Észak-Magyarország, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-20 / 43. szám

1986. február 20., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Kemény munka - szolid eredmény Zárszámadás Felsővadászon Szó esett a beszámolóban a fenntartó és segédüzemek Kun Béla születésének centenáriumára Szaniszló Sándorr a TE- SZÖV elnöke találóan fogal­mazott: a megye termelőszö­vetkezeteinek többségére is jellemzőek a íelsővadászi ta­pasztalatok. Ennek pedig az a lényege, hogy a tagság és a vezetőség talán még na­gyobb szorgalommal, kemé­nyebb akarattal dolgozott, mint az elmúlt években — az eredmény mégis szeré­nyebb. Az ökok is nagyjából azonosak: a nagyobb elvonás mellé kedvezőtlen időjárás társult, és persze hellyel- közzel közrejátszott szerve­zetlenség, leleményhiány, a gyorsabb váltás felismerésé­nek elhúzódása is. Hallgassuk a beszámolót. Tóth István, a íelsővadászi II. Rákóczi Ferenc Tsz elnö­ke mondja: — „... az 1985. évi gazdálkodásunk értéke­lésénél korántsem adhatupk számot olyan eredményekről, mint az elmúlt években. En­nek ellenére szövetkezetünk az 1985-ös gazdasági évet eredményesen zárta .. .” Hoz­zátette ugyanakkor, hogy bi­zony jócskán igénybe vették a tartalékokat. Amennyiben az 1986-os évben is hasonló körülmények jelentkezné­nek, nagy esélyük volna a pénzügyi hiányra. Az elnök azonban utalt a mezőgazda­ságban dolgozó emberek örök optimizmusára, misze­rint két egymást követő mezőgazdasági év nem le­het egyformán rossz. A csalódást főleg a nö­vénytermesztés hozta. Leg­Jó évet zárt az 1985. évi munkája alapján a Borsodi Vegyi Kombinát kollektívá­ja. Mind a termelési értéket, mind a nyereséget tekintve a vállalat eddigi történeté­nek a legeredményesebb esz­tendeje volt a tavalyi :— mondja Garadnai Sándor termelési osztályvezető. — Bár végleges adatok még nincsenek, de az előzetes szá­mítások szerint a vállalati eredmény eléri majd az 1 milliárd 550 millió forintot. — Az imponálóan szép eredmények után hogyan kezdte meg a BVK az idei évet? — Az év eddig eltelt idő­szakában nem startoltunk rosszul — válaszolja az osz­tályvezető. — Különösen a műtrágyagyár eredményei biztatóak, és abban is az am­móniagyártásé. Erre a jó rajtra szükség is lesz, hi­szen ebben az évben a ta­valyinál is nagyobb felada­tokat kell megoldani az üze­mekben és gyáregységekben dolgozó munkáskollektívák­nak, hogy a tervekben sze­replő, mintegy 8 százalékos bérfejlesztést meg lehessen valósítani. Ahhoz, hogy a dolgozó kol­lektívák érdekeltségét az ed­digieknél is jobban megfo­galmazzák a vállalat vezetői, az elmúlt évinél is nagyobb nyereségterv elérését, és ez­zel együtt nagyobb termelé­si érték elérését tűzték célul, amit a kollektíva is jóváha­gyott. Így válik végül is fo­rintokká az az elv, ami leg­utóbb a szakszervezetek XXV. kongresszusán is hang­súlyt kapott. A bérek eme­lésére csak akkor nyílik le­hetőség, ha a dolgozó kol­lektívák a munkájukkal meg­teremtik annak feltételeit. Nos, a BVK-ban 1986-ban nagyobb volumenű árunö­vényüket, az őszi búzát meg­viselte a kemény tél, majd a sok csapadék, a kalászo­lás időszakában pedig a hi­deg idő. Az eredmény mind­össze 2,78 tonna volt hektá­ronként — a legalacsonyabb hozam az utóbbi években. A búza aratásakor mind­emellett még bizakodtak. A napraforgó a korábbi évek­ben a növénytermelés jó te­herviselője és eredménykép­zője volt. 1985-ben azonban a nagyarányú növényi be­tegségek és az ezzel egyide­jűleg jelentkező viharkár miatt csak 1,88 tonnát adott hektáronként. Pedig min­den tőlük telhetőt