Észak-Magyarország, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-02 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! (3. oldal) XLII. évfolyam, 1. szám Ára: 1,80 Ft Csütörtök, 1986. január 2. Életünk alakulása a hazai építőmunka sikereitől függ Losonczi RáI újévi köszöntője- i Á parkban Nyulcvanhat - elkezdődött Ú jra fordult egyet az idő kereke! Nyilván eltelik bizonyos idő, hogy az ilyenkor szokásos vidámság mámorától szabadul­va felfogjuk, helyére tegyük ezt a látszólag je­lentéktelen változást. Mint ahogy ahhoz is szük­ségeltetik néhány nap, hogy átalljunk a ke­zünk által már olyannyira megszokott 1985-ös dátum Írásáról 1986-ra. Nagyobb lettem - mondja az óvodás, érettebbé váltam - gon­dolja a kamasz, öregebb vagyok - sóhajt a nyugdíjas. De az óévbúcsúztatás és újeszten­Vékony hópaplan dő-köszöntés - sok helyen zajos, harsány, más­hol meghitt családias - forgatagában mind­egyikükben, mindannyiun'kban megfogalmazó­dott más is: kívánság, célkitűzés, elhatározás, sikerélmény. Előbbrelépés, családi ház, külföldi út, gyerek, sikeres felvételi, államvizsga, jó munkahely, házasság, . . . s legfőképp boldog­ság, egészség, béke. Forog az idő kereke! Ezt a legjobb motor hajtja, amelyik soha meg nem áll. 1986. vo­nata is elindult. Felszálltunk rá. Tisztelt Honfitársaim! Éjfélkor nemcsak egy évet búcsúztattunk és egy újat. köszöntöttünk. 1985-tel egy ötéves időszak is le­zárult és a mostani újévi jókívánságokat is szeret­ném értelmezni öt boldo­gabb esztendőre. A mögöttünk hagyott VI. ötéves népgazdasági terv időszakában tovább gyara­podott az ország, javult egyensúlyi helyzete, meg­őriztük alapvető társadal­mi vívmányainkat. Életünk azonban nehe­zebb lett. mindenekelőtt a számítottnál is szigorúbb nemzetközi gazdasági kö­rülmények, de a saját fo­gyatékosságaink miatt is. Kiviláglott, hogy népgaz­daságunk a szükségesnél lassabban képes alkalmaz­kodni a megváltozott vi­lágpiaci követelményekhez. A termelés szerkezeté­nek és a gazdálkodás ha­tékonyságának javulási üte­me nem volt elég ahhoz, hogy a több mint egy év­tizede tartó cserearány- romlást megállítsuk. A nemzeti jövedelem nem nőtt a tervezett mérték­ben. Ezért főleg a belső felhasználás visszafogásával tudtuk csak megteremteni a gazdaság külső és belső egyensúlyát. 1985-ben népgazdaságunk teljesítménye több terüle­ten elmaradt az előirány­zattól. és ez nem írható csak a zord tél számlájá­ra. Súlyosan esik latba, hogy a gazdálkodás és az irányítás nem javult a kí­vánalmaknak megfelelő­en. Ezek a tények még in­kább sürgetik a gazdaság- irányítás folyamatos kor­szerűsítését, az önállóság­gal együttjáró felelősség érvényesítését és a demok­ratizálódás felgyorsítását, mint egymással összefüggő, egymást segítő feladatok megvalósítását. A tervezettnél lassúbb fejlődés ellenére bizonyos­sá vált, hogy a vállalatok megnövekedett önállósága, vállalkozási szabadsága megsokszorozhatja a haté­konyabb gazdálkodás lehe­tőségeit. A kisvállalatok és a kisszervezetek pedig egyebek közt: olyan jelen­tős területeken oldották a feszültségeket, mint a vá­laszték javítása és a kü­lönböző lakossági szolgál­tatások. Eredményeink közé so­rolhatjuk a szocialista de­mokrácia erősödését is. Ezt nemcsak olyan országos je­lentőségű események tük­rözték, mint a XIII oárt- kopgresszus, az országgyű­lési és tanácsválasztások, a szakszervezetek, illetve a Hazáfias Népfront válasz­tásai. hanem a jog- és ha­táskörök decentralizálása, s nem utolsósorban a válla­lati tanácsok megválasztá­sának előkészítése, lebo­nyolítása is. A jelen tanulságai egy­bevágnak sok évszázados történelmi tapasztalataink­kal: népünkben megvan a téhetség, a szorgalom és a felelősségtudat, azaz meg­vannak azok a képességek, amelyekkel a legnehezebb időkön is úrrá tudunk lenni. Szeretném ezt az alkal­mat is felhasználni, hogy a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­ga, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa, kor­mánya és a magam nevé­ben is köszönetét mondjak mindazoknak, akik fizikai vagy szellemi munkássá­gukkal, alkotó tevékenysé­gükkel. nem ritkán szemé­lyes példájukkal hozzájá­rullak nehéz helyzetünk jobbításához. Tisztelt Honfitársaim! A Magyar Népköztársa­ság területénél és lélekszá- mánál nagyobb mértékben igyekezett hozzájárulni a nemzetközi feszültségek ol­dásához, az enyhülés és a bizalom légkörének vissza­téréséhez. Mi a legnehe­zebb időkben is azon vol­tunk, hogy szükség van a párbeszédre, a vitás kérdé­sek tárgyalások útján való rendezésére. Ezért is tart­juk nagy jelentőségűnek a genfi Gorbacsov—Reagan csúcstalálkozót, amely elő­segítette egymás álláspont­jainak jobb megértését, hozzájárulhat a két nagy­hatalom közötti viszony normalizálásához. A csúcs- találkozó lehetőséget te­remtett a nemzetközi lég­kör javításához, ahhoz, hogy egy árnyalattal jobb körülmények között foly­tathassuk belső épitőmun- kánkat. Meggyőződésünk, hogy a szocialista országok közösségének a békés egy­más mellett élés megvaló­sításáért, a fegyverkezési hajsza megállításáért, a le­szerelésért, a békéért és ha­ladásért folytatott követ­kezetes harca az egész em­beriség jövőjét szolgálja. örömünkre szolgál az is, hogy a Magyar Népköztár­saságot mint szocialista or­szágot. a szocialista közös­ség szilárd tagját megbíz­ható. korrekt partnernek ismerik el világszerte, amelyre politikai és gazda­sági kapcsolatainkban egy­aránt számítani lehet. Ta­pasztalataink szerint ve­lünk őszinte törekvéssel erősítik az együttműködés szálait a Szovjetunió, a szocialista közösség orszá­gai, éppen úgy, mint a har­madik világ és a fejlett tő­kés államok. Becsülik szán­dékainkat, kiszámíthatósá­gunkat. készek a kapcsola­tok további építésére az élet minden területén. További elismerést szer­zett hazánknak az Euró­pai Kulturális Fórum meg­rendezése. Általános az a vélemény, hogy Magyaror­szág jó házigazdának bizo­nyult. Biztosította és előse­gítette a legeltérőbb véle­mények megvitatását, egy­más álláspontjának jobb megértését, ezáltal pedig hozzájárult az európai biz­tonsági és együttműködési folyamat erősödéséhez is. Külön siker számunkra, hogy a fórum tanácskozá­sain részt vevő politikusok és jeles kulturális szemé­lyiségek közelebbről is megismerhették életünket, illetve a magyar kultúra ér­tékeit. A magunk részéről a to­vábbiakban is azon fára­dozunk, hogy politikai okok ne akadályozzák a köl­csönösen előnyös gazdasá­gi és kulturális kapcsola­tok fejlesztését. Az idei esztendőről és a most induló VII. ötéves tervről szólva el kell mon­danom: politikai gazdasá­gi. társadalmi és kulturá­lis programunk pártunk XIII. kongresszusának elvi döntéseire épül. Figyelem­mel van azokra ai nemzet­közi tényezőkre és folya­matokra, amelyek vissza­hatnak szocializmust építő munkánkra. Elsősorban azt veszi számításba, hogy nemcsak hazánk, hanem szocialista közösségünk va­lamennyi országa a meg­újulás időszakát éli, a fej­lődés hozta újabb és bo­nyolultabb feladatokkal ta­lálja szemben magát. Ezek a körülmények még in­kább szükségessé teszik a népünk érdekeit szolgáló, egyeztetett közös politikát. Építve a nemzetközi együttműködésre, belső gondjainkat azonban ma­gunknak kell megolda­nunk. Életünk alakulása, nemzetközi megbecsülé­sünk döntően a hazai épi- tőmunka sikereitől függ. A VII. ötéves tervben nem kisebb feladatokat fo­galmaztunk meg. mint a gazdaságirányítás további fejlesztését, meghirdetett társadalmi-gazdasági prog­ramjaink megvalósítását, a gazdálkodás hatékonysá­gának fokozását, illetve ezek által a gazdasági növekedés ütemének nö­velését, a külgazdasági egyensúly további javí­tását és a gazdasági teljesítményekkel össz­hangban életkörülménye­ink jobbítását. Ezek a ke­retek minden vállalat és intézmény, minden közös­ség és minden egyén szá­mára lehetővé teszik az al­kotóbb szellemű, önállóbb, eredményesebb munkát. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében kívánok az új év első napján pártunk Központi Bizottsága az El­nöki Tanács és a kormány nevében is minden ha­zánkfiának, Magyarország valamennyi barátjának bol­dog. eredményes és békés új esztendőt. Az „elmúltról" vagy jót vagy semmit. No, nem is akarom én bántani 1985-öt (volt baja enélkül is elég), de azt hiszem maga is érez­te, hogy adósunk valamivel. Igen, a hóval! Hiszen mór­inál’ elmúlt teljesen az első téli hónap, a december, s szerves tartozékának, a hó­nak elvétve láttuk csak nyo­mát. Szóval érezte ’85, hogy kicsit neheztelünk rá emiatt. S lám mit próbált tenni sze­gény?! Utolsó erejét össze­szedve körzetünkbe is össze­hozott egy kis hópaplant. Igaz, nem olyan vastagot, amilyet az őszi vetések sze­retnek, igaz, nem olyan ro­pogósát, keményet, amilyet a ródlizó gyerekek imádnak nagyon, de hát végül is szil­veszter napjának délutánjá­tól szépen, apró pelyhekben, kissé széltől is kavartan, szállingózva csak fehér le­pellel takarta be Borsod- Abaúj-Zemplén megyét is. Van aki e kis hónak is nagyon örül, gondolom olya­nok is akadnak, akik bár többet vártak, de „ez is több mint semmi” — jelszóval tudomásul veszik, ám van­nak olyanok, akiknek ez a kis mennyiség is munkát adott, ad, s az sem számít, hogy szilveszter vagy újév napja vagyon. Január 1-i ügyeletesként, ügyeletest hívtam először én is. A Közúti Igazgatóság út- inform ügyeletesét. Eperjesi Andrást. Ötőle hallottam a következőket. — Körzetünkben Borsod és Heves megyében a január elseje délig lehullott hó 2—3 centiméter csupán. Egyedül a Mátrában vastagabb a hó­takaró, a Kékesen nyolc cen­timéter. Az utakon a közle­kedésben nincs probléma, minden út járható. Encs térségében, és a 37-es úton Gesztely—Szerencs között a szél mozgatja ugyan a havat, itt kisebb ráfúvások kelet­keztek, de ezek is csak 3—4 centiméteresek, s a hóekék azonnal letakarítják. Szil­veszter délutánjától munká­ba álltak a szórókocsijaink. A két megyében mintegy hatvan-hetven gép dolgozott, illetve dolgozik az ünnepek (Folytatás a 2. oldalon) .... ' |||pH ||p | llpi \ Az utóbbi években a Bor­sodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság olyan ügyekért ke­rült or érdeklődés középpont­jába, amelyre nem lehetnek büszkék az erdészetek veze­tői. A hatékonyság, s jöve­delmezőség romlása termé­szetesen magyarázható ob­jektív okokkal, de - és ezt nem tagadják, - az elhibá­zott vezetői döntések is sze­repet játszottak a nyereség csökkenésében. Képünkön a korszerű fakitermelésben mo­torfűrészekkel dolgoznak az erdömunkások, viszont egyre kevesebb az a minőségi fa­állomány, ami a hasznot je­lentheti. A BEFAG új igazga­tójával készült beszélgetést olvashatják lapunk 3. olda­lán. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom