Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-10 / 289. szám
1985. december 10., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Öt év eredményei a BVK-ban Leépítik az energiataló Unológiiat A hatodik ötéves terv kezdetén, 1981-től Magyar- országon is ugrásszerűen megnövekedtek az energiaárak. A Borsodi Vegyi Kombinát energiaköltsége a termelési érték körülbelül egynegyedét teszi ki, így a vállalatot is igen érzékenyen érintette az egymást követően több lépcsőben bekövetkezett áremelés, ami a korábban jó nyereséggel dolgozó vállalatot fokozatosan kis nyereségű, majd veszteséges kategóriába sorolta. E minden részletre kiterjedő folyamat elemzése során a helyzet javítására több megoldás is kínálkozott, amelyek közül az egyik az energiaracionalizálás és ez a felhasznált energia csökkentésével kívánt javítani a helyzeten. Sok millió forintos lehetőségek — A BVK-ban egy esztendő alatt mintegy 2,5 milliárd forint értékű energiát használnak fel a termelés során, és úgy gondolkodtunk, ha ennek csak egy százalékát meg tudnánk takarítani, az is 25—27 millió forintot jelentene. A vállalati stratégiában így az energiával való takarékoskodás és a racionalizálás is jelentős teret kapott — mondja Bordás Zoltán energiaellátási főosztályvezető. — A megoldás első lépcsődéként a különböző üzemekben felülvizsgáltuk az alkalmazott technológiákat és ahol lehetőség nyílt, ott beruházásokkal, illetve szervezésekkel csökkentettük az igényelt energiát. Így egyebek között az ammóniagyártásnál a korábban a levegőbe került hulladékgázok elégetésére egy új kazánt indítottunk be és az így termelt gőzt hasznosítjuk. Ugyancsak; hasznosítjuk a klórüzemben keletkezett hidrogéngázt is, ezt ammóniagyártásra használjuk fel. Jelentős energiamegtakarítási lehetőség adódott az ammóniaüzemben a rézlúgregeneráló átépítésével és új technológia alkalmazásával, valamint egy új szintézisgáz-kompresszor beépítésével is. Az említett, racionalizálásokon kívül szervezési intézkedésekkel is sikerült mérsékelni az energiaigényt. Ezek közül a legfontosabb az, hogy megszüntettük a gyárban az acetilén- bázison alapuló és jelentős többletköltséggel dolgozó pvc gyártását, ehelyett az NDK-val vinilklorid-egyez- ményt kötöttünk és. így a szükséges alapanyagot ma már az NDK szállítja, míg a kapott alapanyag ellentételeként mi kész pvc-port szállítunk a baráti országnak. A racionalizálási programban és a szervezéssel megoldott energiaigény csökkentésével a vállalat elérte, hogy a korábbi 21 millió gigajoule-ról 18,5 millió gi- gajoule-ra csökkentette az igényt. Ez azt jelenti, hogy a BVK-ban az 1000 forint termelési értékhez szükséges energiát 4 év alatt a korábbi 2,8-ról 1,58 gigajoule-ra sikerült csökkenteni. — Forintban ez mennyi megtakarítást jelent a vállalatnak? — 1980-tól folyamatosan több ízben is emelkedtek a villanyáram, a gáz és a gőz költségei, és a mi munkánk eredményeként ma ott tartunk, hogy a kevesebb energiáért körülbelül azonos nagyságrendű forintot fizetünk, mint korábban. Ha az intézkedések nem történtek volna meg a gyárban, akkor ma lényegesen többet fizetnénk és nehezebb helyzetben lenne a vállalat. Hiszen, mint mondtam, itt százmillió forintos nagyságrendekről van szó. Konkrétan: a racionalizálással és a különböző szervezésekkel a BVK ma körülbelül 100 ezer tonna olaj egyenértéknek megfelelő energiával fogyaszt kevesebbet évente, mint a hatodik ötéves terv kezdetén. Az első lépések az — Mi várható a továbbiakban, hiszen az energia a jövőben is a magyar gazdaság egyik sebezhető pontja lesz és a hetedik ötéves terv megvalósulása során sem várható, hogy a BVK több áramhoz, gázhoz, vagy olajhoz juthat. Hogyan akarják a tervezett fejlesztéseket véghezvinni? — Részletes terveket készítettünk a jövőre is. A hetedik ötéves terv időszakában — ez a vállalati stratégia alapja is — a jelentősen tovább növekvő termelés ellenére a BVK-nak nem lesz több energiára szüksége, mint amit ma használunk fel. így a mostani, mintegy 12 milliárd forintos termelési értékről 1990-re körülbelül 17 milliárd forintra növekszik majd a gyár termelése, de ezt úgy szeretnénk megoldani, hogy az energia- igényes termelést visszaszorítjuk, a technológiákat korszerűsítjük, illetve olyan új áruféleségek előállítására vállalkozunk, amelyek lényegesen kevesebb energiát igényelnek. A terveink között szerepel az új vinilklorid gyártóvonal energiatechnikái felülvizsgálata. A vállalat benyújtotta az igényét világbanki kölcsönre és ebből az összegből szeretnénk a teljes energiaracionalizálást megoldani. Ez a beruházás összesen 250 millió forintba kerül és ennek elvégzése után évente körülbelül 100 millió forint értékű gőzt, gázt és villamos energiát lehet megtakarítani. Egy másik változtatásról is érdemes szót ejteni. Már befejeződött a sósavüzemben a grafitanódok l'émanódokkal történő helyettesítése, cseréje. Ez a változtatás évente 12 ezer megawatt elektromos áram megtakarítását eredményezi. Tervezik a kaprolaktámgyár leállítását is, évente ez is 10 ezer megawattóra elektromos áram és 80 ezer tonna gőz megtakarítását jelentheti. Új ammóniagyár épül Folyamatban van a mész- ammónsalétrom üzem rekonstrukciója is és a munkálatok befejezése után évente 32 ezer tonna gőz megtakarítására nyílik lehetőség. Tovább folytatjuk a különböző nagy energiákat fogyasztó technológiák felülvizsgálatát — mondja a főosztályvezető. — Ügy látjuk, hogy ezen a téren is még további lehetőségek vannak és a felülvizsgálat eredményeit számítógépre visszük. Az ezáltal remélt alacsonyabb villamosenergia-igé- nyünk akár további 30 millió forint megtakarítást is jelenthet. De még ezzel sem fejeződik be a Borsodi Vegyi Kombinátban a korábbi, meglehetősen nagy energiaigényű technológiai folyamatok „kiszűrése”. Hosszabb távon a gyárban a ma még nagy energiafogyasztó ammóniagyártás 'technológiájának megszüntetését és a világon már alkalmazott, jelenleg legkorszerűbb technológia megvásárlását tervezzük. E tervek megvalósulása után a BVK-ban egy új, naponta 1350 tonna kapacitású ammóniaüzem épül, amely 60 —70 megawattal kevesebb energiát fogyaszt, mint a ma üzemelő rendszer. Ez a megoldás népgazdasági szinten több milliárd forintba kerülő erőműi beruházást tesz feleslegessé. H. G. Tessék kérni! Az idősebbek még alkalmasint emlékeznek az első államosított élelmiszerboltokra, a népboltokra. Égszínkékre . mázolt deszkapultok, égszínkék polcok és szekrények. .Szóval, ez még az 50-es évek legeleje volt. Ilyen „Népbolt” bádogtábla jelezte például a Weidlich- üzletet (jelenleg hentesbolt), a Városház téri fűszerárudét (jelenleg diabetikus készítmények üzlete) stb. És mindegyikben olvasható volt az óriási piros betűs felirat: „Nálunk a megszólítás: elvtárs, kartárs, szaktárs!”. Tehát, csak semmi uram, hölgyem, asszonyom, fiatalember stb. A tízéves tanuló- kislány pedig emígyen szólította fel a vásárlót: „Tessék kérni”. Még tévedésből sem mondta: „Parancsoljon!” (És ma mondja?) Mert ugyebár neki — mármint a kislánynak — csak ne parancsolgassanak. Minő megalázó helyzet! Hogy jön ahhoz a kedves vevő, hogy a pénzéért még parancsolgasson is. Azám! Csakhogy a magyar nyelvben a „parancsoljon” kereskedelemben használt évszázados változata semminemű tartalmi azonosságot nem fed az egyéb fölé- és alárendeltséget kifejező parancsolni szócskával. Egyetlen vásárló — de eladó sem — gondolta soha komolyan, hogy a vevő valamiféle parancsokat osztogatna az eladónak. Ám, ha némely kereskedelemben alkalmazott dolgozó mégis szerfölött ragaszkodna a szó formai hangzásához, úgy — ha kötjük az ebet a karóhoz — a vásárló is mondhatja: a pénzemért nem kérek, nem kéricsé- lek! Végeredményében, a munkájával megszerzett pénzért áruféleséget kíván beszerezni. Jó, ha nincs „parancsoljon”, akkor ne legyen a magyar fülnek egyébként is germánosan hangzó felszólítás sem: „Tessék kérni!”. Ez magyarul: „Tessék, kérjen”! No, persze, kérdezhetné még az eladó: Választott már? Segíthetek valamiben? Öhait valamit? Mit óhajt stb. A kereskedelem több évszázados gyakorlatában meghonosodott kérdező formában tett felszólítások is léteznek. Akkor a mi üzleteinkben miért nem léteznek? (Thly) A berlini „Ernst Thälmann“ út- töröpalotában egyszerre 2000 kisdiák szórakozhat. A képen: izgalmas sakkcsata az épület bejárati csarnokában. Képek az NDK életéből Karl-Marx-Stadt műszaki főiskoláján a mikroelektronikai kutatások állnak a feladatok központjában. Mikroelektronikai részegységek kerülnek például azokba a Textima gépekbe, amelyeket nagy számban találunk hazánk festékgyáraiban is. Világszerte elismert az NDK nyomdagépipara. A lipcsei Polygraph gépeket ott találjuk hazánk sok nyomdájában is. Ezeken készül legtöbb napilapunk, folyóiratunk. Építőipari fiatalok Egyre több figyelmet fordítanak az ifjúságpolitikai határozatból adódó tennivalók megvalósítására a Borsod Megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Így például az elmúlt években 49 fiatalnak juttattak vállalati lakást és mintegy 94 fiatal házas ilyen irányú gondjának megoldását segítették 40 ezertől 120 ezer forintig terjedő kamatmentes kölcsön folyósításával. Ugyanakkor kiemelten kezelik a pályakezdőkkel való foglalkozást. valamint a hiányszakmának számító ács és bádogos munkakörökbe a fiatalok beiskolázását is. Az Elzett Művek Sátoraljaújhelyi Gyára évente ál- talában.egymillió forint hosz- szú lejáratú, kamatmentes kölcsönnel támogatja dolgozóinak lakásépítését. A kölcsönben részesülők kétharmada fiatal családos dolgozó. Á volán mellett — és otthon... Nem hőskölteményszerű dolog ez, amiről írni akarok, inkább a munkás hétköznapok rendjéhez tartozik. Üjságírónyelven szólva: az „alany” sem emelkedik túl az egyszerű, középszerű emberek szintjén, egy a százezer vagy milliók közül, becsületes, a munkáját rendesen végző ember. Hanem az a bizonyos dolog vagy inkább tárgy, a gépkocsi volánja. Mert akármilyen furcsán hangzik is, a volán sok mindennek lehel okozója — természetesen közvetett formában —, ha a kezelője ideges, ingerlékeny, nyugtalan és kapkodó. Korpás Mihály harmincöt éves, Egerlövőn, a Kossuth utcában lakik, saját nagy portáján feleségével és tizenegy éves kisfiával. Csendes, nyugodt ember, tizenöt éve buszvezető. A budapesti Földgép Általános Mélyépítő Vállalat dolgozója 1967 óta. Tulajdonképpen ez az első munkahelye, hiszen ennél a vállalatnál tanulta ki az autószerelő-gépkocsivezetői szakmát. A Kossuth utcai ház egyik szobájában ülünk a kis családdal. Az ablakon túl zordmogorva a közeledő telet jelző idő, bent kellemes meleg és csendesen csordogáló mondatok, gondokról, örömökről, családról, munkahelyről és munkáról. Akad némi idő, hiszen szabad szombat, bár a ház körül mindig kerül tennivaló. — Tudja — mondja a fiatal házigazda — a legnehezebb az egészben, hogy hétfőtől péntek estig távol vagyok a családtól. Igaz, a vállalat budai Bartók Béla úti munkásszállója igazán szép, jó, modern és kényelmes, mégis, hiszen érti, az otthon az mégiscsak otthon ... — Mivel tölti és hogy kezdi a meg-megújuló heteket? — A heti munkaszám; nos, hétfőn hajnali fél háromkor indulok a vállalati nagy busszal innen Lövőről először Sályba, ahol tíz-tizenöt munkást veszek fel. Onnan irány Bükkzsérc, ott harminc-harmincöt munkás száll a buszba, majd irány Budapest, a negyedik kerületi központunk. Itt megkapom az eligazítást és a már munkásokkal telt buszomon tovább szállítom az embereket a vállalat különböző munkahelyeire. És így megy ez egész héten, reggel fél ötkor kelek, néhány laktanyába is elmegyek, mert kis- katonák is dolgoznak nálunk, azután a civil munkások jönnek, délután pedig ugyanezek az utak visszafelé. — Szóval, egyszerű rutinmunka? Korpás Mihály tiltakozóan emeli fel a kezét: — Nem egészen! Lehel, hogy egyes kollégáknak igen, nekem nem. Bár igen nyugodt természetű, gyors reagáló képességű vagyok, mégis ... Azért ott belül az agyban, vagy szívben ott az állandó figyelmeztetés: ötven vagy száz embert viszel, fiatalokat, idősebbeket, családapákat, akiket este vagy hét végén várnak odahaza. Igen, ez így van, néha úgy képzelem a kezem alatt forgatott volánban naponta sok ember sorsa préselődik. Különösen ilyenkor őszutón-té- len síkosak az utak, de hát miért is részletezzem, rajtam kívül még sok ezer buszvezető — gondolom — hasonlóképpen érez. — Nem próbál -közelebbi munkahelyet keresni? — Bizonyára sikerülne, de amúgy meg vagyok, elégedve a munkahelyemmel, még ha nehéz is a családtól egész héten távol élni. A kollégáimmal jól kijövök, nagyon rendes, megértő ember a főnököm, Kaszkó László szál- lításvezető, és a pénzem is megvan, úgy havi tízezer forint körül. Tudja, a vállalatnál töltött tizennyolc év, az is köti a^ embert. És most, hogy heti két szabadnapom van, így itthon is elvégzek egyet-mást. De ami talán a legfontosabb: szívesen ülök a volánnál, tudva, hogy hozzám hasonló munkásembereket szállítok, akiket évek óta ismerek, barátok vagyunk Kézfogás, köszönés, Korpás Mihály még az udvarra indul, hiába, az itthoniét számára nem pihenés. Hétfőn hajnalban pedig ismét beindítja az autóbusz motorját és irány Sály, Bükkzsérc, Budapest. Utak, emberek, felelősség. Az utóbbi, a vállalat kiváló dolgozója számára a legfontosabb tényező, hiszen az elmúlt tizenöt év alatt balesetmentesen vezetett. Holdi J.
