Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-09 / 288. szám
1985. december 9., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Tartozni kellemetlen. Söl, ezen túlmenően egyenesen idegesítő lehet együtt élni a gondolattal, hogy van valami rendezetlen körülöttünk, amit valahol számon tartanak. Az adósság rendezése ily módon igazán nagy megkönnyebbülést jelent. Nincs kellemes helyzetben az sem, akinek tartozunk, hiszen magatartásunkkal arra késztetjük, hogy időről időre figyelmeztessen bennünket vállalt kötelességünkre, adott szavunk betartására. Ilyen viszony alakul ki a rendezetlen számlák nyomán' a szolgáltatók és a szolgáltatásokat igénybe vevők között. Napjainkban 2,5 millió forintot tesznek ki Borsodban a kifizetetlen gázszámlák, a Borsodtávhő jelenleg hatmilliós „kintlevőséggel” számol, Miskolcon havonta általában 600 ezer forint áramdíj marad kifizetetlen a 12 milliós lakossági számlából. A legnagyobb összeggel a Miskolci Ingatlankezelő Vállalatnak tartoznak a bérlők, ami szeptemberig meghaladta a hatmillió forintot. Tavaly december végén ez még „csak” 3 millió 271 ezer forint volt. Most az év végéig — az ismert adatok birtokában — elérheti a hétmillió forintot. Nagy pénzek ezek, jóllehet viszonylag kis összegekből tevődnek össze. A szolgáltató vállalatok általában a bevételeik öt százalékát kénytelenek ilyen okok miatt nélkülözni, és ha így nézzük, akkor ez nem sok, ám a növekvő tendenciát tekintve, mindenesetre nagyobb figyelmet. sőt mielőbbi intézkedéseket is követel. Miért? Már csak azért is, mert a be nem érkező forintoknak is szerepe lenne az adott vállalat működésében, zavartalan tevékenységében. Ha így tekintjük, akkor világos, hogy az ötszázalékos kisebbség miatt nem szabad veszélyeztetni a szolgáltatások biztonságát. Megoldást pedig lehet és kell is találni, mert mint ahogy az alábbiakból kitűnik, a jelenlegi kényszerítő eszközök nem elég hatékonyak. Vitathatatlan, hogy az árdrágulások nem hagyták érintetlenül a szolgáltatások árait sem, és napjainkban sok családnak okoz gondokat havonként a pénz beosztása, hogy minden szükségesre jusson. Az igénybe vett szolgáltatások árai ugyanakkor pontosan ismertek, azok rendszeres jelentkezésével számolni lehet. Magyarul akkor kell erre félretenni, tartalékolni a pénzt, amikor van. Elég egy-két hónapos kihagyás és a fizetnivalók a jelenlegi magas árak mellett könnyen a fejünk fölött tornyosulhatnak. • — A Tigáznál tavaly még 1 millió forint körül mozgott a rendezetlen számla a megyében, és ez a duplájánál is nagyobbra duzzadt — mondja Szendi Pál, a megyei kirendeltség vezetője. — Először természetesen felszólításokkal próbálkozunk, mert a cél egyértelmű: minél előbb, minél rövidebb úton szeretnénk hozzájutni a pénzünkhöz. Ezt a kérésünket azonban nem mindenütt hallgatják meg, így nem marad más hátra, a nemfizetőket ki kell kapcsolni a szolgáltatásból. A rendelkezésen kívül ezt diktálja a jól felfogott érdekünk is, ellenkező esetben csak a „hitelünk” gyarapodna. — Leszerelik a mérőt, és ezzel megszűnik a kapcsolat a hálózat és a felhasználói vezeték között. Egyszerűbben: a gázfűtéses lakások ilyenkor, decemberben fütetlenül maradnak? — Bármilyen sajnálatos, így van. A szerelők kimennek és kikapcsolják, leszerelik az órát. Újbóli bekötéséről csak akkor lehet szó, ha a tartozási kifizették. Persze, megpróbálunk mindent, hogy erre ne kerüljön sor, megyünk a pénzünk után a bíróságig, ám egynéhány családnál ez sem segít. A szülők isznak, a gyerekek elhanyagoltak, a családi jövedelem meggondolatlanul szétfolyik. Mindennek a gyerekek isszák meg igazán a levét, de hát ez innen már nemcsak szolgáltatói jogi kérdés. Az előzőekhez még any- n.yit, hogy áthidalásként a gázszolgáltatás kényszer- szünetének idejére néhá- nyan kályhát állítanak be, de az is előfordul, hogy a vezetékek házilagos összekötésével használják a gázt, közvetlen életveszélynek kitéve szomszédokat, önmagukat. Hihetünk a Ti- gáz szerelőinek, akik a kikapcsolásokat végzik, hogy ez munkájuk legriasztóbb része. Az Émász valamivel könnyebb helyzetben van, jóllehet adósai neki is vannak. Tóth Sándor, a miskolci üzemigazgatóság osztályvezetője mondja: — A villamosenergiatörvény szerint a számla bemutatása után nyolc nap múlva kizárható a fogyasztásból, aki nem fizet. Ez egyébként az esetek többségében nem is okoz nehézséget, lévén minden lakás külön mérővel felszerelve. A dolog azonban mégsem ennyire egyszerű. A havonkénti hatszázezer forintos adósság behajtásáért alaposan meg kell dolgoznunk. Három gépkocsival hat szakemberünk egész hónapon át járja a szolgáltatási körzetet és az órák ki-, illetve visszakapcsolását végzi. Nekik ez a dolguk. Amikor végeztek, a következő hónapban, új szereplőkkel (vagy részben újakkal) kezdődik minden elölről. A mi kétszeri megjelenésünk a fogyasztónak száz forintjába kerül, ami a mi költségünknek még a húsz százalékát sem fedezi, a kocsik üzemanyagára sem elég. — Vannak nyilvánvalóan jogos reklamációk is, amikor a számla valamilyen műszaki hibára vezethető vissza. — Ez meglehetősen ritkán fordul elő. A gyanús órákat leszereljük és elküldjük Hatvanba hitelesítésre. Ha jogos volt a panasz, mi fizetünk, de hadd jegyezzem meg, ilyen száz esetből kétszer, ha előfordul. A nagy számlák, amelyek kifizetésétől ódzkodnak a fogyasztók, általában nagy teljesítményű gépek bevetéséből adódnak. A szakmában járatosaknak egy pillanat alatt árulkodnak erről a perzselődött. barnára égett konnektorlyukak. — Ez a nyolcnapos türelmi idő mintha kevésnek mutatkozna, gondolok itt az önfeledten üdülőkre, akik veszik maguknak a bátorságot, és akár egy hónapra is elutaznak távol a lakóhelyüktől. Mire megjönnek, töksötét lakás fogadja őket. . . — Ilyen is előfordul, nem is ritkán, ám ennek tudatában nagyobb felelősséget vállalhatna az üdülni induló család is, mondjuk megbízhatja szomszédait számlái rendezésével. A Borsodtávhő jelenleg hatmillió forint után fut, ennyivel tartoznak neki rossz adósai. Díjbeszedői hiába csengetnek, leveleznek. Vannak olyanok is az adósok között, akik másfél. két éve nem fizettek a melegért, a meleg vízért. Balogh Árpád, a vállalat gazdasági igazgatóhelyettese szerint a bírósági perek nyomán sem jutnak a pénzükhöz minden esetben, mert az OTP-nél, a munkahelyen is eladósodottak fizetésének egyharmadán túl már nincs miből levonni. „Sorbaállunk, és várjuk, hogy az egyéb tartozások, a gyermektartási díj stb. után mikor kerülünk sorra.” Ezt a szolgáltatást nem lehet kikapcsolni anélkül, hogy az másokat ne hozna hátrányos helyzetbe, és jelenleg ezzel úgy látszik, jó néhányan visszaélnek. A végletekig persze, ezt sem lehet csinálni, úgy. hogy előbb-utóbb megtalálják a módját, hogy aki egy szolgáltatásért nem fizet, az ne is használhassa tovább. Kétségtelen, a legnehezebb helyzetben a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat van, ahol a kintlevőség sok millió forintra rúg, és ebben a pillanatban még nem sikerült elmozdulni a holtpontról, vagyis igazán hathatós megoldást nem találtak. Jóllehet a rendeletek lehetővé teszik a lakbért nem fizetők kiköltöztetését. Hogyan mérgesedhet el egy, a lakbérfizetés elmulasztásából kerekedett ügy olyannyira, hogy az a bíróságon folytatódik? A hátralékosokkal intenzív levelezésbe kezd a vállalat, és amikor a tartozás az ötezer forintot (vagy a hat hónapot) meghaladja, a MIK a bérleti jogviszonyt automatikusan felmondja. Az idén több mint ötven ilyen esetet követően bírósági ítélet is született, sőt ebből 24 már jogerőre is emelkedett. Kiköltöztetésük a lakásügyi hatóság feladata lenne, de ilyesmire évente legfeljebb egykét esetben kerül sor. Ha pedig nem helyezik el az ilyen lakókat, ott maradnak jogcím nélküli rosszhiszemű lakáshasználóként a rájuk váró hátrányokkal. Először is a lakáshasználati díjat egyszerre az 1988- as évi tarifa szerint számolják, és ez az adósság mértékét azonnal jelentős mértékben megnöveli. Márpedig, akik az alacsonyabb lakbért sem tudták fizetni anyagi helyzetük miatt, azok a lényegesen magasabbat még úgysem győzik. Az igazán szélsőséges esetekben még a végrehajtási eljárások sem viszik dűlőre a vitás ügyet, mert ahogy arról a közjegyzői levelek beszámolnak, a lefoglalható értékek morzsáit sem teszik ki a tartozásnak. Dr. Zimmermann Rudolf, a MIK osztályvezetője elmondta, hogy az idén 150 alkalommal kényszerültek a bérleti jogviszony felmondására, mert a lakó nem fizette a lakbért. Ezek egy része később fizetett, illetve részletfizetést kért. Vannak egyébként, ugyancsak kisebb számban, más jellegű vitás ügyek is. Például: a lakó a szolgáltatások minőségével elégedetlen, és átmenetileg azért nem fizet. Az ilyen ügyek azonban előbb-utóbb megnyugtatóan megoldódnak. A MIK jogi osztálya ebben az esztendőben 3400 végrehajtási intézkedést kezdeményezett, és ezek közül körülbelül 1200-ra tehető azoknak az eseteknek a száma, amelyek nem kecsegtetnek könnyű eredménnyel. Akad olyan bérlő is, aki 25 ezer forinttal terheli már a MIK számláját, ám fizetni nem akar. • Mint ahogyan a fővárosban megtalálták a módját, ez elől sokáig Miskolcon sem térhetünk ki, az összkomfortos lakásokat fizetség nélkül használókat komfort nélküli, vagy fél- komfortos lakásokba költöztették. Ez az egyetlen járható útja, hogy ez az adósság tovább ne halmozódjék. Különben évről évre többen lesznek azok, akik lakbérhátralékukat jövedelmük reális figyelem- bevétele mellett sohasem tudják kiegyenlíteni. Nem engedheti meg magának a város (más város és település sem), hogy hagyja tornyosulni a veszteségeit. Ha a megüresedő komfort nélküli házakat fenntartanák a kiköltöztetésekre, legalább a behajthatatlan pénzek, az adósságok emelkedésének elejét vehetnék, és ez nem tűrhet sokáig haladékot. Mert különben, ha ez a folyamat tovább tart, a kötelességeivel komolyan nem számolók miatt a megyei, városi szintű szolgáltatások színvonala, megbízhatósága szenvedhet csorbát. Azok pedig, akik korrektül eleget tesznek fizetési kötelezettségeiknek, nem kerülhetnek hátrányos helyzetbe az erről rendszeresen megfe- ledkezők miatt. Nagy József Fojtán L. felvétele Módosított adórendszer Kevesebbel fizetnek a kisebb jövedelműek Néhány héttel ezelőtt érthetően nagy érdeklődést keltett a Minisztertanács határozata, amely módosította az általános jövedelemadózás jelenlegi rendszerét. A sajtó, a rádió, a televízió azóta is rendszeresen visszatér a kérdésre. Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen sokakat érint a változás. Egy adórendszer módosításakor az első kérdés mindig így hangzik: ki fizet többet ezentúl? E kérdésre már az első tájékoztatókon választ adtak az illetékesek: a közteherviselés elvének megfelelően ezentúl a nagy jövedelműek majd többel járulnak hozzá a köz kiadásaihoz. EGYSÉGES TÁBLÁZAT - PREFERENCIÁKKAL De már akkor is felhívták a figyelmet arra, hogy a mostani változást a községfejlesztési hozzájárulás január elseje utáni megszűnése is szükségessé tette, mert emiatt jelentősen csökkentek volna az adóterhek. A mostani módosítás célja pedig az, hogy a kisebb jövedelműek a korábbihoz képest valamennyivel kevesebbet fizessenek, és a költség- elszámolások módosításával az eddiginél jobban kifejeződjenek az egyes munkák fontosságának megítélésében mutatkozó különbségek. Az adótáblázat változatlanul egységes, az adott kategóriában mindenki ugyanany- nyit fizet. De a költségelszámolások kifejezik a preferenciákat. Például az íróknál jelentősen növekedett az elszámolható költségek aránya, így a megkeresett jövedelmüknél az adóalapjuk — ami után fizetniük kell — jóval kisebb. Így ismeri el az adózás tevékenységük különleges voltát és fontosságát. A kisvállalkozóknál pedig az eddig elszámolható, úgynevezett személyi költségek 5 százalékról 10-re nőttek. Ezenkívül például az ellátatlan településeken üzletet nyitók is részesülhetnek a korábbinál nagyobb kedvezményben. (A felsorolás közel sem teljes.) ÁTALÁNY ÉS BEVALLÁS Természetesen előre sohasem lehet pontosan megállapítani, ki jár jobban és ki rosszabbul, mint korábban. Az átlagszámítások szerint a kétszázezer forintos jövedelem alattiak kevesebbet fizetnek majd, mint eddig, e fölött viszont már növekszik az adó. S hogy mennyivel? Nos, erre csak az 1986-os adóívek alapján lehet majd pontosan válaszolni. Ahogy arra a kérdésre is, amelyet egyre többször hallani az utóbbi napokban: vajon az adókulcs emelkedése, a legmagasabb kategóriában — az elvonás mértéke 500—700 ezer forintig az összes jövedelem 60 százaléka, 700-tól 900 ezerig 64 százaléka, 900 ezer forint fölött már 75 százalékát viszi el az adó — vajon serkenti-e az iparosokat, kereskedőket vagy éppen a kisvállalkozókat arra, hogy jövedelmező tevékenységüket tovább bővítsék? A módosítások másik része az adózás mikéntjét érintette. A nagy jövedelmeknél — 500 ezer forint adóköteles jövedelem, illetve kisiparosoknál 2 millió, magánkereskedőknél 8 millió forintos bevétel fölött — az érintetteknek a forgalmukat az egyszerűsített könyvvitel szabályai szerint kell nyilvántartaniuk január után. S ugyanúgy maguk számolják ki az adójukat, mint eddig a kisvállalkozók. A kisebb jövedelműek pedig választhatnak: vagy átalányt fizetnek, vagy a régi módon, bevallás alapján adóznak. SZIGORÚBB ELLENŐRZÉS Tehát ebből is látható, hogy jóval többről van szó, mint egyszerű adókulcsváltozásról. Eltérő lesz az adófizetés módja is néhány esetben, illetve új szervek veszik át a régiek munkáját. És a pénzügyi hatóságok azt sem titkolják, hogy szigorúbb ellenőrzésre lehet számítani. Ezek a változások újabb lépést jelentenek az arányos közteherviselés megvalósításához, amelynek célja: mindenki valódi jövedelmének alapján fizessen, járuljon hozzá a közös kiadásokhoz. A premier január 1-én kezdődik, ám az új szervezetek létrehozására csak hosszas előkészítés után, júliusban kerülhet sor. Remélhetőleg ezek — felhasználva a régebbi szervezetek tapasztalatait — közeli kapcsolatot alakítanak ki az adózókkal; nemcsak ellenőrzik, hanem tanácsokkal és magyarázatokkal segítik őket eligazodni a paragrafusok között. L. M.
