Észak-Magyarország, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-20 / 67. szám

1986. március 20., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Lapjuk 1986. január 30-i és február 13-i számaiban foglalkoztak az 51 Ki. számú Füzesabony—Nyíregyháza vi­szonylatban közlekedő vo­naton történt kivilágítatlan kocsik továbbításával. Az esemény személyi mulasztás­ra vezethető vissza. Intézke­dést tettünk annak érdeké­ben, hogy 'hasonló eset ne forduljon elő. A történtekért a vétkes dolgozót felelős­ségre vontuk. Az utasok el­nézését kérjük. Miskolci Sándor MÁV igazgatóhelyettes * Az Észak-Magyarország 1986. február H-án megjelent számában a Postánkból cí­mű rovatban, megjelent egy olvasói levél „Járhatatlan út” címmel. A levéllel kap­csolatban az alábbi tájékoz­tatást adjuk: A III. kerü­letben lévő Lövei sor bur­kolatinak állapotát megvizs­gáltuk Ha az időjárás enge­di, a burkolati hibákat zá*. ros határidőn belül kijavít­juk. Addig is iszíves türel­mét kérjük a levélíró Nagy Lászlónak és az utca lakói­nak. Varga Zoltán a Városgondnokság igazgatója Janovits László mis­kolci olvasónk kérésére, hogy ha nem tudja megvá­sárolni a felajánlott tanácsi lakást, kiköltöztethetik-e az utcára. A választ a Miskolci In­gatlanközvetítő vezetőjétől kaptuk, mely szerint: Nem a tanács kezdeményezi a vá­sárlást, hanem a lakók.. Ha a lakók 75 százaléka kéri a lakás eladását, akkor a vá­rosi tanács vb dönt, hogy eladható-e a benne lakóknak. Meg kell tehát nyugtatnunk a kérdezőket, nincs olyan veszély, hogy eladják a te­tőt a fejük fölül, és ők az utcára kerülnek. Aki nem kíván elővásárlási jogával él­ni, az is benn maradhat a lakásban. Oláh Istvánná, Miskolc: Sajnos telefont adni szer­kesztőségünk sem tud. Azt javasolhatjuk, hogy a szer­dai fogadónapon személye­sen keressék fel a Városi Távközlési Üzem vezetőjét a Marx Károly utca 42. szám alatt, ő segíthet gondjuk megoldásában, * Nekézsenyi Deák utca la­kói: Kérésükre felkerestük a zavarvizsgáló állomást, ahonnan azt az ígéretet kap­tuk, hogy kimennek meg­vizsgálni. mi zavarja a tele­vízió adást, addig is lürel- müket kérik. * Grók Sándor. Pusztafalu: A területileg illetékes OTP- ben kaphat mezőgazdasági kölcsönt. 25 ezer forintot a férőhely kialakítására és 25 ezer forintot állatvásárlásra. * Juhász Andrásné. Miskolc: Kérésére megkerestük a le­velében említett szerviz, ve­zetőjét, aki elmondta, hogy csak a napokban kapták meg a szükséges alkatrészt az Ön készülékéhez. Reméljük az­óta már meg is javították és újra nézhetik a televízi­ót. * Csajka István. Miskolc, IOördögh József Miskolc: Kö­szönjük javaslataikat, mun­kánk során hasznosítani fog­juk a levelükben foglaltakat. Felelőtlen szomszéd Romba dal egy régi ház MIMI -I.* I * SSSSSS 93 .... ..■ S $K8i -S: A megroggyant viies fal ledobja magáról a csempét — mutatja Losonczy Lászlóné Idős. beteg. 75 éves asz- szony vagyok. A családunk 120 éve lakik a Csermely ut­cában. A mi házunkat még az édesapám építette. Soha semmi bajunk nem volt. amíg ' a szomszédunk nem építette össze a mi házunk­kal a garázsát. A tanács csi­nált egy vízelvezető csövet a ház teljes hosszában a mi tűzfalunknál, de a szomszéd ezt a csövet, a garázs építé­se közben elvágta és azóta a rríi házunk alá folyik a víz. Hiába kértem eddig se­gítséget a tanácstér!, nem történt semmi. A mi házunk pedig lassan összeomlik, hi­szen elvizesedett már az egész fal. A konyha és a szoba fala megrogyott, a für­dőszobában pedig leomlik a csempe, pedig már többször megcsináltattam. Nem hiszem, hogy ne le­hetne kötelezni a szomszé­dot az illetékes szerveknek, hogy állítsa vissza az erede­ti állapotot, de eddig süket fülekre talált a kérésem. Losonczy Lászlóné Miskolc, Csermely u. 12. Nyugdíjas-találkozó az avasi lakótelepen A legidősebbek véleménye is fontos Sok-sok nyugdíjas-találko­zót tartanak manapság a vállalatok, a községek nyug­díjasainak Miskolcon, az avasi lakótelepen, a Haza­fias Népfront II 8-as Körze­ti Bizottsága 450 olyan nyug­díjasnak küldte el meghívó­ját, akik a lakótelep III. üte­mében laknak. A meghívást közel százan fogadták el. Hajkó Imre, a körzeti bi­zottság titkára köszöntötte a megjelenteket és ismertette a találkozó témáit. Az első előadó Szarka Miklós ta­nácstag volt. Beszámolt a te­rület eddigi fejlődéséről, is­mertette a VII. ötéves terv­ben szereplő beruházásokat, Kérte a nyugdíjasokat, ha bármilyen észrevételük, ja­vaslatuk van. keressék fel a népfrontbizottság tagjait a fogadóórákon. Ezután dr. Horváth Éva, a városi tanács egészségügyi osztályának orvosa az idő­sek életmódjáról, az öltöz­ködésről, az egészséges táp­lálkozásról, az élvezeti cik­kek hatásáról beszélt a nyugdíjasoknak. Hasznos ta­nácsokat adott a különböző betegségek megelőzéséről is. A harmadik meghívott elő­adó. Hidasnémeti Jánosné, a tanácsok által adható rend­szeres és rendkívüli szociá­lis segélyekről beszélt, va­lamin! a szociális étkeztetés­ről, a napközi otthonos el­látásról, a nyugdíjasok mun­kavállalásának feltételeiről. Majd Bobák Kornél, a Tár­sadalombiztosítási Igazgató­ság osztályvezetője a nyug­díjakról beszélt, valamint a korhatár kérdéséről, a szol­gálati időről és a rokkant nyugdíjról. A résztvevők felszólalásai között néhány kritikai ész­revétel is volt. Elmondták, hogy hiányzanak a fedett buszmegállók, hogy kevés az ABC mellett a szemetes, hogy kevés a zöldterület, de ugyanakkor vannak kihasz­nálatlan, parlagon hagyott részek, hogy piszkosak a lépcsőházak falai és az alag­sorok. Sokan egyéni problé­mával fordultak a népfront­bizottsághoz és kérték se­gítségüket gondjaik megol­dásához. A találkozók folytatódnak, legközelebb az értelmiségi réteget, utána pedig a ci­gánylakosságot hívják meg. Az elmúlt nyáron a hu­szonötödik alkalommal vál­laltam pedagógus-rajvezetői munkát SZOT gyermeküdü­lőben. Kilenc helyen meg­fordultam a huszonöt év alatt. A Balatonnál, a Mát­rában, 1972—78 között Tó­almáson, míg 1979-től mind­máig a Győr-Sopron megyei Röjtök múzsa jón iidültettem nyaranként. Ezeken a helyeken az évek során sok száz borsodi gye­rek is megfordult a rajom­ban. Egy kis könyvet sze­retnék összeállítani a 25 év történetéből. Szeretném, ha megírnák nekem azok a bor­sodi gyerekek, akikkel együtt táboroztunk hajdanában, hogy mire emlékeznek még a régi napokból, van-e olyan emlékük, amit máig is őriz­nek. Ezeket a leveleket is szeretném felhasználni kis könyvecskémben. De a gye­rekek nem tudják a neve­met, hiszen akkor is csak Laci bácsiként ismertek. Ezért küldök egy képet, hogy rám ismerjenek. Várom le­veleiteket! Írjatok! Átányi László 1119 Budapest. Szakasits u. 23. sz. Olvastam a minap