. Tor­mási János zászlóaljparancs­nok.” Húszévesen átélte a ha­difogolytábor minden bor­zalmát és szenvedését. Huszonegy éves sem volt, s veszélyes elemnek számí­tott, rendőri felügyelet alatt állt, rendszeresen zaklatták, ellenőrizték, üldözték egyik munkahelyről a másikra. Huszonhét éves, amikor baleset éri a bányában. Bé­kén hagyták. így leteleped­hetett Sajóvelezden. Férfi- szabói iparengedélyt kapott az ózdi szolgabírótól. Dolgo­zott. nem politizált, de őriz­te vöröskatonai igazolványát. Negyvenöt évesen az el­sők között lett párttag. Meg­bízatást kapott. Éjjel-nappal szervezett, agitált, hogy leg­alább idős korára valóra vál­jék az, amiért fiatal éveit föláldozta. Negyvenhat éves korára sikerült megvalósítania mindazt, amiről apja és Vándorzászló- és kitüntetés­átadási ünnepséggel egybe­kötött ifjúsági nagygyűlést tartöttak tegnap Miskolcon, a MÁV Tiszai pályaudvar szociális épületében. A ta­lálkozón Tóth Tibor, a MÁV ' Miskolci Igazgatóság KISZ- bizottságának titkára emlé­kezett meg három jeles ta­vaszi évfordulónkról, ame­lyet követően kitüntetések átadása következett. A KISZ Központi Bizott­sága által adományozott Vö­rös Vándorzászlót Szabó Ala­dár. a KISZ Borsod Megyei társai a zárt ajtók mögött álmodoztak: földet osztott, szervezte a legális kommu­nista pártot, tömeggyűlése­ken hirdette a párt prog­ramját. Negyvennyolc évesen kez­dett politikát tanulni, hogy meggyőző érvekké formálja azt, amit érzett, amiben hitt. Pártiskolába járt, közben dolgozott a nemzeti, a ter­melési, a közellátási és a szociálpolitikai bizottságok­ban. Bal kézben a párttagkönyv, jobb kézben a vöröskatonai igazolvány Fotó: Tamás Barnabás ötvenévesen vonult visz- sza. mert hite szerint a fi­ataloknak időben kell átad­ni a stafétabotot. Hatvankét éves koráig dolgozott. „Politikus helyett kultúrmunkás lettem” — mondja, amikor mozigépész múltjáról beszél. Nyolcvanadik születésnapja óta egyre gyakrabban mon­dogatja: „Az ember sokat változik az évek alatt. Nem az öregek, a fiatalok.” Fia­talos lelkesedéssel indult minden ünnepségre, találko­zóra, élménybeszámolóra, ahová meghívót kapott. Nyolcvanhat évesen is igyekszik ott lenni minden párttaggyűlésen, de a lába „különösen térdtől lefelé nehezen bírja a strapát". Elnézem öregedő arcát. Tö­mött, magyaros bajusza, si­ma, hátra fésült haja még nem őszült meg teljesen. Mint a legtöbb idős ember, „igyekszem elmismásolni a borotválkozást. Nem pocsé­kolom rá az időt, fontosabb dolgom is akad. Nyúlketre- cet eszkábólok. Amit nem tudok magam, azt jön az asszonytárs és megcsinálja.” Kell a nyugdíjkiegészítés. Egyidős századunkkal Hontvári Tivadar. Sok min­dent átélt, megszenvedett, ujjongva fogadott, ami ki­jutott a magyar népnek a századforduló óta. Bizottságának titkára adta át. A Kiváló KISZ-szervezet zászlóval tüntették ki az osztószertár-főnökség KISZ- alapszervezetét. Két alap­szervezet részesült KISZ KB Dicsérő Oklevélben, három aktíva aranykoszorús KISZ- jelvénvt. ketten pedig KISZ KB Dicsérő Oklevelet vettek át. Ketten kapták meg a Ki­váló Munkáért elnevezésű kitüntetést- A MÁV Vezér- igazgatói Dicséretében ket­ten, a MÁV Igazgatói Dicsé­retében tizenhatan részesül­tek. Fónagy István Vasutasok ünnepsége

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom