Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-12 / 291. szám

1985. december 12., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Különülj sport Áz év Az MTI sportrovala a szö­vetségek véleménye alapján 1964- től minden esztendő vé­gén ismertéti a sportágak legjobbjait. Az idén 22. al­kalommal történt a válasz­tás, hogy ki az év legjobb­ja. Portisch Lajos, a kiváló sakkozó abszolút csúcstartó, több mint két évtized ki- választottja között. Portisch győzött már az első, 1964. évi szavazáson, s azóta csak 1965- ben, 1974-ben és 1983- ban nem volt az év legjobb­ja. Tíznél több győzelemnél tart a férfiaknál a teniszező Taróczy Balázs, 1973-tól más férfit nem jelöltek elsőnék. Megtört az íjász Nagy Béla sorozata, 1971-től 14 alka­lommal győzött, 1985-be.n azonban a szövetség a mér­sékeltebb teljesítmények mi­att nem jelölt versenyzőt. Az asztali teniszezőknél 1966 óta most fordult elő először, hogy nem találtak kiemelésre méltó férfisportolót. A teké- ző Csányi Béla, 1973-ban lett először az év legjobbja, az idén már 11. esetben. A nőknél a műugró Kele­men Ildikó idei 11. első he­lyével vezeti a mezőnyt, de nyomában van a sakkozó Verőd Zsuzsa, akit tizedszer választottak meg. Ivánka ugyan háromszor megelőzte, de győzelmi sorozata 1979- től töretlen. ASZTALITENISZ: Oláh Zsuzsa (Statisztika), férfit nem jelöltek. ATLÉTIKA: Szabó Karolina (Bp. Hon­véd), Szalma László (Vasas). AUTÖ-MOTOR: Nagy Sán­dor (Szeged), Adorján Zol­tán (Debreceni Volán). BIR­KÓZÁS : Gáspár Tamás (FTC). CSELGÁNCS: Bujkó Tamás (Ü. Dózsa). EVE­ZÉS: Cserey Ildikó (MTK- VM), Vörös János (Baja). GYEPLABDA: Balázs Lajos (Építők). GYORSKORCSO­LYA: Szikora Szilvia (Roz­maring SE), Bíró Ferdinand (MTK-VM). ÍJÁSZAT: Sen­kit nem jelöltek a gyenge eredményeik miatt. JÉGKO­RONG: fCovalcsik Péter (Al­ba Volán). KAJAK-KENU: Gyulai Katalin (FTC), Csí­pés Ferenc (Bp. Honvéd). Budapest Főváros Tanácsa V. B. Ifjúságpolitikai Titkár­sága, Testnevelési és Sport- hivatala és a KISZ Budapes­ti Bizottsága pályázatot hir­detett a szabadidősport té­makörében. A pályázatra 78 mű érkezett. Különdíjat ka­pott, mint a legfiatalabb pá­lyázó, Dobos Ákos (Leninvá- ros) „Kiütés” című pályamű­KARATE: Tóth Csaba (Szol­nok). KERÉKPÁR: Izsák Éva (Mosonmagyaróvár), So­mogyi Miklós (FTC). KÉZI­LABDA: Gódorné Nagy Ma­riann (Vasas), Kovács Mihály (Elektromos). KOSÁRLAB­DA: Boksay Zsuzsa (Tungs­ram SC), Recska László (Bp. Honvéd). LABDARÚGÁS: Matskásyné Boda Mária (László Kórház), Détári La­jos (Bp. Honvéd). LOVAS­SPORT: a nőknél nem je­löltek, Bálint László (Kis­kunhalas). MOTORCSÓNAK: Csepregi György (Vízügy SC). MŰKORCSOLYA: Engi Klára, Tóth Attila (Bp. Spar­tacus). MŰUGRÁS: Kelemen Ildikó (BVSC), Némedi Ká­roly (OSC). MHSZ: Fabó Éva (Dunaújváros) könnyű­búvár, Meczner András (BMK) repülőmodellező. ÖKÖLVÍVÁS: Somodi Fe­renc (Tatabánya). ÖTTUSA: Emhő Réka (Csepel), Mizsér Attila (Ü. Dózsa). RÖPLAB­DA: Torma Ágnes (Tungs­ram SC), Szabó Kálmán (Bp. Honvéd). SAKK: Petronics- né Verőd Zsuzsa (Vasútépí­tő Törekvés), Portisch Lajos (MTK-VM). Sl: Apjok Ildi­kó (OSC), Kozma Péter (BKV Előre). SPORTLÖVÉ­SZET : Flórián Éva (Bp. Hon­véd), Keczeli Zoltán (Keszt­hely). SÚLYEMELÉS: Sza- nyi Andor (Olefin SC). TÁJ­FUTÁS: Oláh Katalin (Nyír­egyháza), Lantos Zoltán (BEAC). TEKE: Vidács Györgyné (SZEOL-DÉLÉP SE), Csányi Béla (FTC). TE­NISZ: Taróczy Balázs (TC Fürth), Temesvári Andrea (Bp. Spartacus). TOLLAS­LABDA: Vigh Ildikó (H. Zrínyi SE), Vörös György (H. Zrínyi SE). TORNA: La­dányi