Észak-Magyarország, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-15 / 12. szám
1986. január 15., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Győzött az Alcsired Az elnök és a főállattenyésztő összenézett. Egyet* gondoltak. Ha most, a meg-« hirdetéskor nem élnek a rekonstrukcióra nyújtott állami támogatással, úgy járhatnak, mint az az utas, aki addig-addig készülődik, amíg végül lekési a vonatot. A gondolatot ekképpen tett követte, és mint ilyenkor lenni szokás, versenytárgyalást hirdetlek. — A versenytárgyalásra, sokan eljöttek — emlékszik vissza Németh Ferenc főállattenyésztő. — Itt voltak a Taurina, a BOSCOOP, a Debreceni Állattenyésztő Vállalat, az Alcsired és a GBBR termelési rendszerek. Jöttek, mi pedig an« nak rendje, módja szerint végigvezettük a képviselőket az állattenyésztő telepen. Elmondottuk, mit szeretnénk és aztán vártuk aa ajánlatokat. A Taurina már az első látogatáskor olyan összeget mondott a rekonstrukcióra, hogy elállt a lélegzetünk is. Néhány hét múltán aztán beérkeztek az árajánlatok, amelyek közül számunkra leginkább az Al- csired-i tűnt a legkedvezőbbnek. A megjelölt összeg 15 millió forint volt. A tizenötmillió azonban óvatosságra int bennünket. Elmentünk tehát több termelőszövetkezetbe és állami gazdaságba, hogy működés közben is tanulmányozzuk az egyes termelési rendszerek javasolta zootechnológiai megoldásokat. A gyakorlatban is az Alcsired győzött. Az új termelési technoló-« giát így az Alcsiredtől megvásárolták. A telep lelke kötetlen tartásnál a fejőház. Ennek tervezésére és építésére a megyei AgroberreJ kötöttek szerződést. A költ-« ségek csökkentése érdekében a három évre szóló beruházást a saját épi tőbrigád munkájával kívánják megvalósítani. A költség most 15 millió forintra tak- sálódik. Ennyi pénze azonban nincs a szövetkezetnek. — Az összeg felére kapunk állami támogatást. Csakhogy nekünk ennél többre lenne szükségünk! Nem tagadjuk, számítunk a, megyei segítségre. Hiszen mi még soha nem kaptunk pénzt termelést segítő támogatásként, így idén talán nem lesz pusztába kiáltott szó: a kérünk. S hogy meg-« érdemeljük-e? Ehhez sem-< mi kétség nem fér. A szöV vetkezet ugyanis mindig úgy gondolta: pozícióromlás ide vagy oda,. szükség van az állattenyésztési ágazatra. Ezért aztán a legmostohább időszakban sem csoki kentettük, nem számoltuk fel ezt a ' tevékenységet. Kitartottunk és bíztunk a közgazdasági helyzet javulásában. A főállattenyésztö lepe- dőnyi táblázatokat vesz elő. öl évre visszamenőleg nézzük a számokat, költségeket, a nyereségek alakulását, termelési mutatók között igazodunk. Keresem az okokat, a miértre, azaz, miért tudott az emődi Szabadság- harcos Termelőszövetkezet szarvasmarha ágazata talpon, sőt versenyben maradni akkor, amikor a környéken, a megyében, sőt az országban is annyi, de any- nvi gazdaság tehenészein bukott meg. — A telepen 400 tejelő tehenei, plusz a szaporulat tot, szóval összesen 1200 szarvasmarhát tartunk, Holstein—Friz keresztezetteket. Ahhoz, hogy termékeink rentábilisak maradjanak, tulajdonképpen két dolog szükségeltetik. Egy: az áru minősége olyan legyen, hogy az értékesítéskor elérjük a legmagasabb felvásárlási árakat. Kettő: hogy a költségeket amennyire tudjuk, visszaszorítsuk. Most nézzük: mi a helyzet az árt; minőségével? Hogy milyen és mennyi tejet termelünk — miután az állat genetikai képessége rendkívül jó —, elsősorban takarmányon és a jó gondozói munkán áll, vagy bukik. így a bérrendszerünkbe beépítettük a jó munkára ösztönzést, de ezen lúl —. mert a dolgozókegymás között is versengenek — meg kellett teremteni n mindennapokra jutó erkölcsi ösztönzést is. A másikj lényeges kérdés a takarmányozás. Hogy ezen a ponton mennyire el lehet csúszni, azt nagyon jól tudjuk. Cserepesre beszéltem már a szómat, annyiszor el-« mondtam, nem elég az elegendő — mint kategória —, a megfelelő szükségeltetik a jó termeléshez. Az elnö-j künk szerencsére ebben jó partner. Tudja és látja: nem beszélek világba. Hogy példát. is mondjak, az Állategészségügyi Intézettel állandóan vizsgáltatjuk a takarmányok minőségét, béltartalmát. Sőt a BOSCOOP- pal az egész takarmányozásunkat számítógépen opti- malizóltattuk. Persze ezek nem olcsó mulatságok. Főként az utóbbi nem. Ezért hamarosan szeretnénk egy saját számítógépet is. Meggyőződésem, hogy ma már optimalizálás nélkül nem lehet eredményesen termelni. Az eredmény? A telepünkön egy liter kiváló minőségű tejet az elmúlt évben 7 forint 5 fillérért állítottunk elő. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy a megyében hány tejtermelő gazdaság képes erre. A rekonstrukcióra visszatérve, olyan átépítési munkát szeretnénk megvalósítani, amelyet majd tíz év múlva sem szégyellünk. Ez egyben azt is jelentheti, hogy a jelenlegi állományt felfejleszthetjük akár a másfélszeresére is. Csakhogy, ez már a takarmánytermelési rendszerünk korszerűsítését követeli. Ehhez pedig újabb gépekre és újabb milliókra van szükség. Ma már tehát minden világos. Tudjuk, mit akarunk és hogyan. Ehhez készek a tervek is. Csak még azt fedi homály, hogy miből. De a pénzt előteremtjük, abban biztosak vagyunk! — mondja a főállattenyésztő. A jövőt formáló beszélgetésben ma mind több szó esik a hatékonyságról. Az elnök Érsok István is ezt említi: — A szarvasmarha ágazatban jelenleg hetvenen dolgoznak, a Csukás Zoltán és Újhelyi Imre szocialista brigád tagjaiként. Ez utóbbi brigád egyébiránt az elmúlt évben magas kitüntetésben is részesült. Tudjuk, jól dolgoznak, de a rekonstrukció utón a megnövekedett feladatoknak csak a legjobbak tudnak majd eleget tenni. Ügy számolunk, hogy akkor a munkát már csak harmincötén fogják végezni, annak ellenére, hogy több állat lesz a telepen. Nem több, hanem még a jelenleginél is jobb munkásokra lesz szükségünk. A szövetkezet minden dolgozója tudja, a hatékonyság fokozására törekszünk ... Az emődi Szabadságharcos Termelőszövetkezet 1976 óta minden évben megszerez valamilyen helyezést a megyei tejtermelési versenyben. A sikert persze oklevelekben is lehet mérni. De lehet évente a mérlegbeszámolókon is, amikor a tagoknak két és fél, három« milliós nyereségekről adnak számot. Balogh Andrea A Mezőkövesdi Cipőipari Kisszövetkezetben ebben az évben 20 ezer pár hokicipöt gyártanak külföldi megrendelésre. Ezenkívül hazai piacra 36 ezer pár úgynevezett szabadidö- cipöt terveznek készíteni év végéig. Fotó; L J. A MÁV Miskolci jatmúja- | vitó sárospataki üzemegységében elektromos és dizel- targoncák teljes felújításaival, futójavítással loglatkoz- | nak. A felvételen Bajusz István targoncaszerelö. Fojtán László felvétele Nehéz év után (előtt) az építőipar Pillanatkép a Borsod Megyei Tanácsi Építőipari Vállalatról A kedvezőtlen piaci hatások miatt igen nehéz helyzetben dolgozott az elmúlt évben a Borsod Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat. A piaci hatások ellensúlyozására már az ;1984-es év végén hozzáfogtak a veszteségek felszámolásához, a tartalékok feltárásához és a vállalaton belüli racionalizáláshoz. — Tizenöt éve nem voltak ehhez hasonlóan rossz mutatóink, mint az elmúlt évben — mondja Kiss Sándor igazgató. — Az igen nehéz szakaszon csak úgy tudtunk átjutni, hogy jó néhány kényszerintézkedést tettünk az elmúlt évben. A kényszerintézkedések lehetővé tették, hogy a nehézségek ellenére mintegy 20 millió forint többlettel zárják az évet. Valamennyi részlegnél az anyaggal, idő- val. létszámmal és a pénzzel igen takarékosan gazdálkodtak. Ezért a fegyelmezett munkáért a vállalat minden dolgozóját dicséret illeti. — Az elmúlt év első hónapjaiban nem tudtuk, hogyan vészeljük át a ’85-ös esztendőt — mondja az igazgató —, hiszen az év elején a rendkívüli hideg időjárás után 120 ezer normaóra idő ment veszendőbe a fagyszabadságok miatt. Ezt a helyzetet súlyosbította, hogy az elmúlt évben is körülbelül 200 fővel tovább csökkent a létszámunk, az igen lanyha piaci kereslet miatt, számos korábbi vidéki munkaterületen nem tudtunk munkát adni, vagy pedig más munkaterületre kellett volna átcsoportosítani dolgozóinkat, amit nem vállaltak. Emellett természetesen az időbéres területeken is igyekeztünk lecsökkenteni a létszámot, hogy a további veszteségeket elkerüljük. Az 1985-ös igen kedvezőtlen év után sem lélegezhet fel a vállalat. Igaz, most az elmúlt év hasonló időszakával összevetve nagyobb a szerződéssel lekötött kapacitás, de ennek a munkának a gazdaságossága nem túlságosan kedvező. Konkrétan: a munka nagyobb hányadán csak igen csekély nyeresége lehet a vállalatnak. A szabályzók ugyanis arra kényszerítik a vállalatot, hogy növelje, javítsa a nyereségességét, de ehhez a feltételek nincsenek meg. Pedig a szabályzókat ismerve minden vállalat célja csak az lehet, hogy minél nagyobb nyereséggel dolgozzon, mert csak így tud megfelelő bért fizetni a dolgozóinak. — Mi is szeretnénk elérni ebben az évben, hogy az erre az évre esedékes, de a tavaly elmaradt bérfejlesztést is megvalósítsuk — mondja Kiss Sándor —, hiszen az elmúlt évben ehhez nem voltak meg a feltételek. Ám ez az állapot nem tartható fenn hosszabb távon, érezzük, ezzel a bérrel tartozunk dolgozóinknak. Nos, az idén mindenképpen az a cél, hogy előrelépjünk. — A jelenlegi nyomott árak mellett tud-e és menynyit tud egy építőipari vállalat dolgozni? Elegendő-e csak az akarat a talponma- radáshoz? — A piachoz kell a vállalatnak alkalmazkodni. Csak az a kérdés, hogy ez a piac tud-e olyan feltételeket teremteni, hogy mi élni tudjunk benne. Most valóban rendkívül kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, és azt hiszem, nemcsak mi, hanem számos más építőipari vállalat is. Folyamatosan emelkednek ugyanis az alap- anyagárak, a tégla, az üveg, a cement, a kohászati termékek és más anyagok is, s jelenleg a mi tevékenységünk egy lakóház árának a töredékébe van úgymond betáblázva. Tehát a telekár, a kezelési költség, a bonyolítási díj stb., ez teszi ki a lakóház árának húsz százalékát. A megmaradó nyolcvan százaléknyi részből az építőipar munkája csupán 16 százalékot tesz ki, a többi az általunk nem befolyásolható alapanyagár. Nekünk, és minden lakásépítéssel foglalkozó építőipari vállalatnak lényegében ebből a 17 százalékból kell megélnie, méghozzá úgy, hogy közben fizetnie kell a vállalat működéséhez szükséges rezsiköltségekét, adókat stb. Így érthető, hogy a lakások árát mi nemigen tudjuk csökkenteni. Ahhoz, hogy a vállalat működőképes maradjon, a mi tevékenységünk, tehát az összes árbevételünk 20—22 százalékban nyereséges kell, hogy legyen. Ám jelenleg egy lakáson 5—7 százalék nyereség van. Ezért mondtam, hogy a megrendelési állomány nagyobb ugyan, mint az elmúlt évben, de annak az összetétele a nyereség szempontjából rosszabb mint tavaly, hiszen több a lakásépítési feladat és kevesebb a másféle, több hasznot hozó munka. — A gazdaságosságnál maradva tehát a vállalat számára létkérdés, hogy a lakásépítés és a másféle tevékenység aránya még elviselhető legyen. így van ez? — Így. Ha csak lakást építenénk, a talponmaradá- sunkhoz szükséges nyereségből 13—.15 százalék hiányozna. Tehát mi jelenleg az összes tevékenységünk mintegy egvharmadáért vállalhatunk lakásépítést, kétharmad részben pedig más munkát. Erre szorít bennünket a piac. De abban bízunk, hogy a VII. ötéves tervben a kormány állal már megfogalmazott fejlesztésekben meglesz számunkra is a jobban fizetett munka, és akkor a mi vállalatunk is kijuthat majd ebből az igen nehéz helyzetből. Hajdú Gábor
