Észak-Magyarország, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-03 / 28. szám
1986. február 3., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A fű helyett fa Miskolc zöld foltjai Vadszőlő az Avas szépítésére Az elgondolás, hogy a sűrűn beépített miskolci belvárosban üde zöld sávok szegélyezzék a nagy forgalmú utakat, a tenyérnyire zsugorodott terecskéket, valahogy nem valósult meg igazán. Sok évi tapasztalat után azt szűri le következtetésként a járókelő is, hogy kár a tavaszonként kiszórt fűmagért, mert annak nyomán nem lesz szebb a zöld. Űjra, meg újra kitaposódnak a keresz- tül-kasul vezető csapások, a szépre formált kis sávokat száraz időben a por, vagy a kicserepesedett föld, esőben a sár uralja. Ha arra a kérdésre keresnénk választ, hogy miért van ez így, miért szürkék a zöld felületek, legfeljebb a tréfás, ám találó szólással élhetnénk; a kék szilva azért piros, mert még zöld. Vannak ugyanis városok, ahol a legparányibb, legkeskenyebb kis zöld szigeteknek is kellő tisztelete van még a kutyák részéről is. Más városokban igen, nálunk nem. Hogy ez menynyire így van, arra példák egész hosszú sorát lehetne sorolni a megyeszékhely belvárosát járva. Az utak és a járda közötti sajnos, meglehetősen keskeny földsávokon csak elvétve marad meg a fű, olyan látványt nyújt egy- egy utcakép, mintha a járókelők nem férnének el sem az úton, sem a járdán, és a közbeeső területeket is legázolják. Ha pedig így van — ki-ki meggyőződhet erről egy kis belvárosi, avasi, Győri kapui stb. séta során —, akkor nincs mit tenni, mint ehhez igazodva megtervezni a maradék belső területek „zöldesítését”. Erre ugyanis elengedhetetlenül szükség van, hiszen Miskolc ugyancsak szűkölködik a zöld felületekben. A távolabbról érkezők nemegyszer szóvá is teszik, miért kellett ilyen kényszeresen szűkre épiteni az új lakótelepeket, ahol az ott élők kocsijai is alig férnek el, garázshelyek hiányáról nem is szólva? De térjünk vissza eredeti gondolatunkhoz, a város zöld felületeinek megtartásához, gyarapításának lehetőségeihez. Mert azért valami kevéske lehetőség még a kialakult helyzetben is mutatkozik erre. Várost járó sétánk szakember kísérője dr. Bartus Elemér, a Miskolci Kertészeti Vállalat főmérnöke: — Ismert, hogy a parkosított felületek növekedésével ellentétben évről évre kevesebb pénz jut fenntartási célokra, és a rendelkezésre álló összeggel jól kell gazdálkodni. A letaposott, nem öntözött fű az említett szobányi terecskéken meglehetősen elgyérül, biológiai értéke rendkívül alacsony. Márpedig a zöld felületek kettős szerepe, az esztétikai többlet és a jó levegő biztosítása közül az utóbbi a fontosabb. Arról nem is szólva, hogy a szétszórtan elhelyezkedő parányi szigetecskék gondozása géppel, kézzel igen költséges, a lejtős avasi területeken pedig még ennél is drágább lenne. — Az eddigiekből arra kell következtetnünk, hogy a jövőben gondozatlanul maradnak a csupasz földnyelvek, kis parkosított területek és még ennyi zöld felülete sem lesz az ebben egyébként is szűkölködő városnak? — Nem, erről szó sem lehet. Egyelőre kísérletképpen azzal próbálkozunk, hogy a letaposott füves területeket elegáns burkolóanyagokkal, színes betonlapokkal látjuk el, de úgy, hogy a csapadékot a talaj befogadhassa. Az esztétikusán kiépített tereken ily módon szinte védett környezetben helyezzük el a szép örökzöldeket, lombos fákat. Ápolásuk, gondozásuk könnyebb lesz, mint a locsolást, vágást igénylő füves területeké. Ha ezek a fák megnőnek, megerősödnek, sokszorosát adják a korábbi zöld felületnek, valójában szépen díszítik a környezetet, és tisztítják a levegőt. — Ezt a szakmai kiadványokban is tudományos alapossággal kielemzett megoldást sajátos módon mégis néhol idegenkedve fogadják, mondván, még azt a kevés zöldet is eltakarják, ami megélhetett la házak, utcák, járdák között. — Ezzel előre számoltunk, és nem is áll szándékunkban minden zöld felületet „eltakarni”, legfeljebb azokat, amelyekkel eddig sem lehetett dicsekedni, legfeljebb szégyellnivalók voltak. A Vörösmarty utca és Korvin Ottó utca szögletében levő kis parkot már nem kell szégyellni, ezzel a módszerrel megszüntettük a sárképződést, ám néhány év múlva a zöld értéke sokszorosa lesz, mint eddig volt. Az ilyen parkosítás meggyőződésünk szerint emeli az ottani lakások eszmei értékét is. Városi sétánkat az Avason folytattuk, ahol a néhány éves kísérleti munka eredményei kezdenek beérni. A valamikor füves rézsűket foltosra, rongyosra koptatta az eső és a hó, a lefolyó csapadék, a látvány teljesen lehangoló. A kertészek sziszifuszi munkával ezt újra, meg újra helyreállíthatnák, füvesíthetnének, és valamivel ezután kezdődhetne mindez elölről. Csakhogy az ilyen munkának nem sok értelme van, költeni rá viszont egyenlő a pazarlással. Sok ilyet tudunk mutatni itt a lakótelepen, de van már olyan is, ahol hézagos betonelemek tartják a talajt, és biztos kötődést nyújtanak a vadszőlőnek, a különböző alacsony növésű zöldeknek, illetve örökzöldeknek. Az idei enyhe télben szépen mutatkozik, hogy ez hatalmas, állandó zöld felületet képez majd, amire már nem is kell sokáig várni, hogy üdítse a környéket. A minőségi változásnak hangulati kisugárzása is van, jó időben ezeken a területeken szívesebben időznek felnőttek és gyerekek egyaránt. — Igaz, hogy a füves területek gyakoribb gondozást igényelnek, ám az is nyilvánvaló, hogy az ily módon telepített parkok sem hagyhatók a természet kénye- kedvére. — A fák metszése, ritkítása általában a téli időszakban történik, amikor nálunk, a kertészeti vállalatnál sokkal több szabad kapacitás áll rendelkezésre, mint nyáron. Ezzel tulajdonképpen a munkánk szerencsés átprogramozását is elvégezhetjük, ami az emlegetett közösségi haszon mellett ugyancsak nem lehet közömbös — mondta a kertészeti vállalat főmérnöke. Bérbe adott horgászvizek Az érvényben levő rendelkezés szerint azokat a szabad vizeket, amelyekre szocialista szervezetek vagy horgászegyesületek nem tartanák igényt, az állampolgároknak béribe lebet adni. Ennék a rendeletnek alapján kötött hasznosítási szerződést a Sulymos-csatorna hasznosítására hat tiszabá- foolnai lakos. A megközelítőleg 6 hektárnyi területen a szerződés értelmében ők, vagy azok halászhatnak, horgászhatnak, akinek engedélyt adnak rá. Mint Csikós József megyei halászati felügyelő elmondotta, megyénkben számos olyan kisebb tó, tavacska, vízfolyás van, amelyet eddig senki sem hasznosított. Most azonban egymás után jelentkeznek a bérbevevőig A szerződés megkötésével az állam a halászat jogát átruházza — megfelelő bérleti díj, térítés ellenében — az állampolgárok részére, 1990-ig. A megkötött szerződések alapján már számos ilyen terület halászati joga került átengedésre. Ezek közé tartozik a sajópálfalai kavicsbányató, amelynek „gazdája” azt már korábban bérbe vette, s az odalátogatóknak napi horgász- jegyet ad ki, az általa ha- ilasított vízre. A bérelt vizek halasításá- ról, hasznosításáról a bérlők gondoskodnak. Hogyan lettem részvényes? Egyik kedves, a szerkesztőségbe gyakran járó, s a megjelent cikkekkel vitázó olvasónk nem mindennapi ajándékkal lepett meg. A küldeményben egy értékpapír volt, pontosabban fogalmazva egy 2000, azaz kettőezer koronáról szóló részvény. A Nemzeti Hitelintézet Rt. adta ki, Budapesten, 1923. szeptember 1-én. Így tehát részvényes vagyok, de az osztalékért már csak a sóhivatalba mehetek... Ez az intézmény egyébként éppúgy megszűnt, mint a fent nevezett rt, a koronáról nem is beszélve. Becses dokumentumomnak így csak muzeális értéke van, s rövid két esztendő után ugyanazt mondhatta el a részvény eredeti tulajdonosa is. Ugyanis a 25, osztalék felvételére jogosító szelvényből mindössze kettő hiányzik. A többi egy emberöltő után is frissen, ropogósán és beváltatlanul maradt... Az olvasó a kötvények kibocsátása kapcsán meditáló cikkem után küldte el címemre a kötvényt, néhány megállapításommal perlekedve, némely passzust kiegészítve és megerősítve. Ezúton is köszönöm hasznos észrevételeit, s kérésének megfelelően nevét nem közlöm. Nem akarok ugyan ismétlésekbe bocsátkozni, de azt újólag leírom, hogy a kötvények (s esetleg majdan a részvények) kibocsátása nem idegen a mai szocialista pénzgazdálkodástól. Megértek erre a közgazda- sági feltételek, s a felismerésen túl a gazdasági kösmzm lüí'KtlMfZM R?lSZ\ !M IA8SASAG wmmmm A ma már értéktelen értékpapír. rülmények is kikényszerítették volna. Haszon a köbön — írtam —, hogy az amúgy is feszesen szigorú állam- háztartás mentesül a hitel- képtelennek bizonyuló vállalatok beruházási eszközökért ostromló rohamaitól, a gazdálkodó szervek viszont pénzhez jutnak (igaz, olcsóbban, mintha bankhitelt vennének föl, ha kapnának), a lakosság pedig kamatot és a visszafizetésre vonatkozó állami garanciát kap... Igaz, a kölcsönös bizalmon alapuló kötvényen nem lehet meggazdagodni, de a tisztes haszon magabiztosságot és erősebb jövő-hitet adhat. És végezetül, mintegy sommázatként, részvény-küldő olvasónk leveléből másolok ki egy mondatot; A kötvénykibocsátásnak egy — nem jelentéktelen — pozitívuma az, hogy zsebbevágóan is érdekeltté teszi az állampolgárt a fejlesztés megvalósításában, esetleg társadalmi munkát, munkakedvet indukál, s a rest pénzintézeteknek is konkurenciát, versenyt jelent. (brackó) Lakossági adózás Kazincbarcikán A szakmabeliek elismeréssel tekinthetnek a kazincbarcikai adócsoport munkájára: a kivetett adók majdnem száz százalékát hátralék nélkül befizetik a város lakosai. Az elmaradás az elmúlt öt évben átlagosan 3 százalék körül mozgott, miközben az adók összege majdnem a háromszorosára emelkedett 1981-hez képest. A csoport munkáját egyrészt a szigor, másrészt a gondosság jellemzi. Az elmúlt esztendőben 9 millió 19 ezer forint adó megfizetését írták elő Kazincbarcikán. A befizetett A megyei tanács legutóbbi ülése hosszasan foglalkozott az idei költségvetési és fejlesztési tervvel. A hosszas foglalkozás, a különböző kívánságok, észrevételek sorolása érthető, hiszen egyik tájegységnek, városnak, községnek sem mindegy, hogyan, miként formálódik majd az idén. Ráadásul 1986 az új középtávú terv megalapozó éve is egyben, tehát mint ilyen, ugyancsak megkülönböztetett figyelmet érdemel. És még valamiért: gyakorlatilag helyi tanácsaink az idén kezdik meg a már sokszor, régóta emlegetett önálló gazdálkodást. Igaz, megvolt ehhez a lehetőség, mód a korábbi években is, de az idei év — ha szabad így fogalmazni — már élesre ál- lítottba megy. Nem véletlen, hogy a tanácsülésen majdnem minden felszólaló beszélt az önállóságról. Együtt a felelősség hangsúlyozásával. Nem tagadható: tanácsi vezetőinknél érezhető bizonyos drukk, izgulás, de ennek így is kell lennie. Valami mód’ a nagykorúvá válásról, a nagykorúsítás- ról van szó, és az eddig eltelt évek megfelelően igazolják a nagykorúsítás jogosságát. Azzal együtt —- amiről az ülésen ugyancsak szó volt —, hogy várható pénz összege több mint háromszázezer forinttal meghaladta az előírást, amely majdnem, négyszázalékos túlfizetést jelent. A pénz a háztáji és kisegítő gazdaságok jövedelemadójából, az általános jövedelemadóból, a borforgalmi, a gépjármű-, a telek- és házadóból, valamint az ebadóból gyűlt ösz- sze. Az adóíveket az állampolgárok időben megkapták. A kazincbarcikai adócsoport mindennap tart ügyfélfogadást, így az esetleges reklamációk gyorsan elintézhe- tők. A csoportnál ezenkívül majd kisebb-nagyobb zökkenő, lehetségesek eléggé nagy zökkenők is. 'Nem lesz bizony könnyű ez az év, de melyik volt könnyű? Tavaly 11 milliárd forinttal gazdálkodhattak tanácsaink, ennek túlnyomó része — nyolcmilliárd — természetesen a különböző intézmények megfelelő színvonalú működését biztosította, kisebb részéből pedig fejleszteni, beruházni, új értékeket létrehozni lehetett. A pénz most is ennyi, ami egyben jelzi azt is: a reálérték csökkenése miatt tulajdonképpen kevesebbel számolhatunk. Éppen ezek miatt a gondok miatt hárul nagy felelősség az önálló tanácsokra. Valóban alapos mérlegelés, megfontolás után lehet meghatározni a feladatokat, azok sorrendiségét, eldönteni, hogy a kevés pénzt mire költsék. Ennek a munkának eredményességéhez pedig alapvető feltétel a mostanában gyakorta emlegetett szocialista demokrácia kiszélesítése. A tanácsok vezetői bevezették az egy hónapnál rövidebb ügyintézési határidőket, és az egyszerűsített határozatokat. Mint már szó volt róla, az adófizetők többsége időben eleget tesz kötelezettségeinek Kazincbarcikán. Persze ebben a városban is akadnak olyanok, akik szívesen megfeledkeznének a pénz befizetéséről. Tavalyelőtt 269, az elmúlt esztendőben pedig közel 300 esetben kellett a fizetésükből letiltani a hátralékot. Az adózással kapcsolatos adatok nyilvántartása és feldolgozása elektronikus szácsakis akkor dönthetnek helyesen, ha a tennivalókról rendszeres, őszinte párbeszédet folytatnak a lakókkal. Ha odafigyelnek az emberekre, ha ismerik a kívánságokat, a gondokat. Az odafigyelésnek persze, kölcsönösnek kell lenni. Szükség van minderre az erőfelmérés miatt is. A helyi erők, tartalékok megismerése, feltárása, majd hasznosítása érdekében. Nyilvánvaló, hogy a lakók segítőkészségére, társadalmi munkájára továbbra is számítanak a települések vezetői, ezeket az erőket pedig az egyetértés jegyében lehet mozgósítani. Látványos előbbre lépésre nem lesz mód az idén. Elsődleges cél a meglevő szint megtartása, az intézmények kellő színvonalú működésének biztosítása, ílzzel együtt viszont továbbra is tennünk kell az egészségügyi ellátás színvonalának emeléséért, folytatnunk kell a jó ivóvizet szállító hálózat bővítését, az öregek ellátásáért gya- rapítanunk kell a házi szomítógép segítségével történik. Az új rendszer bevált, s ezzel a módszerrel pontos tájékoztatás nyújtható az ügyfeleknek is. A számítógép adott segítséget a település- fejlesztési hozzájárulás adatainak nyilvántartásához. Az adócsoport tagjai a földhivatali adatok alapján készítették el a törzsadattárat és a választókerületenkénti felosztást. Kazincbarcika Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén tárgyalta meg a lakossági adóztatásról készített jelentést. A vb tagjai megállapították: a lakosság pontos informálása érdekében a központi adat- feldolgozás mellett szükséges a helyi, kisszámítógépes feldolgozás megszervezése. U. J. ciális gondozást, az öregek napközi otthonait, a szociális otthonok helyeit, át kell majd adni új iskolai tantermeket, tenni kell a belvíz ügyében, az árvíz ügyében, korszerűsíteni, javítani, vagy éppen építeni kell utakat, hidakat, és építeni kell persze újabb lakásokat állami pénzből, és ki kell alakítani megfelelő telket magánerős építkezésekhez, munkálkodnunk kell a tömegközlekedés javításán, szóval lesz mit tenni a színvonal megtartásáért, és azon túl levő dolgokért is. Nem muszáj bizony üresen múlniuk a napoknak ebben az évben sem, amikor ismét a szerény lehetőségeket emlegetjük. A tanácsülésen megfogalmazódott, hogy a tavalyi gazdálkodás a sok gond ellenére is sikereket hozott, a legfontosabb feladatokat sikerült megvalósítani, ha nem is mindent maradéktalanul. A múlt év eredményei megfelelő alapot biztosítanak az idei tennivalókhoz. Nem lesz könnyebb ez az év sem. A pénz persze annyi, ameny- nyi. de azért előhozhat 1986 mégis nem várt eredményeket, biztató jelenségeket is. Éppen a tanácsok megnövekedett önállósága, súlyosbodott felelőssége kapcsán. Priska Tibor Nagy József