Andrea (Postás SE), Túrák Zsuzsa (Szolgáltató- Építő Spartacus), Guczoghy György (Bp. Honvéd). ÜSZÁS: Orosz Andrea (Bp. Spartacus), Darnyi Tamás (Ü. Dózsa). VITORLÁZÁS: Nyári Gyula (BKV Előre). VÍVÁS: Jánosi Zsuzsa (Bp. Honvéd), Nébald György (Bp. Honvéd). VÍZILABDA: Schillingné Ernst Ágnes (Bp. Honvéd), Somossy Józsej (Bp. Honvéd). Péntektől teremtorna Már beszámoltunk róla, hogy a Miskolc Városi Sportcsar­nok ad otthont péntektől va­sárnapig a III. MLSZ-terem- labdarúgó torna döntőjének. Az eseményre a PMSC, a ZTE, a DMVSC és a Tatabá­nya készül, a nyitómérkőzés­re pénteken 17 órától kerül sor. A képen: egy korábbi miskolci találkozó pillanata, amikor a labda a kapu fölé tart. Fotó: Szabó „Nem rosszak j az esélyeink” Az 1992-es nyári olimpia rendezésére hét város pályá­zik, közöttük az ausztráliai Brisbane is. — Nem rosszak az esélye­ink, de Párizsé és Barcelo­náé még jobbak — mond­ta Kevan Gosper, az Auszt­rál Olimpiai Bizottság elnö­ke. — Határozottan érezni lehet ugyanis a nemzetközi olimpiai mozgalomban az erőfeszítéseket, hogy 1972 után ismét Nyugat-Európa adjon otthont a nyári játé­koknak. Események a sportvilágból GUADALAJARA: Szerdá­ra virradóan folytatódott a világbajnoki döntőbe jutott négy válogatott labdarúgó- tornája. Guadalajarában 45 ezer néző előtt Mexikó és Dél-Korea lépett pályára. A két együttes december 3-án Los Angelesben már mérkő­zött egymással, s akkor Me­xikó 0-1 után 2-1-re győ­zött. A mostani összecsapás hasonló „forgatókönyv” sze­rint zajlott. A mexikóiak újból 2-1-re nyertek, góljai­kat Boy és Hermosillo sze­rezte, a dél-koreaiaktól Jong Boo Kim volt eredményes. A második forduló zárómér­kőzésén európai idő szerint csütörtökre virradóan Ma­gyarország mérkőzik Algé­riával. LONDON: Az angol lab­darúgó Liga Kupa negyedik fordulójában két szenzációs eredmény született. Az év csapata, az Everton,- saját pályáján szenvedett 2-I-es vereséget a Chelsea-től, s így búcsúzott a további küz­delmektől. A Tottenham ide­genben lépett pályára a II. ligás Portsmouth ellen és 1-0-ás vereséggel kiesett. DOBRNA: Megkezdődött a női junior sakkvilágbajnok­ság. Az eseményen a 20 éven aluliak ülhetnek asztal­hoz. Mádl Ildikó bemutatko­zása kitűnően sikerült, a gö­rög Botsori ellen játszott és világossal játszva megszerez­te a teljes pontot. Érdekes­ség, hogy a további tíz parti közül kilenc fejeződött be az egyik játékos győzelmével és mindössze egyetlen találkozó ért véget döntetlennel. TOTÓSAROK Tippel: Ádám János „A Bundesliga első és második osztályában jó néhány elmaradt mérkőzés akad, ezek lejátszását követően módosulhat a táblázatok állása. Ezt a tényt a tippelésnél feltétlenül figyelembe kell venni!" — mondja Ádám János nyugdíjas, aiki az 50. héti találkozók esélyeit latolgatja. — A Bayern harcban áll a baj­noki címért, de minden pontra szüksége van a Stuttgartnak is. Szerintem döntetlen lesz az ered­mény. Egy pontot snrezhet a Le­verkusen idegenben, de a Saar­brücken hazai mérlege figyelmez­tető. Az Uerdingenre már nagyon ráférne egy győzelem, talán most sikerül. — A Düsseldorf hetek óta se­reghajtó, most esetleg egy pontot elcsíphet, de a Bochum együtt van, idegenben sem retten meg. Pontosztozkodást vagy vendéggyő­zelmet várok a Schalke—Mönchen- gladbaoh összecsapáson. A Como idegenben aratott váratlanul biz­tos győzelmet, ezúttal jóval nehe­zebb dolga lesz, de egy pontot el­csíphet az Intertő'l. — A Lecce szinte már a bajnok­ság félideje előtt reménytelen helyzetbe sodródott, a Roma