Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-10 / 289. szám

1985. december 10., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Totónyeremények Három telitalálatos sport A futballvilág élmezőnye a ielek szerint nem sokat vál­tozott az elmúlt három esz­tendőben. Igaz, a legutóbbi Mundial huszonnégy részve­vőié közül tíz együttes hi­ányzik majd a jövő évi Mun- dialról, de az 1982-es talál­kozó legjobb tizenkét csa­pata közül tizenegy ismét ott lesz a mezőnyben. Az újrázók listája: Olaszország, az NSZK, Lengyelország, Franciaország (a spanyolor­szági vetélkedő első négy helyezettje), továbbá Anglia, Argentína, Brazília, Belgi­um, Észak-írország, Spa­nyolország, a Szovjetunió, valamint a legutóbb a cso­portmérkőzések utón elbú­csúzott Algéria, Magyaror­szág és1 Skócia válogatott­ja. Az 1982. évi Mundial sze­replői közül ezúttal kényte­len-kelletlen távolmarad Ausztria (az egyetlen közép­döntős), Csehszlovákia, Chi­le, Honduras, Jugoszlávia, Kamerun, Kuvait, Peru, Sal­vador és Űj-Zéland csapa­ta, helyettük Bulgária, Dél-Korea, Marokkó, Mexikó (a rendező), Paraguay, Portu­gália, Uruguay, valamint a világbajnokságra még soha el nem jutott Dánia, Irak; és Kanada együttese készülhet a nagy fellépésre. A labdarúgó-nagyhatalmak tehát őrzik pozíciójukat, így érthető, ha a szakemberek többsége továbbra is a ko­rábbi hősöket várja a leg­jobbak közé. Mindenekelőtt a brazil válogatottat, amely eddig háromszor (1958, 1962, 1970) volt világbajnok, s no­ha jelenleg nincs szövetségi kapitánya — Tele Sántánál nem biztos, hogy hazaenge­dik Szaúd-Arábióból, —, vi­lágklasszis játékosa annál több van. Kérdés, vajon Cere- zo, Eder, Junior, Socrates, Zico és társaik valóban a ré­giek-e még? A futball hívei a leendő főszereplők között emlegetik az NSZK és Franciaország együttesét. A nyugatnémetek A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közlése szerint a 49. heti totónyeremények az illeték levonása után a következők. 13-|-1 találatos szelvény 3 darab, nyeremé­nyük egyenként 989 060 fo­rint. Tizenhárom találatos szelvény 9 darab, nyeremé­nyük egyenként 423 883 fo­1954-ben (ki ne emlékezne rá?) aranyéremmel mutat­koztak be a világbajnoksá­gon, s azóta is rendre si­kerrel szerepeltek. Húsz év­vel a premiergyőzelem után újból elsők voltak, míg 1966-ban és 1982-ben ezüst-, 1970-ben bronzérmet nyer­tek. A mai gárda névsorán végigfutva (Briegel, Litt- barski, Matthäus, Rumme­nigge, Völler, és folytathat­nánk), kijelenthető: a csapa­tot kísérő várakozás ezúttal sem túlzott. Franciaország VB-múltja már szerényebb (egy bronz­érem 1958-ban), de a mos­tani társulatot sokan minden idők legjobb francia együtte­sének tartják. Bossis, Fernan­dez, Giresse, Piatini, Tigana és a többiek a múlt évben Európa-bajnoki címet szerez­tek, bár vannak, akik úgy vélekednek: ezzel fel is ér­tek a csúcsra. Noha azt a kételkedők is elismerik, hogy a képességek azonosak a tavalyival, ám megjegy­zik: mintha a kelleténél elégedettebb lenne önmagá­val a csapat. Az előzetes esély listákon — legalábbis ahhoz képest, hogy a világbajnoki cím vé­dője — kevesebbszer szere­pei az olasz válogatott. Jól­lehet a kontinens talán leg­erősebb bajnoksága az itáliai, de a szakértők szerint