megtettek — idézik fel a nehéz napo­kat a hozzászólók. Mentek a gép után a tsz-tagok, az iro­disták, az isii olások — így néhány részen 2 tonnát is összeszedtek egy hektárról. Summa summárum: a nö­vénytermesztési főágazat — amely a korábbi években rendszeresen az eredmény nagyobb hányadát adta — 3 millió 680 ezer forint vesz­teséggel zárt. Kevesebb meglepetést és veszteséget okozott az egyébként is kisebb volu­ment jelentő állattenyésztés. Szarvasmarha- és juh tenyész­téssel foglalkoznak a felső­vadásziak. A veszteség 915 ezer forint. Mivel a juhte­nyésztés tavaly sem váltot­ta be a hozzá fűzött remé­nyeket, a vezetőség úgy dön­tött, hogy a juhászatot bér­be adják magánvállalkozók­éppen ezért 1700 millió fo­rintos nyereségtervet tűztek ki célul. Ez szinte minden dolgozó kollektívától az el­múlt évinél is jobb munkát követel, továbbá jobb mun­kaszervezést, a tartalékok jobb feltárását, kihasználá­sát. — Ammóniából például 206 ezer tonna a terv — mondja Garadnai Sándor. — Ez kö­rülbelül 8 ezer tonnával több, mint az elmúlt évben. Az idén megkezdődik a mész- ammonsalétrom üzemben a rekonstrukció. Most elsőként a dolomitőrlő malom telepí­tése történik meg. Ez azért is fontos, mert nemcsak a mész-ammonsalétrom, hanem a gyár egyik újabb terméké­nek, a Kardonit márkanevű műtrágyának is megoldja a dolomitigényét. A MAS-üze.m rekonstrukciójára több lép­csőben kerül sor, a lehető­ségektől függően. Az ammóniához hasonló­an, ugyancsak mintegy 8 ezer tonnával, összesen 110 ezer tonnára növeljük a karba- mid gyártását — folytatja az osztályvezető. — A pvc-gyár- ban a terv a termelőberen­dezések névleges szintjének elérését, összesen 180 ezer tonna műanyag előállítását írja elő. Ezzel összefüggés­ben szeretnénk mintegy 151 ezer tonna marónátront, vi- nilkloridból pedig körülbelül 160 ezer tonna alapanyagot előállítani. A terv fontos része az NDK- val kötött vinilklorid-egyez- mény is. A BVK — az egyez­mény szerint. — ebben az év­ben összesen 25 ezer tonna vinilkloridot kap az NDK- ból, s ennek ellentételeként pedig pvc-port szállít. A műanyag-feldolgozás te­rén a tervet a mindenkori piaci igények változásaihoz munkájáról is, megállapít­ván, hogy növekvő költség­szinten tettek eleget fel­adataiknak, nem zökkenők nélkül. Kritikusan bogozták a nehézkes javítások okait, az emberi mulasztásokat, az alkatrészellátás és <a veizetés zavarait. Mindemellett a költségnövekedés fő okaként a kapacitások kihasználat­lanságát fogalmazták meg, ami szükségszerűen követ­kezett a termésmennyiségek csökkenéséből. Az ipari íőágazat és a szakcsoportok viszont több­ségükben megfeleltek a vá­rakozásnak. Eredményeik lényegében ellensúlyozzák az alaptevékenységben keletke­zett veszteségeket. Így jön össze az a szolid eredmény, amely azt jelenti, hogy a felsővadásziak veszteség nél­kül, 40 ezer forint minimá­lis eredménnyel zárják az évet. A felszólalások, a zárszámadás hangulata azt tükrözte, hogy a tagság ré­széről szorgalomban, tenni akarásban a jövőben sem lesz hiány. Az eddig is di­namikusan dolgozó vezetés pedig keresi, kutatja annak lehetőségeit, hogy minden területen fokozzák a dolgo­szabják. A tervben most a tavalyihoz hasonló nagyságú tételek szerepelnek, de ha növekednek a vásárlói igé­nyek, akkor természetesen lesz mód arra, hogy az igé­nyelt termékféleségekből fo­kozzák a gyártást. Az intermedier-gyárban, illetve a foszgénüzemben összesen mintegy 12 ezer ton­na termék előállítását terve­zik az idén. Ez a mennyiség kereken 2 ezer tonnával ha­ladja meg az üzem névle­ges kapacitását. Ugyancsak fontos változás, hogy év köz­ben — várhatóan az első ne­gyedév végén — beszüntetik a veszteséges kaprolaktám- üzemben a termelést, he­lyette más, nyereséges ter­mékek gyártását fokozzák a vállalatnál. Nem lesz könnyű az idei év — mondja az osztályve­zető —, de a termelés növe­lésének a korábbi években nagyrészt megteremtődtek a feltételei. Részben rekonst­rukciókkal, részben a kapa­citások jobb kihasználásá­val. A PVC—III-nak példá­ul az elmúlt évben szüntet­ték meg a klórüzemben a cellakapcsolók hibáiból ere­dő bizonytalanságot. Az új megoldás nagyobb üzembiz­tonságot ad, és egyúttal ja­vítja a gyártás feltételeit is. Az idei terv tehát nehe­zebb, feszítettebb lesz, mint a tavalyi volt, de a belső érdekeltség megteremtése mellett a terv végrehajtását garantálja a műszaki biz­tonság. Természetesen nagy feladatok hárulnak a dolgozó kollektívákra, akik a tarta­lékok további kihasználásá­val, jobb munkaszervezéssel és hatékonyabb munkával segíthetik a terv maradék­talan teljesítését. Hajdú Gábor S záz esztendővel ezelőtt, 1886. február 20-án született — egy kis er­délyi faluban — Leién. Azon kevés fiatal értelmiségiek kö­zé tartozott, aki elméleti úton, meggyőződésből jutott el a századfordulóra a mar­xizmushoz, azon keresztül a Magyarországi Szociáldemok­rata Párthoz, Hamar kiderül róla a pártban, hogy agilis egyéniség, kitűnő szónok, aki szuggesztív fellépésével ma­gával tudja ragadni hallgató­ságát. Alig húszéves, amikor egyik — Kolozsvárott írt cikkéért — félévi börtönre ítélik „államellenes izgatás” vádjával. A fogházból való kiszabadulásától haláláig hivatásos forradalmár lesz, életét a pártnak szenteli. Sztrájkokat szervez a bányá­szok között a Zsil völgyében, beválasztják a szociáldemok­rata párt erdélyi bizottságá­ba és az I. világháború kitö­résekor már a párt egyik is­mert vidéki vezetője, aki szembeszáll a pártvezetőség háborút támogató politikájá­val. Hamarosan átéli ő is a háború poklát, majd a szibé­riai Tomszkban a hadifoglyok sanyarú sorsát, ahol meg­ismerkedik Lenin írásaival és a, helyi bolsevik vezetők­kel. A nagy októberi szocialista forradalom győzelme után Petrográdba utazik, ahol an­nak a csoportnak a vezetője lesz (tagjai: Szamuely Ti­bor, Pór Ernő, Vántus Já­nos, Jancsik Ferenc), ame­lyik megalakítja 1918. már­cius 24-én az első magyar kommunista szervezetet, az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt magyar cso­portját. Ezekben a hónapok­ban szerteágazó tevékenysé­get fejt ki; fegyveresen har­col a forradalom városát ve­szélyeztető németek ellen, lapot szerkeszt (Nemzetközi Szocialista), maga is sokat ír. agitátorokat készít fel és küld haza Magyarország­ra. Közben pedig elméletileg is továbbképezi magát, meg­ismerkedik személyesen is Leninnel, aki nagyra értéke­li Kun Béla forradalmi bá­torságát, szervezőkészségét, agitátort képességeit. Szo­ciáldemokratából igazi bol­sevikké válik, aki teoretikus írásaival — mint például a több nyelvre lefordított: Mit akarnak a kommunisták ?- kai — sokak gondolkodását formálja ezekben az évek­ben. Elméleti írásaiban el­jut a lenini permanens for­radalomelmélet megvalósí­tásának és az új típusú párt létrehozásának felismerésé­hez, szükségességéhez, ma­gyarországi adaptálásához. Amikor ennek objektív feltételei az őszirózsás forra­dalom győzelmével 1918-ban létrejönnek, akkor hozzáfog — immár november köze­pén hazajőve — a párt meg­szervezéséhez. A Kommunis­ták Magyarországi Pártja, Kun Béla vezetésével, 1918. november 24-én alakul meg. Gigászi munkát végez a párt élén. A Vörös Űjságban ismerteti a szovjet-oroszor­szági változásokat, agitál, szervez, gyűléseket tart, éle­te állandó veszélyben van, de saját sorsát alárendeli a proletárforradalom hazai és nemzetközi ügyének. Ez ha­tározza meg magatartását ak­kor is, amikor 1919. február 21-én letartóztatják a Köz­ponti Bizottság többi tagjá­val, és a feldühödött rend­őrök véresre verik. Egy hó­napon át a gyűjtőfogházból irányítja a proletárforrada­lom előkészítését és ott írja alá a két munkáspárt egye­süléséről szóló okmányt, amely egyben a hatalom át­vételét is jelenti. 1919. március 21-én a vi­lágtörténelemben először bé­kés úton győz a proletár­diktatúra, beigazolódik az a lenini felismerés, hogy a polgárháború nem enyedüli eszköze a munkáshatalom ki­vívásának. K un Béla a Magyar Ta­nácsköztársaság kiki­áltásától kezdve annak • elismert vezetője. A Kor­mányzótanácsban a legfonto­sabb posztot, a külügyi nép­biztos tisztét tölti be. A bel­ső problémák, legalábbis az első hetekben, még nem je­lentkeznek olyan élesen, mint június—júliusban. Később, másokkal együtt ő áll a hadügyi népbiztosság élén és vezetője a Forradalmi Kor­mányzótanács öttagú direk­tóriumának, politikai bizott­ságának. Forradalmárnál, nem szü­letik senki, a körülmények teszik azzá. A forradalom az­által szelektál, hogy olyan helyzeteket teremt, amelyek „kitermelik” a nekik megfe­lelő embert: az adott poszt­ra való alkalmasság kritiká­ját maga a forradalom vég­zi el, s hogy a hasonló hely­zetben levők közül miért ép­pen Kun Béla emelkedik ki, abban szerepe van 1919. már­cius 21. előtti pályafutásának is, a véletlennek is, de főleg saját képességeinek. Kiváló szónok, kiemelkedő marxista képzettségű politikus, a leg­jobban ismeri a bolsevik esz­méket, ugyanakkor fáradha­tatlan szervező és' jó hely­zetfelismerő, szuggesztív meg­győző képessége vakmerő­séggel párosult, amely nél­kül forradalomban egyetlen lépést sem lehet tenni. Már 1918 végére elsajátítja a le- ninizmus alapjait, helyesen értelmezi a lenini forrada­lomelméletet, a proletárdik­tatúra szükségességét, a for­radalmi párt szerepét an­nak kivívásában és megszi­lárdításában. Ezt jelzik a 133 nap alatt írt elméleti írá­sai, és előadássorozata a pro­letárdiktatúráról, a tanácsok­ról, a szakszervezetekről stb. Igaz. néha elvi kérdésekben is téved, mint például ab­ban, hogy a párttal szem­ben túlzottan előtérbe helye­zi a tanácsokat. Sokkal fontosabb azonban magunk előtt látni Kun Bé­lát, a gyakorlati politikust, aki önmagát nem kímélve szervez, agitál, a frontot jár­ja, amikor megindul a Ta­nácsköztársaság elleni inter­venció. Elvtársaival erőt önt a budapesti munkásokba és néhány nap leforgása alatt a Vörös Hadsereg győzelmei megfordítják az események menetét. Közben gigászi küz­delmet vív az új társadalom belső problémáinak megoldá­sáért; kidolgozza a párt prog­ramtervezetét, intézkedése­ket hoz a közélelmezés meg­oldására, a belső ellenforra­dalom leverésére. Vezeti az ország külügyeit, tárgyal az antant képviselőivel, tartja a kapcsolatot Leninnel. Ma is vita tárgya Kun Bé­la és a Tanácsköztársaság vezetőinek döntése a Cle- manceau-jegyzék elfogadásá­ról, az északi hadjárat győz­tes csapatainak visszarende­léséről, a júliusi, a román csapatok elleni tiszai offen- zíva megindításáról. Máig sem szűnt meg a vita a föld­osztás elmaradásáról, a párt­egyesülés kérdéseiről. Érvek és ellenérvek csatáznak ma is. Az azonban bizonyos, hogy Kun Béla minden poli­tikai, diplomáciai, katonai döntését az a törekvés ve­zette, hogy időt nyerve min­dent megtegyen a tanácsha­talom fenntartására, megőr­zésére. A külső katonai túlerő és a belső problémák maguk alá gyűrik a fiatal szocia­lista magyar államot. 1919. augusztus 1-én Kun Béla kénytelen elhagyni hazáját, nem tudja, hogy sohasem térhet haza. Egyévnyi ausztriai inter­nálásából a nemzetközi til­takozási hullám, a szovjet kormány diplomáciai beavat­kozása szabadítja ki Kun Bé­lát. Ettől kezdve hármas fel­adatot lát el: szervezi és Moszkvából irányítja az il­legalitásba kényszerített Kommunisták Magyarországi Pártját, harcol a szovjet­oroszországi polgárháború különböző frontjain és aktí­van tevékenykedik a Kom­munista Internacionáléban. A mikor 1920 nyarán Moszkvába kerül, dúl a polgárháború. A Vö­rös Hadsereg Déli Frontja Katonai Tanácsa tagjaként részt vett a Krím-félsziget felszabadításában Vrangel uralma alól, majd egy ideig ő áll a Krími Forradalmi Bi­zottság élén. 1922 decembe­rében a Szovjetek összorosz- országi Kongresszusán — amely kimondja a Szovjet­unió megalakulását — már mint az uráliak küldötte vesz részt, mivel két évre oda ka­pott megbízatást a párttól. Közben pedig kiemelkedő szerepet játszik a Kommu­nista Internacionálé tevé­kenységében is, amelynek végrehajtó bizottsági tagja 1921 és 1936 között, illetve hosszú éveken át annak el­nökségének is. Sokáig ő irá­nyítja a világszervezet agi- tációs és propagandatevé­kenységét. Második hazáját gyakran elhagyja, hogy ha­mis iratokkal, életét kockáz­tatva tevékenykedjen a KMP újjászervezésén. Eközben hi­bákat is elkövet: a Lenin ál­tal is bírált „baloldaliság” és forradalmi türelmetlenség olykor elhatalmasodik rajta. Túl közelinek látja a győ­zelmet, sokakkal együtt téve­sen ítéli meg a szociáldemok­rácia szerepét a munkásmoz­galomban, különösen a fasiz­mus elleni harc időszakában. Véleményével nem áll egye­dül, a húszas, harmincas évek fordulóján a Komin- ternben erősen szektás ten­denciák érvényesülnek és Kun Béla ebben az időszak­ban ezeknek a törekvések­nek egyik fő szószólója. A hazai helyzetet illetően az a véleménye, figyelmen kívül hagyva az itthoni viszonyo­kat, hogy olyan országban, ahol már volt proletárforra­dalom. az újabb forradalom is csak ilyen jellegű lehet, amely megoldja egyben a de­mokratikus célkitűzéseket is. A hitleri totális fasizmus hatalomra jutása Németor­szágban stratégiai váltást igé­nyel a kommunista világszer­vezettől. Kun Bélát is aka­dályozzák kezdetben az új irányvonal elfogadásában ko­rábbi nézetei, de képes a for­dulatra és a Kommunista Internacionálé 1935-ös VII. kongresszusán elmondott be­széde, ezt követő írásai bizo­nyítják. hogy elfogadja az új stratégiát, a népfrontpoliti­kát. Sajnos nem adatott meg a számára, hogy a továbbiak­ban segítse a KMP útkere­sését. A harmincas évek má­sodik felében kibontakozó személyi kultusz légkörében a kiútkeresés bizonytalanságai és a korábbi tévedések bű­nökké válnak, ő is, mint so­kan mások, a sztálini szemé­lyi kultusz áldozataivá vál­nak. Ez vezetett korai halá­lához 53 éves korában, a II. világháború kitörésének évé­ben. K un Béla egész életét a magyar és a nemzetkö­zi munkásosztály for­radalmi harcának szentelte. Halála után neve mégis év­tizedeken át különböző elő­jelű rágalmak kereszttüzé­ben állt. Három évtizeddel ezelőtt az SZKP történelmi jelentőségű XX. kongresszu­sán nyilvánosan rehabilitál­ták. Vida József zói és a vezetői aktivitást, nak. (n—z) 1700 millió forint nyereségterv

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom