Észak-Magyarország, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-15 / 63. szám

1986. március 15., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Ahol szerencsés szám a 13 Konfekció termékek helye«, munkavédelmi kesztyűk gyár­tására alakította át két üze­mét a Hernádkércsi Béke Ter­melőszövetkezet. A győzi GR A BOPl AST - löl kezdve, az ország különböző bőrgyára­in át, a nagy hirü szövetke­zetekig vásárolják a hutia- dékanyagot, s egyéb kellé­keket a közös gazdaság anyagbeszerzői, hagy a mel­léktermékekből minden pia­con keresett munkavédelmi eszközöket gyártsanak. Fotó: Motvoy Tamás Szakszervezetek az ötéves tervért Mindannyiunk A dunántúli óriás gyár egyik igazgatója meg se próbálta leplezni idegességét. Az éj­jeli műszakban elszakadt az egyik gépükön a laposszíj. Megjavítani lehetetlen, a „rak'tárU'letékes” polca üre­sen tátongott, a gép leállt. Kétségbeesve rohant fél or­szágon át erre a Her nádlkak melletti tanyára. Itt figyel­mesen meghallgatták, kávé­val kínálták, újságot nyom­tak a kezébe, s biztatták, nyugodjon meg. Az elfo­gyasztott cigaretták száma után ítélve, ez nem nagyon sikerült. Nem véletlenül ke­rekedett nagyra a megrende­lő szeme, amikor fél óra múltán a kocsijába rakták azt a szalagot, amire azt hitte, napokat kell várnia. Talán — útban hazafelé — a fővárosig csóválta a fe­jét... E kis történet csak egy abból a több tucatból,amit ebben a tornácos, szép ta­nyai épületben feljegyeztek. Lőrincz Antal, az üzemveze­tő csak azért mesélte el, mert szerinte ebben van a titok. — Hogy miihozzánk jöttek, az azt magyarázza, hogy mi adjuk a legjobbat. És mivel a legjobbat adjuk, úgy kell kiszolgálnunk a vevőt, hogy eszébe ne jusson legköze­lebb máshová menni. Egy üzlet akkor megy, ha a vá­sárló elégedett... Aki bennfentes az ipar­ban, annak fogalom ez a név is, hogy SIEGUUNG. A hannoveri bejegyzésű válla­lat egyiké a világ legjobb hajtószíj- és szállítószalag- gyártó cégeinek, így érthető, hogy nem kis meglepetést keltett, amikor négy évvel ezelőtt, minden nagyobb fel­hajtás nélkül a Hernádné- meti Hernádvölgye Terme­lőszövetkezetben ezeket a meghajtó hevedereket el­kezdték gyártani. — Szerencsénk volt — je­gyezte meg az üzemvezető. — Egyik megyei vállalatunk volt kapcsolatban a céggel, de mivel ők nem vállalták a végtelen itest, mi is szóba kerülhettünk. A szövetkezet vezetői megérezték a lehe­tőséget, s gyorsan megterem­tették az anyagi alapot az üzem létrejöttéhez. De miért is jó ez a ter­mék? Hiszen nem is olyan régen még a mérnökök az ékszíjakra esküdtek, s a la­posszíjakról múlt időben be­széltek. A kereskedelmen sok min­den múlik, a jó kereskedő sokat tehet azért, hogy a vá­sárló, az állampolgár közér­zete ne romoljon . . . Mint ahogy az aprópénz, úgy az apró figyelmességek értéke is megnőtt. Ha az eladó kö­szön, ha a pénztáros meg­töri!, vagy becsomagolja a verejtékező tejeszacskót, ha a hentes nem ad mócsingol, amikor húst kérek, ha a zöldséges a javát válogatja, mert tudja, hogy betegnek viszem a narancsot; akkor már nyert ügyem, nyert ügyünk van, hiszen a szép emberi szó megnyugtat, ön­bizalmat ad, stimuláló hatá­sa segít elfelejteni másfajta nyavalyáinkat. Engem külö­nösképpen nem érdekel — jó néhányan vagyunk még így —, hogy az üzlet, ahol a pénzemért nemcsak árut és szolgáltatást remélek, ha­nem egy kis udvariasságot is — állami vagy szerződé­ses bolt, nyereségérdekeltsé­gű vagy pedig maszek. A bennem levő mérce függet­len a cégértől, így aztán nem is a cégért szapulom, ha valahol rossz tapaszta­latra teszek szert, hanem az emberi nemtörődömséget, közömbösséget és butaságot. — Reneszánszát éli a la­pos meghordószíj. A mű­anyagipar új eredményeinek köszönhetően a meghajtás egyik legfontosabb eszközé­vé válhat. A poliamid erő­átviteli rétegének hatásfoka eléri a 118 százalékot, ami megegyezik a villanymoto­rok — direkt — erőátvite­lével! A hajtási sebessége a laposszíjaknak hetven mé­ter másodpercenként, amely egy 15 ezres fordulatszámú motornál is hatékonynak bi­zonyul. A termékek között van olyan, amelynek maxi­mális erőátviteli teljesítmé­nye ötezer kilowatt, vagyis erőművekben felhasználha­tók. Élettartamuk öt-, hét­szerese a hagyományosoké­nak, például az orsózógépe­ken, ahol vizes körülmé­nyek között dolgoznak, s öt­tíz műszakig használhatók csak a hevederek, a SIEG- UiNG-gyártmány már két éve dolgozik. És amit vé­letlenül sem szabad kihagy­ni, a hatvanötféle hajtó­szíjból álló választék nagy lehetőséget rejt magában. Példaként? Ki lehet cserél­ni kis átalakítással az ék­szíjakat. A közelmúltban a MOM kívánságára optikai csiszológépeken próbálkoz­tunk meg ezzel az eljárás­sal, elkopott ékszíjak he­lyett, laposszíjakat raktunk a gépékre. Az eredmény mindenkit meglepett. Az új­szerű meghajtás megszün­tette a rezgést, s így kiváló minőségű szemüveglencsék kerülhettek ki a csiszolók keze alól. iHogy miért volt szükség a fejlett technológián ala­puló termékekre, nem kell különösebb magyarázat. Ám az üzemvezető nem lenne üzemvezető, ha az itt ké­szülő szállítószalagokról, s meghajtószíjakról ne tudna még újat mondani: — Csupán azzal, hogy kül­föld! gyár helyett üzemünk­ben végezzük el a szíjak szabását, végtelenítését, több mint félmillió nyugatnémet márkát takarítunk meg a népgazdaságnak. És nem ez az egyetlen előny. A mi he­vedereink közvetve export­célokat is szolgálnak, hiszen sok külföldi vásárló ragasz­kodik áhhoz, hogy a nálunk gyártott szerszámgépeket SfEGLIN G - ha j tószí jak k a 1 szereljék fel. Ekkor még nem is beszéltünk arról a két­ségen kívüli legnagyobb ha­Ez utóbbi passzusnál ér­demes elidőzni egy kicsit. Vevő és eladó, kereskedő és nem kereskedő tudja már, hogy az udvariasság is lehet üzlet, a figyelmesség is pénzt hozhat a konyhára. A haj­dani „mosolycsekk" csak bá­tortalan kísérlet volt, s az egyre izmosodó anyagi érde­keltségi rendszer most sok­kal inkább kikényszeríti a vásárlónak tetsző csalogató módszereket és egy humá­nusabb kereskedői habitust. Jól van ez így, abban a kor­ban, amikor a gépeket tel­jesítmény szerint mérjük, amikor az embereket a le­dolgozott munkaórák szá­ma, s az egy műszakra eső termelési érték nagysága szerint minősítjük, amikor az ország lehetősségét és te­herbíró képességét egyebek mellett az egy lakosra jutó — dollárban számított — nemzeti jövedelemmel jelle­mezzük. A szemnek-szivnek hízelgő adás-vételi viszonyokat alap­vetően két dolog határozza szonról, hogy szinte azonnal le tudjuk gyártani az igé­nyelt terméket. Gyakran lehel találkozni a szövetkezetben pénzügyőr tisztekkel. Nem véletlenül, hiszen állandóan ellenőrizni, vámkezelni kell azokat a készleteket, amelyek folya­matosan érkeznek több ha­táron át hazánk egyik leg­értékesebb tanyájára. Miért is ne, hiszen a konszignációs raktárban tárolt alapanyag értéke eléri a 250 ezer már­kát, nem is beszélve azokról a hevederekről, amit azon­nal megvásárol a termelő- szövetkezet. — Ennek a konszignációs raktárnak megint sok elő­nye van. Az itt tárolt anya­gért csak akkor kell fizet­ni, amikor az felhasználás­ra kerül. Következésképpen megfelelő készletet tudunk felhalmozni, hogy a várható igényeket kielégítsük. Négy éve nincs még, hogy az átalakított épületben megkezdődött a termelés. De azóta ez az üzem — bár sze­rencsésebb lenne műhelynek nevezni — sokszori megúj­hodását éri. — Lehet, hogy kicsit nagyképűen hangzik, — s ezt nézzék el nekem —, de egy tizenhárom főt alkal­mazó üzem, amelynek lét­számában benne van a ve­zető, az adminisztrátor, meg­lehetősen rugalmas vállalko­zást jelent. A hajtószíjak mellett már szállítószalagok gyártására is vállalkozunk. Olyan termék végtelenítésé- re is vállalkozunk, amelyhez nem kell görgő, mert a sza­lag ellenállása kisebb. Van­nak olyan filc, s más alap­anyagú hevedereink, ame­lyekre nem tapad rá a nyers kenyértészta. Sorolhatnám választékunkat hosszan, hi­szen 112-féle szállítószalag­ból vásárolhat nálunk igé­nye szerint a megrendelő. Ügyesen mozog saját lehe­tőségein belül a kisüzem vezetése. Villámgyorsan lét­rehozták szervizszolgálatu­kat, abból kiindulva, hogy lényegesen olcsóbban tud­ják az elszakadt szíjak, szál­lítóhevederek cseréjét, javí­tását megoldani, mint az „anyacég” képviselői. Hi­szen a nyugatnémet szere­lők szállodai számláját, ét­kezését, utazását, sőt még a gépszállítást is eddig a meg­rendelőnek kellett fizetnie. Napjainkban egy kocsi, két szerelő végzi az egész or­szágban a szervizelést, sür­gős esetben huszonnégy óra alatt elhárítják a hibát. iNem véletlen tehát, hogy a szövetkezetben méltán büsz­kék az üzemükre. Az it't dolgozó tizenhárom ember a több mint 24,5 millió forin­tos árbevételért valóban minden tiszteletét megérde­mel. meg: a vásárló pénztárcája és a bolt kínálata. (A durva leegyszerűsítés miatt most te­kintsünk el a motiváló té­nyezőktől is, mint például a reklámtól, a hiánypszichó­zistól, a divattól, a hagyo­mányoktól.) Pénztárcánk alig lett vastagabb, konkrét anyagi formát öltő anyagi igényeink viszont nőnek. A déligyümölcsért sorba áll tünk, magyar színes televí­ziót a pult alól vettünk, au­tomata mosógépre elője­gyeztettük magunkat. A sta­tisztika nyersebben és szak­szerűbben fogalmaz. Borsod- Abaúj-Zemplén megyében tavaly a kiskereskedelem el­adási forgalma meghaladta a 32 milliárd forintot. Ez — folyóáron számítva — hét százalékkal, összehasonlító árom mérve egy százalékkal több az előző évinél. Tehát: többet költöttünk, de alig vettünk valamivel többet. Igaz, az élelmiszerek és ve­gyesiparcikkek forgalma mennyiségben is jobban emelkedett, mint amennyit A jövő iránti figyelem — most, amikor újabb ötéves tervet kezdtünk meg — fel­fokozódott. A fél évtizedre meghatározott tervben az egész ország gazdaságára, továbbá a megyékre és ki­sebb közigazgatási egysé­gekre lebontva megtalál­hatjuk a települések tárgyi fejlesztésére vonatkozó el­képzeléseket. Vagyis tágabb és szűkebb környezetünk gazdagodásának elvi, gya­korlati tételeit. Mindezek megvalósítása kulcskérdés — jövőnk meghatározója. Minden elképzelés, terv csak akkor ér valamit, ha abból a későbbiekben kézzelfogható valóság lesz. S ha az reális. Természetes, hogy egy-egy elgondolás csak akkor rea­lizálódhat maradéktalanul, ha az találkozik a széles néptömegek nézeteivel, igé­nyeivel. A szakszervezetek — ezen belül a szakszervezeti tagok — részesei voltak a VII. öt­éves terv formálásának. Me­gyénkben is, mint szerte az országban, folyamatosan fi­gyelemmel kísérték, elemez­ték, értékelték azokat a té­nyezőket, melyek életkörül­ményeinket befolyásolják. Gyorsan tegyük hozzá: az, hogy hogyan, milyen gaz­az átlagos növekmény jelez. De hát: enni, inni kell s te­levízió, rádió, bojler, kávé­őrlő nélkül nem él meg a család. A mindenkori ke­reskedelmi forgalom baro­métere a vendéglátás és a ruházkodás. Számszerűen is bizonyítható, hogy ha vala­mire gyűjtünk, vagy általá­ban nehezebben mennek a dolgok, ha az otthoni költ­ségvetésből néhány forint hiányzik, akkor kevesebbet járunk étterembe, a sori nem a kocsmában isszuk meg, s jövőre halászijuk az asszonynak szánt kalap, ka­bát, cipő megvásárlását. Olyan tények ezek, amelye­ket magyarázni, értelmezni, elemezni lehet, de eltekin­teni tőlük nem szabad. Ép­pen ezért, éppen most mú­lik sok minden a kereske­delmen, éppen ezért és ép­pen most, a jó kereskedő sokat tehet azért, hogy a vá­sárló, az állampolgár közér­zete ne romoljon ... Brackó István javára dagságban, milyen körülmé­nyek között élünk, minden­kin, végül is az egyes em­bereken múlik. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa a napokban össze­gezte a megye VII. ötéves tervéről szóló véleményét. Ebben kiemelték: alapvető fontosságú, hogy megyénk más megyéhez viszonyított lemaradását fokozatosán fel­számolják. Jónak és helyes­nek tartják azt, hogy a kö­vetkező öt évben folytatódik a községek fejlesztése, az elmaradott térségek telepü­léseinek felzárkóztatása. A városok fejlődésében a mi­nőségi jegyek erősítését és a kulturáltság emelését kell elsődleges célnak tekinteni. Ez utóbbi mondatnál nem árt néhány, a témához szo­rosan kapcsolódó gondola­tot leírni. Kulturáltság . . . Annyit írjuk, mondjuk: e téren csak közösen összefog­va tehetünk valamit. Hiszen hiába minden fáradozás, ha a lakótelepeinken, utcáin­kon a nem kevés pénzbe kerülő díszítőelemeket, fá­kat, padokat, lámpákat, vi­rágokat megrongálják, ösz- szetörik. Pedig e közterüle­tek csakis akkor lesznek vonzóak, ha ezek a tárgyak épségben lehetnek eleget rendeltetésüknek. A kultu­rált, művelt emberek nem vetemednek ilyen tettre. Éppen ezért kardinális fel­adat az általános és szak­mai műveltség további gya­rapítása. Tudniillik, ennek birtokában nemcsak az is­meretek halmozódnak, de automatikusan erősödik az öntudat, az önfegyelem, az emberi tartás. Mindezek ré­vén egyre több olyan em­ber lesz, akik megkövetelik nemcsak önmaguktól, de embertársaiktól is a rendet, fegyelmet, tisztaságot. Visszatérve a szakszerve­zetek véleményére. Kiemel­ten fontos a lakásellátás ja­vítása. S itt elsősorban a fiatal házasok, a nagycsalá­dosok lakásigényének minél rövidebb idő alatt történő kielégítésére kell gondolni. A lakáshelyzet' javításának egyik célszerű útja, a lakás- felújítások meggyorsítása. Ugyancsak súlyos gondként jelentkezik megyénk víz-, csatorna , közműhálózata, il­letve azok jelenlegi hossza, állapota. Fontos tehát ezek további bővítése, fejlesztése — ami ugyancsak szerepel a tervben. A növekvő létszámú idős­korú lakosságról való gon­doskodás mindig is súly­ponti kérdés volt. Éppen ezért a szakszervezeti tag­ság teljes egyetértésével ta­lálkozott az az elképzelés, mely szerint újabb és újabb öregek napközi otthona, szo- '•■’ális otthon épül. Emellett mind több pénzt fordítanak az idősek szociális megsegí­tésére is. Foglalkoztatás. A prognó­zis szerint az előttünk álló ötéves időszakban várható­an éleződnek majd a fog­lalkoztatási gondok. Ezek élét tompítandó, a tanácsi, vállalati, s nem utolsósor­ban a szakszervezeti szervek összehangolt és folyamatos együttműködésére van szük­ség. Miből adódik ez a gond ? Megyénk nehézipara, a bányászat, valamint a me­zőgazdaság helyzete közis­mert. Szükséges e három ágazat jövőjének kormány­zati segítséggel történő ren­dezése. (Ez ügyben az első lépéseket már meg is tet­ték.) Ugyanakkor szükséges további új munkahelyek lé­tesítése is. E kérdéskörhöz tartozik még a dolgozók szakmai át- és továbbképzé­se, mely lehetőséggel ez idáig még nem nagyon él­tek a vállalatok. Az elmara­dott térségek felzárkóztatá­sára ez évtől a hosszú távú program realizálása megkez­dődött. Mik szerepelnek eb­ben? Egyebek mellett mun­kahelyek létesítése a kisebb településeken, helyben. Ho­gyan? A lehetőségek figye­lembevételével, a lehető legkorszerűbb gépekkel, be­rendezésekkel dolgozó ipari üzemek telepítésével, létesí­tésével. Közismert az oktatási in­tézményekben tapasztalható zsúfoltság. Ennek enyhítésé­re, megszüntetésére irányul az általános iskolai hálózat további fejlesztése. Világos mindenki előtt: nem mindegy, hogyan, mi­lyen feltételek között kapja meg a ma ifjúsága, a hol­nap felnőttjei az alapokat. Mint ahogy az sem mind­egy. hogy a fiatal fejekbe milyen szellemi értékek töl­tetnek. Kívánatos a jó kö­zösségi, művelődési, szóra­kozási formákat, a termé­szet és környezet védelmé­re inspiráló nemes gondola­tokat átadni, elfogadtatni. Itt említendő meg: a szak- szervezetek új szellemű és tartalmú ifjúsági munkája során továbbra is számít az ifjúsági tanácsok és tagoza­tok aktivitására, lelkesedé­sére. E testületeknek nem kevés szerepe van a fiata­lok felnőtté formálásában. A fentiekben taglaltak megvalósulása esetén — mint azt a szakszervezeti véleményezésben megfogal­mazták — javulás lesz a la­kásellátás, az oktatás, az egészségügyi ellátás és még sok egyéb területen. To­vábbra is aktív részesei lesznek a szakszervezetek a VII. ötéves terv végrehajtá­sának. Tegyük hozzá: mindannyi­unk javára. Mészáros István

Next

/
Oldalképek
Tartalom