fő­ként a „légiósok” jóvoltából. Ami viszont korántsem fe­ledhető: az olaszok 1982-ben is csak a Mundialon talál­ták meg igazi csapatukat, azután, hogy a csoportmér­kőzéseken egyetlen győzel­met sem arattak. Lehet, hogy most is az utolsó pillanatig várnak? A jövendölések alapján az erősek újabb (és az előbbi­nél szélesebb) csoportja: Anglia, Argentína, Belgium, Dánia, Lengyelország, Spa­nyolország, a Szovjetunió — és Magyarország. Igen, a ma­gyar csapat tekintélyt szer­vett a VB-selejtezőkön, s rint. Tizenkét találatot 384 fogadó ért el, ezekre a szel­vényekre 8831 forintot fi­zetnek. Tizenegy találatos szelvény 5853 darab, nyere­ményük egyenként 579 fo­rint. Tíztalálatos szelvény 52 763 darab, nyereményük egyenként 96 forint. A kö­zölt adatok nem véglegesek. legutóbb a World Soccer c. angol szaklap az idei leg­jobb európai válogatottnak minősítette. Ha ezen múlna a siker .. De mint látható, na­gyon sok a vetélytárs. A szunerfavoritokon kívül a technikás argentinok és a ra­cionális belgák is nehéz el­lenfelek lehetnek (legutóbb e két válogatott búcsúztatta a magyar csapatot), miként az 1974-ben és 1982-ben egyaránt bronzérmes lengye­lek, a múlt évben EB-döntőt játszott spanyolok, az újon­nan — és joggal —i felfede­zett dánok, valamint az ag­resszív angol és a kiszámít­hatatlan szovjet együttes. Ap­ropó, bizonytalanság! Ki tud­ja, mivel rukkol elő a házi­gazda Mexikó, valamint Uruguay (egykor kétszeres világbajnok), Portugália és Skócia legénysége? Egyszó­val, roppant sűrű a me­zőny, ebben a forgatagban igazán minden előfordulhat. Még az is, hogy a „ki­csik” meglepik a világot. Al­géria 1982-ben már meg­leckéztette a későbbi ezüst­érmes NSZK-t, Észak-lror- szág ugyanakkor a 12 közé jutott, és valószínű, hogy Dél-Korea, Marokkó, Pa­raguay játékosai is többre vágynak annál, mint hogy kellemes partnerei legyenek a „menőknek”. Kanada és Irak csapatánál feltehetően csak ábránd e remény, ám Bulgária válogatottja éppen a selejtezőkön bizonyította, hogy megkezdte, nem is akármilyen tempóban, a fel­zárkózást. íme, ez a Mundial ’86 me­zőnye, s a részvevők most már december tizenötödiké­re várnak. Ekkor tartják ugyanis a VB sorsolását, ami után esetleg pontosabban le­het tervezni. Hangsúlyozni kell, hogy esetleg, mert a csoportbeosztás még semmit sem dönt el. Hiszen a nagy kérdésekről csak jövőre, Me­xikóban határoznak majd a „huszonnégyek”. Együtt a Mundial ’86 mezőnye Sorsolásra várnak a huszonnégyek Beszélgetés a bajnokkal A múlt hónap végén Ta­tabányán megrendezett or­szágos serdülő bajnokságon Irinyi István, a DVTK fia­tal birkózója szabadfogás­ban, az 57 kg-os súlycsoport­ban aranyérmet nyert. E nagyszerű produktum kap­csán kerestük fel az ifjú baj­nokot. — Mikor kezdtél sportol­ni? — Még alsótagozatos ko­romban, először tornáztam. Alig tízévesen pártoltam át a birkózáshoz. — Miért? — Hozzám közelebb álló­nak találtam ezt a sportágat. Itt ugyanis mindig szemtől szemben álló ellenfelekkel kell megküzdeni, s nem esz­közökkel, különböző szerek­kel. Valahogy életszerűbbnek tartom a birkózást, mint el­ső sportágamat, a tornát. — Edzésmunka? — Az átállást követő el­ső negyedévben hetente há­rom alkalommal dolgoztam, azóta mindennap edzek. — A gyakoriság miatt nem vált sablonassá a munka? — Egyáltalán nem. Indu­lásomkor csakúgy. mint most, változatosak, színesek az edzések, sok játékos elem tarkította és tarkítja. Első edzőm, Görcsös József, majd Szombathi Tibi bá’ és je­lenlegi mesterem, Juhász József mindig ügyesen vé­geztették a feladatokat, én élveztem a munkát, így me­net közben legtöbbször ész­re sem vettem a megterhe­lést. Általában este jön ki a fáradtság, ezt azonban egy jó alvással mindig kipihe­nem. — Milyen reményekkel in­dultál? — A szakvezetés feladat-- ként azt tűzte elém, hogy az első hat között végezzek. Én titkon dobogós helyre pá­lyáztam. — Ebből aranyérem lett. .. — Igen. A kemény mun­ka gyümölcsözött. A bajnok­ságon talán az első találko­zó volt a legnehezebb. Egy kaposvári fiúval csatáztam, s váltott vezetés után végül is leléptetéssel győztem. Ez­után még hatszor léptem szőnyegre, de mindig maga­biztosan, technikai tussal, vagy nagy pontkülönbséggel nyertem. — Tanulás? — A 101. Számú Szak­munkásképző Intézet másod­éves autószerelő tanulója vagyok. Az edzések testi le­terhelése után igyekszem is­kolai munkámat úgy végez­ni, hogy a szellemi tevé­kenység fizikai felfrissülést eredményezzen. Tavaly jó rendű voltam, az idén is szeretném tartani ezt. — Szórakozás? — Hobbim a bélyeggyűjtés, felüdítő szórakozásom a ze­nehallgatás, a kemény rock­ot kedvelem. — Tervek? — Eddig az 57 kg-os súly­csoportban szerepeltem, most eggyel feljebb, a 62 kg-osok közé kerülök, jövőre itt is szeretnék dobogóra kerülni. — Kívánjuk, hogy úgy le­gyen. (kossárik) Röplabda Bükk Kupa A győztesek: BÉVSC Miskolcon, a l'l-es Szá­mú Általános Iskolában rendezték meg a Bükk Kupa ifjúsági röplabdator­nát, melyen nyolc együt­tes vett részt. Eredmé­nyek, leányok: 1. KSI, 2. KIFSC, 3. Fáy Szakközép- iskola, Miskolc, 4. Kohó­ipara Szakközépiskola, Mis­kolc. Különdíjat kapott: Puskás (KSH), Ignácz CKF1SC), Schadek Ferenc- né edző (KSI). Fiúk: 1. Borsodi Építők Volán, 2. Hejőcsabai Cement SE, 3. Bláthy Szakközépiskola, 4. 101-es Szakmunkásképző. Jutalomban részesült: Kod - látih (Bláthy), Pádár (HCM) és Nucz István edző (BÉVSC). Képünk a Fáy Szakközépiskola—KIFSC mérkőzésen készült. Lu­kács (Fáy Szakk. — hát­tal) leütését Ignácz és Ku- rucz próbálja sáncoini. Mák József felvétele Csak röviden mmm mMm illll® \ • ... : CSELGÁNCS. Debrecen­ben rendezték meg az or­szágos ifjúsági bajnokságot. Az MVSC sportolói közül Nyeste (53 leg) és Pusztai (75 kg) második lett súly­csoportjában, Kiss P. (83 kg) a harmadik helyen végzett. KOSÁRLABDA. Salgótar­jáni Kohász—Kazincbarci­kai Főiskolai SC 92-53 (52-19). Salgótarján, NB II férfi. Ld.: Bánhegyi (27), Emri (12). BIRKÓZÁS. Üttörő-olim- pia, szabadfogású körzeti döntő — Kazincbarcika. A győztesek: Péter Gy. (DVTK), Vigh (DVTK), Baranyi (DVTK), Péter A. (DVTK), Ollés (DVTK), Mészáros (DVTK), Szűcs (KVSE). LABDARÚGÁS. Mexikó­ban, nemzetközi tornán le­játszotta első mérkőzését a magyar válogatott. Dél-Ko- reával mérte össze tudását, és 0-0-ás félidő után 1-0 arányban nyert. Hogy megy a játék? A vonal végén: Medgyesi Judit 00-33-62-6655... — Halló, tessék! — Üdvözlöm, Judit. Van ideje néhány kérdésemre válaszolni? — Természetesen. Bár most nagy készülődésben vagyok, mert három csa­pattársamat is meghívtam, de beszélhetünk nyugodtan, itt van az édesapám, ad­dig vigyáz a gyerekre. Elöljáróban azonban árul­ja már el, hogy mit csi­nált a DVTK? — Éppen a sportcsarnok­ból érkeztem. A Szekszárdi Dózsával mérték össze tu­dásukat és 69-56-ra nyer­tek. Az első félidőben gyengén, a másodikban el­fogadhatóan kosaraztak. — Gratulálok nekik és szorítok értük. Kérem, to­vábbítsa üdvözletemet. — Megtudhatnám, ho­gyan szerepel mostani csa­pata, a Mirande? — Az első ligában a 4— 5. helyen tanyázunk. — Milyen a színvonal? — Az együttesek körül­belül annyit tudnak, mint otthon az első tíz. Gyen­gék itt nincsenek. Ezzel elárultam, hogy a bajnok­ság nívós. — önnek megy a játék? — Nincs okom a panasz­ra. A napokban a Bor­deaux ellen 26 pontot szerez­tem, a Nantes-nak pedig 29-et dobtam. A mai új­ságban azt olvastam, hogy elégedettek velem. Majd apuval küldök azokból a lapokból, amelyek szerény személyemmel foglalkoz­nak. Megláthatja, nem a levegőbe beszélek. — Nehéz felvenni a ver­senyt a francia kosarasok­kal? — Mivel majd' vala­mennyi gárdában ameri­kai centerek szerepelnek, fel kell kötni... Erősza­kosak, lendületesek, gyor­sak, magasak. — Naponta hányszor ed­zenek? — Csak egyszer, az esti órákban. A kétórás trénin­gek azonban komoly meg­terhelést jelentenek. — Arról értesültünk, hogy műanyag pályán dol­goznak, játszanak... — Igen, és egyáltalán nem rajongom érte. Még most sem szoktam hozzá, a térdem ugyanis rendsze­resen fáj. A téli szünetben tudomásom szerint a mű­anyagot kicserélik fára. — Sokat utaznak? — Kéthetente, ugyanúgy, mint otthon. És itt sem fenékig tejfel. A múltkor például egy messzi útra busszal mentünk, a talál­kozó előtti napon. Éjszaka a kocsiban aludtunk, mert drága a szálloda, a klub takarékoskodik. Persze, eh­hez hozzászoktunk, igaz, a fáradalmak kipihenéséhez egy-két napra szükség van. — Apropó, utazás! Mi­kor látogat haza? — Nincs időm „vissza­szaladni”. Az ünnepekre való tekintettel csak négy nap szabadságot kapunk. Nincs idő a lazításra, a bajnokság szinte szünet nélkül folytatódik. Az őszi szezonból egyébként két forduló van még hátra. — Hogy tetszik az or­szág? — Csodálatos élmények­ben van részem! Ezért is szeretem, ha autóbusszal utazunk, mert keresztül- kasul bejárjuk Franciaor­szágot. — Milyen kapcsolatban van a vezetőkkel? — Klubigazgatónk már többször meghívott ebé­delni, mondhatom, hogy kedvel. Képzelje, a kisfiá­mért egyenesen rajong. Pá­rizsból hozatott neki há­rom magyar meséskönyvet. Félmondataiból azt vettem ki, hogy valakinél megren­delte. — Szívességét hogyan vi­szonozza? — Mivel gyakran járok hozzá és csapattársaimhoz vendégségbe, természetes, hogy mindenkit visszahí­vok. Ilyen alkalmakkor magyaros ételeket készítek. Játékostársaim odáig van­nak a paprikás krumpliért, a tejfölös csirkéért, a gu­lyásért. — Jól beszél már fran­ciául? — Még nem vagyok elé­gedett önmagámmal. Édes­apám persze máshogy van ezzel. Ogy meglepődött, amikor azt hallotta, hogy folyamatosan beszélem az itteni — bizony nemköny- nyű — nyelvet. — Kellemes ünnepeket és boldog új esztendőt kí­vánok! — Köszönöm, én is üd­vözlöm a miskolci sport­rajongókat, kosarasakat! Kolodzey Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom