Észak-Magyarország, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-03 / 28. szám
1986. február 3., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Röplabda Hazai környezetiben lépett pályára pénteken délután a Kazincbarcikai Vegyész élvonalbeli férfi röplabdacsa- pala. A sárga-kékek a Dunaújvárosi Kohászt fogadták és jó játékkal, teljesen megérdemelten harcolták ki a győzelmet. KVSE—Dunaújváros 3-1 (12, —13, 9, 7). Kazincbarcika, NB I, férfi. 300 néző. Vezette: Újhelyi, Korim. A 95 perces nagy küzdelemben a határtalan lelkesedéssel játszó barcikaiak rászolgáltak a győzelemre. Veres István vezető edző betegsége miatt a játékos-edző, Dudás kiválóan irányította együttesét. Jók: Hernádi, Kiss Zs., Dudás. Olimpiai ötpróba Célba éréskor - futólépésben, jókedvűen. Fotó: J. E. BORSODBAN négy helyszínen lehetett jelentkezni az Olimpiai ötpróba tömegsportakció idei első versenyére, a téli túrára. A rendezők arra számítottak, hogy a kedvező idő és az úgynevezett kispróba csökkentett távja (ezúttal csak húsz kilométert kellett végiggyalogolni), százakat csalogat majd a szabadba, ösz- szességében nem csalatkoztak, hiszen Miskolcon 773- an, Kazincbarcikán 304-en, Sárospatakon 140-en, Ózdon pedig 121-en vágtak a követelményeknek. A CSANYlK-völgyi K1SZ- iskolán először az egyik versenybizottság tagjaival váltottunk szót. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a nevezők megfogadták-e a szervezők tanácsait: beszerez- ték-e a szükséges sportorvosi „alkalmas” bejegyzést? Somogyi Ferenc (aki a Kereskedelmi Szakmunkás- képző Intézetben tanul) és Hunyadi János (100-as Szakmunkásképző Intézet) igy felelt: — A nálunk jelentkezők egyharmada gyakorlatilag nem is tudott arról, hogy sportorvosi pecsét is kellett volna! Mi persze újra elmondtuk a tudnivalókat és a doktor bácsihoz irányítottuk őket. Még jó, hogy a szervezők (a megyei KISZ-bizottság és a megyei tanács vb test- nevelési és sportosztályának munkatársai) gondoskodtak ügyeletről, így senkinek sem kellett visszafordulnia. A BÜKKI túrán Bartus Barnabás, a 8-as Számú Általános Iskolába járó két csemetéjével, Annamáriával és Barnabás fiával vett részt. A formaságok kitöltése után váltottunk szót a család tagjaival. — Hétkor keltünk — mondta az apuka — és első utunk a totózóba vezetett. Jómagam hatvan forintot, a kicsik pedig tízet fizettek be. — Nem lesz sok a húsz kilométer? — tudakoltuk a gyerekektől. — Végiggyalogoltuk már a nagypróba távját, a 30-at is — felelték —, így a húszezer méter sem okozhat gondot. És ha esetleg mégis elfáradunk, kortyolunk az üdítőből, aztán eszünk, hogy új erőre kapjunk. A rendezőktől megtudtuk: a Bartus-„különítmén,ynek” három órára volt szüksége a követelmények teljesítéséhez. A szintidő öt órát engedélyezett volna .. . ÉRDEKESSÉGEKRE is „vadásztunk”, s Molnár Gábor, a Borsod Megyei Úttörőelnökség munkatársa nem akármilyen sztorival szolgált: — A dolog pénteken történt. A versenyirodák tagjai által alkotott csoport nekivágott a távnak. Ismereteket akartak szerezni az útvonalról, meg — gondolták — kikapcsolódásnak sem rossz egy kis gyaloglás. Eltévedtek és az általunk kiírt Családi túra útvonalán haladtak, s végül alig találtak rá a helyes „ösvényre”. Amikor bekocogtak, önkritikát gyakorolva, csak ennyit mondtak: — A táv megtételéért járó 1 pontos jutalomról önként lemondunk.. . Pedig tulajdonképpen akár kettőt is követelhettek volna. Mert a „ballei” következtében lényegesen többet gyalogoltak, mint az előírt húsz kilométer. MÁTRABÉRC ’86. A Hatvan Városi Természetbarát Szövetség téli teljesítménytúrát szervez a Mátrában, a Sírok — Kékes — Galyatető — Ágasvár — Múzsla- tető — Szurdokpüspöki útvonalon. Az eseményre február 15-én kerül sor, a táv 54 kilométer, a szintidő 12 óra. Jelentkezni a siroki vasútállomáson a kora reggeli órákban lehet. A szövetség felhívásának készséggel adunk helyet, s az akció népszerűsítésének eredeti módjáért pedig még dicséretet is érdemelnek. A KlSZ-bizottságok segítségével a szombati kistúra valamennyi helyszínére elküldték a szórólapot, s bíznak abban: sokan kedvet kapnak az újabb túrázásra. AZ OLIMPIAI ötpróba idei első „felvonásáról” Zombori Ferenc, a megyei tanács vb testnevelési és sportosztályának előadója a következőket mondta: — Ezúttal semmi különös nem történt. Valamennyi jelentkező szintidőn belül ért célba. K. T. Dr. Borossy László-emléktorna Pénteken 6, szombaton és vasárnap pedig 11—11 ösz- szecsapással kezdődött meg a miskolci városi sport- csarnokban az első alkalommal kiírt dr. Borossy László teremlabdarúgó emléktorna. — Kettős cél vezérelt bennünket — jegyezte meg Gál Zoltán, a szövetség főtitkára. — Igyekszünk a rendezvénnyel elősegíteni a borsodi együttesek minél zavartalanabb felkészülését, ugyanakkor emléket is állítunk a tavaly elhunyt, egykori jeles sportvezetőnek, aki szövetségünk elnöki tisztét is betöltötte. Nos, hogy nem maradt pusztába kiáltott szó a jelentkezési felhívás, az kiderül az indulók névsorából. Az NB II-esek közül a Kazincbarcika hiányzik (budapesti edzőtáborozás húzta keresztül indulási szándékukat), a DVTK két hét múlva sűrítetten pótolja majd a mulasztottakat (szombaton jugoszláviai túrára utaztak a piros-fehérek), a területi csapatok kivétel nélkül megtalálhatók a mezőnyben, s ott van tíz megyei X. osztályú együttes is. A megyei II. osztályt két gárda képviseli, de az erősebbek közül valók, mert a félidőben listavezetők. — A húsz csapatot 4 ötös csoportba osztottuk — tájékoztatott Pesti György, a megyei szövetség elnöke. — Előbb körmérkőzéses formában játszanak, s így kialakul a sorrend. Az első és második helyen végzettekből 2 négyes csoportot alakítunk ki, s újra körmérkőzések döntenek. Amikor megvan a sorrend, az azonos helyen végzettek játsszák a helyosztókat. A játékidő 2x20 perc. A kiírásban úgy szerepelt a torna, hogy palánkokat is használnak. Nos, kicsit eltérően alakultak a dolgok, de erről semmiképpen nem a szervezők tehetnek. Egyszerűen szétrúgták a focifarsang résztvevői, így most alapos javításra szorulnak, pótolni kell a deszkákat. Ez a picinyke hiányosság nem szegte kedvét a résztvevőknek, akik szorgalmasan gyártották a gólokat. Az érdeklődésre sem lehetett panaszuk a rendezőknek, pénteken délután 600 körül volt a nézők száma, egy nappal később délután viszont már másfél ezren (!) foglaltak helyet a lelátókon. Vasárnap délelőtt is összejöttek vagy ötszázan, s délután újra ezer körül mozgott az érdeklődők létszáma. Így aztán érthető: a szövetség irányítói elégedetten tekintettek körbe a nézőtéren. Egy újabb kezdeményezésük aratott sikert, már a nyitányon, egészen biztosra vehető, hogy két hét múlva (akkor lép színre a valószínűleg nagy tömeget mozgósító DVTK) sem lesz ok a csalódásra. S ezek után pedig a találkozókról. Az első kellemes meglepetést a taktikusan és éretten futballozó ru- dabányaiak szolgáltatták. Előbb Edelényt győzték le 3-2-re, majd a Gönctől is jobbnak bizonyultak, 4:3 arányban. Pedig a gönciekkel még egy autóbuszra való szurkolótábor is érkezett, s éktelen zenebonát csapott a csarnok egyik szektorában. Sípokkal, dobokkal és zászlókkal igyekeztek buzdítani kedvenceiket, de törekvéseiket nem kísérte siker. A rudabányaiak 3-0-ra húztak el, főleg távoli lövésekből szerezve góljaikat. — Hiába, rutintalanok vagyunk még a teremben — hümmögött szomorkásán dr. Puskás László, a gönciek edzője. — A mieink igyekeztek egészen ziccerig kidolgozni a támadásokat, s mire észbekaptunk, már akkora hátrányba kerültünk, amelyet nem lehetett ledolgozni. Panaszra nincs okuk, szégyenkezésre még kevésbé, hiszen olyan forró légkörű 40 perces csatát produkáltak, hogy a nézők nem győztek ámuldozni. Valószínű, hogy Balázs András edző kemény alapozást végeztet játékosaival. Mással nemigen magyarázható az eredmény: Sajóba bony—Mád 3-7. A területi gárda ólomlábakon mozgott, kevés volt az elképzelés a játékban, de igazat kell adnunk Balázs Andrásnak, aki úgy vélekedett: — A tétre menő, fontos összecsapásokra a tavasszal, szabadtéren kerül majd sor! Nem járt különbül a Borsodi Bányász sem, amely a Miskolci Üveggyártól kapott leckét: a helyiek 4-3-ra győztek. Talán már a fejüket sem kapják fel a labdarúgás barátai, ha a Bor- sodnádasd név hallatán a sikertelenség jut eszükbe. Nos, hogy mennyire nem a véletlen műve a kritikán aluli őszi bajnoki szereplés, azt igazolja: a gárda a Put- noktól 6-1-re, a Borsodi Építők Volántól pedig 7-2- re kapott ki. Hát, lesz jócskán munkája Szendrei Bélának, amíg életet ver az apadt kedvű legénységbe... S még néhány statisztikai adat: a legtöbb gól a Borsodi Bányász—Olefin SC találkozón esett (9-5); a legnagyobb különbségű győzelmet a Borsodi Bányász aratta a Mezőcsát, illetve a Sajóbábony az MVSC ellen (egyaránt 7-1-re nyertek); az emléktorna 150. gólját vasárnap, a délelőtti órákban az ózdi Homonnai érte el, az MVSC elleni összecsapás 7. percében. Ez utóbbi találkozó hozta a háromnapos menetelés első döntetlen eredményét (2-2), az addig lejátszott 19 mérkőzésen ugyanis valamelyik fél kicsikarta a döntést. Szomorkodhattak a putno- kiak, akik a félidőben még 4- 1-re vezettek a Borsod- szirák ellen, a vége mégis az ellenfélnek jelentett maradéktalan örömet, hiszen 5- 4-re fordítottak! Folytatás február 14—15én, a helyosztókra 16-án, vasárnap délután kerül sor. (doros) Labdarúgás Búcsú - győzelmekkel Katarban szombaton és vasárnap újra pályára lépett a magyar labdarúgóválogatott. Először Ázsia válogatottja ellen szerepeltek legjobbjaink, és 0-0-ás félidő után 2:0 arányban diadalmaskodtak. Góljainkat Péter (11-esből) és Kovács érte el. A mieink a második félidőben ragadták magukhoz a kezdeményezést és megérdemelten nyertek. Az igazsághoz tartozik, hogy az ázsiaiak egyáltalán nem játszottak alárendelt szerepet, vezettek néhány ügyes akciót, szervezetten védekeztek és középpályásaik is szorgoskodtak. A túra utolsó — terven felüli — harmadik mérkőzésén a Mezey-legénység Katar válogatottjával mérte össze tudását. A színvonalas összecsapáson együttesünk 2-0-ás félidő után 3:0 arányban győzött. Góljainkat Hannich, Kiprich és Détári szerezték. A három találkozó mérlege: 3 győzelem, 8 rúgott gól — kapott „találat” nélkül. Az sem lebecsülendő, hogy a magyar gárda fellépése 75 ezer dollárt eredményezett, így többet kerestek, mint eddig valaha. A világbajnoki felkészülés az elkövetkezendő hetekben itthon folytatódik. Kosárlabda Ismét nyert a DVTK DVTK—Nyíregyházi Tanárképző 66-64 (33-34). Miskolc, 1-es Számú Általános Iskola, 200 néző. Vezette: Halmos, Borsos. Ld.: Lő- rinezné (2ß), Áronné (14). Végig fej fej mellett haladtak a csapatok a közepes színvonalú mérkőzésen. A hazaiak a hajrában nem kis izgalmak közepette harcolták ki a győzelmet. Sikerükkel a B-csoportban feljöttek az ötödik helyre, jelenleg 23 ponttal rendelkeznek. A TOTÓ 5. heti eredménye s' ip|Mf 1. HANNOVER-BAYERN MÜNCHEN B-S 2 2. HAMBURG—BREMEN 0-1 2 . ú 3. DÜSSELDORF— KAISERSLAUTERN 0-0 X 4. SAARBRÜCKEN—MÜNCHENGLADBACH 1-3 2 5. UERDINGEN—BOCHUM 6. OSNABRÜCK—FORTUNA KÖLN 7. AACHEN—SUTTGARTER KICKERS 8. WATTENSCHEID—BLAU WEISS 90 9. CAGLIARI—ASCOLl 10. GENOA—LANEROSSl 11. PALERMO—EMPOU 13. PESCARA—BRESCIA 13. SAMBENEDETTESE—CREMONESE H. FREIBURG—FC HOMBURG IS. LAZIO—BOLOGNA-{ 1: CATANIA—AREZZO 3-2 1 törölve 1-0 1 1-1 X 0-2 2 1-0 I t-I X 1-2 2 1-1 X törölve 0-0 X 1-0 1 Évzáró Miskolcon, az ÉÁÉV munkásszállójában rendezték meg a Borsod Megyei Labdarúgó Szövetség játékvezetői bizottságának hagyományos évzáró értekezletét, melyen — többek között — részt vett dr. Szádeczki Zoltán, a megyei tanács vb testnevelési és sportosztályának vezetője is. Zsig- mond Sándor, a JB elnöke értékelte a síposok 1985- ben végzett munkáját, szólt az idei feladatokról, majd jutalmak átadására került sor. Az év játékvezetője Lója II. Béla lett. Huszonöt esztendős tevékenységéért aranysípot vehetett át Megyeri László és Kalos I. Lajos. Tizenöt esztendős munkájáért elismerésben részesült Benkő Sándor, Kurmai Zoltán és Kuizs Pál. Loson- czy Árpádot, a szövetség titkárát (aki korábban a játékvezetői testület egyik vezetője és aWtívája volt), 40 esztendős közreműködéséért emlékplakettel jutalmazták.
