Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-14 / 293. szám

1985. december 14., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 sport Csak röviden... LABDARÚGÁS. Leninvá- rosban kispályás teremtor­nát rendeztek Mikulás-foci néven. A fiúknál 11, a lá­nyoknál 5 együttes vett részt a küzdelmekben. A fiútorna végeredménye: 1. Ernőd, 2. Hejökeresztúr, 3. Leninváro­si 3-ös iskola. Lányok: 1. Leninváros, 6-os iskola, 2. Ároktő, 3. Sajószöged. T EREM LABDARÚGÁS. Az MLSZ-torna döntőjéről — a korai lapzárta miatt — hétfői lapunkban számolunk be. Amikor a rendező szervek meghirdették az Olimpiai ötpróba sportakciót, lehető­séget kívántak adni a fia­taloknak és felnőtteknek, hogy rendszeres egyéni fel­készülésre építve, különbö­ző teljesítménypróbákon le­mérjék fizikai állóképessé­güket, növeljék edzettségü­ket, és eredményeikkel mu­tassanak példát. A tömeg­sportmozgalom 1985. évi so­rozata februárban kezdődött és novemberben ért véget. Milyen sikerrel?' Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának el­ső titkára mondta: „Nagyon örülök, hogy az akció élet­képesnek bizonyult és eddig sok tízezer fiatalt mozgatott meg. Nem lett igazuk a szkeptikusoknak, akik egyre csak mondogatták, hogy az ötpróba a kiöregedett spor­tolók »csataterévé« válik. Személyesen is meggyőződ­tem róla, hogy szükség van az ilyen és ehhez hasonló versenyzési lehetőségekre." Borsodban kilenc ötpróbás eseményre került sor. A mérlegkészítésre Bocsi And­rást, a KISZ Borsod Megyei Bizottságának illetékes mun­katársát és Zombori Feren­cet, a Borsod Megyei Ta­nács V. B. testnevelési és sportosztályának előadóját kértük fel. — A versenyek szervezésé­ből elsősorban önök vették ki a részüket. Hogyan osz­tották el egymás között a feladatokat? BOCSI A.: — A KISZ- bizottság szerezte be a kü­lönböző engedélyeket, gon­doskodott a technikai felté­telekről. A sportosztály a szakmai részért volt felelős. Az útvonalak kijelölését, az indítást, értékelést, ellenőr­zést a szakszövetségek tár­sadalmi aktívái végezték. Az atlétikai, a kajak-kenu, a kerékpáros, a természetba­rát és az úszószövetségek tagjai eleget tettek vállalá­suknak, kitűnő munkát vé­geztek. Az akcióhoz termé­szetesen pénzügyi kivitele­zőre, finanszírozóra is szük­ség volt; az anyagiak a Sportszövetségi és Rendez­vényiroda hatáskörébe tar­toztak. összességében azt mondhatom, hogy a maga területén mindenki helytállt. — A lebonyolításhoz nél­külözhetetlen segítséget kap­tak — többek között — a rendőrségtől, a honvédség­iül . . . ZOMBORI F.: — Igen! Az előbbi a biztosításból, az utóbbi a szállításból, a tech­nikai felszerelések előterem­téséből vette ki a részét. De nem feledkezhetünk meg az Észak-magyarországi Víz­ügyi Igazgatóságról, a Mis­kolci Vendéglátóipari Válla­latról, a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságról, a Miskolci Közúti Igazgatóság­ról, a miskolci városi sport- csarnokról, a csanyiki KISZ- iskola dolgozóiról és az egészségügyi KlSZ-bizottság- ról sem. Amikor hozzájuk fordultunk és támogatást kértünk, készséggel segítet­tek. Tudták, hogy jó ügyet szolgálnak! — A Borsodban kiírt ki­lenc próbán hányán vettek részt? BOCSI A.: — Nyolcez­ren. Közülük mintegy hatez­ren a nagypróbákon álltak csatasorba. Örvendetes, hogy a nevezőknek csak mindösz- sze egy százaléka nem tudta teljesíteni a követelménye­ket, továbbá biztató, hogy 2500 nő is bekapcsolódott a mozgalomba. Még két adat: országszerte összesen 81 ezer 540-en versenyeztek és Bu­dapest után (a fővárosban 12 ezren indultak) Borsod­ban álltak legtöbben rajt­hoz. — Hogyan népszerűsítették