az Észak-Magyarosz^g egyik szamában, a „Jaj a dohá­nyosoknak” című cikket, hogy rájár a rúd az 55 mil­lió amerikai dohányosra, pe engem főként az érdekel, hogy idehaza mi történik a dohányosokkal. Igaz, hogy nálunk is minden dohányt tartalmazó dobozon olvas­hatja az ember, „A dohány­zás káros az egészségre”, de ennek a bölcs mondatnak legalább ne úgy szerezzenek érvényt, hogy gúny tárgyá­vá teszik az embert. Kezdem onnan, hogy a magyar dohányipar cigaret­tatermékei nekem nem ízle­nek. Én már közel 50 éve dohányzom, de cigarettatöl­tővel töltögetem magamnak a szivnivalót, illatos dohány­ból. Egyik barátom kedvet kapott, és nekiindult Mis­kolcon dohányt, töltőt és hűzlit vásárolni. Töltőt vi­szont sehol sem kapott. A trafikos azt javasolta, hogy próbálja meg az óra-ékszer- boltban. Kettőt is felkeresett, de töltő helyett, csak gú­nyos mosolyt, megjegyzése­ket kapott. Szégyen a keres­kedőkre nézve, hogy ilyen módon nevetségessé. vicc tárgyává teszik a vásárlót, nem tudom, mit szólnának hozzá, ha belőlük csinálna valaki bohócot. L. J. Miskolc ★ „Hol vannak ők, a nagy­mamák? Talán a tündér­mesékben!” — olvasom a „Maszkabál" című cikkben, lapjuk február 24-i számá­ban. Ha igazán tudni sze­retnénk, az életből vett pél­dák sokaságával találkoz­hatna itt a földön a valóság­ban az író és az olvasó. Mi­vel a nagymamái cselekvő szeretet önzetlen, gyakorta egyoldalú, hálát nem vár. ezért szerény, nem dicsekvő De nem is panaszkodik. Nem olyan a mindennapi élet, mint a mese — „jó tett helyében, jót várj”. Én sok jó nagymamát ismertem. Például Lakner nagymamát a Gulya-kútnál, Gál nagy­mamát a Bábonyi-bércen. Molnár nagymamát a volog- dai iskola mellett. Ismertem és ismerek többet is, de meseszámot használtam — hármat írtam. Közöttünk és érettünk élnek az igazi áldozatkész, türelmes és jó­ságos nagymamák. Csak mi nem ismerjük az igazi érté­keket, és nem becsüljük eléggé őket. Cz.-né Miskolcról Levelekből Az Észak magyarországi Vegyiművekben voltunk gyárlátogatáson, a miskolci 17. Számú Általános Iskola 6. osztályának tanulóival Jóleső érzéssel tapasztaltuk hogy igen jól szervezett volt a barangolásunk a gyár terü­letén. felkészülten vártak bennünket, rendkívül figyel­mesek voltak a kísérők és a dolgozók is a tanulókhoz. Az üzemlátogatás végén filmvetítéssel gazdagították programunkat. A tanulók bizonyára szívesen emlékez­nek vissza a bábonyi kirán­dulásra. és nemcsak tudá­sukat gyarapították, hanem segítséget kaptak pályavá­lasztásukhoz is — írja Si­mon Károlyné pedagógus. Miskolcról. Az MHSZ Mezőkövesd vá­rosi szervezetének székházá­ban kedves ünnepséget tar­tottak. A helyi gazdasági szervek vezetői jöttek össze, akik az elmúlt évben ki­emelkedő segítséget nyúj­tottak a rádiósklub részé­re, és a honvédelmi nevelő munkában is élen jártak. A helyi vezetőség köszönetét mondott az Autóvill gyár­egység, az áfész, a Matyó Tsz, a Dél-borsodi Állami Gazdaság, a Matyó Népmű­vészeti és a Háziipari Szö­vetkezet vezetőinek, hiszen támogatásukkal gazdagították a szövetség technikai eszkö­zeinek tárát — írja Tusay Dénes Mezőkövesdről. Gyernekalbum Tirk Ákos Hidasnémetiből Beküldte Siegedi Attiláné Mis­kolcról Nagy Róbert és Zoltán Hidasnémetiből Tasnádi Zsolt és Sxabolcs miskolci testvérek Ossieállitotta Orosi B. Erika

Next

/
Oldalképek
Tartalom