Észak-Magyarország, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-02 / 1. szám
1986. január 2., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Tengerentúli lépés: Mullys cipővel A Minőségi Cipőgyár az idén 650 ezer pár női lábbelit gyárt tőkés exportra, s ebből félmillió párat értékesítenek az USA-bun. A vállalat gyártmányfejlesztői új termékcsaládot dolgoztak ki a piaci pozíció erősítésére. Mullys márkanéven olyan női divatcipőket exportálnak az amerikai piacra, amelyeknél nemcsak a felsőrész alapanyaga valódi bőr, hanem a bélés is. A szivárvány minden színében gyártott cipőkből 200 ezer párat rendelt a tengerentúli partner. A képen: Gyártósoron az új modell. Magyarországon hozzávetőlegesen négyszázezer nő dolgozik ma a kereskedelemben. Úgy tartják: meglehetősen rossz körülmények között A baj jószerivel már akkor kezdődik, amikor az új üzlet felépül. Nyitás előtt ugyanis kiderül: kicsi a mozgástér, a raktár. Így például az italok egy része ládástul kiszorul az eladótérbe, ahol a vevők kénytelenek kerülgetni, de az eladók is mérgelődnek miatta. Ám e tekintetben az öreg üzletekben sem jobb a helyzet. Évekkel ezelőtt kezdődött a konténerprogram. A kereskedelemszervezők azt vallották: ez a szállítási és raktározási módszer lényegesen megkönnyíti az eladók munkáját. A cukorral, liszttel, sóval, darával, morzsával telt nehéz „dobozt" csak be kell tolni az eladótérbe, s máris vevőközeibe kerül. A konténer azonban nem terjedt el eléggé. Sokféle áru ömlesztve érkezik a boltokba, maguk az eladók emelgetik, méricskélik, töltik zacskókba. Továbbá, mivel az árak majdnem naponta változnak — hiszen mind több termék lesz szabadáras —, újra és újra kell árazni az egyes cikkeket. Ez a munka többnyire hétvégekre esik: a „kereskedőnők” hétvégi otthoni munkáját is nehezíti. Egyáltalán: még soha senki nem számolta ki, hogy az eladók voltaképpen hány kilót emelnek naponta. A kereskedelem gépesítése igen hiányos, sok helyütt már a pénztárgépek is elés az érrendszeri megbetegedés, ami évtizedek során fejlődik ki. Hogyan igyekeznek mindezeken segíteni? A szociális körülményeken a vállalatok általában csak azzal tudnak javítani, hogy közétkeztetést biztosítanak, hogy hévízi beutalójegyeket osztanak szét a dolgozók között. A létszámhiányt — főként a nagy forgalmat hozó ünnepek előtt — nyugdíjasok foglalkoztatásával próbálják csökkenteni. A kereskedelemben 4770 forint az átlagjövedelem. Azt tartják, ez nincs arányban az elvégzendő munkával. Az új kereskedelmi beruházások hitellel terheltek, ezért a költségek is jócskán megemelkedtek, a jelenlegi 8— 10 százalékos árrés néha csak a működésre elegendő, haszon alig van belőle. A kereskedők szerint a kereskedelmi vállalatokat jobban kellene támogatni, kivételes pénzügyi szabályzókkal is, annak ellenére, hogy mármost is élveznek bizonyos kedvezményeket. Sőt. szerintük az árrést is tovább kellene növelni. Ezeket az igényeket a kereskedők szakszervezete, a KPVDSZ is támogatja. kielégítésüket a továbblépés feltételének tartja. A megoldás nehéz, mivel az a fogyasztói árakat is érintheti. De a kereskedők, és különösen a „kereskedőnők” helyzetét könnyíteni kellene. Karácsonyra készültünk GYERMEKALBUM Az Alsózsolcai 1. Sz. Óvodát az ünneplés izgalma, méhkashoz hasonló zsongás árasztotta el. Mindenki megtalálta feladatát, igazi „műhelylégkör" uralkodott. Közösen voltunk a gyermekekkel a fenyőfát kiválasztani. Megbeszéltük a fa útját az erdőből az óvodáig, egészen addig, amíg csillogó karácsonyfa lett belőle. Ünnepváró hangulatunkat fokozta a .Fenyőfa alma” című mese. Ez a történet a karácsonyt. mint a szeretet igaz szén ünnepét hozza gyermekközeibe. Ünnepi előkészületeink során gyorsan múlt az idő. A középső csoportosok már segítettek a fa díszítésében, a nagycsoportosok komoly részt vállaltak a munkából. Az igazi meglepetést a fa alatti játékok jelentették. Nyugdíjasokról Pupák Pálné írja Szikszóról: Régi hagyomány a Szikszói Állami Gazdaságnál a nyugdíjba vonulók búcsúztatása. A közelmúltban a központi tanácskozóban gyűltek össze, a nyugdíj küszöbén állók az uzsonnára terített asztalok mellett. Az igazgató elvtárs meleg szavakkal köszönte meg a hosszú évek munkáját. Dolgozóink gyermekei egy-egy szál virággal és műsorral köszöntötték a megjelenteket. A gazdaság vezetése „Kiváló Dolgozó” kitüntetéssel és „Munkásévek emlékére” plakettel, a hozzájáró pénzjutalommal együtt búcsúztak a nyugdíjba vonuló tíz munkatárstól. * A Csavaripari Vállalat 2. Sz. Gyárának nyugdíjasa vagyok. A gyár dolgozói a második fél év kommunista műszakjának munkabérét az alacsony nyugdíjjal rendelkezők segélyezésére ajánlották fel. Már harmadik éve, minden decemberben anvagi támogatást kapunk. Hagyomány már a nyugdíjas-találkozó, a kirándulás, az ajándékozás. Jólesik mindnyájunknak, hogy az aktív dolgozók nem feledkeznek meg Jó lenne A kulturáltabb közlekedés érdekében, valamint többek igényét tolmácsolva szeretném kérni illetve javasolni, hogy a miskolci villanyrendőrnél levő bérlet- pénztárat, az illetékesek helyezzék át a másik oldalra. Régen jó helyen volt a jelenlegi elárusítóhely, hiszen az autóbuszok ezen a vonalon is közlekedtek, de az időközi változás miatt ezen is változtatni kellene. Gyakran tapasztalom, hogy főleg a vidékiek és a külföldiek a Szemere utcai inTudták, hogy azokat a felnőttektől kapták, akik nagyon szeretik őket, és ezért akarnak örömet szerezni nekik. Megtanulják, hogy az ajándékozás a szeretetet jelenti (nem a jóság megju- talmazását). és mivel ők is szeretik testvéreiket szüleiket. titokban meglepetést készítettek számukra. A közös készülődés, a sorozatos beszélgetések, tervez- getések, az ajándékok készítése közelebb hozta egymáshoz a csoport tagjait. A konyhán ezen a napon mákos kalácsot sütöttek, hogy a hagyományt ilyen módon is megőrizzük. A szülőket is meghívtuk erre a bensőséges ünnepre. Fazekasné Baksi Piroska Felsőzsolca — megyénkben rólunk — írja Bíró Zoltánná Miskolcról. * Örömmel írom meg. hogy nagyközségünkben. Mezőkeresztesen — a napokban régi elképzelést valósítottak meg az idős és idősödő lakók — harmincán megalakították a nyugdíjasklubot. Az alapító törzsgárda ezután várja a község minden nyugdíjasát, hogy minél többen vegyenek részt a kéthetente tartandó találkozókon és a programokon — írja Berecz Bertalan Mezőkeresztesről. * A kazincbarcikai Habselyem Kötöttárugyár találkozóra hívta a nyugdíjas dolgozókat. Bensőséges, kedves ünnepség volt. Jólesett látni, hogy a megfeszített munkatempó mellett is találtak rá alkalmat, hogy a régi dolgozókkal elbeszélgessenek. Beszámoltak az év eredményeiről és elmondták gondjaikat is. A vendéglátás után a Miskolci Nemzeti Színház négy művésze szórakoztatott bennünket. Nyugdíjas társaim nevében mondok köszönetét és kívánok békés, boldog új esztendőt — írja Kishonti Zoltánná Serényfal- váról. áthelyezni dulóban keresik az buszjegyek beszerzési lehetőségét. Sok utas innen indul a kórházba és Tapolcára, valamint az avasi lakótelepre. Véleményem szerint, ha itt lenne a pénztár, nem rohannának át az úttesten annyian szabálytalanul. Az árusítóhely beillik a környezetbe. Az utazóközönség mindenképpen jobban járna. Sasvári József Miskolc Az idén jókorára nőttek a sütőtökök Szemán Barna felsődob- szai levélírónk kertjében. A képen az unokája áll, egy 56 kilogrammos tökkel. Dávid Krisztina Miskolcról Süti Ágnes Miskolcról ÜÜüi Veres Viktória miskolci kislány Zoltay Nikolett miskolci kislány Összeállította: Orosz B. Erika avultak. Mindenesetre, a kereskedelemben dolgozó nők közül sokan éppen a nehéz fizikai munkára hivatkozva változtatnak munkahelyet. A munkaerő-elvándorlás megközelítőleg 40 százalékos. Különösen sok a szakképzett kereskedő, aki hátat fordít e pályának, s jó néhányuk másutt, szakképzetlen dolgozóként áll munkába. Az elvándorlás okai között szerepel a kedvezőtlen munkaidő-beosztás, a nem mindig kielégítő szociális körülmények, és nem utolsósorban az alacsony jövedelem. Elsődleges — például vegyi — szakmai ártalom nincs a kereskedelemben, de feltűnően sok az ízületi, az idegi A tévéből tudom, hogy J apámban valaki szerdán délután 4 óra 10 perckor a számítógéppel nyilvántartott whiskys üvegben levő italból két féldecit megiszik Tokióban, csütörtökön délelőtt, 11-kormár Nagasakiban ihatja a fennmaradó részt, és fizetnie nem kell, mert a kártyája alapján az a fránya számítógép ... Az a számítógép, ami már mlinálunk (is nélkülözhetetlen) babám, de ezt még csak azok tudják, akik külföldről hozzák be, és vagy büntetik őket érte, vagy nem érte meg behozni. Elítélem azokat, akik a közismert „magyar megfontoltságot” gyorsan kihasználva akarnak meggazdagodni. és azt hozzák be. amire legjobban szükség van. Behoznak több száz kilobyt kapacitású gépeket, amelyek már a közepesen fejlett számítógépes technikával rendelkező országokban is igencsak a sor végén vannak, amikor nálunk már kaphatók többek között Commodore 64 és Primo típusok, amelyek nem a tegnap számítógépei, hanem a tegnapelőtté. Mondom magamban, karácsonyra lépek egyet előre a technikai színvonalamat illetően, és beszerzők egy orrba-szájba hirdetett primitív, pardon Primo típust. (Ez a gép az említett whisky-nyilvántartóhoz képest kb. azt tudja, hogy kettő meg kettő az kevesebb, mint hétezer, viszont ezt ki is írja egy tévéképernyőre, ha veszek hozzá egy másik szerkentyűt 20 ezerért.) Mivel nem a hiánygazdálkodás vámszedői közé tartozom, részletre akartam megvenni életem említett számítástechnikai értelmét. Közvetlenül a forgalmazó, hirdető, reklámozó egységet hívtam fel telekommunikációs apparátussal és érdeklődtem az OTP „percent-kassir” lehetőségek felől. Számítógépre nincs OTP-hitel, világosítottak fel. Nem kérdeztem mire van, mert tudom, hogy a legszükségesebb, legfontosabb, a jövő embere számára legnélkülözhetetlenebb cikkekre (sátor, mosógép, mongol citera, egymásba tolható hokedligarnitúra) hitelez az OTP. Abban biztos vagyok, hogy előbb-utóbb számítógépre is fog hitelezni. Körülbelül 4—5 évvel azután, amikor a külföldről begyűrűző számítógépeket a csempészek már csak részletre tudják eladni. (bérezés)