az Olimpiai ötpróbát? ZOMBORI F.: — A KISZ megyei, városi, nagyközségi, nagyüzemi, vállalati bizott­ságain keresztül, a szakszer­vezetek, a szakszövetségek, a művelődési osztályok, az Ex­press Ifjúsági és Diák Uta­zási Iroda útján, valamint a sajtó, a rádió és a televízió segítségével. A propagandá­ra nagy hangsúlyt fektettünk, és a felsoroltakkal közösen hatékony munkát végeztünk. — Elnyerték-e a nevezők tetszését a kispróbák? BOCSI A.: — A csökken­tett követelményeknek első­sorban a 14 év alattiak, va­lamint az 50 esztendőn fe­lüliek örültek. Teljesen egy­értelmű, hogy a tömegesítés szempontjából a kispróba bevezetése jó húzásnak bizo­nyult. Budapesten, egy érte­kezleten elhangzott: orszá­gos szinten bevált! A borso­di tapasztalat ettől némikép­pen eltérő. Mi azt szeret­nénk, ha a kis- és a nagy­próbákat egyidőben írnák ki, mert — az eltérő időpontok következtében — elaprózó­dást figyeltünk meg. Arról nem is beszélve, hogy az ön­álló kispróbák miatt jelen­tős többletmunka hárult a szervezésben résztvevőkre. Ezen a téren tehát mi fino­mítást javaslunk. — Bizonyára nem tagad­ják: akadtak apróbb rende­zési hibák . . . ZOMBORI F.: — Ez vitat­hatatlan, nem is akarunk ki­bújni a felelősség alól. A futó nagypróba előtt példá­ul az utolsó pillanatban kel­lett megváltoztatnunk a ver­seny útvonalát, s ezzel nem kis zavar keletkezett. Tudo­másul vettük és szeretnénk, ha a próbázók is megérte­nék: Miskolc belvárosában felújítások folynak ... Egy­két panasz érkezett a ver­senyirodákban tevékenyke­dőkre is. Ígérjük, hogy a jövőben precízebben dolgoz­nak majd. Ne hagyjuk ki a sorból a nevezőket sem. So­kan orvosi igazolás nélkül érkeztek, nem olvasták el a tájékoztatókat, szórólapokat, nem figyeltek fel a sajtóban közölt intelmekre. Pedig is­meretes, hogy az Olimpiai ötpróba önállóságot követel, ezért senkit nem akarunk felmenteni az egyéni fele­lősség alól. — 1986-ban terveznek-e újítást? BOCSI A.: — Az akcióso­rozat két esztendőre szól, és jövőre zárul. A már elké­szült kiíráson ezért nem le­het — de nem is szükséges — alapvető módosításokat eszközölni. Kisebb meglepe­téseket tartogatunk. Szeret­nénk például a próbák ke­retében sportfelszerelés „cse­rekereskedelmet” szervezni, sorsolást rendezni, tárgyju­talmakat adni. Hogy elkép­zeléseink közül melyik vá­lik valóra, hamarosan eldől! Február 1-én ugyanis indul a ’86-os ötpróbás szezon. Kolodzey Tamás A miskolci városi sportcsarnok előtti rajtnál több százan jelentek meg a futó nagypróbán Akik végigpedálozták a 100, a 60, vagy a 35 kilométeres távot, megérdemelték a frissítőt. A KVSE őszi szerepléséről A legidősebb futballrókák sem emlékeznek ilyen gyenge őszi idényre Kazincbarcikán! A KVSE labdarúgói 19 fordulót követően a sereg­hajtó dicstelen szerepét kénytelenek vállalni. Az eddigi produkció alapján ebben nincs megle­pő, hiszen mindössze háromszor sikerült nyer­niük (DVTK, Keszthely, Nyíregyháza) hazai kör­nyezetben, s két döntetlent értek el (Eger SE, Sopron). Bőségesen csúsztak be ugyanakkor a vereségek, négyszer (Ganz-MÁVAG, Dunaújvá­ros, Salgótarján, Váci Izzó) kerültek két vállra. — Ha valaki azt mondja önnek a bajnoki nyitányt megelőzően, hogy a KVSE nyolc fordulót követően pont nélkül áll a tábláza­ton, mit válaszolt volna? — A szeme közé neve­tek ... Ilyen gyenge szerep­lésre még legrosszabb ál­momban sem gondoltam. Azt viszont nem hallgatha­tom el, hogy már a lengyel- országi túrán jelentkeztek problémák. — Elárulná, mire gondol? — Az itthoni nyári edzé­seken lötyögtek labdarúgó­ink. Ügy láttuk, hogy kíván­nivalót hagy maga után a hozzáállásuk, s morálisan sem az egység jellemezte a gárdát. Az előkészületi ta­lálkozókon döcögött a gépe­zet. többen éreztük, hogy baj lehet a bajnokságban is. — Milyen célt tűztek a csapat elé? — Az 1—10. helyek vala­melyikének a megszerzését irányoztuk elő. — Osztotta a szakosztály- vezetés véleményét az akko­ri vezető edző is? — Ö bátrabban akart ter­vezni, véleménye szerint az együttes akár a nyolc közé is bekerülhet. — Ennyire félreismerte volna csapatának erejét? — Azt hiszem, hogy Ben- csik Gyula tévútra került, s elvakította a tavalyi 10. he­lyezés. Arra nem gondolt, hogy közben kiengedte a kezéből a gyeplőt. — Ezt hogy érti? — Az átigazolási időszak­ban konkrétan senkit nem nevezett meg. hogy szerez­zük meg. Mi viszont úgy gondoltuk, frissítésre szük­ség lenne. Deszatnikot és Planétát szerződtettük, s mivel a régiek közül min­denki maradt, státusunk sem lett volna az újak szá­mára. — Említette, hogy a gya­korlásokon csak ímmel-ám- mal dolgoztak a labdarú­gók ... — Jómagam többször is szemrevételeztem az edzé­seket. Azt tapasztaltam, hogy elsősorban az intenzi­tás nem felelt meg a má­sodik osztály követelmé­nyeinek, ugyanakkor a fe­gyelem is kívánnivalót ha­gyott maga után. Ha Ben- csik nógatni próbálta a já­tékosokat, negatív választ kapott. Ott követte el a döntő hibát, hogy puhány- kodott. Nem vont felelősség­re senkit, sodródott az árral. — Ezért bontottak vele közös megegyezéssel szerző­dést? — Ha a csapatnak nyolc mérkőzés után 5—6 pontja van, akkor is sor került volna a szakításra. A hely­zet ugyanis tarthatatlanná vált. Több labdarúgóval be­szélgettünk, s a vélemények alapján tovább nem halo­gathattuk a döntést. — Miért esett a választá­suk Kaszás Gáborra? — Mindenképpen új em­bert akartunk a csapat mellé hozni. Kaszás múlt­ját és munkáját ismertük, úgy éreztük, ő a legmegfe­lelőbb ember. Ambiciózus, bizonyítani akar, sokat kö­vetel. — Volt-e valamilyen kü­lönös kérése a szakvezető­nek? — Annyit kért, hogy erő­sítsük meg a csatársort. Többször megnézte csapa­tunkat. s úgy vélte, itt szo­rít a legjobban a cipő. A kiszemelteket közösen ke­restük meg, s Kaszás egyet­Ettöl még jobban elkeserítő az idegenbeli mérleg. A 10 mérkőzésen mindössze három dön­tetlenre (Szekszárd, Veszprém, D. Kinizsi) fu­totta a sárga-kékek erejéből, hét esetben nem termett a számukra babér. Az együttes 18 gólt rúgott, 33-at kapott, 11 pontot gyűjtött, s je­lenleg 5 pont választja el a már bentmaradást jelentő 16. helytől. Az őszi szezon történéseiről, a gárda eddigi teljesítményéről kérdeztem Tom­pos Lászlót, a szakosztály elnökét Fodor egyike volt azoknak, akik nem okoztak csalódást. A felvé­telen: fejjel veszélyezteti a dunaújvárosi kaput. Fotó: Ökrös István értésével került hozzánk végül Fischli, Weimper és Békési. Utólag már elmond­hatom, hogy törekvésünk nem hozta meg a kívánt eredményt. Tény: a beillesz­kedéshez időre van szükség, nekünk viszont ebből van a legkevesebb! A soron kö­vetkező három hónap alatt gyökeret kell verniük a csapatban, s húzóemberré kell válniuk. Remélem, hogy megértik: attól sokkal többre van szükség, mint amit eddig nyújtottak. — Hozott-e magával Ka­szás új szelet? — Két hétig napközis rendszerben amolyan „utó­alapozást” végeztetett a tár­sasággal, mert azonnal ki­derült, hogy súlyos erőnléti hiányosságokkal küzd a gár­da. Sérültjeink is beálltak a sorba, kiegészült a keret, s nagyon komoly munka kez­dődött. Ennek kézzelfogha­tó eredménye lett, igaz, közben vállalnunk kellett egy-két újabb botlást is. A szakvezetővel messzemenő­en elégedettek vagyunk, de úgy gondolom, ez kölcsö­nös. Kaszás valójában ve­zeti a csapatot, a mi tevé­kenységünk csupán arra szorítkozik, hogy biztosítsuk a zavartalan munkához el­engedhetetlenül szükséges feltételeket. — Vele tíz mérkőzésen 9 ponthoz jutott a KVSE, ami önmagában nem kevés. — Ezzel csak egyetérthe- tek. A baj az, hogy a ko­rábbi találkozókon „meg­szerzett” hátrányt nem tud­tuk csökkenteni. Ráadásul a sorsolás sem nevezhető ked­vezőnek, hiszen a tavasszal három találkozóból kettőt idegenben játszunk. — Milyennek ítéli a csa­pat pillanatnyi helyzetét? — Semmiképpen sem tar­tom reménytelennek! To­vábbra is bizakodunk. Si­keres téli felkészülés után akár 180 fokos fordulat is bekövetkezhet. Játékosaink többsége rendelkezik azok­kal a képességekkel, ame­lyek szükségesek a helytál­láshoz. Nem bízunk semmit a véletlenre, kizárólag a kö­vetkezetes munka lehet mértékadó. Nincs kétségem afelől, hogy együttesünk tagjai mindent elkövetnek a bentmaradás kiharcolása ér­dekében. Képesek lesznek 90 percen keresztül küzde­ni, hajtani. Előfordulhat, hogy mégsem jön az ered­mény, de akkor legalább tudjuk, hogy mindent meg­tettünk a felemelkedés ér­dekében. — ön személy szerint kikkel volt elégedett az ősz­szel? — Egyértelműen talán csak Leskóval, Fodorral és No- vákkal. — Kiktől várt többet? — Csatáraink adósak első­sorban a jó játékkal és a gó­lokkal. De mindenképpen ní- vósabb produkcióban re­ménykedtem Kerekes, Sza­mosi, Majoros és Kálmán esetében. — Nem ejtett szót Petro- vicsról. Öt hová sorolja? — Neki felemás idénye volt. Eleinte botladozott, de amikor megszűntek erőnléti problémái, már magával tudta ragadni a társakat. Talán még a gólokkal adós. — Kazincbarcikán a gyen­ge szereplés ellenére sem szapulták a szurkolók az együttest... — Számomra is meglepe­tést jelentett táborunk türel­me. Senkit nem ócsároltak, igyekeztek segíteni, azt re­mélem, hogy a tavasszal is ez a szellem jellemzi majd a lelátókon helyet foglalókat. Beszélgetésünk a vége felé járt, amikor betoppont Kaszás Gá­bor vezető edző. Úgy vélem, érdemes véleményét közreadni, igaz, ö csak a bajnokság második felében tartotta kézben a karmes­teri pálcát. Íme: - Tavaly volt egy emlékezetes kudarcom Sze­geden, amely megkeményitett. Kazincbarcikán korrekt vezetőket és játékosokat találtam, szerintem ideális körülmények között dol­gozhatunk. Nem panaszkodhatunk a nézőszámra sem, az itteni szurkolók rendszeresen járnak a mérkőzésekre, még ez az ősz sem riasztotta el őket. Meg kell hálálnunk a bizalmukat, ehhez jó játékra, s ami a fő, eredményes helytállásra van szükség. Na­gyon hiányzik a Dunaújvárosnak „ajándékozott” két pont, mert birtokában mégiscsak kedvezőbb pozícióból vághatnánk neki a mindent eldöntő tavasznak. Hangsúlyozom: bízom a bentmara­dás kiharcolásában, mert a jelenlegi KVSE játékerejét tekintve, semmiképpen sem a 26. csapat az NB ll-es mezőnyben! Szá­munkra azonban nem szerencsés, hogy megfordították a sorso­lást. A játékosok közül Weimper egyelőre nagy csalódás, de Fischli is csak itthon produkált. Való igaz, a mostani helyzetért a legkevésbé ők a felelősök, nekik ki kellene húzniuk a kátyúba került szekeret. Petrovics, Leskó és Fodor egyértelműen jobb sors­ra érdemes labdarúgók, eddig mindenben segítették a munká­mat. De adott a mag is, Munkácsi, Helgert, Majoros és Szamosi személyében. Most jut időnk a sorok rendezésére, megkezdhet­jük az igazi csapatépitési tevékenységet. Mély kútból kecmergünk kifelé. De Kazincbarcikán adottak a feltételek ahhoz, hogy ne a kiesés elleni csatározás legyen a perspektivikus cél. Doros László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom