Észak-Magyarország, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-16 / 13. szám

1986. január 16., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Jövőre elkészül Télen is dolgoznak (természetesen az 0 ilyenkor alkalmazandó technológiai elő­írások betartása mellett) a Borsod Me­gyei Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói Sze­rencsen, a leendő új általános iskola és óvo­da mielőbbi elkészülte érdekében. A 37. szá­mú út melletti területen már kezd kibontakoz­ni az épület, melyre — tekintettel a jelenlegi zsúfolt körülmények között folyó tanításra — nagy szükség van a városban. A tervek sze­rint a nyolc tantermes általános iskolát és az 50 férőhelyes óvodát a jövő év augusztusá­ban adják át. Felvételünkön: a készülő létesítmény már elkészült vázszerkezete látható. Fotó: Mészáros István A pénzügyi szféra évek • óta szeizmográfként jelzi a gazdálkodás za­varait. Nem véletlen, hogy az alacsony hatékonyságú, vagy veszteséges vállalatok sorsának rendezésére külön jogszabály készül. S mind több cég kényszerül várni a pénzére, mert adósa átme­netileg nem fizet. Mindez felületi jelenség, amelyet kü­lönböző hitelekkel, támoga­tásokkal csak átmenetileg le­het kezelni. De az már hús­bavágó kérdés, hogy a fej­lődés perspektívái mind több vállalat előtt szűkülnek be, s ez nagyon gyakran azt is jelenti: a cég hosszú időre kiszorul az itthoni piacról, és olykor a külföldiről is. Bár a vállalatvezetők ön­kritikusan mindig saját hi­báikat is felsorolják, azért egy-egy beszélgetésből a leg­ritkábban marad ki a sza­bályozás kritikája. Az, hogy hovatovább ekkora elvonás mellett már nem marad sem bérfejlesztésre, sem be­ruházásra. S minél jobban, eredményesebben gazdálko­dik manapság egy vállalat — kis túlzással élve — csak adóforintjainak számát, és nem a nyereségét gyarapít­ja. De nézzük meg a másik oldal érveit is. Az állami költségvetés elsőrendű köte­lezettségeit tartja szem előtt; ügyel a külső és a belső egyensúly megőrzésére, a külföldi adósságok pontos törlesztésére. A külső és a belső egyensúly kettős köve­telményének szorításában nem választhat teljesen sza­badon, döntéseit elsősorban a gazdaság teljesítménye de­terminálja. Ha a tervezett­nél kevesebbet termel a népgazdaság, akkor bevéte­lei sem érik el a várt szin­tet, így növelni kell az elvo­ősszel a pesszimistáknak lett igazuk, akik a vállalati jö­vedelemszabályozás szigorí­tására tippeltek. Igaz, visz- szatekintve az elmúlt évek közlönyeire, nemigen mond­hatjuk, hogy jóslataik nem váltak be,, hiszen szinte min­dig szigorodtak az általános szabályok. De szerencsére mind több jele mutatkozik a szelektív fejlesztésnek — fejlődésnek is, idén az ex­portcélú beruházások után már kevesebb felhalmozási adót fizetnek majd a válla­latok. Persze, így is igaz, hogy a vállalati jövedelmek több, mint 60 százaléka im­már a költségvetés rovatai­ba olvad be. Ezért minden egyes változás, akár csak egy százalékkal növekvő el­vonás, élénk tiltakozást vált ki. Még akkor is, ha a vál­lalati jövedelmek évről évre meghaladják a tervezettet. A globális számok azonban el­takarják azokat a cégeket, amelyek évek óta a csőd szélén egyensúlyoznak. S ne feledkezzünk meg azokról sem, amelyek különböző tá­mogatások révén tartják fenn magukat. (Éppen az irányításra nehezedő válla­lati nyomás miatt is nagyon nehéz ezeket megszüntet­ni...) A vállalatok alkal­mazkodását az is gátolja, ha minden évben a szabá­lyozóváltozásra készülnek, mert vannak helyek, ahol tartják a legfontosabb fel­adatnak. De az elmúlt esz­tendő nóvuma; az igazgató- választás, a vállalati tanács alakítása sem zajlott le min­denhol zökkenőmentesen. A példákat pro és kontra még sokáig folytathatnánk. S bizonyára tavasszal, az el­ső negyedéves számok isme­retében újból fellángolnak majd a viták. A felsorolt problémákkal az idén is szembe kell nézniük a vál­lalatoknak, s csak remélhet­jük, hogy az első fél év majd nem szolgál olyan kel­lemetlen meglepetésekkel, mint 1985-ben. A VII. ötéves terv sikere az első esztendők eredmé­nyes voltától nagymérték­ben függ, hiszen az utolsó három év nagyobb növeke­dését az indulás esztendejé­ben kell megalapozni. S va­lóban sorsdöntő a népgazda­ság számára, hogy sikerül-e meggyorsítani a növekedést. Ehhez viszont másféle mun­kastílusra van szükség, mint amihez az elmúlt években hozzászoktunk. Annak a belátására: vi­tatkozni lehet ugyan a sza­bályozókon, azok milyensé­gén, de ez sem változtathat — és nem is változtat — azon a tényen, hogy az adott közgazdasági környezetben kell dolgoznunk. Akár tet­szik a szabályozók egyik­másik vonása, akár nem. Sok vállalat eredményes munkája, sőt jó néhány gaz­dálkodó szervezet kiugró si­kere igazolja, hogy még a nehéz körülmények között is meg lehet találni a dina­mikus fejlődés útját-módját. Csak nem a szabályozókról folytatott vitákra, hanem a munkára, a gazdálkodásra kell helyezni a hangsúlyt. A kölcsönért folyamodók számára rendkívül fontos, milyen bizonyítványt állít ki róluk a nemzetközi pénz­ügyi közvélemény, milyen az adott ország bonitása, vagyis hitelképessége. A vi­lág vezető bankjai rendsze­resen készítenek saját hasz­nálatra ilyen rangsorokat, amelyekből kiolvasható, ki­ket tekintenek biztos adó­soknak, kiknek nyújthatnak elfogadható kockázatok mel­lett (vagyis viszonylag ked­vezőbb kamatfeltételekkel, hosszabb lejárati időre) hi­teleket. Számos nemzetközi szaktanácsadó cég ugyanak­kor összegzi is a bankszak­ma óriásainak, például a Bank of America-nak, az amerikai Eximbanknak, vagy a Világbank szakértőinek vé­leményét, és ennek alapján közöl összefoglaló listát a „nemzetek bonitásáról”. Nemcsak szűkén vett pénzügyi adatok befolyásol­ják ezeket a rangsorokat, de a világpolitikai összefüggé­sek, egy-egy ország belső társadalmi változásai is. Az elmúlt évek hűvös világpo­litikai légköre ellenére vál­tozatlanul erőteljes maradt a nyugat- és kelet-európai vál­lalatok érdekeltsége, egy­másrautaltsága a kölcsönös kereskedelem fenntartásában, fejlesztésében — ez a tény nyilvánvalóan közrejátszott abban, hogy javult a szocia­lista országok megítélése. A külkereskedelmi mérleg ja­vítására irányuló erőfeszíté­sek mellett, a társadalmi sta­bilitás megőrzését is méltá­nyolta a bankszakma, és ezért is kapott az Interna­tional Investor pénzügyi ki­advány listáján az idei év­ben Kelet-Európa jobb osz­tályzatot — a rangsorban előkelő helyen álló Szovjet­unió mellett, Magyarország, az NDK és Bulgária is je­lentős mértékben javított például hitelképességi meg­ítélésén. Az országok 0 és 100 pont közötti értékelést kaptak egyébként, és az átlag latin­amerikai országok esetében volt a legalacsonyabb: mind­össze 21 pont. Sőt, a 700 milliárd dollár adósság ter­hét viselő kontinens megíté­lése az elmúlt évben tovább romlott. önmagában persze az adósságteher nagysága csak egyike annak a sokféle gaz­dasági és pénzügyi mutató­nak, amelyet a szakértők értékelnek. A tapasztalat sze­rint, ha valamelyik ország expanzív pénzügyi politikát folytat — nyakló nélkül köl­tekezik. amivel „felfűti” az inflációt, fokozott importke­resletet vált ki —, könnyen felboríthatja kereskedelmi mérlegét, fokozhatja eladó­sodását, végül pedig bekö­vetkezhet a fizetésképtelen­ség. E folyamat mérésére elemzik a szakértők a nem­zeti jövedelemnek, a pénz- mennyiség bővülésének, az inflációnak mutatóit. Ked­vezőbb a megítélése azok­nak az országoknak — és a szakértők ide sorolnak több szocialista országot is —, amelyek a társadalmi stabi­litás fenntartása mellett tud­tak szigorú, következetes gazdaságpolitikai irányvona­lat követni, és ezzel javíta­ni a korábbi évek egyen­súlyhiányán. Az átfogóbb gazdasági elemzésen túl, konkrétabb támpontok is jelzik vala­mely ország fizetőképessé­gének megingását. Számos fejlődő ország gondja pél­dául azért különösen súlyos, mert nagyfokú az export- függőség, óriási az import­igény. Ha tehát változato­sabb a kivitel, jobban elad­ható termékek vannak va­lamely ország exportárulis­táján, a behozatalban pedig nem olyan nagyarányúak a közvetlen fogyasztásra szánt energia- vagy élelmiszerfé­leségek — a megítélés rend­szerint kedvezőbb. Minimá­lis követelménynek tartják szakmai körökben azt is, hogy a valutatartalékok leg­alább kéthavi importra nyújt­sanak fedezetet. Végül mérceként használ­nak az adósságra, annak ösz- szetételére vonatkozó szá­mos mutatót is. Viszonyít­ják a külföldi tartozásokat a nemzeti össztermékhez, vagyis mérik, mennyire függ egy-egy ország a külföldi hitelektől. Kritikus pontot ennek alapján megállapíta­ni, egyértelmű véleményt al­kotni persze nem lehet, ezért egy sereg további mérőszá­mot elemeznek. Vizsgálják, mikor járnak le a tartozá­sok, illetve az adott évi ki­vitelből mennyit visznek el a visszafizetések. Kedvezőt­lenné akkor válik a helyzet — vallják a hitelezők —, ha törlesztésre a bevételeknek több mint egynegyede megy el. Bármilyen fontosak is e mérhető gazdasági mutatók, a nemzetek hitelképességi rangsorát talán még ezeknél is nagyobb mértékben befo­lyásolja a politika, abból a megfontolásból, hogy a sta­bil belső politikai helyzet, és a feszültségmentes külkap- csolatok kedveznek az adós­ságtörlesztésnek, újabb hite­lek szerzésének. Hogy legalább 50 száza­lékban ez a társadalmi, po­litikai tényező dönt a koc­kázati rangsorról, azt bizo­nyítja egy New York-i ta­nácsadó cég elemzése. A lis­tán a nagy latin-amerikai adósokon kívül hátul kullog több közép-amerikai (Salva­dor, Costa Rica, Nicaragua), közel-keleti (Libanon, Izra­el) és fekete afrikai (Zaire, Kongó, Angola, Etiópia) or­szág is. E térségben polgár- háborús légkör, illetve az in­gatag politikai helyzet, vagy az éhség kísérte gazdasági bizonytalanság a hitel- és üzleti kockázatokat növelő tényező. Az újabban készült fel­mérések újdonsága, hogy még a külföldi beruházások egyik legbiztonságosabbnak tartott célországában. Szaúd- Arábiában is növekszik az „üzleti rizikó” — a gazda­sági helyzet romlása okán. Jelentősen veszített megíté­lésén Dél-Afrika is a politi­kai erőszak fokozódása, a lakosság-polarizálódása, nem utolsósorban pedig nemzet­közi elszigetelődése követ­keztében. Mivel Nyugat-Európában az állami hivatalok helyett terrorista csoportok egyre gyakrabban üzleti vállalko­zásokat, üzletembereket vá­lasztanak merényleteik cél­pontjául, így az említett ta­nulmány arra is utal, hogy még a listavezetőknek, egyes legfejlettebb ipari or­szágoknak megítélése is vál­tozhat. M. J. nást. Nem véletlen, hogy ilyenkor nem a termelést L. M. Útnak indították az új esztendő első exportszállít­mányait a székesfehérvári hűtőházból: Svájcba és az NSZK-ba küldtek hét ka­mionnyi — mintegy 140 ton­na — sárgarépát, zellert, szilvát és vegyes zöldséget. Külpiaci versenyképességé­nek növelésére a székesfe­hérvári gyár az év első nap­jaiban új csomagológépet állított munkába. A jelenleg próbaüzemelő masina a meg­szokott kartondobozok he­Mirelit-export új csomagolásban lyett színes nyomású fóliá­ba csomagolja a mélyhűtött zöldséget és gyümölcsöt, per­cenként 20—60 tasakot tölt meg. Munkába állításával nemcsak tetszetősebb lesz a székesfehérvári hűtőház ter­mékeinek külleme, hanem várhatóan 30—50 százalék­kal csökken a csomagolás költsége is. Az új berendezést a hűtő­ház immár második éve tar­tó rekonstrukciója kereté­ben állították munkába. Szé­kesfehérvárott ugyanis 3 évi munkával, s mintegy 270 millió forintos költséggel felújítják, korszerűsítik a mirelitüzemet. azonban korántsem köny- nyebb. Erről győzött meg az a beszélgetés, amit a szerencsi rendőrkapitány­ságon folytattunk a me- gyaszói csoport vezetőjé­vel, tagjaival. Kiss László megyei fő­vadász harminc esztende­je lépett az önkéntes rend­őrök sorába, és a három évtized eltelte után is ugyanolyan eltökéltséggel, tántoríthatatlan szigorral végzi a munkáját, mint az első járőrözések idején. Öt és csoportjának tagjait Megyaszó-szerte mindenütt ismerik és tisztelik. Ennek ellenére előfordul, hogy „puskaporos helyzet alakul ki” (ő mondja így), az ita­lozásban mértéket tartani képtelen emberek között. Nehezíti a csoport dolgát, hogy a 3600 lelket számlá­ló településen hatszáz ci­gány él, és közülük sokan képtelenek beilleszkedni a közösségbe, amelyik körül­veszi őket. A kötekedő, randalírozó részegek, bű­nözők megfékezése nem könnyű feladat. Az elsza­badult indulatok hatására könnyen villan a kés, a rendőrnek, önkéntes rend­őrnek ugyancsak helyén kell, hogy legyen a szíve. A 21 fős, évtizedek óta kimagasló munkát végző csoport jelenlegi átlagélet- kora 33 óv, ami az utóbbi évek erőteljes fiatalítási törekvéseit mutatja. Meg- jégyezzük, ennek a ke­mény szolgálatnak az el­látásához erre szükség is volt. — A csoport vezetője, tagjai tisztában vannak ve­le. hogy a megelőzés, a fo­lyamatos ellenőrzés leg­alább olyan fontos, mintáz esetenkénti beavatkozás — mondja Kardos József rendőr százados, a szeren­csi rendőrkapitányság ve­zetője. — Ezért úgy dön­töttek, hogy az 1986-os esztendőben nagyobb fi­gyelmet fordítanak a ci­gánycsaládokkal való fog­lalkozásra. Igyekeznek fel­hívni a figyelmüket a tár­sadalmi együttélés írott és íratlan szabályainak betar­tására, illetve azokra a kö­vetkezményekre, amelyek e szabályok megszegésével járnak. Mi ettől sokat vá­runk, ismerve a csoport eddigi munkáját. A korábban közbiztonsá­gi szempontból erősen fer­tőzött Megyaszón változá­sok következtek be az utóbbi években, és ebben az önkéntes rendőrök je­lenlétének, szisztematiku­san kidolgozott, felépített munkájának döntő szerepe volt. A feladatokkal együtt szigorodott a szolgálat is, amire a kötelező havon­kénti négy óra már kevés­nek bizonyult. Ezért aztán 16 órára emelte a szolgá­latban eltöltött időt a cso­port, 1983-ban pedig ép­pen a megyaszóiak felhí­vására vállalták a többiek is a húsz órát. Tavaly, Kiss László és csapata át­lagosan csaknem harminc órát dolgozott e fontos szolgálatban a település közbiztonságának őrzésén. Az egyik csoporttag, Hor- nyák Miklós, a Volán dol­gozója, naponta jár be Miskolcra, ám az egymű- szakos elfoglaltság után bármikor elérhető. Ugyan­így Zsebesi Imre, a helyi Aranykalász Tsz gépkocsi- vezetője is, aki napi mun­kája során mindenütt meg­látja azt, ami rendhagyó, ami ellenkezik a közössé­gi érdekekkel. Társaikkal olyan riadóláncot alakítot­tak ki, hogy sürgős eset­ben öt-tíz perc alatt —, ha kell, saját gépkocsijukkal — ott állnak eligazításra várva a kmb vezetője, Tvergyák János „hivatala” előtt. A helyi kmb vezetője mondja: — Kiss László csoportja a legaktívabb, velük igen könnyű szót érteni, irányí­tásuk, mozgósításuk semmi gondot nem okoz. Intézke­déseik ellen még sohasem volt kifogás. Eredményeik, tavalyi munkájuk értéke­lése bosszú listát igényel­ne. Szolgálatuk még ered­ményesebb lehetne, ha leg­alább az akciók idején rá­diókapcsolatot tarthatnának fenn egymással, ha a je­lenlegi szerény eszköztá­rukat legalább egy kicsit kibővíthetnénk... Nagy József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom