Észak-Magyarország, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-11 / 9. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG $

1986. január 11., szombat

Hazánkban — a 17. századra is áthúzódó — ellenreformáció idején kibontakozó lendületes katolikus egyházi irodalom arisztokráciához kapcsolódó (tulajdonképpen az udvari irodalom szerves részeként fejlődő) ágával és a népszerűbb, az egyszerű embereknek szóló irányával szemben a protestánsoknál az irodalomnak egy polgárias és egy nemesi szárnya, iránya vált közismertté. Ám — éppen a református erdélyi fejedelmek, így például Apafi Mihály jóvoltából és támogatásával — e felekezetnél is megtalálható a határozottan udvari kötöttségű vallásos irodalom.

A tárgyalt időszakban a prédikáció fontos szerephez jut a protestánsoknál is. Ennek egyik legkiemelkedőbb mestere ez idő tájt mai irodalmi barangolásunk szereplője Tofeus (Dobos) Mihály. (Az 1766- ban megjelent Magyar At- henas írja : .. úgy vagyon

emlékezetben, hogy az atyja dobos lett volna, s minthogy a zsidó nyelven tóf dobot tészen, onnan nevezte magát Tofeusnak.)

Tofeus (újabban írják Tofaeusnak is) Mihály 1624. szeptember 29-én született a Debrecentől és Nagyváradtól egyforma távolságra fekvő Székelyhí- don, Bihar megyében. Iskolai tanulmányait Debrecenben kezdte, majd külföldre ment. 1646. szeptember 29-én a franekeri egyetem hallgatója lett, egy év múlva. Utrechtben tanult, míg 16.48-ban előbb a harderwijki, majd a híres leideni egyetem előadásait hallgatta. „Tanult ... nagy serénységgel, aki is tanulását annyira vitte, hogy 1649-ik észt. Leidában Sz. 1. M. (teológiai) doktori titulussal ékesíttetnék meg.” ,

Külföldről hazatérvén előbb Nagyváradon volt professzor, majd 1651 végén Sárospatakra került, tanárnak a nagy hírű kollégiumba. 1653 végén vagy 1654 elején — alig kétévi pataki professzorkodás után —■ elhagyta a Bodrog- parti Athént, s a közeli Bodrogkeresztúrba költözött lelkésznek. Ott ugyancsak két évig maradt. Életének következő állomása Diószeg, ahol szintén lel- készkedett. Onnan 1658 áprilisában állt tovább. Szat- márra ment, hol 1663-ig (egyes források szerint 1665-ig) működött. Akkor meghívták Apafi Mihály erdélyi fejedelem udvarába Gyulafehérvárra, a fejedelem udvari papjának. A korabeli leírások szerint igen szókimondó, kemény jellemű, ám mindenekelőtt nagy kedvességű embert 1679 júniusában nevezték ki Erdély püspökének.

Tofeus Mihály a nagyhatású és «agy hatalmú barokk prédikátor típusa, a sorozatunkban korábban már bemutatott (megyénk szülötte) Geleji Katona István erdélyi püspök következetes utóda. Mindenekelőtt ortodox felfogású, következésképp dogmatikus, konzervatív, kora társadalmi rendjét, valamint egyházat rendületlenül védelmező hitszónok.

Beszédeit — bár maga nem írta le, de az udvar két íródeákja Tisza-Üjhe- lyi István és Óvári Készéi János jóvoltából mégis feljegyeztettek — 1683-ban

adatta ki a fejedelemasz- szony A szent zsoltárok resolutiója címmel... Ezekből a beszédekből nem csupán a konzervativizmusa, dogmatizmusa tűnik ki. Sőt elsősorban nem az! Tofeus nagy tudású férfiú volt, kiváló szónoki képességgel. Prédikáció-gyűjteménye a kor egyik legjobb társadalomrajza. Sok esetben kemény kritikával párosul, hiszen a szerző a személyek megválogatása nélkül erélyesen ostorozza azok bűneit, hibáit. íme egy részlet: „Halljátok-e ezt ti kegyetlen fejedelmek!. .. nem emlékeztek meg arrul, hogy irgalmasságot cselekednétek, kergetitek a nyomorultat és a megkeseredett szívüt; a szegény embert csak úgy tartjátok, mint az ebet, mint a szemetet.'..”

Ezek az ótestamentumi pátosszal, barokkos lendülettel elmondott művei azonban csalókán ellenzékiek, Csupán annyiban, hogy az elnyomott népré- tegeknék az „igazság” igen bátornak tűnő kimondásával megadják a vigaszt, s ezzel óvatosan kinyissák a feszülő elégedetlenség szelepét. Mert Tofeus is csak addig ment el az „igazság kimondásában”, hogy azzal még ne veszélyeztesse, sőt ellenkezőleg, védelmezze kora fennálló társadalmi rendjét.

Tofeus Mihály prédikációiban igyekezett minden vonatkozásban megfelelni kora, egyháza támasztotta igényeknek. A vallásos áhítatnak éppúgy, mint a hatalomra törő politikai erőknek; a látványosságra vágyásnak ugyanúgy, akár a világtól elvonulás kívánalmainak. A szent zsoltárokon kívül Szinnyei József még említi több latin nyelvű egyházi művét is, miként Bőd Péter is szól több kéziratban maradt munkájáról. .. de azok írásban maradván veszekedtek. az egerekkel és molyokkal. Annyival is inkább, hogy a Tofeus vallásától eltévelyedett unokája kezébe kerültenek.”

Az erdélyi fejedelemség egyik legnagyobb püspöke 1684. október 23-án halt meg Gyulafehérváron.

Hajdú Imre

Aforizmák

A feleségem híres gerelyvetőnő volt. Csak azért szaladtam olyan gyorsan, mert mindig ott volt mögöttem a gerellyel.

Emil Zátopek

Franciaország a már zsenge ifjúságukon túljutott hölgyek paradicsoma. Párizsban még az ötvenéves nőt is őszintén csodálják.

Leslie Caron

Sok maneken úgy viselkedik, mintha gyűlölné a divatot, amelyet bemutat. Ezt nevezik hűvös eleganciának.

Heinz Conrads

Az elmúlt év karácsonyán 75. születésnapján köszönthettük volna. Sajnos, tizenöt éve már halott. így most már emlékező összejöveteleken idézzük munkásságát a legkülönbözőbb tudományterületeken.

A népi írók táborából személyesen vele ismerkedtem meg legkésőbb, 1945 augusztusában. Nevét 1936-ban hallottam először és 1937-ben a Márciusi Front alakulásával. Az 1938-ban megjelent Parasztok című könyvének befejező részéből azért idézek néhány mondatot, mert ezek az időben számomra jó irányt, megerősítést mutatók voltak. „Tagadom a parasztsorsot és hiszek az emberben, aki paraszt. Nem szabad parasztnak maradni... Nem szabad menekülni. A futás sem a menekülőn, sem az ottha- gyotton nem segít.. . Hiszem, hogy a paraszt emberekkel lehet országot építeni”. 1943 augusztus végén a nevezetes bala- tonszárszói konferencián „A magyar társadalomról” tartott előadását néhány hónap múlva a Magyar Élet Kiadó (Püski Sándor) Szárszó című kötetében ugyancsak a befejező rész adott útbaigazítást. „Hogy ténylegesen milyen kifej- lés jöhet, az természetesen külső politikai alakulástól is függ. Van azonban a belső viszonyokban is egy komoly tényezője, az nevezetesen, hogy az átalakulás szakában a parasztság és az értelmiség milyen erővé és tényezővé fejlődik ki a munkásság mellett. Hogy lesz-e ilyen társadalomépítés, az azon múlik, hogy a parasztság milyen erővel tud benne részt venni. Hogy pedig tartós és fejlődőképes társadalom épül-e, az elsősorban azon múlik, hogy a parasztság mennyi történeti tőkét visz bele. Az értelmiség szerepe azonban minden esetben csak a munkás és paraszt dolgozó rétegek sorsával összekapcsolódva alakulhat ki. Tehát a mai külön úri középosztály helyett a nép értelmisége.”

Sok, a parasztságból jött értelmiségi kortársammal ilyen tanítások nyomán maradtunk hűek a felnevelő osztályunkhoz, a dolgozó parasztsághoz, váltunk a munkás-paraszt szövetség híveivé, a demokrácia és a szocializmus szószólóivá, majd gyakorlati munkásaivá. Nemcsak Szárszón, de még a felszabadulás után is a hogyan tovább? — dolgában való vitákban is Erdei Ferenc igazított el bennünket. Amit ő Szárszón mondott,* abban a történelem öt igazolta. Sajnos Németh László aggályai életünket megkeserítő valósággá lett. Veres Péter Paraszti jövendő című könyvéről folyt vitában is — de a későbbiekben a 60-as években a reform előtt és idején az mgtsz, közös és háztáji, meg a melléküzemágak dolgában is — igazolódott. A magyar mezőgazdaság, benne a szövetkezetek fejlődése mutatja ezt. Veres Péter aggályaira azonban jobban oda kellett volna figyelni, mert kevesebb kínnal-ke- servvel és tragédiával juthattunk volna előre a szövetkezés útján. Erdei két ízben volt földművelésügyi miniszter, méghozzá nehéz időkben. A tsz-szervezés- nél elkövetett torzulásokat nem az ő számlájára kell írni. Az időben a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályán csoportvezető voltam, így ismerem a mozgató erőket. ,1953-ban igazságügyi miniszter volt és az időben kezdődött el a törvénytelenül elítéltek rehabilitálása. Joggal és erkölcsi alappal írhatta egy könyve címéül „Emberül élni”.

Erdei Ferenc néhányszor járt megyénkben. Látogatása mindig jelentős esemény volt. 1943. június 13-án délelőtt 11 órakor Miskolcon a Nemzeti Színházban a diósgyőri munkások „Jószerencse Dal- és Önképzőköre” szervezett irodalmi matinét. (Előző nap délután 5 órakor a vasgyárban könyvvásár volt az írók részvételével.) Veres Péter: A népi irodalom, közösségi irodalom, Erdei Ferenc: A magyar társadalom címen tartott előadást. Nagy István a

.„Szihológus” című elbeszélését, Asztalos István egy elbeszélését olvasta fel., Sinlka István néhány versét mondta el. A „Jószerencse” férfikara énekeket és Kodály: Karádi nóták című művét énekelte. Kromipaszky Ella pedig Bartók: Paraszitnőták című művét adta elő zongorán. Mindez 9—10 héttel a nevezetes szárszói találkozó előtt volt, ahol több diósgyőri munkás is részt vett. Az egyesület elnöke ez időben Korán Imre volt. Máskor is, de még 1944-ben is rendeztek hasonló estéket a volt moziban és a vendéglő emeleti helyiségében. Mindig nagyszámú hallgatóság előtt szerepelt Darvas József, Féja Géza, Szabédi László és Szabó Pál.

1945 őszén Erdei mint belügyminiszter és a Nemzeti Parasztpárt alelnöke az akkor Szabolcs vármegyéhez tartozó Tiszala- dányban mondott választási beszédet. Győri Elek helybeli festőművész egy nagyszerű alkotásában örökítette meg ezt az alkalmat. 1948 tavaszán mint a Nemzeti Parasztpárt főtitkára Miskolcon a megyeházán (a megyei tanács épülete) parasztpárti vezetők és népi kollégisták, meg az egész napos programban részt vevő munkás- és kisgazdapárti vezetők előtt a szövetkezetekről, a népi kollégiumok szerepéről és az irodalomról .tartott nagy hatású előadást. 1948 őszén Mezőcsá- ton egy DÉFOSZ (Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége) gyűlésen mondott beszédet. A gyűlés után az időben szokásos beszélgetéseken — mint régebben a mise után a piacon — odaállított egy jó kiállású ötvenes parasztember és bemutatkozik: „Én is Erdei Ferenc vagyok.” A makói Erdei melegen kezet rázott a csáti névrokonával. „Isten éltesse, jó egészséget kívánok” köszöntés kíséretében és utána úgy beszélgettek, mint a rokonok. 1949 őszén

mint földművelésügyi miniszter látogatott Miskolcra és a megyeházán az időszerű mezőgazdasági tennivalókról beszélt és kitüntetéseket adott át.

1966. április 28-án En- csen tett látogatása idején a Hazafias Népfront főtitkára volt és az Agrárgazdasági Kutató Intézet igazgatója. A beszélgetés témája a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tanácsok létrehozása volt. (A mai termelőszövetkezeti szövetségek elődje.) örült annak, hogy a megyében egy kedvezőtlen adottságú területen alakítják meg elsőnek ezt az új szervet. Az időben már beszélgettünk a reformról. Elsőként tehát arra irányította a figyelmet, hogy egy ilyen szerv milyen szerepet játszik a gazdasági reform idején. Az igaz, hogy a gazdasági vezetőknek több gondjuk lesz, ugyanakkor nagyobb lesz az önállóságuk, de a felelősségük is. Lassú átmenettel jutunk eredményhez.

A tanácskozás után ellátogatott a közeli Fancsal községbe, ahol már évek óta talajvédelmi gazdálkodás folyt. Laczkó István, a megyei tanács vb mező- gazdasági osztályának fő- agronómusa „A domb és hegyvidéki gazdálkodásról” írta doktori disszertációját, és Erdei volt a felkészítője. Szóval terepszemlét tartott. Erdei 1968- ban a Közgazdasági Szemle 11. számában tanulmányt írt a dombvidéki gazdálkodásról, amelyben a tsz-ek melléküzemági fontosságáról is kifejtette nézeteit.

Erdei Ferenc úgy gondolta, hogy 70 éves koráig aktívan munkálkodik a közéletben és utána ösz- szegzi élettapasztalatait. A megélt 60 és fél éve alatt alkotott műveit életműsorozatban adta közre az Akadémiai Kiadó. Ezekben a művekben él tovább. A fiatalabb nemzedék érdeklődéssel és haszonnal forgatja könyveit. Úgy hírlik, még négy-hat kötet megjelenése tárható. Ezek közül most jelent meg: Agrárproblémák 1., A mező- gazdaság technikája, bel- terjesítése és szakosítása.

Hegyi Imre

Hunyadi István:

Fiatal leány képe Dubrovnikban

Lestyán, kereskedelmi tolmács korán reggel talpon volt. Űiti élményei szólították a sűrűn teleírt blokkíüzetbez. De izgatta más egyéb is. A napló — így magyarázta Évának, a feleségének — az a műfaj, amikor az ember önmagával elbeszélget. De most válaszolnia kell egy legbelső ellenőrzés fejrázásaira. Régebbi elszámolatlan ügyét kellett önmagával tisztázni, elnémítani azt a nemkívánt feddő hangot. A szemközti dombhajlat szálegyenes ciprusai, terebély-lombú píneái megborzolták a bőrét friss lélegzésükkel. Az is lehet, hogy a zegzugos utcákon és sikátorokon érkező tengeráramlás. A lapad i dombok mögül kell előbújni a napnak. Csaknem áttetsző-rózsaszínűek voltak a tárgyak, a változó égbolt oldott színeit mutatták. Egy-fcét korán kelő vagy éjszakai lump mozgott az elhagyott utakon. A kellemes egyedüllét, az ébredező-nyújtózó város látványa, a dombról ide- küldött fűszeres légáramlás — akár egy illatos női legyezőről — csalta elő Lestyán íráskedvét. Egy lány napégett, finom arca jelent meg az ablak négyszögében. Valószerűtlenül nőtt, élesedett, majd halványodott ez az arcmás, átható, igéző tekintetével. A lányhoz kötődő érzelmi

válsága rég nem nyugtalanította. Híre-nyoma sincs varázsának. Szétkergették, kimosták egy nap az új benyomások a lány sértődött, ideges vonásait. Miért tért vissza éppen most?

Lestyán összekoccant a feleségével este. Jelentéktelen csip-csup ügy volt, de Évát hangos kifakadásra ingerelte. Nem ismert rá, langyos és tárgyilagos volt idáig, csaknem kedélyte- len. Most hanyatt fekszik az ágyon, nyitott szemmel, fagyosan hallgat.

A férfi nem fordult el az ablakból. Félszájjal dobta felé a szavakat:

— Tudnám legalább, miért haragszol? Nem adtam rá okot.

A .tegnapi kérdőre vonó, s éppen a lényegre tapintó szavak pattogtak a fülében :

— Ki az a nő, akibe beleszédültél?

Hogyan? Éva tud erről a pókhálós estéről? Rafinált fogásokkal — a készenlét permanens feszültségével — bújt ki a felelőssége alól. Kockázat nélkül akarta megtartani az asz- szonyt. A hitvesi önérzet tabu. Most, két év után

dobja szemére könnyelműségét? Visszafordult' az ablakból.

— Hát tudtad?

— Igenis, tudtam.

— Elmúlt — válaszolta a férfi. — Én szakítottam. Lehúztam a vasfüggönyt. Kérlek, ne emlegesd. Jelentéktelen ügy volt.

Az asszony túlfeszített izgalma csapott felé.

— Jelentéktelen ügy? Neked. Engem megaláztál. Odébbrúgtál az utadból. Törődtél azzal, hogy bennem mit zúzol össze? A legkisebb gondod volt az én önérzetem. Hiába ala- koskodtál!

Lestyán nem szépített semmit. Túl kényelmes volt hozzá.

— Hallgattál idáig. Miért nem szóltál idejében? E lib agat ellizáilt ad. Tu d tad, hogy hamarosan vége.

Konok állhatatossággal nézett erre a fölényes, sértően gunyoros arcra.

— Vártam, mire határozod el magad. Továbbmégy, vagy maradsz. Nem akartam kerékkötőd lenni.

A férfi taktikát változtatott. Ködösítenie kell. Ez a legcélszerűbb lépés.

— És mire alapoztad gyerekes gyanakvásaidat?

Asszonyi agyrém. Nem volt bizonyítékod.

— Kézzelfogható bizonyítékom nem volt. Elég volt annyi, hogy megváltoztál. Vadonatúj szokásokat vettél fel. Beléd bújt az ördög. Rohantál, mint akit hátulról ütlegelnek. Le ne késs egy fontos üzleti bemutatót, vagy szakmai előadást. Kéznél voltak a mentségeid. Korábban hanyagabb voltál, pontatlanabb.

— Ennyi elég volt, hogy másféle utaimra következtess. Zseniális okfejtések, nem gondolod? — Jó adag lekicsinylés volt a férfi hangjában.

Az asszony továbbfűzte korábbi emlékeit.

— Tapasztaltam más egyebeket is. Körülményesen, gondosabban öltözködtél. A jampecos ingeid, a nyakkendőid! A feleség fölfigyel ilyesmire. Nevetni való volt a te korodban. A választékos arcvizek és pacsulik. Hiába erőlködtél. Nem kellettél annak a nőnek.

A vágás elevenbe talált. Éva még ezt is tudja? De honnan? Megsejtés? Vélel-