Észak-Magyarország, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-03 / 28. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1986. február 3., hétfő Apadnak a folyók Szombaton és vasárnap a/, előző napoknál kedvezőbb jelentések futottak be az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság árvízvédelmi és belvízvédelmi ügyeletére. A Tisza jelentősebb apadása lehetővé tette, hogy a folyó megyénk déli részeit védő gátszakaszain, valamint a Sajó legalsó szakaszán, megszüntessék az első fokú árvízvédelmi készültséget. A Sajón tulajdonképpen nem is volt jelentősebb árhullám, csupán a torkolat közelében, visszaduzzasz- tás miatt kellett a két legalsó gátőrjáráson megerősíteni a figyelőszolgálatot. A Bodrog is lassan apad. A Bodrogközt védő gátakon azonban még fenn kellett tartani az első fokozatú készültséget. Ugyancsak a Bodrogköz területén érvényben maradt az első fokú belvíz- védelmi készültség is. Szombaton és vasárnap nemcsak a Bodrogközben, de a megye más belvizes öblözetei- ben is dolgoztak a belvízátemelő szivattyútelepek, ösz- szesen mintegy 6000 hektáron találhatók kisebb vízfoltok. Nem összefüggő vízborítások, hanem legfeljebb egy-két hektáros víztükrök ezek. Gergely, a tartalék Szombaton sugározta a televízió a Ki miben tudós? biológiavetélkedö döntőjét. Vasárnap beszélgettem Juhász Gergellyel, a miskolci Földes Ferenc Gimnázium tanulójával. A végső összesítésben a tizedik lett, a nagy versenyen a kispadon ült, azaz tartalék volt. — Jó játék, nagy élmény volt. A televízióban híres emberekkel találkoztam, a döntőre jó csapat jött össze. Talán titok, de a döntő felvételről ment, s volt olyan jelenet, amelyet négyszer kellett megismételni. Hol a szőnyegen esett át valaki, hol a lámpa durrant el, hol pedig bedöglött a mikrofon. Én a páholyból figyelhettem az eseményedet, bár jobb szerettem volna cset- lö-botló szereplője lenni a műsornak... A biológia kedvenc tantárgyam, s nem tudok ezért eléggé hálás lenni tanáromnak, dr. Kormos Vilmosnak. Növény- és állatmániás vagyok, kertészmérnök vagy biológus szeretnék lenni. Ez a szereplés nyilván segít majd az egyetemi felvételinél, de úgy hiszem, hogy az ilyesfajta „protekció” nélkül is boldogulok majd. Az utóbbi napok legnagyobb élménye egyébként csak közvetve kapcsolódik a televízióhoz... A vonaton megismerkedtem egy lánnyal. Csuda jót beszélgettünk, egyetértettünk és vitatkoztunk. Csak az a baj, hogy nem tudom a nevét, s alig hiszem, hogy valaha is találkozunk. B. I. Hedveüzenet Február 2-án, gyertyaszentelés napján fölhívtam az állatkertet. Arra voltam kíváncsi, hogy mit csinálnak, milyen időt jósolnak a medvék. Ha ugyanis a bundás meteorológus meglátja az árnyékát, akkor még hosszú és kemény lesz a tél. Nos, vasárnap borús, havas volt az idő, s Juhász Gyuláné jóvoltából megtudtam, hogy a Budapesti Állatkert 13 medvéje és három bocsa annak rendje-mód- ja szerint kijött a barlangból. A kis és a nagy mackók szétnéztek, aztán — ügyet sem vetve az ilyenkor népesebb látogatóseregre — visszahúzódtak szállásukra. Gyors távozásuknak aligha a lehangoló eredményű időjárás-prognózis lehetett az oka. A zoo-menet- rend szerint ugyanis éppen gyertyaszentelőre esett a medvék koplaló napja. így aztán a derék bundások a tegnapi jeles napon napot sem, ennivalót sem láttak... Sajnálom őket, de velük együtt reménykedem a korai kikeletben. (brackó) Kiskertek (Folytatás az 1. oldalról) Unió Áfész részközgyűlése is volt — mérleget, zárszámadást készített az ország legnagyobb, egykori parlagterületeket művelésbe vont, kertekké varázsoló szakcsoportja. Nyolc évvel a megalakulás után nemcsak méretei — a közel ezer tag, a 130 hektárnyi, 1100 kisparcella miatt —, hanem eredményeit illetően is országosan „jegyzik” a szakcsoportot. Széli Imre, az intézőbizottság elnöke beszámolójában arról is szólt, hogy a Pingyom kiskertjei az aktív pihenés biztosítása mellett évről évre jelentősebb szerepet kapnak a város zöldség- és gyümölcsellátásában. Sok kertben a kisárutermelés már túljutott az önellátás méretein, jut a termésből a rokonoknak, ismerősöknek, s egyre több kerül a piacokra. Tavaíy, a tervezett 3 kilométer helyett, 5 kilométernyi hosszúságban sikerült megépíteni, illetve felújítani, járhatóvá tenni a parcellák közötti utakat. Úgy tervezik, hogy az idén valamennyi útszakaszt zúzalékszórással teszik járhatóvá. Az Unió Áfész több segítséget ígért, így például jobb áruellátást a szakcsoport saját vegyesboltjának, s az ugyancsak saját létesí- tésű raktárbázisban a helyi felvásárlás is megoldódik az 1986-os nyári idényre. Tovább folytatódik a kutatás az űrrepülőgép roncsai után Negyven éve történt A Challenger katasztrófája során elhunyt két amerikai űrhajósnő, Judy Resnik és Christa McAulil'íe nevét adták a Vénusz két kráterének szovjet tudósok. A központi geodéziai, légi- fényképészeti és kartográfiai tudományos kutató intézet szakemberei a Szovjet Tudományos Akadémia és más intézetek tudósaival együttműködve elkészítették az Esthajnalcsillag felszínének első térképeit. Ehhez a munkához a Venyera—15 és Venyera— 16 űrszondák újfajta fényképezési eljárással készített felvételeit használták fel. A lefényképezett terület 115 négyzetkilométer. Több „profilkép” is készült a bolygó felszínéről. A kapott adatok elegendőek arra, hogy az 1—2 kilométernyi méretű topográfiai objektumokat is felismerjék és pontosan a térképekre vezessék. A Nemzetközi Csillagászati Szövetség múlt év végén Indiában tartott kongresszusán hagyták jóvá a szovjet tudósok által felfedezett új Vé- nusz-objektumok (legnagyobbrészt kráterek) elnevezését. Számuk csaknem 250. E kráterek közül kettő viseli a jövőben a két amerikai űrhajósnő nevét. Két, televíziós kamerával felszerelt tengeralatti robotot is igénybe vesznek a Challenger űrrepülőgép roncsainak felkutatásához, abban a térségben, ahol a műszeres vizsgálat korábban nagyobb tárgyakat jelzett a tenger fenekén. A kutató- csoport képviselői azonban egyelőre nem voltak hajlandók határozottan kijelenteni, hogy az objektumok valóban a kedden szerencsétlenül járt űrrepülőgép maradványai-e. A tenger felszíne alatt ugyanis lehetnek más roncsok is. Egyelőre nem tudtak búvárokat is igénybe venni, mert a tenger mozgása igen erős volt. Végső búcsú a Challenger legénységétől. Az Egyesült Államokban a hét végén folytatódnak a megemlékezések a tragédia hét áldozatáról. A hustoni űrhajózási központban megtartott ünnepségen kívül — ezen Reagan elnök is részt vett — megemlékezést tartottak a New Hampshire államban lévő Concordban, abban az iskolában, ahol Christa McAuliffe tanárnő, a katasztrófa egyik áldozata tanított. Reagan külön levélben fejezte ki együttérzését az iskola diákjaival. Gyász- szertartásokat rendeztek az űrhajósok lakóhelyén, egykori tanintézeteiben is. A hivatalos szervek folytatják vizsgálatukat annak megállapítására, mi okozhatta a robbanást. A vizsgálatok most kiterjednek a szilárd hajtóanyagú rakétákra is, mert a robbanásról készült televíziós felvételek alapján egyes szakértők úgy vélik, hogy az egyik rakétából lövellt ki olyan lángnyelv, amely felrobbantotta a nagyméretű külső üzemanyagtartályban lévő folyékony hajtóanyagot. Magyarország Hazánk második világháború utáni történetének demokratikus vívmányokban különösen gazdag időszaka volt az 1944—1948 közötti periódus. Ekkor olyan történelmi jelentőségű események zajlottak le, mint például a földosztás, a köztársaság kikiáltása, az egységes állami iskolai rendszer létrehozása. A polgári átalakulás idején megoldatlanul hagyott kérdések közül ezek voltak leginkább hatással a felszabadulást követő évek politikai életére, s ezeknek volt a legnagyobb társadalmi-politikai jelentősége a népi demokrácia megszilárdítása és továbbfejlesztése szempontjából is. A köztársaság megteremtésének időszerűségét a Szociáldemokrata Párt vetette fel elsőként a koalíciós pártok közül, közvetlenül az 1945. november 4-i nemzet- gyűlési választások után, a Tildy-kormány programjának parlamenti vitájában. E javaslatot a Magyar Kommunista Párt elvileg azonnal magáévá tette, s hasonlóan kedvezően fogadta az ellenzéki Magyar Radikális Párt és a Polgári Demokrata Párt is. A királyság mellett a Habsburgok visszatérésében reménykedő, egyébként politikailag gyenge és elszigetelt legitimista csoport, valamint a katolikus egyház emelte fel a szavát a leghatározottabban, s indított propagandahadjáratot annak védelmében.. A Nemzeti Parasztpárt hivatalos támogatását követően a Független Kisgazdapárt baloldalán levő Dobi István és Tildy Zoltán „egyénileg” foglalt állást a köztársaság mellett. Hosszas párton belüli viták után a kisgazdapárt centruma élén Nagy Ferenccel, szintén tudomásul vette a köztársaság megteremtésének napirendre tűzését. A demokratikus erők 1946 január közepére egyetértésre jutottak tehát az államforma tekintetében, de abban a kérdésben, hogy ki töltse be a köztársasági elnöki tisztséget, még hosszan tartó viták voltak. A nemzetgyűlés több napos vita után, 1946. január 31-én elfogadta a köztársasági törvényt, amely az „1946: I. törvénycikk. Magyarország államformájáról” címet viselte, majd február 1-én köz- felkiáltással megválasztotta Tildy Zoltánt a Magyar Köztársaság elnökévé. A köztársasági államforma, illetve a köztársasági elnöki tisztség létrejöttével a Nemzeti Főtanács intézménye megszűnt. A köztársasági elnök megválasztását és jogkörét illetően kompromisz- szum született. A kisgazda- párt javára a baloldali pártok beleegyeztek abba, hogy a köztársasági elnök megválasztása a parlamentben titkos szavazással történjék, s hogy az államfő a parlamenti többséggel rendelkező pártból nevezhessen ki miniszterelnököt. Az 1946: I. törvénycikk leszögezte, hogy a törvényhozó hatalmat a nemzetgyűlés, a végrehajtó hatalmat pedig a nemzet- gyűlésnek felelős minisztérium, vagyis a kormány gyakorolja. Egyéb állami főszervekről, intézményekről azonban nem rendelkezett, többek között ezért ez a törvény a szó igazi értelmében alkotmánynak nem tekinthető. Jóllehet a nemzetgyűlés 1945 decemberében úgy határozott, hogy a „Nemzet- gyűlés állapítja meg Magyar- ország alkotmányát és államformáját”; az alkotmánytörvény 1949 augusztusában született meg. A köztársaság megteremtésével a legitimizmus magyarországi hívei súlyos vereséget szenvedtek. Az új államforma létrehozása a demokratikus, baloldáli erők küzdelmének fontos állomása volt. A Magyar Köztársaság kikiáltásának negyvenedik évfordulóján demokratikus örökségünk jeles értékére emlékezünk. Iz Malmi közélet mindenes Hatvanadik születésnapján ott akartunk lenni. Baráti öleléssel köszönteni, gratulálni új könyvének megjelenéséhez, mint ahogy tettük Molnár Zoltánnál, Fekete Gyulánál, Gergely Mi- hálynál és Szeberényi Lehelnél. Köszöntöttük volna, ha 1983. május 2-án Szentendrén a gyalogos átkelőhelyen, ahol (bizalommal lépegetett halálra nem gázolja egy részeg dunabogdányi úrifiú. Három év után sírjánál megmutatkozott, hogy mennyire szerették, szerettük, hogy ott él szívünkben. Fekete Gyulának — az írószövetség alelnökének, a HNF olvasómozgalmi bizottságának elnöke, Fábián Zoltán utódja e tisztségben — beszédét hallgatva, úgy éreztem, hogy szeretett barátunk közöttünk van. A HNF VIII. kongresszusa után újjáalakult olvasómozgalmi bizottság ülésén Molnár Zoltán azt hangsúlyozta, hogy Fábián Zoltán az Olvasó Népért mozgalmat akkor indította útjára, amikor csökkenőben volt az olvasási kedv, Kocsis István úgy értékelte munkásságát, hogy az ügynek ' rangot adott. Garamvöl- gyi József, a HNF Országos Tanácsának titkára pedig arról a törekvésről szólt, hogy ne csak olvasó, hanem gondolkodó nép legyen a magyar. írói pályáján Szabó Pál fedezte fel. Tőle tanulta az „ahogy lehet” fortélyosságát. Veres Péter meghatározó volt a fejlődésben, mert Fábián Zoltánnal a népben, nemzetben való gondolkodás szellemi magatartás volt. Darvas Józseftől, — mint az Írószövetség és az Olvasó Népért mozgalom titkára — a munkásmozgalmi fegyelmet és felelősségtudatot kapta út- ravalóul. Művei igazolják Szabó Pál bizalmát. „Faggatás nélkül” című kisregényének szereplője egyéni céljai érdekében gátlástalan gazember. Elítéli ezt a típust figyelmeztetésül és tanulságul a mai és holnapi fiataloknak. „A vízipálma” című kötetében a mai fiatalok belső és külső világát állítja az olvasók elé. „Utak” és „Három kiállítás” köteteiben a helytállás erkölcsi értékét mutatja fel. „Imre Európában” című könyve bevezető soraiban egy külföldi útjáról írja feleségének „Miért is nem mondtam neked búcsúzóul valamit, igen-igen! Most tudom csak: nincs sajgóbb fájdalom, mint az elmulasztott gyöngédség". Fábián Zoltán részese volt a Kincskereső és Olvasó Nép folyóirat megismertetésének. Főszerkesztője volt a Békés megyei Üj Auróra folyóiratnak. Megyénkben íróként Rásonysápberencsen a Déltől hajnalig című filmje bemutatóján, Homrogdon Kulin Györggyel együtt írt fantasztikus régényeinek olvasóival találkozott. Tolcs- ván és Miskolc 38. sz. iskolában az iskolai könyvtár avatásán, Trizsben egy könyvtártörténeti kiállítás megnyitóján vett részt. A tokaji írótábor utolsó napján hagyományossá vált irodalmi zarándokutak során, a hangácsi Petőfi Emlékképtár avatására emlékezett jó szívvel. Egyszer azt vallotta önmagáról: „Nem tartozom a gyakran publikáló írók közé. Nemcsak azért, mert kevés az időm, azért is, mert véleményem szerint csak azt kell megírni, amit érzésünk szerint semmiképpen sem hallgathatunk el”, írói tragédiája, hogy akkor távozott el közülünk, amikor írhatott volna. Magában megérlelt alkotásokat vitt el, például a nagykátai járásról szóló szociográfiáját, amelyet, a „Magyarország felfedezése” sorozatban akart megjelentetni. Oroszlánrésze volt a Himnusz és a Szózat 19—20 nyelven való megjelentetésének. Nem önmagáért élő emlber volt. Darvas szerint a legáldozatosabb mindenese volt ő az irodalmi közéletnek. Cselekedeteit példának állítjuk az ifjúság elé, azt, hogy miként kell szolgálni hűséggel jó ügyet. 1986. január 30-án, Fábián Zoltán 60. születésnapján a Farkasréti temető művészparcellájában levő sírjára koszorút helyezett a Hazafias Népfront Borsod-Aba- új-Zemplén Megyei Bizottsága és a tiszaladányi olvasókör. Hegyi Imre IMSUILL KERESKEDELMI VÚÜLALAT^^^ Engedményes radiátorvásár a Zöldért raktáráruházban COLONEL RADIATOR BURKOLATTAL: 1 m 1 csöves 1 m 2 csöves 1,5 m 1 csöves 1,5 m 2 csöves 1490,— Ft helyett 2860,- Ft helyett 2200,— Ft helyett 4140,— Ft helyett 750,- Ft 1430,- Ft 1100,- Ft 2070,- Ft (Miskolc, Besenyői u. 1.) VÁRJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT!