vi­szont dobogós helyért harcol. Biz­tos római sikert várok. Igazi cse­megére van kilátás Milánóban, ahol a listavezető Juventus ven­dégszerepei. Érzésem szerint nem bírnak majd egymással a csapa­tok, s döntetlen lesz a végered­mény. Igencsak döntetlen színe­zete van a Sampdoria—Napoli ta­lálkozónak, de a Maradonával ki­egészült nápolyiak akár meglepe­tést is okozhatnak. — Az Udinese két hete 5-1-re verte a tavalyi bajnok Veronát, aligha veszít a f irenzeiekkel szem­ben. A Brescia—Cesena találkozó résztvevői egyaránt a magasabb osztályért harcolnak, valószínűleg mindkét fél beéri az egyik pont­tal. Cataniában a hazaiak, Bmpoli- ban viszont a vendégek felé bil­len inkább a mérleg nyelve. A pótmérkőzésre a döntetlen tipp tűnik helyesnek. Hogy érzi magát új beosztásában? Beszélgetés Vincze Istvánnéval Az idei esztendő májusától Vincze Istvánná tölti be a Borsod Megyei Tanács V. B. testnevelési és sportosztá­lyának vezetőhelyettesi funk­cióját. Amikor arra kértem, hogy beszéljen önmagáról, új beosztásáról, készséggel vállalkozott az eszmecseré­re. — Természetesen rendel­kezem sportmúlttal — kezd­te —, hiszen másképpen nem is kerülhettem volna ide. Egerben szereztem testneve­lő tanári diplomát. Kézilab­dáztam az NB I-ben — a Debreceni Dózsa színeiben —, és az NB II-ben is. Nem idegen számomra az állam- igazgatás területe sem, leg­utóbb öt évig irányítottam a Kazincbarcikai Városi Ta­nács V. B. testnevelési és sportosztályát. — Felettesei elégedettek voltak önnel? — Ügy érzem, igen. Igye­keztem becsülettel, tisztes­séggel dolgozni. Barcikán is­mertem a sport területén dolgozó valamennyi vezetőt és aktívát, jó kapcsolatot építettem ki a párt- és ál­lami szervekkel, a tömeg­szervezetekkel. Együtt, egy­másért tevékenykedve je­lentős eredményeket mutat­tunk fel. — Hogyan szemelték ki mostani munkakörére? — Elődöm, Huri Sándor nyugdíjba vonult. Az osz­tály vezetője, dr. Szádeczki Zoltán utódjául engem vá­lasztott. Hogyan történt? Ennek érdekes előzménye van! A megyétől kapott fel­adatokra mindig igyekeztem azonnal reagálni. Egyszer „kiosztott” valamilyen meg­bízást Szádeczki doktor, s frissiben, sőt talán rögtön intézkedtem. Azt a választ kaptam tőle, hogy „nekem ilyen helyettesre van szük­ségem!” Félig tréfásan azt feleltem: beszélhetünk róla. — A barcikaiak nem saj­nálták, hogy elmegy? — Az volt a benyomásom, hogy nem örülnek. A bú­csúztatásomkor feletteseim kedvesen megjegyezték: „Ro­zika, döntését megértjük, mindenki ott dolgozzon, ahol rá a leginkább szükség van.” — Hasonlítsa össze a volt és a jelenlegi munkáját. — Kazincbarcikán 23 egye­sület tartozott hozzám, most — a diáksportkörökkel együtt — 272-vel vagyok kapcsolatban. Rálátásom van az egész megye sportmoz­galmára, s tulajdonképpen „kicsiben” az egyetemes ma­gyar sportra. Örülök, hogy lehetőséget kaptam erre! — Beilleszkedése zökkenő- mentesen sikerült? — Abból indultam ki, hogy bizalmat kaptam, s él­nem kell vele. A nőkre — és személy szerint rám külö­nösen — jellemző: mindig bi­zonyítani akarnak. Vagyis nyomban nekiveselkedtem a munkának. Jelenlegi főnö­köm az első hetekben, hó­napokban szinte fogta a ke­zem, nélkülözhetetlen „man­kót” adva ezzel. — Megismerte már a bor­sodi párt-, állami és tömeg­szervezeti vezetőket, a sport­ban dolgozókat? — Az osztályon erre is ügyeltek. A szó szoros értel­mében mindenkinek bemu­tattak, mindenhová elvittek. Annak szellemében, hogy én is ismerkedjek, de engem is megismerjenek. Éppen most számoltam össze: májustól huszonöt helyen fordultam meg a megyében. Azt hi­szem, ez nem kevés. — Mi a feladata? — Sorolom, csak győzze jegyezni! El kell készítenem az osztály munkatervét; irá­nyítom az igazgatási és szer­vezési csoportot; gondozom a tanácsülések, vb-k elé ke­rülő anyagokat; összesítem a közgyűlések anyagát; infor­mációs jelentést csinálok; kapcsolatot tartok a váro­sokkal, körzetközpontokkal, a társadalmi és tömegszer­vezetekkel, egyesületekkel. Hozzám tartozik a személy­zeti munka, az osztály fize­tett dolgozóinak ügyes-ba­jos dolga, a tömegsport. Nem folytatom, mert egy-két „ap­róságot” biztosan kihagynék. — Ami azt illeti, nem unatkozhat! — Vállaltam, erre tettem fel az életem. Nem szabad panaszkodni, „csak” egysze­rűen dolgozni. Ügy érzem, hogy most már önállóan, az említett mankó nélkül tevé­kenykedem. Felállítottam egy mércét önmagámmal szemben, s attól egy lépést sem tágítok. . — Mit szól a családja? Tudomásom szerint ugyanis sokat van távol! — Ha a munka megköve­teli, bizony be kell dobni a tartalékenergiát is. A To- kaj-Hegyalja Kupa ifjúsági labdarúgótorna idején pél­dául éjszakánként jártam haza. Nem tagadom, elfárad­tam, de felüdített annak a tudata, hogy minden jól, zökkenőmentesen ment. Val­lom továbbá: egy sportveze-' tőnek nem szabad otthon csücsülnie. Versenyeket, mér­kőzéseket kell látogatnia! Ennek szellemében az ese­ményekre családom tagjai is követnek. Együtt szurko­lunk, együtt örülünk, vagy éppen bosszankodunk. — Elképzeléseiről monda­na valamit? — Szeretném, ha az idő­sebb és nagy szakmai tapasz­talattal rendelkező társadal­mi munkások mellett felnő­ne a fiatal nemzedék! Szó sincs arról, hogy megvál­nánk azoktól, akik húsz-har­minc esztendeje szolgálják a testkultúrát. Részükre emel­ni kell az erkölcsi és az anyagi megbecsülésre fordít­ható keretet, de azt igyek­szünk elérni, hogy adják át tapasztalatukat, vezessék be a „szakmába” leendő köve­tőiket. Törekedni fogok a tárgyi feltételek állandó ja­vítására, és munkaterülete­men mindenkit arra kérek, hogy a korszerűségre töre­kedjen, ne féljen az újtól! — Nehéz manapság veze­tőnek lenni? — Igen. Aki azonban oda- adóan, korrektül dolgozik, eleget tesz a vele szemben támasztott követelmények­nek, betartja adott szavát, örömét lelheti abban, amit csinál. Kolodzey Tamás Biatlon Ma kelnek útra a magyar biatlonválogatott tagjai, hogy a hét végén az ausztriai Hoch Fiizenben nemzetközi versenyen álljanak rajthoz. Rádics János, a válogatott edzője elmondta, hogy a ke­ret kétszer járt Ausztriában, majd húsz napig gyakorolt Murmanszkban. Felkészülé­sük célja az 1986-os oslói világbajnokság. A versenynek az ad jelen­tőséget, hogy most derül ki, mennyire sikerült az új stí­lust (skating) begyakorolni. A nemrég szenzációsnak nevezett „siitonent” (hóeké- ző mozdulattal történő fu­tás), tehát felváltja a kor­csolyázásra emlékeztető mozgás. Ezzel együtt meg­változtak a sílécek hosszai, így egyik sem éri el a két métert. Űjnak nevezhető az is, hogy a viaszolási gondok leegyszerűsödtek. Ezentúl csak parafinnal kenik a tal­pakat, s ezt simítják tükör­fényesre. A szakember elmondta; hogy az utazó csapat tagjai — Kovács Zsolt, Majer Gá­bor, Horváth János, Farkas László, Gézsi Tibor és a miskolci Lihi József — gör­dülékenyen, jól tudják az új stílust, fizikailag felké­szültebbek, mint tavaly ilyenkor. A verseny után a válogatott újabb ausztriai edzőtáborozáson vesz részt, várhatóan december 22-én érkezik haza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom