Észak-Magyarország, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-20 / 16. szám
1986. január 20., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Pellengér vagy pedagógia? Két ítélet. Kettő abból a sok tucatnyiból, amelyet az elmúlt év utolsó hónapjaiban hirdettek ki a Miskolci Városi Bíróságon. A vádlottak, most már elítéltek neve előtt két betű áll: fk. „Efká”, azaz fiatalkorú, ami annyit jelent, hogy a bűncselekmény időpontjában tizennégy esztendős már elmúlt, de még nem ünnepelte meg tizennyolcadik születésnapját. Tulajdonképpen gyermekemberek kerültek a bíróság elé. Az első, héttagú csoport csak autózni szeretett volna. Saját kocsijuk nem volt, így az elmúlt év tavaszán sorozatosan törtek fel a miskolci éjszakában várakozó személygépkocsikat, általában Ladákat. A nyolc autóból csupán kettőt sikerült a helyszínről elvinniük, a többiben kormányzár, vagy riasztóberendezés védte az autót. A másik — veszélyesebb — csoport előbb hétvégi házakat tört fel, majd eljutottak az egyik legsúlyosabb bűncselekményig: a miskolci Otthon étterem közelében kiraboltak egy 15 éves fiút. Szinte látom, hogyan fe- héredik el gépkocsi-tulajdonos olvasóink vagy azoknak az arca, akiknek mostanában, vagy korábban hétvégi házát hívatlan vendégek látogatták. Bűnt követtek el, mondják a példákban említett fiatalokra - tehát büntessék meg őket, bűnhődjenek. Mégpedig példásan, mert a közvélemény szerint csokis a sanyargatóan hosz- szú szabadságvesztéssel lehet megfékezni a bűnözés mind szélesebben áradó hullámait. Néhány napja az autóbuszon arról beszélgetett mellettem két idősebb úr, hogy nem ártana ismét bevezetni a pellengér és a kaloda „intézményét”; a nyilvános megszégyenítés - tartották - még használna valamit. Kíváncsi lennék, hogy mit mondanának, ha netán egy rokongyermek, ne adj' isten, valamelyik unokájuk keveredett volna egy ilyen „bandába". Erre ugyanis nemritkán akad példa; a fiatal könnyen csábul. Akkor — biztos vagyok benne — homlok- egyenest az ellenkező érvelést választanák. Csak megtévedt a gyermek, mondanák, s égbekiáltóan zordnak tartanák a mégoly enyhe bírói ítéletet is. Hol van a pedagógia, néznének az iskola felé, és nehezen fékezhető dühkitöréseik a tanárokra irányulna. Tehát: pellengér, vagy pedagógia? Büntetés, vagy nevelés? Bűnhődés, vagy bűn- megelőzés? Ezt a kérdést már régen eldöntötte a társadalom, vagy ha úgy tetszik a törvényhozás. A válasz: a fiatalkorúak büntetésének elsősorban és csakis a nevelést kell szolgálnia. A kipellengérezést gyakorlatunk olyannyira elveti, hogy a 18 éven aluli tettes neve, csak a legritkább esetben, különösen súlyos bűncselekmény esetén, bírói engedéllyel kerülhet nyilvánosságra. A Büntető Törvény- könyvben foglalt rendelkezések szerint a fiatalkorú bűnelkövetőket az általánosnál enyhébb szabályok szerint kell felelősségre vonni. A bíró a különböző intézkedések és büntetések széles skálájából válogathat, amikor egy fiatalkorú bűncselekményét mérlegeli, s a javítóintézeti elhelyezéstől, a próbára bocsátáson keresztül, egészen a felfüggesztett, majd a végrehajtandó szabadságvesztésig terjednek a büntetési nemek. Néhány éve többször jártam a fiatalkorúak fogházában és börtönében, Tökölön, Budapest közelében. A körülményeket ott a humánum és a szigor közös jelenléte jellemzi. A pszichológusok, pedagógusok, nevelők egyaránt arra törekednek, hogy a szabadságvesztés inkább nevelő, semmint büntető jellegű legyen. Minden fiatal elítélt munkát kap, és egyben köteles dolgozni, ha analfabéta, megtanítják a betűvetés alapjaira, ha pedig elvégezte a nyolc általánost, és van rá idő, szakmát szerezhet. Tehát az intézetben igyekeznek megteremteni mindazokat a feltételeket, amelyek szabadulása után konkrét segítséget jelentenek számukra a beilleszkedésben. S reálisan gondolkodó olvasóink -, feltételezem - elismerik, hogy ez az egyetlen járható út. Amíg remény van egy mellékvágányra futott, félresiklott élet megmentésére, egy fiatalember vagy lány nevelésére, addig minden eszközt föl kell használni arra. A bíróság elé került fiatalkorú a nevelés sikertelenségének élő bizonyítéka, ám ne feledkezzünk meg arról, hogy a legjobb bűnmegelőzés az önkéntes jogkövetés, a törvénytisztelet. Ezt az erkölcsi tartást viszont elsősorban a család plántálhatja a gyermek, a fiatalkorú gondolataiba. Udvardy József Áru-király ruhája Tudom, hogy nem a # ruha teszi az embert, de emlékszem még arra a néhány évvel ezelőtti plakátra, amelyen egy pucér hölgy kellette magát; állítván, hogy a szemüveg is öltöztet ... Tény, hogy a pápaszem is nagyon gusztusos volt, bár emlékeim rejtett rugóját mindössze a szemüvegbe öltözött hölgy látványa hozta működésbe. Az egész dolog arról jutott eszembe, hogy a minap a csomagolási kultúrát illusztráló, illetve a kiaknázatlan lehetőségeket bemutató kiállítás nyílt a fővárosban. Már régóta sejtjük, hangoztatjuk is, hogy az okkal, ok nélkül szapult magyar termékek minősége általában jobb, mint a csomagolás minősége és tetszetőssége. Az a fura helyzet állt elő, hogy a „külcsín” alatta marad a „belbecsnek”, s ez bizony méltatlan a korhoz, méltatlan áruink kvalitásához, s gátja a piaci • elhelyezhetőségnek. Okkal olvasható a rendezvényről kiadott kommünikében, hogy „különösen a fejlett ipari országokba irányuló export növelése elképzelhetetlen a csomagolási kultúra fejlesztése nélkül”. Már akadémiai székfoglalót is írtak áru-király ruhájának fontosságáról. A csomagolás ugyanis nemcsak véd, nemcsak a szállítást és számbavételt teszi könnyebbé, hanem reklámot is csinál, és vásárlási ingerenciát is teremt. Ehhez persze jó anyag, hozzáértő grafikus, pontosan működő nyomda, automata csomagológép, azaz több pénz, nagyobb befektetés kell. Áruja válogatja, hogy a fogyasztói ár hány százalékát teheti ki a pakk költsége. A jó emlékű tasakos Sió ivóié éppen azért tűnt el az üzletekből, mert a több rétegű zacskó csaknem annyiba került, mint a gyümölcslé maga. A költségarány nyilvánvalóan más egy nagy értékű, tartós fogyasztási cikknél, de elmondható, hogy mi általában kevesebbet költünk a csomagolásra, mint a fejlett országok, vagy mint ameny- nyit termékeink minősége, a piac kívánalma megkövetelne. Ezen a helyzeten — jól felfogott üzleti érdekből is — változtatni kell. nehogy úgy járjunk, mint az együgyű uralkodó a mesében. Őfelsége pucérságánál csak butasága volt nagyobb^ s csak egy, naivitásában őszinte gyerek kiáltott fel: meztelen a király ... (brackó) Szénszállító csillék a berentei kötélpálya üzemében Beszélgetés Makó Józseffel, a városi pártbizottság első titkárával Felvételünk a Kismotor- és Gépgyár mezőkövesdi gyáregységé ben készült. A Mezőkövesdi Városi Pártbizottság tavaly ilyenkor az irányító pártszervek határozata alapján — a nép- gazdasági célok figyelembevételével — szabta meg a hatodik ötéves terv utolsó esztendejében megvalósítandó gazdaságpolitikai feladatokat. Ezt követően a közbeeső pártszervek és a termelőüzemek pártalapszerveze- tei munkaprogramban rögzítették gazdasági, termelési, fejlesztési, szociálpolitikai, valamint az infrastruktúra színvonalát növelő tennivalókat. Egy év elteltével számvetésre kértük meg Makó Józsefet, a Mezőkövesdi Városi Pártbizottság első titkárát, hogyan gazdálkodtak az elmúlt esztendőben a helyi üzemek, vállalatok és szövetkezetek. — Mint arról több fórumon is szó esett, Mezőkövesd vállalatainak, szövetkezeteinek 1985. évi eredményei ugyan eltérőek — s ebben objektív és szubjektív tényezők egyaránt közrejátszottak —, összességében azonban a gazdálkodó egységek teljesítették éves tervüket. Munkájukban döntőnek bizonyult, hogy tovább nőtt a termelés hatékonysága, vagyis tavaly a minőségi mutatók javítására helyezték a fő súlyt. — Valóban, a vállalatok és szövetkezetek múlt évi termelése a korábbi esztendőkénél mérsékeltebben, mintegy 2—2,5 százalékkal növekedett, amely megegyezik az országos növekedési átlaggal — kezdte válaszát Makó József. — Ugyanakkor örvendetes, hogy a munka termelékenysége emelkedett, amely egyben az üzem- és munkaszervezés javulását is tükrözi, ugyanis gazdálkodó egységeink csökkenő létszámmal oldották meg feladataikat. Üzemeink többségében az egy dolgozóra jutó termelési érték mintegy 5 —6 százalékkal növekedett. A termelés hatékonyságának javulását mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az 1985-ben elért vállalati nyereség 7,5 százalékkal meghaladja az előző évi szintet. Mezőkövesd iparában tavaly 1000 forint termelési értékre 232 forint nyereség jutott, s ez 7 százalékkal több az egy évvel korábbi eredménynél. — Elégedettek-e Mezőkövesden az export alakulásával? — A korábbi években dinamikusabban növekedett ipari üzemeink és szövetkezeteink exportja. Ez a növekedési ütem tavaly mérséklődött, ami összefügg azzal, hogy a termelés sem bővült olyan mértékben, mint a tervidőszak első éveiben. Az értékelésnél természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy egyes piacokon — gondolok itt a tőkés eladásra — az értékesítési lehetőségek tovább romlottak, s ez is hátráltatta a nagyobb volumenű konvertibilis kivitelt. Minden nehézség ellenére, 1984-hez képest az ipar múlt évi összes exportja 1,3 százalékkal emelkedett, ezen belül a tőkés kivitel 3 százalékkal nőtt. Ezen a területen elsősorban a Kismotor- és Gépgyár, a Matyó Népművészeti Szövetkezet, a Ruhaipari Szövetkezet, az EKISZ, valamint a Fehérnemű Szövetkezet eredményeit tartom kiemelkedőnek. — Milyennek ítéli a gazdálkodás feltételeit? — Pártbizottságunk különböző testületéinek véleményét tolmácsolom, amikor ezúttal is kinyilvánítom, hogy gazdálkodó egységeink alapjában véve jól alkalmazkodtak a változó körülményekhez. Ennek ellenére számos tényező — így például alapanyaghiány, fizetésképtelenség — kedvezőtlenül hatott az üzemek termelésére, fejlesztési lehetőségére. Nehezítette a gazdálkodást a kemény tél is, amely bizonyos termeléskiesést, költségnövekedést eredményezett. — A gazdálkodás nem kevésbé fontos feltétele a termelőkapacitás optimális kihasználása. — Üzemeink többségében ezt megfelelőnek tartjuk. A termelőkapacitás kihasználását nagymértékben segítette, hogy javult gazdálkodó egységeinkben a belső üzem- és munkaszervezés színvonala. Az is az igazsághoz tartozik, hogy az elmúlt évben nőtt a nullára leírt, alacsony hatékonysággal működő gépek, berendezések száma, ennek ellenére, a helyzet mégsem olyan rossz, mint esetleg valaki gondolná. Ennek az a magyarázata, hogy több üzemben, mindenekelőtt a Kismotor- és Gépgyárban, az Autóvillamossági Felszerelések Gyárának mezőkövesdi gyáregységében nagy teljesítményű, világ- színvonalat reprezentáló gépek, berendezések üzembe helyezésével javították a termelés műszaki-technikai színvonalát, hozzájárulva ezzel a termelékenység növeléséhez. — A termelőüzemek az elmúlt évben nemegyszer panaszkodtak az akadozó alapanyag-ellátásra. — Mind a mennyiséget, mind pedig a minőséget tekintve, sok kifogás merült fel az alapanyag-ellátással szemben. Különböző kohászati termékek hiányát, főként a Kismotor- és Gépgyár, valamint az Autóvill érezte meg. A Fehérnemű Szövetkezet, a Matyó HISZ munkáját különböző kellékanyagok nem megfelelő minősége és a szállítási késedelem nehezítette. A Mezőgép Vállalat kövesdi gyáregysége a különböző részegységeket nem kapta meg időben. De nem következett be lényeges javulás az import alapanyagok, valamint a hazai kooperációs partnerek által gyártott félkésztermékellátásban, a gyártmányok minőségében sem. — Itt kell említést tennem arról a fontos kérdésről, amely a munkaerő-gazdálkodással függ össze. Konkrétan az új jövedelem- és keresetszabályozásra gondolok, amelynek ösztönző szerepét jól kamatoztatták üzemeinkben. Hatására javult a gazdálkodó szervezetek eredménye és hatékonysága. Az új keresetszabályozás bevezetése lehetővé tette a differenciáltabb elosztást, bérezést. A bérfejlesztés mértéke 4—4,12 Százalék között volt, a legmagasabb kereset- növekedést az Autóvillben, az építőipari, valamint az asztalos-szövetkezetben érték el. — Az elmúlt évben tovább csökkentek a különböző fejlesztésekre, beruházásokra fordítható pénzeszközök. Mindez kihatott az üzemek és a tanácsi szervek munkájára? — A megvalósult beruházások azt támasztják alá, hogy a gazdálkodó szervezetek jól rangsorolták feladataikat, a rendelkezésükre álló pénzt ésszerűen használták fel. Az épület-beruházásoknál a megkezdett, illetve az áthúzódó munkák befejezésére fordították a fő figyelmet, ezt tették többek között az Autóvillben és a Kismotor- és Gépgyárban, ahol jelentős fejlesztések vannak folyamatban. Ezzel párhuzamosan tovább folytatták a szociális és a munkafeltételeket javító létesítmények építését, korszerűsítését a Mezőgép kövesdi gyáregységében és számos termelőszövetkezetben, így például Szentistvánon, Bogácson, Bükkábrányban, Bor- sodivánkán. Ugyanakkor az ipari, valamint az élelmi- szeripari üzemek, továbbá a mezőkövesdi Matyó Tsz a vezetékes gáz bekötéséhez járultak hozzá jelentős ösz- szeggel. Az előző évhez képest több jutott géppark-felújításra is: a mezőgazdasági üzemek 50 millió, az ipari vállalatok 22 millió forint értékű gépet vásároltak. — Az 1985-re tervezett tanácsi és intézményi beruházások ugyancsak megvalósultak. Átadtak 48 garzon-, 12 állami bérlakást és ugyanennyi telepszerű lakást. és befejeződött Mezőkövesden a Bacsó Béla úti 26 OTP-lakás építése is — mondotta végezetül Makó József. Lovas Lajos
