Észak-Magyarország, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-19 / 66. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1986. március 19., szerda Három T a Vasasnak Egy diósgyőri hír nyomában Évtizeddel ezelőtt kulturális életünkben, így a közművelődésben is gyakorta emlegették a három T-t; Támogat — Tűr — Tilt. .. Amiről most itt, a címben szó van, az Diósgyőrött egyértelműen az első fogalommal azonos. A márciusban létrejött Társadalmi Tanácsadó Testület kifejezetten a közművelődési tevékenység segítését szolgálja. Attrakció nélkül, formaságok nélkül — a félszavakból is megértjük egymást jegyében — ültek össze azok, akik ebben az új „felállásban” munkát vállaltak. Munkát lehet és kell is mondani, hiszen a gondolatok összeadásáról lenne szó. Az életre hívott testület tagjai — a művelődési központ vezető munkatársai mellett — a meghatározó két nagyüzem, az LKM és a DIGÉP adott területen felelős beosztású dolgozóiból verbuválódtak. A Társadalmi Tanácsadó Testület létezése nem mond ellent annak a gyakorlatnak. hogy társadalmi vezetőség van az intézményben. Ez utóbbi továbbra is teszi a dolgát. Kezdeménynek, új lehetőségkeresésnek, vérpezsdítésnek, a dolgok nevén nevezésének — mindezek helyett és ezekkel együtt kísérletnek szánják Diósgyőrött ezt a testületi formát. Az, hogy a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ hogyan él lehetőségeivel, hogyan teljesíti a reá rótt feladatokat, milyen hatása van a közművelődési tevékenységnek — Diósgyőrben a figyelem fókuszában állt és áll. Ha lehet így fogalmazni, itt még „testközeli” a kapcsolat a támogatók és a használók között. Kiderül ez abból is, milyen témákkal foglalkoznak majd az év folyamán a Társadalmi Tanácsadó Testület tagjai. A teljesség igénye nélkül: beszámoló a DVMK VI. ötéves tervidőszakban végzett köz- művelődési tevékenységéről, javaslat a jelen ötéves tervidőszak közművelődési tervére; tájékoztató az LKM 198(1. évi oktatási és képzési terve indításának vállalati és intézményi előkészületeiről; tájékoztató a DIGÉP által a DVMK részére biztosított anyagi támogatás időarányos felhasználásáról; javaslat a diósgyőri munkásnapok keretprogramjaira és a végrehajtás feladataira; tájékoztató az LKM-ben végzett munkahelyi művelődés helyzetéről, és a további ieladatokról; tájékoztató a DIGÉP közművelődési helyzetéről, a DVMK ez irányú tevékenységéről, a kapcsolattartás és az együttműködés tapasztalatairól; a DVMK éves munkájának értékelése, az 1987. évi munkaterv és költségvetés koncepciója . .. Hogy éppen a legutóbbinál maradjunk: a testület legelső összejövetelén is az volt a fő téma: mit tervez, milyen anyagi háttérrel a vasasok diósgyőri művelődési központja, ebben az esztendőben. Hogy könnyűnek egyáltalán nem mondható helyzetben kellett megfogalmaznia az intézmény- vezetésnek az 1986-os teendőket, az a .munkatervnek már az első oldalán megfogható. Két részletet idézünk itt: „Intézményünk fő feladata változatlanul a munkahelyi művelődés, melynek keretében segítséget nyújtunk a dolgozók szakmai, általános és világnézeti műveltségének emeléséhez. A lakóterületi, illetve művészeti nevelő munka a másik két fontos funkciónk, amelynek ellátása szorosan kell. hogy kapcsolódjon fő feladatunkhoz. Tevékenységünk minőségének javítása érdekében több kérdésben is szükséges volt változtatni intézményünk eddigi gyakorlatán. Ezt mindenekelőtt a társadalomban végbement változások indokolják.” — Eddig az első gondolat. és most a másik: „A kohászati ágazatot sújtó válság, a gépipart érintő magas állami elvonás miatt, fenntartóink nem növelték támogatásaik mértékét. Így a költségek állandó és tartós emelkedését saját bevételeink dinamikus növelésével ellensúlyoztuk; 1984-ben már látszott, 1985- ben be is bizonyosodott, hogy saját bevételeink növelésének dinamikája nem fokozható, sőt a fogyasztói piac már jelzett mozgása miatt mind gyakrabban veszteségek is értek bennünket. Munkatervünk készítésénél a realitásokból indulunk ki. A vázolt tendenciák tartós fennmaradásával számolónk, ezeket középtávú terveink készítésénél irányadónak tekintjük. Ezért tartalmi munkánkban egy eddiginél tudatosabb szelektív közművelődési programot- kívánunk megvalósítani, amelyben nagyobb hangsúlyt kap a gazdálkodás, a termelés által kiváltott tudati szükségletek kielégítése.” Ha emlékezetem nem csal meg, amióta átadták a vasasok új művelődési központját Diósgyőrött. minden év kezdésekor gondok voltak a pénzzel. Gondok úgy, hogy az adott feladatokkal, az „elvárásokkal”, a tartalmi munkával adekvát. anyagi háttér sehogy sem akart összeállni. Kitetszik a fentebb idézett mondatokból. hogy a helyzet nem változott. Sőt, egyre inkább arra kényszerül a művelődési intézmény, hogy saját maga termelje meg a működéshez szükséges pénz felét. A változásban is növekvő tartalmi feladatok — keményen megfogott költségvetési forintok; ebben az összeállításban kell dolgoznia a Vasasnak az idén is. A tény, hogy most már Társadalmi Tanácsadó Testület (is) segíti a művelődési központ munkáját, egy lehetőség a kívánatos egyensúly megtartására. (t. n. J.) Jeles napok József Rétes, kolbász, káposzta pecsenyével saláta, k&vér erszény arannyal, teli kulacs jó borral; ' Józsefnek ezt kívánom. ' Ha megkínálsz. nem bánom — ilyen, s ehhez hasonló rigmusokkal. versezetekkel köszöntik az ismerősök, barátok, rokonok a március 19- én nevük > napját köszöntő Józsefeket. A századok óta népszerű, s ma is szívesen választott név első jeles viselője József. a názáreti ács, Mária jegyese, a gyermek Jézus gondviselője volt. E név nálunk elsősorban Habsburg közvetítéssel terjedt el. Habsburg Lipót 1675-ben egész birodalmát Szent József oltalmába ajánlotta, őt választva ezzel a Habsburg- ház patrónusáuf. Hazánkban először a József névadás az arisztokrácia körében lett divat, de rövidesen a köznép is megkedvelte e nevet, s főleg a katolikusok szívesen kereszteltették József névre születő fiúgyermeküket. József hazánkban a fa- rhunkások védőszentje. Elsősorban az ácsok és az asztalosok választották őt patró- nusuknak. E naphoz is számos szokás, népi. elsősorban időjárásra vonatkozó megfigyelés kapcsolódik. Legközismertebb a Sándor. József. Benedek, meghozza a meleget jövendölés. De ismerünk olyan kalendáriumi szentenciát is, miszerint: József kedvessége, jó év kezessége ... Vagyis. ha József napján kedvező arcát mutatja az időjárás. akkor egész évre hasonló kilátásaink lehetnek. Ám függetlenül e nap pillanatnyi kedvezőségétől, március 19-e táján végérvényesen elbúcsúztatiuk a telet, a hideget. Egy cigánymondás szerint: Szent József után. ha pörölyvassal ütögetik is a földbe a füvet, akkor is elöbúvik. A múlt században sok csikós, kondás, csordás e napon kezdte el éves szolgálatát. Egyes helyeken, vidékeken József napján hajtották ki először legelőre a jószágot. Megyénkben. Szentsimon község méhészei ekkor engedték ki a kaptárakból. a kasokból először a méheket. Középkori hiedelem szerint a méhek szűzies életet élnek, így nyilván nem véletlen, hogy a méhrajok leeresztése éppen a tiszta József ünnepén történt. Hazánk egyes vidékein e napon ültetik a fokhagymát, a kaprot, sőt a burgonyát is. Nem egy helyen viszont József napja dologtiltó nap. Szeged környéki tanyasiakról írta Tömörkény István: „Szent József odakint a tanyán igen nagy tiszteletben van... Nincsen ember, aki ezen a napon dologba állana. József napján a földet szerszámmal durkálni nem szabad. Ilyenkor csönd van, és ünnep . . (hajdú I.) Százéves a Berzeviczy Március végéig látható a miskolci Berzeviczy Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolában az iskolatörténeti kiállítás, amelyen nemcsak a kezdetek, hanem a közelmúlt jelentős eseményeit is dokumentálják. A jubileumi ünnepség kapcsán egyébként pénteken, már- 'ci,us 21-én, délelőtt 10 órakor leplezik le az iskola előcsarnokában a névadó Berzeviczy Gergely és az első iskolaigazgató, Gálffy Ignác domborművét. (A domborműveket Szanyi Péter és Varga Miklós készítette.) A jubileumi ünnepségre ugyancsak pénteken kerül sor a Miskolci Nemzeti Színházban, amelyen többek között az intézmény diákjai iskolatörténeti eseményjátékot mutatnak be. A város érdeklődő közönsége is megismerkedhet a százéves iskola történetével, este 7 órakor nyilvános előadást tartanak, amelyre még kaphatók jegyek. (A jegyek ára a szokásos színházi helyáraknak felel meg.) Országos pedagógiai tanácskozás lesz Kazincbarcikán Április 8-a és 10-e között, sorrendben az ötödik alkalommal rendezik meg Kazincbarcikán az országos pedagógiai tanácskozást, amelyre eddig mintegy háromszáz gyakorló pedagógus, elméleti szakember jelezte részvételét. A téma, amelyet az idei eszmecsfere középpontjába állítottak, talán mai oktatáspolitikánk egyik legaktuálisabb — sokáig tabuként kezelt — kérdése, a tehetséggondozás és a képességfejlesztés. Elméletileg persze, a pedagógia mindig is használta e fogalmakat, de a gyakorlatban a tehetséggondozás összemosódott a hátrányos helyzetű gyermekekkel való foglalkozással, s ennek tudható be, hogy iskoláinkban is sokáig szinte egyeduralkodó volt a „középszerűség dicsérete”. Pontosabban fogalmazva, a tan- terv, a pedagógussal, a teljesítményével szemben felállított követelmények egyértelműen arra ösztönöztek, hogy a jó átlagot célozzák meg a tanárok. Az iskola — nagyon is nyilvánvalóan — azt a társadalmi magatartás- formát tükrözte vissza, amely napjainkra megmutatta tarthatatlanságát, amikor (s ahol) a kiugró teljesítményeket inkább letompítani igyekeztek. Az iskola és a társadalmi gyakorlat közös és szoros kölcsönhatását bizonyítja — ha úgy tetszik —, hogy amikor a gazdaság a hatékonyság érdekében a megújulás képességét állította előtérbe, szinte - azonnal felvetődött, hogy az oktatásnak, a nevelésnek is felülmúlhatatlan feladatai vannak e téren. A tehetségek — akár gyermekek, akár felnőttek — a nemzeti értéknek azt a sajátos szféráját jelentik, amelyekkel jól sáfárkodnunk is meg kell tanulnunk! Ez a tanulás pedig nem könnyű, különösen azért nem, mert kétségtelenül kísért a társadalomban az elitképzés nyomasztó emléke. Ha valaki figyeli az iskolai tehetséggondozással kapcsolatos mai vitákat, az minden bizonnyal észreveszi: igenis van félelem, távolságtartás, hogy az elit iskola, a tehetséges gyermekek számára létrehozható külön képzés lehetőségének már az említése is borzol kedélyeket. Nem nehéz kideríteni, hogy nemcsak a nem is olyan régmúlt egyenlősdi szemlélete jelentkezik ebben, hanem a történelmi múlt is, amikor a tanulás csak bizonyos osztályok privilégiuma volt, s amikor a szegény néprétegek gyermekeinek nemcsak kiugró tehetségre, de nem kevés szerencsére is szükségük volt ahhoz, hogy magasabb iskolába bejussanak. Változatlanul sok vita forrása magának a tehetségnek a megítélése is, s nem kevésbé járatlanok még a tehetséggondozás útjai. A meglehetősen magas osztálylétszámok, a feszített tantervi követelmények mellett megtalálni azokat a módszertani formákat, amelyek biztosítani tudják, hogy a nagyon jó képességű, könnyen tanuló, a magasabb követelményekkel is megbirkózni tudó tanulók is elegendő feladatot kapjanak. Egészen hétköznapi módon fogalmazva: elmét pallérozó, csiszoló feladatokkal terheljék meg őket, hogy ne unatkozzanak az iskolai órákon. A tehetséggondozás — meggyőződésem — csak akkor lesz igazán eredményes, ha nemcsak a tanórán kívüli foglalkozási formák (szakkörök, versenyeztetés stb.) segítik, hanem az egész oktatás tükrözi. Ami persze, azt is jelenti (mert jelentenie kell), hogy a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatása sem szorulhat háttérbe. Ehhez pedig — ne áltassuk magunkat — nagyon-na- gyon jól felkészült pedagógusokra van szükség. Sőt, felkészített pedagógusokra, amit a mai pedagógusképzés gyakorlata mé° nem támaszt alá kellőképpen. Vannak, akik azt mondják, hogy a különlegesen tehetséges gyermekekkel különlegesen jó és jól felkészített pedagógusoknak kellene speciálisan foglalkozniuk. Mások arra a véleményre hajlanak, hogy nem szerencsés valamiféle zárt közösséggé szervezni a tehetséges fiatalokat. Mindkettőre lehet példákat hozni, szocialistákat és nyugati iskolai példákat is. A rríi iskolai gyakorlatunk inkább azt sugallja, hogy a gyerek eredeti, természetes közösségében keressük és találjuk is meg a képesség kibontakoztatásának lehetőségét. Kazincbarcikán — rendkívül sokoldalúan — ezt a kibontaköztatási lehetőséget szeretnék körbejárni. Nemcsak a pedagógiai kutatók, hanem a pszichológus, az orvosgenetikus és az oktatás- politika szemszögéből. Divatos szóval élve, komplex megközelítést kísérelnek meg e kényes témáról, amelyben remélhetőleg nemcsak a vélemények ütközhetnek és ütköznek, de olyan lehetséges javaslatok, módszettani tapasztalatok is megfogalmazódnak, amelyek lendítenek az ügyön. A kazincbarcikai országos pedagógiai tanácskozásoknak eleddig ugyanis vitathatatlan nagy érdeme volt, hogy az elméleti kifejtések mellett gyakorlati eredményeket is tudott felmutatni, például a szaktantermi oktatás módszertanának gazdagításában, szélesítésében. Többek között azért, mert a résztvevők többsége gyakorló pedagógus az ország különböző oktatási intézményeiből, s a szórványos, de nem hiányzó kezdeményezések propagálására is lehetőség volt és lesz. Csutorás Annamária Pályázati {elhívás Kézirattó! a premierig címmel dráma (színdarab) írására pályázatot hirdet a Fiatal Művészek Klubjának színház szekciója. A műfaji kötöttség nélkül írott darab 2—3 szereplős lehet, időtartama maximum 25—30 perc lehet. a díszletekre és a jelmezekre fordítandó összeg pedig nem haladhatja meg a 20 ezer forintot. A pályázatokat május 31-ig kell eljuttatni a Fiatal Művészek Klubja címére (1062 Budapest, Népköztársaság útja 112.) A legjobbnak ítélt darabot — nyílt próbák mellett —, az FMK- ban mu'atják be június e’sö feIstvánffy Gyula nevével Néprajzi és helytörténeti pályázat Az idei már a 25. lesz: hagyományosan meghirdették a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, Istvánffy Gyula néprajzi és helytörténeti gyűjtőpályázatot. Pályázni ezúttal is helyszíni gyűjtésen, a munkás- vagy parasztélet saját tapasztalatain (esetleg levéltári kutatásokon) nyugvó, eredeti ismeretanyagot feltáró pályamunka beküldésével lehet. A pályázaton automatikusan vesznek részt az országos diáknapok rendezvényeire benyújtott munkák. Az értékelés során a bírálóbizottság előnyben fogja részesíteni a kiemelt témákról készített pályamunkákat. Néhány „kiemelt téma”: egy település, vagy táj népművészeti hagyományainak feltárása; az esztendő jeles napjaihoz, vagy az emberi élei fordulóihoz fűződő szokások egy település néphagyományában: a gyermekélet és gyermekjátékok változása egy faluban; a miskolci és Miskolc környéki pincék története; a Rákócziak és a szabadságharc emlékei egy település néphagyományában; a földosztás története, körülményei egy település életében; megyénk múltját és jelenét, a munkás- és paraszti életmód változásait dokumentáló fotósorozat... Természetesen pályázni lehet a néprajz és a helytörténet körébe tartozó, bármilyen téma feldolgozásával. A pályázat nyílt, azon bárki részt vehet. Egy pályázó több pályamunkát is benyújthat, több pályázó vagy szakkör közösen is készíthet anyagot. Az elkészült munkákat két példányban kell beküldeni a Herman Ottó Múzeum címére (Miskolc. PL: 4., 3501). Az Istvánffy Gyula-pályázat megyei eredményhirdetésére októberben, a múzeumi hónap megnyitóján kerül sor. (A pályaművek beküldési határideje augusztus 15.) Az érdeklődők a Herman Ottó Múzeum szakembereihez fordulhatnak bővebb felvilágosításért és útmutatásért.
