Észak-Magyarország, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-15 / 63. szám
1986. március 15., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 9 Huszár a szívben Ki volt Gájusz? Nem tudjuk. Mégis a legfontosabbat tudjuk róla: szerették. Olyan ember volt, aki méltó mások szereidére. Két évezrede mérték lett a hívók számára. De a Biblia beleépült az egész emberiség kultúrtörténetébe is. A mérték, amely János apostol szeretőiét kiválthatta, általános érvényű. Az ember,i sors legszebb esélye fogalmazódik benne. Szeretet?! Szeretni?! Hogyan?! Mikor?! Mindig!! és mérhetetlenül! Parányi kis szív, életfontosságú húsdarab. A szeretet székhelye. Megpróbáltam nagyra növeszteni ; monumentálissá tenni. A kompozíció a bárány feletti apró zöld levelektől a költő szíve alatti utolsó gubóig 2 méter. Igen egyszerű anyagokból készült. A szív szive közepe mézeskalács. Mindig az adakozás, az ajándékozás I .szimbóluma volt. Egyszerű, olcsó, gyorsan száz- és ezerszámra előállítható színes-szíves ajándék. Rózsás, pozsgás, mint a frissen kisült, meleg kenyér. Színei is olyan tüzesek. Még az úgynevezett hideg színek is izzanak. Pedig milyen kevés festékféléből keverik ezt a szinpompát. Az ember gyönyörködtetésére és fogyasztására egyaránt alkalmas, semmi mérgező anyagot nem tartalmazhat. örül az ajándékozó, boldog a megajándékozott, mért az adakozás kétoldalú ötöm, elementáris erő. csodálatos i kapcsolatteremtés. Ha színei nőm halványodnak el, nem szürkülnek meg. — Kérek valamit ezer 11-jc ■ , ri, forintért, a feleségem úgyis becseréli. Úgyse jó neki semmi. — Ha nem jó ezer forintért, nem jó kétezerért, tízezerért, még százezerért sem. Ha jó, akkor pedig minden jó! A napi kedvesség, a figyelmesség, a jó szó, amit már teljesen elbagatellizáltunk. A boldogok a kevésben is boldogok. A beteg, szomorú királyt meggyógyíthatná a boldog ember inge; de a népmese boldog emberének még inge sincs. Tükröt is lettem a mézeskalácsra. Nézzen bele mindenki! Mérje meg magát! Lássa meg magát! Örüljön a szeme csillogásának! Szégyenkezzék el- lompultságán! Szálljon magába, ez elölt a felkiáltójel előtt, Ez az élő. mindig alkotó, mindig adakozó szív puha, de jól megtömött filcben fészkel. Olyan pop-artosan. legalább 2—.'i atmoszféra túlnyomással van megtöltve. Ahogy az életben, a tér- plasztikában is a ki tölt öt t - ség a legfontosabb. Ami nincs teljesen kitöltve, ott hely marad a zűrzavarra, a manipulációra. A bizonytalanság fészkel ott. Annak pedig egy nyitott szívben helye nincs. A szív kapu. Jöjjetek hozzám, és én befogadlak. Szabadon járhasson be mindenki, s ha menni akar, menjen, de persze, ne üres kézzel, akarom mondani, szívvei. Más szivek számára ajándékkal rakottan. Az ilyen szív nem piros és nem fehér. Sokszínű. Visszatükrözi az élet sokszínűségét. Kivirágzik. Gyümölcsöt terem. Lám, ott a gránátalma. Végtelenül érzékeny. Az egyik szeme sir a sírókkal, a másik meg örvend az örvendőkikel. A nemzet lelkiismerete. A költő szive. Mellette a huszár, a vitézség és a bátorság jelképe. Az egyenesség. Kard által győz vagy esik el. Példakép. A gyerekeknek s a felnőtteknek. Akik még szeretnek bátrak lenni, s akik már elfelejtették, hogy gyermekkorukban arról álmodtak, bátrak lesznek egy életen át. A lóról leszállt hős, kis fababa- huszár. Kézbe vehetjük, befogadhatjuk. Köztünk maradhat. Ki volt Gájusz? Nem tudjuk. Valaki, aki élt vagy ötven évet. Meghalt, mert szeretett — úgy, hogy szerethessék — és ezért nem hal meg sohasem. Dobos Marianne Grafika: Schöner Mihály A szobor, melyet nem bírt el a föld A híres „Nápolyi látni, és meghalni" szállóige szerzője, valószínűleg nem járt a Görögországhoz tartozó Rhodoszon, ugyanis a szemtanúk szerint, a sziget felülmúlja a Vezúv lábánál fekvő város szépségét. Tengerrel és sáncfalakkal szegélyezett, óriási lovagvár ez, udvarait bizánci paloták, mecsetek kupolái, filigrán minaretek, és szélmalmok töltik ki. A kertekben narancsligetek, a sétányokon pálmafák pompáznak. A mitológia szerint az egykori szigetlakók találták fel a szobrászatot, de híresek voltak csillagászati ismereteikről is. A történetíró Plinius azt Írja, hogy Rhodoszt egykoron háromezer szobor díszítette, illetve díszíthette. Hogy miért e szójáték? Néró ugyanis a világ minden tájáról Rómába szállíttatta a művészi értékű alkotásokat, csak Rhodosz volt kivétel a parancs alól, a császár ugyanis a szigeten töltötte ifjúkorát. Az egyik szobrot, a rhodoszi szobrásziskola alkotását, egyébként a Vatikáni Múzeumban ma is meg lehet tekinteni. Az ismert Laokoón szoborcsoportról van szó. 1506-ban találták meg Rómában, s restaurálását maga Michelangelo sem merte vállalni. No, de térjünk vissza a sziget történetének egyik mitológiai eseményéhez, amely a címben szereplő szobor szempontjából lényeges. Egyszer ugyanis Rhodosz özönvíz áldozata lett, és Héliosz, a nap istene húzta ki a tengerből. Ezért, no meg kárpótlásul Zeusz neki adta a szigetet. Az istenek korábban már felosztották a világot, ám Héliosz éppen szolgálatban volt, így neki már nem maradi semmi a hullámok közül kiemelt szigeten kívül. A sziget lakói hálából a világ legnagyobb. 20 méter magas (más források szerint, ennél is magasabb) szobrát emelték az istenségnek. (Csak 11186-ban nőtt túl rajta a New York-i Szabadság-szobor. 11 méterrel, amelyet Franciaország ajándékozott az Egyesült Államoknak.) Hogy milyen is volt a hajdan Kolosszosznak nevezett szoboróriás? A monumentális alkotás a kikötőben állott, és szétterpesztett lábai között állítólag hajók úsztak át. A bronzszobor derekára illesztett tükrök verték visz- sza a nap sugarait. A szobor fején aranyozott korona volt, kezében hatalmas fáklyát tartott, mely ha meggyújtották, világi tótoronyként szolgált. Készítője, egy Kharész nevű szobrász volt, aki 12 évig dolgozott a sziget dicsőségét hirdető, az antik világ hét csodájának egyikén. Hogyan lehetett egy ilyen nagyméretű szobrot felállítani? Kharész először a Kolosszosz lábait öntötte ki, majd darabról darabra elkészítette a test többi részét, és aztán összekapcsolta őket. A formálódó művet körülrakta agyaggal és homokkal, köréje pedig követ halmozott fel, hogy összetartsa a szobrot. Időszámításunk előtt, 281-ben állították fel, és egy földrengés i. e. 225-ben (3Z útikönyv szerint két évvel korábban) ledöntötte. A rhodoszi Kolosszosz túlságosan súlyos volt még a földnek is. Alig több mint 50 évig tartotta meg a hátán. Aztán lerázta, de amikor feküdt, akkor is cső- j dájára jártak. Darabjai évszázadokon keresztül ott hevertek szerteszét a parton, míg 654-ben egy arab betörés alkalmával, egy Szíriái kalmár meg nem vásárolta. A krónikák szerint, 900 teve szállította el a rhodoszi Kolosszosz tőre- ; dékeit, hogy edényeket ko- ; vácsoljanak belőle. G. Tóth Ferenc Kossuth Zsuzsanna a szabadságharcban A szép tavaszi ünnepeink sorát megnyitó március idusán nem sok helyen koszorúznak meg hazánkban olyan márványtáblát. amely nem férfinak, hanem az 1848 49-es szabadságharcban részt vevő „honleánynak" az emlékét örökíti meg. Ilyen házhoz zarándokolnak Sátoraljaújhelyen a város KISZ- lialaljai, és helyezik el virágaikat Kossutit Zsuzsanna szülőházának falán. Barátszer a neve Sátoraljaújhely ősi városnegyedének. s a Móricz Zsig- mond utca egyik öreg házának falán két márványtábla látható. Az elsőt az 1848-as centenárium alkalmából a városi tanács leplezte le annak a megjelölésére, hogy ebben a házban laktak — Monok után — Kossuth Lajos szülei. A másikat a nagy államférfi négy húga közül a legkisebbnek. az általa „iker- húgomnak" nevezett ZsuÍ zsanna emlékére állították a nevét viselő budapesti Kossuth Zsuzsanna Gimnázium tanárai és diákjai az 1968 69. tanévben. Itt született Kossuth Zsuzsanna 1817. február 19- ! én. Okos. talpraesett leányként nőtt fel Sátoraljaújhelyen. Alig sajátította el : az írási-olvasást, de már szavalgalta Virágh Benedek, Vörösmarty, Czuezor Gergely verseit, mondogatta Fáv András meséit. Tizennégy éves múlt, amikor az 1831-es kolerajárvány idején beoltat'ta magát, és ott serénykedett a betegeket ápoló újhelyiek között. S ha valaki figyelmeztette a ragályos veszedelemre, csak ennyit mondott az aggodalmaskodóknak: ..Mi. Kossuthok nem szoktunk félni . . ." Bátorság és emberszeretet jellemezte egész életében. Újhelyitől Pestre költözött a család, így Zsuzsanna — bátyja révén — híres politikusok. írók. költők, többek közölt Wesselényi, Lovassv. Vörösmarty, Petőfi. Szendrey Júlia társaságában forgolódott. Bátyja feleségül vette Meszlén.vi Teréziát. Zsuzsanna pedig sógornője öccsével, Meszlén.vi Rudolf ügyvéd-országgyűlési képviselővel kötött házasságot. Nagy műveltségű, megnyerő modorú asszony volt, kedvence lett a politikai. ' irodalmi társaságoknak. „Gyönyörű nagy. kék szemei valóságos Kossuth-sze- j mek. s feltűnő magos, deli termete minden tekin- ! tetben szabályos és kifo- ; gástalan vala" — írta róla barátnője, Vachot Sándorig ne, aki a továbbiakban így i folytatta: „Dús, sötétszőke haja kibontva csaknem sar- , káig hullott alá, s feltűzve, j egész fejét beborító." I Férje korán meghall, s Kossuth Zsuzsanna apró gyermekeit sok küszködéssel egyedül nevelte. A forradalom és a szabadságharc eseményeiben kezdettől fogva részt vett, s különösen fontos és áldozatos munkát végzett, amikor a kormány kinevezte a csatában megsebesült honvédek „kórodat" főápolónöjé- vé. A szabadságharc alatt iskolákban, kolostorokban 72 tábori kórházat létesített. Megszervezte a „lépéscsináló" mozgalmat, hogy a kórházak számára mennél több dunnát, párnát tömhessenek meg tollal, pehellyel. De nemcsak a magyar honvédeket gondozták, ápolták, hanem ha-1 sonló szeretette!, ember- í ségget gyógyították az| osztrák sebesülteket is. A szabadságharc leverése után Nagyváradon letartóztatták, és anyjával, nővéreivel, gyermekeivel > együtt Pestre szállították. Nap mint nap elővezették í a cellából kihallgatásra, s annak ellenére, hogy semmi vádat sem tudtak felhozni ellene, egy fél évig í börtönben tartották. Ekkor azonban váratlan esemény történt. Osztrák tisztek jelentek meg a bíróság előtt, ] és tanúsították, hogy Kossuth Zsuzsanna ápotörtői- í vei együtt őket és katbnái- kat is a magyar sebesültekkel azonos bánásmódban. kórházi ápolásban részesítette a tábori kórházakban. Erre szabadon engedték. de 1851. december 2-án ismét letartóztatták, azzal gyanúsítva, hogy részt vett a Makk-féle illegális függetlenségi szervezkedésben. Pestről Becsbe hurcolták, de súlyos tüdöbája miatt ki sem tudták Hallgatni. Azzal a feltéténél szüntették meg ellene az eljárást, hogy tartozik „kivándorolni" a Habsburg- birodalom területéről. Brüsszelbe költözött 1852- ben. ahol csipkeverömű- helyt nyitott. Közben ki- íűnően megtanult franciául. angolul, s mivel Emília nevű nővére, aki egv lengyel emigránshoz ment feleségül, ekkor már Amerikában éh, Belgiumból Zsuzsanna is álhajózot* Amerikába, Itt is folytatta a csipkeverést, mégpedig olyan művészi tökéletességgel. hogy nem tudott eleget tenni a sok megrendelésnek. Ezért kis műhelyét bővíteni szerette volna. s ehhez Brüsszelből át akarta vitetni azokat a belgiumi csipkeverö nőket, akikkel korábban együtt | dolgozott. Erre azonban i nem kerülhetett sor, mert J. tüdőbetegsége súlyosbodott. 1 s 1854. június 29-én. dél- ■ után 3 órakor meghalt. | Mindössze 37 évet élt., Történelmünk Kossuth í Zsuzsannát rövid életéve! í is méltán sorolja a legje-; lesebb magyar „honleá- j nyok" ékes koszorújába. Hegyi József Séta Vilniuszban Litvánia fővárosa, a 650 éves Vílniusz napról napra fiatalodik. A felújított, csodaszép óváros mellett modern, sokemeletes házak, egész lakótelepek épültek az utóbbi években. Turisták ezrei keresik fel a Szovjetunió különböző városaiból és külföldről is. Az óváros hangulatos kis utcái örök élményt nyújtanak az ide látogatóknak. A !: város központi részé védett övezel, ahol gondosan f őriznek a múlttá! kapcsolatos minden építészeti alkotást, minden egyes házal. Vilniusz új lakótelepei is sikeres építészeti megoldások, kényelmes, tágas ott-! honokkal, parkokkal, terekkel, sok zöld növényzettel. A város építész szakemberei a jövőben kevés ki- lencszintes, vagy ennél magasabb lakóépület építését tervezik.
