Észak-Magyarország, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-04 / 3. szám

1986. január 4., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Betét és hitel_____________________ OTP-mérleg Beszélgetés Dojcsák Jánossal, a pénzintézet megyei igazgatójával Az OTP és a lakosság kapcsolata a kölcsönös biza­lomra épül. E bizalomnak megyénkben is nagy hagyo­mányai vannak. Volt idő- szák, amikor ki-ki megtaka­rított pénzét a ládafiában, a komódiban, vagy éppen a szalmazsák alá rejtve tar­totta. Az így összegyűjtött forintok azonban holt tökét jelentettek, nem járták ha­szonnal. A haszont az OTP- ben, a .postatakarékban vagy a takarékszövetkezetben el­helyezett összeg jelentette, hiszen ezek az intézmények a törvényben előírt kamatot fizették és fizetik a megta­karított forintok után. Az ilyen magatartásnak mind több a követője, amit olyan tények fémjeleznek. amit Dojcsák János, az OTP me­gyei igazgatója mond el. Ne­vezetesen arról van szó, hogy a múlt évben a jóvá­írt kamatokkal együtt a !me- gye betétállománya 950 mil­lió forinttal volt több. mint az ezt megelőző esztendőben. A betétgyűjtésben nemcsak az OTP, de a posta és a ta­karékszövetkezetek is jelen­tős szerepet vállalták és vál­lalnak. Egy röpke számítás alapján kitűnik, hogy me­gyénkben az. egy lakosra ju­tó betétállomány az 1984. évi 14 011(1 forinttal szemben 1985-ben 16 000 forint volt. Figyelemre méltó tény, hogy jelentős mértékben nö­vekedett a tartósan lékötött betétek aránya. Erre utal, hogy jelenleg 41 ezer ifjú­sági betétet kezelnek az OTP-nél, ami 1600-zal több az előző évinél. Tovább nö­vekedett az átutalási betétek részaránya, aminek népsze­rűsége évről évre állandóan nő. E betétforma nem egy­szerűen csak betételhelye­zést jelent, hanem lehetősé­get nyújt arra is, hogy aki ilyen számlát nyit, az az OTP közreműködésével ele­get tegyen különféle kötele­zettségéinek is. E számla tu­lajdonosának ugyanis ki­egyenlítik a lakbér-, a vil­lany-, a rádió-, a telefon-, vagy egyéb olyan tartozásait, ami minden hónapban visz- szatérő kötelezettség. Ehhez a számlatulajdonosnak sem­mi mást nem kell tennie, m'inl megbízást adni a pénz­intézetnek az ügyek lebo­nyolítására. A kifizetésekről, a számlán levő összegről az OTP hónapról hónapra egyenleget küld a számlatu­lajdonosnak, tehát egyértel­műen tájékoztatja arról, mennyi pénze van e betét- formában, és ebből a pénz­ből milyen kötelezettségeket teljesített a számlatulajdonos javára. Mint azt a pénzintézet me­gyei igazgatója elmondta, jelenleg 22 ezer átutalási betétszámlát kezelnek. 4100- t’a tehető azoknak a száma, akik munkabérük átutalását kérték az OTP-be, és 900- an rendelkeznek takarék- csekkel. Az elmúlt években jelen­tős mértékben változott a betét elhelyezésére igénybe vehető szolgáltatás. A na­gyobb választék, a pontos és udvarias kiszolgálás nagyfo­kú szerepet játszott abban, hogy nemcsák a betétlulaj- donosok száma, de a betét­ben elhelyezett összeg is nö­vekedett. A lakossági betét- állomány a megyében a leg­frissebb adatok tanúsága sze­rint 12,3 milliárd forint. Az állam által nyújtott anyagi lehetőségek mellett a betétállomány az egyik legfontosabb feltétele a hi­telezésnek is. Az elmúlt év­ben a különféle hitellehető­ségek igénybevétele iránt nö­vekedett az érdeklődés. A számítások szerint a lakos­ság részére nyújtott hitelek állománya 1.6 milliárddal volt több a múlt évben, mint az azt megelőző eszten- döben. Az év végén a hitel­ként folyósított összeg meg­haladta a 13 milliárd forin­tot. Ebből 12,7 milliárdol az OTP folyósított. S ami fi­gyelemre méltó, 11,7 milliárd forintot vették igénybe a la­kásgondok megoldásához. A nyújtott hitelek túlnyomó többsége hosszú lejáratú hi­tel. Az OTP által nyújtott hitelekben természetesen sze­repelnek a vállalatok, közü- letek által is igénybe vett pénzösszegek. Amit kimon­dottan csak a lakosság ré­szére folyósítottak, az meg­közelíti a 3,5 milliárd forin­tot. A tények tanúsítják, hogy az OTP az elmúlt évben je­lentős mértékben járult hoz­zá, eredményesen segítette az egyik legnagyobb társada­lompolitikai gond, a lakás­hoz való jutás megoldását. Az év folyamán 8300 építési kölcsönkérelmet engedélyez­tek. Az ilyen alapon kifize­tett összegből 2800 kérelem vonatkozott családi ház épí­tésére, a többit lakásfelújí­tásra, helyreállításra, bőví­tésre, korszerűsítésre vették igénybe az ügyfelek. S ami új dolog volt a hitelezésben, hogy az OTP lakások vásár­lására is folyósított pénzt. A pénzintézet a tanácsokkal együttműködve az elmúlt év­ben 4748 lakás építésének befejezésében működött köz­re. A múlt évet is beleszá­mítva, a VI. ötéves terv idő­szakában. az OTP segítségé­vel és jelentős mértékű köz­reműködésével, 24 ezer la­kás épüli meg a megyében, amelyből 5616 állami, a töb­bi pedig magánerős építke­zést jelentett. Figyelemre méltó ered­mény az is, hogy a VI. öt­éves tervben az OTP saját beruházásában épülő laká­sokból a tervezett 3818 he­lyett 5133 valósult meg. Eh­hez a kategóriához tartozik a fiatalok lakásgondjainak a megoldása is. Az elmúlt öt évben 431, úgynevezett két­lépcsős garzonlakást adtak át rendeltetésének. Ennek az a lényege, hogy az igényjo­gosultak között sorsolás út­ján kiutalt lakások tulajdon­képpen csak átmeneti jelle­gűek. meghatározott időn be­lül az igényjogosultságnak megfelelő lakáshoz való ju­tást biztosítanak akkor, ha akiket érint, vállalják az előtakarékossággal járó kö­telezettségekét is. A takarékpénztár egyéb üzletágaiban is szép sike­rekről adhat számol. Üj szolgáltatása — többek kö­zött — a Penta Tours Uta­zási Irodával való együtt­működés, a kisvállalkozáso­kat segítő tevékenység, ami iránt állandóan fokozódó az érdeklődés. El kell mondani azt is, hogy a múlt évben több mint 76 millió totó- és lottószelvény l értékesítettek Borsodban. A pénzintézet iránti biza­lom egyik jele az is, hogy állandóan növekedik a pénz­intézet forgalma, bővül üz­lethálózata. s ami lényeges: az ügyfelek soha nem tá­voznak úgy az OTP-böl, hogy ügyeik intézésére — iha az igénylő a törvényben előírt formai követelmények­nek minden tekintetben megfelel — ne találnának valamilyen megoldást. A megyei igazgatóságon, az OTP valamennyi fiókjában udvarias, előzékeny kiszol­gálás mellett intézi az ügye­ket. Még akkor is így van ez, ha időnként valamilyen oknál fogva esetleg problé­ma. vagy fennakadás ta­pasztalható. Mint azt Dojcsák .János hangsúlyozza: a jövőben is arra törekednek, hogy a leg­messzebbmenőkig megfelel­jenek a követelményeknek, hogy a lakosság és az OTP kapcsolata még tovább erő­södjék a bizalom jegyében. T. F. Írta: Németh Miklós, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője Sorsfordító éveket zá­runk — sorsfordító fél év­tizedhez kezdünk. Amikoi két tervidőszak fordulóján a mérlegkészítés a feladat, okkal juthat eszünkbe ilyen summázat. Hiszen a VI. ötéves tervben kritikus időszakokat átvészelve je­lentős eredményeket ér­tünk el, azonban — vá­rakozásainkkal ellentétben — terheink észrevehetően nem csökkennek, horizon­tunkon újabb erőfeszítések igénye tűnik fel. Sorra véve a fontos, meghatározó tényezőket: megőriztük társadalmunk szociális vívmányait, s megóvtuk a magyar bel­politika stabilitását. Ma­gyarországnak, szocialista vívmányainknak azt a leg­nagyobb politikai értékét, amely a nemzeti egység­ben fejeződik ki és im­már harminc évre tekint vissza. Gazdaságpolitikai, de nyugodtan állíthatjuk, politikai jelentősége is van annak, hogy külső egyen­súlyi helyzetünk javult, hogy gyarapítani tudtuk pénzügyi tartalékainkat és fokoztuk gazdaságunk biz­tonságát. Nem szenvedett el a társadalom jelentős gazdasági megrázkódta­tást, s az 1978—85 közötti évek nemegyszer kritikus pontjain túljutva, megte­remtettük a továbbfejlő­dés reális alapjait. Éz még akkor is nyil­vánvaló. ha tudjuk: nem értünk el érdemi haladást a termékváltásban; az ipar termékmegújítási folya­mata több okból — pél­dául a műszaki fejlesztés szükségszerű visszafogása miatt — késett. Nem va­lósult meg a termelésben előirányzott hatékonyság­javulás. Az anyagi ágak­ban az élő- és holtmunka hatékonysági mutatói az öt évre számított 12 szá­zalék helyett csak 6 szá­zalékkal növekedtek. Tény­szerűek tehál azok a meg- állapitások, amelyek mind a XIII. pártkongresszuson, mind pedig utóbb, a je­lentős politikai fórumo­kon, így a VII. ötéves terv- javaslatot tárgyaló köz­ponti bizottsági ülésen, il­letve az Országgyűlés ülés­szakán megfogalmazódtak: a magyar gazdaság elju­tott fejlődésének ahhoz a szakaszához, amikor növe­kedését a hagyományos források egyre kevésbé táplálják, az új növekedé­si források pedig még nem kellően erősítik. A vártnál lényegesen rosszabb kül­gazdasági, külpolitikai ha­tások között élt az ország, csak kél adatot említve: ha 1985-ben az 1981-es áron értékesíthettük vol­na élelmiszer-termékein­ket. bevételünk mintegy 600 millió dollárral lenne most több; külkereskedel­mi árveszteségünk a cse- i earányromlás felgyorsu­lása miatt megduplázó­dott. Pártunk XIII. kongresz- szusa tisztázta a társadal- mi-politikai-gazdasági te­endők összefüggés-rend­szerét és mozgósító erejű célokat adott népünknek. Kiderült, a termelés visz- szafogása, az újabb fékezés már nem vezethet ered­ményre. olyan koncepció szolgálja érdekeinket, amely az egyensúly megszilárdí­tása, az adósságállomány további csökkentése, a gaz­dasági fejlődés élénkítése, az életszínvonal fokozatos javítása irányába hat. Ez lett a VII. ötéves terv programja. Az előzetes vi­tákban felelős politikai elemzéseken igazolódott az hogy ez a cél reális és mér­téktartó. Ez olyan gazdasá­gi stratégiát ad a társada­lomnak. amely Magyaror­szág mai és jövőbeni adott­ságait figyelembe véve he­lyesen kapcsolja össze a nö­vekedési ütem és az egyen­súly követelményeit, biz­tonságos fejlődési sebessé­get nyújt, egyszersmind eleget tesz annak az igény­nek is, hogy szocialista tár­sadalmunk építése hű ma­radhat a bevált prioritá­sokhoz. szocialista értéke­inket megőrizhetjük és erő­síthetjük. Magában foglalja ez azt is, hogy mód nyíl­hat a műszaki-technikai ha­ladás felgyorsítására és az indokolt szociális célok megvalósítására. A VII. ötéves terv a nemzeti jövedelem öt év alatti 15—17 százalékos, az ipari termelés 14—16 szá­zalékos, a mezőgazdasági termelés 7—10 százalékos, az egy főre jutó reáljöve­delem körülbelül 9—11 szá­zalékos és a reálbér mint­egy 5 százalékos emelésével számol. A terv tehát nem ír elő „nagy ugrást”, túl gyors nekibuzdulást, ha­nem józan, teljesíthető pá­lyát szab. Fontos szerephez jut ebben a fokozatosság, amely például mind a gaz­daságirányítási célok meg­valósításban, mind pedig a szociális elképzelések vég­rehajtásában döntő: csak a gazdaság teljesítményének javulásával bontakozhatnak ki a tervezett és remélt fo­lyamatok. Tisztában vagyunk azzal, hogy e fokozatosságot is csak úgy tudjuk biztosíta­ni. ha összpontosítjuk erő­feszítéseinket már 1986-tól kezdve. Hiszen a terv ön­magában nem jelent és nem is jelenthet „biztosí­tékot” a megvalósulásra, még ha a középtávú terv­ben elvárható konkrétság­gal meg is határozza a cé­lok mellett az azokat alá­támasztó eszközöket, cse­lekvési irányokat (ideértve a gazdaságirányítás folya­matos továbbfejlesztését, a külön jóváhagyásra kerülő programokat; továbbá fel­tételezve, hogy az éves nép- gazdasági tervek és a fo­lyamatos gazdaságirányítás a tervcélok realizálását szolgálják). A tervben megjelölt fej­lődési pálya csak a felté­telek megteremtése és azok­nak az eddigieknél jobb ki­használása. az állami gaz­daságirányítás, a gazdálko­dó szervezetek és a taná­csok céltudatos, az ötéves terv irányvonalával össz­hangban álló, annak ér­vényre juttatására irányuló aktív tevékenysége esetén járható végig eredménye­sen. Az előrehaladás, a ki­tűzött célok megvalósításá­nak folyamata csak foko­zatos lehet, hirtelen pozi­tív változások elérése reá­lisan nem várható el. ezért nerr. tűzhető ki célul. A társadalom számára kedve­ző megoldások mindenkor csak a gazdaság fejlődésé­ben elért tényleges ered­mények alapján jöhetnek létre. A VII. ötéves terv gaz­daságpolitikai céljainak va­lóra váltását elsősorban a gazdaságirányítási rend­szernek a VII. ötéves nép- gazdasági tervről szóló tör­vényben lefektetett elvek szerinti fejlesztésével és összehangolt működtetésé­vel kell alátámasztani. A gazdaságirányításnak — eszközei célirányos alkal­mazásával — gondoskodnia kell a központi feladatok maradéktalan végrehajtá­sáról. továbbá arról, hogy a gazdálkodó szervezetek, a tanácsok és intézmények önálló terveik alapján fo­lyó tevékenysége összhang­ban legyen az ötéves terv céljaival. E célokat a gazdasági mechanizmus szolgálja jól, ha a tervszerű központi irányítás és a szabályozott piac aktív szelepét szer­vesen összekapcsol ja és gazdasági szabályozóeszkö­zök alkalmazásával haté­konyabbá teszi a népgazda­ság tervszerű központi irá­nyítását, tovább növeli a vállalatok gazdasági önál­lóságát. kezdeményezését és felelősségét, jobban segíti az érdekek összehangolását, az állami gazdaságirányítás és a vállalati gazdálkodás közötti jobb munkamegosz­tás révén is aktívabb sze­rephez juttatja az áru- és pénzviszonyokat, közvet­lenebb kapcsolatot teremt a belső és külső piacok kö­zött. szélesíti a szocialista demokráciát, biztosítva a lakosság öntevékenységét, a dolgozók vállalatvezetésben való intézményes részvéte­lét, az érdekképviseletek szélesedését. Az idei esztendő, mint annyiszor, most is kulcs- fontosságú lesz abban, hogy az előrelépés programját végül is sikerül-e megva­lósítani. Sajnos, mint is­meretes, 1985 ehhez nem adott jó feltételeket; az előirányzotthoz képest jó­val kisebb a nemzeti jöve­delem emelkedése, az álla­mi költségvetés egyensúlyi helyzete romlott, s bár ru­belelszámolású áruforgal­munk aktív lett, a konver­tibilis forgalom nem ala­kult számunkra kedvezően, adósságállományunk nem csökkent tovább. Mindez bizonyos kényszerű cselek­vési programot is megfo­galmaz, hiszen eredetileg azzal számoltunk. hogy az 1984-ben tapasztalt fej­lődés tovább folytatódik, és az aktívum 600—700 millió dollárral nő majd. Idén fel­tétlenül meg kell szilárdí­tanunk az egyensúlyjavítás folyamatát, fel kell számol­nunk az 1985-ös megtorpa­nás következményeit ah­hoz, hogy a VII. ötéves terv céljai megvalósulhas­sanak. Ennek érdekében az ipari és a mezőgazdasági termelés növekedésére ala­pozva, a nemzeti jövede­lem 2,3—2,8 százalékos eme­lésével számol a terv. Ez a reális lehetőségek kere­tein belül van, hiszen gaz­daságunk 1981-ben, 1982­ben és 1984-ben valójában nehezebb körülmények kö­zött teljesítette ehhez kap­csolódó feladatát. A gazda­sági munka fő feladata te­hát folytatni a XIII. kong­resszus határozatainak vég­rehajtását, beleilleszkedve a VII. ötéves terv irányvona­lába. Idén a konvertibilis áruforgalomban ismét fon­tos a jelentősebb aktívum elérése, miközben rubelel­számolásban is — a fizeté­si megállapodásokkal össz­hangban — folytatjuk adósságaink mérséklését. Természetesen a külső egyensúly javítása nem tör­ténhet a belső felhasználás szűkítésére, azaz rovására. Gazdaságpolitikánkban és gazdaságirányítási gyakor­latunkban hangsúlyváltás lesz, szigorúan szabályozzuk ugyan a vásárlóerőt, ugyan­akkor olyan gazdaságpoliti­kai magatartást érvényesí­tünk. amely főként a fel­dolgozóipart, a kivitelt bő­vítheti, meggyorsíthatja a fajlagos energia- és anyag­ra f ord i tások mérsék lését. Egyszóval, erősíti a válla­lati aktivitást, a gazdálko­dás minőségi jellemzőinek érvényre jutását, a struktu­rális változásokat — a ha­tékonyság javulását. A nemzeti jövedelem elő­irányzott növekedése és felhasználási céljai — el­sősorban a termelési folya­matok. a forrásképződés ja­vításával érhető el, ez áll a gazdaságirányítás közép­pontjában. A tervezett nö­vekedési ütemhez a KGST- tagországokkal folytatott külkereskedelem a koráb­biaknál kedvezőbb feltéte­leket teremt. A konvertibi­lis export feltételei válto­zatlanul szigorúak, most már elengedhetetlen a pia­ci és ármunka, a termelők és külkereskedők együtt­működésének lényeges ja­vítása. Ezt fogják szolgálni a szabályozórendszerben végrehajtott változások és az a rendszer például, amely az ipari exportter­melést ösztönzi. Gazdasági hatékonysá­gunk növelésének több ki­emelt feladatára központi programok és intézkedések szolgálnak, ugyanakkor el­engedhetetlen a vállalati hatékonyság javulása; ki­bontakoztatjuk a gazdasá­gosságot szigorúbban mérő, a gazdaságos termelést elő­mozdító folyamatokat. Nem tartható tovább az a gya­korlat, hogy a gazdaság erőforrásai a gyengén ter­melő. elmaradó vállalatok életben tartását szolgálják. Az eszközrendszert fel kell használni arra. hogy a gaz­daságtalanul termelőket szerkezetátalakítással, át­szervezéssel gazdaságossá tegyük, vagy ha más mód nincs, tevékenységüket fel­számoljuk. Érdemes meg­említeni; az idén jobban érvényesülni fognak a sze­lektív fejlesztési célok, az élelmiszer-gazdaság, a fel­dolgozóipar egyes területe­in, így a gép- és vegyipar­ban nagyobb fejlődési lehe­tőséghez jutnak a vállala­tok, a népgazdasági export­célokkal összhangban. Az adottságokhoz mérjük a társadalom jövedelemel­osztási céljait. Amennyi­ben sikerül a várt teljesít­ményt elérni, életszínvona­lunkat megőrizhetjük, né­hány elemét pedig szerény mértékben javíthatjuk. Megtartjuk a reálbérek át­lagos színvonalát, bővülő körben megőrizzük a nyug­dijak vásárlóértékét (itt az alacsony nyugdíjak emelé­sére is sor kerül), javul­nak a kisgyermekes csalá­dok életfeltételei, mérsékel­jük a fogyasztói árszínvo­nal növekedési ütemét, a közteherviselés méltányos elveinek megfelelően válto­zások következnek be az adóztatásban. A múlt évben felfigyel­hettünk egy nagyon fontos jelenségre; erősödött a pár­beszédre való készség a tár­sadalomban, nyíltabb, de­mokratikusabb viták után hoztuk meg döntéseinket. Végezetül ezek egyik tanul­ságát említeném: a társa­dalom sikerrel csak akkor juthat túl e sorsfordító évek kihívásán, ha az egy­séges gazdaságpolitikai, gazdaságirányítási és in­tézményi, fejlesztési elkép­zelések és magatartás mel­lett nagyobb figyelmet szab önmaga. a mindennapi munka számára. Az utób­bi években ugyanis rom­lott a munkafegyelem, a munkaidőalap egyötöde, egyhatoda elvész. Ezt nem hagyhatjuk így tovább, sa­ját érdekünk, hogy kiak­názzuk mind a soha visz- sza nem térülő időt, mind pedig minden eszközünket, forrásunkat. Ebben, meg­győződésem szerint, a tár­sadalom túlnyomó többsége egyetért, s ennek megvaló­sítására kész.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom