Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-09 / 288. szám

1985. december 9., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Megjött az első jákíván- ságos üdvözlőlap. Fordíta­nom sem kellett írásos olda­lára, tudtam, hogy Éva küld­te, csurkás-masnis gyermek­kori játszópajtásom. Mindig az ő lapja érkezik elsőnek, szolid-csendes figyelmeztető­ként, a beígért, de folyton elmaradozó látogatásaimra, a „majd írok" beváltatlan ígé­retére. írni kellene, be kellene ug­rani hozzá —, hányszor mondtam az elmúlt néhány hónapban, és mindig, min­den héten tervbe is vettem, hogy most már!... amióta azt a gyászos levelet olvas­tam, mellette azzal a szomo­rú, fekete keretes értesítéssel. Néztem a lapot a postaszek­rényben, fenyőágas, almás, gyertyás karácsonyi lapot, és nem akartam megfordítani. Tudtam, kevesebb már az aláírás, s én nyugtatgatha­tom háborgó lelkiismeretem. Mert a képeslap a felejt­hetetlen gyermekkor üzenetét hozta, mezítlábas futkározá- saink emlékét (jaj, de sok­szor megszidtak érte!) a frissen kaszált strekken (a vasúti töltés oldalában), ahol néha a vadnyúlfészekből fel­vertük a riadt kis jószágo­kat, a szilvafamászások tiltott gyönyörűségét. Hányszor ül­tünk a töltésoldalban, inte­getve a tovarobogó vonatok utasainak, s álmodoztunk, hogy felülünk rá, s elme­gyünk mi is. Felültem a vonatra. Mind­annyian felülünk a magunk vonatára. S míg robogunk az útitársakkal, barátságokat kö­tünk, hisszük: életre szóló szövetségeket. De az élet sínpályája zegzugos, átszálló állomásokkal teli, s mi uta­zunk, s új barátokat, új szö­vetségeseket kötünk ma­gunkhoz. Rohanunk, siettetjük egyre gyorsabb, s gyorsabb roha­násra a vonatot, magunkat. Hisz annyi fontos dolgunk van, ami nem tűr halasztást, omit épp most .. . amit mu­száj ... életbevágó ... el­odázhatatlan ... illik ... Folyton sietünk valahová, a munkahelyre, a géemkába, haza, mert meg kell csinál­ni, mert meg kell főzni, ki kell kérdezni a gyereket, mert ők is segítettek az épít­kezésnél, mert a főnö­künk .... mert X. jóban van Y-nal, és ő tudna segíteni... A legborzasztóbb, hogy el is hisszük sokszor - elringatjuk magunkat —, hogy sietnünk kell, mert dolgunk nem tűr másnapi halasztást, s ha vé­letlenül összefutunk az utcán egy régi jó baráttal, s az így szól: „öreg, üljünk le egy percre!" „Ne haragudj", dadogjuk, „most rohannom kell", s ha mégis engedünk az unszolásnak, lopva kar­óránkra pislogunk. És nem vesszük észre, hogy emelke­dik a magány várfala kö­rülöttünk. Az emberek ma­guk zárják magukat a sü­ket csöndbe. „Minden görönggyel Euró­pa lesz kevesebb, mintha egy hegyfokot mosna el; vagy barátaid házát, vagy a te birtokod . . ." Az „Akiért a harang szól" mottó sorai ju­tottak eszembe. Felnyúltam a polcra, levettem a könyvet, belelapoztam ... Az elhullajtott barátságok­kal iS magunkat szegényít- jük ... Csutorás Annamária Zöldellnek kormányprogram alkatrészek passzívuma Csongrádban az elmúlt né­hány nap alatt az esőzése­ket követő felmelegedés, va­lamint a kiadós napsütés hatására szinte szemmel lát­ható fejlődésnek indultak a több mint 100 ezer hektáron Köztudott, hogy Borsod megye a kiterjedt legelők hazája. A dombháton, vagy völgyben megszoruló gyepek hasznosítói az állatok. Még­sem lett a megye a gyepre alapozott állattenyésztés ha- záia. E témakörben egyéb­ként több tanácskozást tar­tottak Miskolcon, Hangony- ban, vagy például Szikszón. Egy évvel ezelőtt dr. Ma­gyar Gábor mezőgazdasági miniszterhelyettes éppen Borsodban hirdette meg a iövő célkitűzéseit megfogal­mazó iuhtenyésztési progra­mot. Tizenkét évvel ezelőtt a szakemberek felismerték, hogy a gyenge legelők, vala­mint a mezőgazdasági mel­léktermékek tápanyagát leg­jobban a juhászat révén le­het hasznosítani. Az adott­ságok ismeretében és a sza­bályozók javulásában bízva, a borsodi mezőgazdasági nagyüzemek többsége a juhágazat bővítését hatá­rozta el. Ennek megfelelő­en az anyajuhlétszámot 1973 és 1982 közötti idő­szakban egyenletesen és dinamikusan fejlesztették, így a megyei 95 ezres anya- juhállomány tíz év alatt 160 ezerre nőtt. A rohamos nö­vekedés azonban csak meny- nyiségi fejlődést eredménye­zett. Visszaesett a termelési színvonal és ezzel párhuza­mosan az ágazat eredmé­nyessége is. a vetések vetett őszi kalászosok. Üde zöldek a zsenge vetések, és most már a gazdaságok szak­emberei bizakodnak abban, hogy a kemény fagyok be- köszöntéig kellően megerő­södik a növényállomány. Az okokat keresve a na­pokban a Kazincbarcikai Né­pi Ellenőrzési Bizottság meg­vizsgálta a városkörnyék ter­melőszövetkezeteiben a juh­tenyésztés helyzetét. Meg­állapították, hogy 1981-től a megye mezőgazdasági üze­meiben visszalépés tapasztal­ható, így összességében az elmúlt négy év alatt az anvajuhlétszám több mint huszonegy százalékkal csök­kent. Igaz, a kazincbarcikai városkörnyék termelőszövet­kezeteiben ez a visszafejlő­dés' nem érezhető, de az ága­zat jövedelmezősége itt is jelentősen lecsökkent. Mély­pontra került a juhászat, amit az is bizonyít, hogy a vizsgált három termelőszö­vetkezetből kettőben az ága­zat veszteséges és csak egy (az Izsófalvi Aranykalász Termelőszövetkezet) tud a gazdálkodás mérlegében eredményt elkönyvelni. Gépbérleti akció Megyénk mezőgazdasági üzemeinek nagy hányada kedvezőtlen termőhelyi adottságok közepette gaz­dálkodik. E tájon a terme­lés költségei szinte hatvá­nyozottan jelentkeznek, ugyanakkor ezzel koránt sincs arányban az itt kép­ződő nyereség. Szövetkezete­ink közül nagyon sok évek óta pénzügyi gondokkal küszködik. Az égető problé­mák leküzdésének egyik nagy akadálya, hogy üzeme­ink jelentős része tőke hiá­nyában nem képes a- meg­újulásra, a termelési szer­kezet korszerűsítésére, az ehhez szükséges műszaki­technikai bázis fejlesztésére, kicserélésére. Bizony gyak­ran előfordul, hogy egyik­másik szövetkezet annyi sa­lát fejlesztési forrással sem rendelkezik, amennyi egy ma már nélkülözhetetlen nagy teljesítményű erőgép megvásárlásához szükséges, s bizony évek óta érték nél­küli, úgynevezett nullára le­írt gépekkel igyekeznek ele­get tenni termelési felada­taiknak. Hol több, hol ke­vesebb sikerrel. E szövetkezetek gondjai­nak leküzdésére, mérséklé­sére az Általános Vállalko­zási Bank Rt. és: a TSZKER között megállapodás szüle­tett. Ez az úgynevezett gép- lízing-akció, amelynek ér­telmében fejlesztési pénz­forrással nem rendelkező mezőgazdasági üzemek is hozzájuthatnak a műszaki fejlődésüket szolgáló beren­dezésekhez, gépekhez. Ezen­túl szerződés alapján vehet­nek bérbe gépeket, ame­lyekért bérleti díjat fizet­nek, mégpedig úgy, hogy négy év alatt letörlesztik, kifizetik a gépek, berende­zések vételárát, s akkor vég­legesen az üzem tulajdoná­ba kerülnek. Demeter András, a TSZ­KER területi központjának igazgatójától tudjuk, hogy a vállalkozáshoz a bank adja a pénzt, míg az üzletet pe­dig a TSZKER országos há­lózat bonyolítja .le. Megyénk­ből három tsz (a harsányi, nagycsécsi, larcali) máris je­lentkezett, s 6 millió forint értékű gépre kötöttek szer­ződést. Mivel a TSZKER minden­féle mezőgazdasági, s élel­miszeripari technika beszer­zését vállalja, illetve a bank­kal megkötött szerződés ezt garantálja, lehetőség nyílik társulásos alapon történő be­ruházásokra is. Több gazda­ság együttesen tud igy pél­dául szuszpenziós műtrágya­telepet létesíteni, de mód van például zöldségfeldolgo­zó. gyümölcsléüzem, vagy más feldolgozó létesítésére is. A vizsgálat során megfo­galmazódott kérdések; hol, mit. mennyiért? Hol? A múcsonyi és izsó­falvi telepek épületei meg­felelnek ugyan a juhtartás biológiai feltételeinek — ha­gyományos, szerfás juhak­lokról van szó —, ám a takarmánykiosztás, az állo­mány gondozása nagy élő­munka-ráfordítást igényel. A nagybarcai termelőszövetke­zetben a legjobb a helyzet, hiszen itt -a férőhely- és esz­közellátottság 70 százalék­ban korszerű. A körülmé­nyek ismeretében a „mit” kérdés röviden megfelelhe­tő: csak az extenzív viszo­nyok között jól termelő faj­tát. azaz fésűs merinót, amely megfelel a piaci igé­nyeknek is. A három szö­vetkezetben ezt is tartják, ám a fajta genetikai képes­ségét nem használják ki meg­felelő mértékben. A hoza­mot jelenti, így természete­Mikroelektronikai Az országgyűlés 1983-as ta­vaszi ülésszakán felszólalt az egyik képviselő. Arra fi­gyelmeztette a honatyákat, hogy a Minisztertanács 1981 decemberi határozata az elektronikai alkatrészek és részegységek fejlesztéséről, valamint gyártásának meg­gyorsításáról — a végrehajtás akkori ütemét tekintve — csak részben teljesülhet. A program mikroelektronikai része — hangsúlyozta a kép­viselő — 1985-ig megvaló­sulhat. a nem mikroelektro­nikai alkatrészek fejlesztése azonban aligha. Az utóbbi­ban való késedelem pedig nemcsak az elektronikai be­rendezésgyártóknak, hanem az egész népgazdaságnak jelentős kárt okozhat. Ma már felmérhetjük: a képviselő próféciája helyén­valónak bizonyult. A köz­ponti program valóban csak részben teljesült, ez csak­ugyan okoz nehézségeket az elektronikai iparban, és az annak termékeit felhasználó más iparágakban, szerveze­tekben egyaránt. A program 1981—1985 kö­zött tizennégy alkatrészter­melő beruházást irányzott elő. Közülük a legjelentő­sebb volt a mikroelektroni­kai alkatrészek elemgyártá­sának a létrehozása és ezzel egy időben a szerelő-toko- zó-mérő üzem számottevő bővítése. A mikroelektroni­kai beruházások maradékta­lanul az eredetileg terve­zetthez képest körülbelül fél évet késnek, de a költségek a tervezettnél nem nagyob­bak. A beállított technoló­giai gépsorok viszonylago­san. a tervezési eszközök és sen az árbevételt biztosítja a gyapjú-, hús- és tejter­melés. Mindhárom termelő- szövetkezetben alacsony azonban a gyapjútermelés, nem megfelelő a szaporulati százalék, így természetesen kevés az éves vágójuh-érté- kesítés is. A juhok tejter­melő képességét csak két helyen használják ki. Nem fejik az állományt a múcso- nvi termelőszövetkezetben annak ellenére, hogy az el­múlt évben a szövetkezet vásárolt egy korszerű fejő­gépet. A gépet a termelő- szövetkezet mégsem helyez­te üzembe, mivel elfogyott a pénze, jelenleg sem ren­delkezik akkora pénzügyi fedezettel, hogy a juhfejés- hez szükséges járulékos be­ruházásokat megvalósíthassa. Igaz, az ágazat termelő- képességének javulását is csak akkor várhatjuk el. ha megteremtjük a megfelelő takarmányhátteret. Ez egy­ben választ ad arra a kér­désre is, hogy: állattartás, de mennyiért? A iuhászatot mindig az olcsón tartható, gyephaszno­sító ágazatként emlegetik. Ám ez magában hordozza a gyepgazdálkodás kérdését is. A Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálataiban megállapítot­ta. hogy az említett szövet­kezetekben a gyepgazdálko­dás sem kielégítő. A gyepek tápanyag-utánpótlása mini­mális. A jobb minőségű le­módszerek pedig kifejezet­ten korszerűek. A nem mikroelektronikai alkatrészeket tekintve: befe­jeződtek a mágneses forma­testek. a potenciométerek, a rétegellenállások, az elektro­lit és tekercselt kondenzá­torok gyártásának beruházá­sai. Megkezdődött a korsze­rű kerámia alkatrészek és ke­rámia formatestek gyártása is. Mindezeket — összefog­laló néven — passzív alkat­részeknek is nevezik. Az elektromechanikai al­katrészek gyártására terve­zett beruházás befejezésére azonban csak 1986-ban szá­míthatunk. a programban még tervezett öt termelő beruházás megvalósítását pe­dig — részben az igények változása, részben a vállala­tok gazdasági nehézségei mi­att — el kellett halasztani. Az egyéb alkatrészek te­kintetében tehát a tervezett­nek csupán 70—75 százaléka teljesül, annak tekintélyes hányada is az eredetileg ki- tűzötthöz képest jelentős ké­séssel. Miért baj e késedelem? Közismert, a világ nem csekély részben a műszaki fejlődés meggyorsításával, a termelési szerkezet kor­szerűsítésével igyekszik ki­lábalni a nyomasztó gazda­sági válságból. A technikai haladás húzóereje az elekt­ronikai iparág, amelynek térhódításával tudósok sze­rint az emberiség a máso­dik ipari forradalom korába lépett. Az elektronikán belül is meghatározó a mikroelektro­nika. amely azonban önma­gában csak fél sikert ered­gelőket a gazdaságok a szarvasmarha-állománnyal hasznosítják. A szakszerű legelőhasználat az ágazat jelenlegi pozíciójában drága, ezért az üzemek ilyen vesz­teséges, vagy minimális jö­vedelmet produkáló ágazat­ba anyagiakat nem fektet­nek. Tehát a juhászat összes­ségében Kazincbarcika kör­nyékén is veszteséges. A ki­lábalás lehetőségeit fontol­gatva, a Népi Ellenőrzési Bi­zottság megállapítja: a vesz­teség egy része a termelési mutatók javításával kigaz­dálkodható, ám a jövedel­mezőség javítása csak a sza­bályozórendszer gyors és hathatós megváltoztatása ré­vén érhető el. * A juhászat jelenlegi hely­zete valóban aggasztó. A so­rozatos eredménytelenség miatt, felsőfokú végzettségű szakember az ágazatba nem­igen megy dolgozni; illetve nagy a fluktuáció. Irányító szakember nélkül pedig ne­héz az említett termelési mu­tatókon javítani, igaz, las­san nem is lesz, aki az uta­sításokat végrehajtsa. Eltű­nőben van ugyanis a régi megbízható társ a munká­ban. a jó juhász, s ezzel együtt haldoklik egy ősi szakma is. — bea — ményezhet. Más szóval: a mégoly korszerű mikroelekt­ronikai alkatrészbázis sem biztosít élenjáró berende­zésgyártást, . az utóbbihoz ugyanis korszerű egyéb, vagyis nem mikroelektroni­kai alkatrészek, részegysé­gek is szükségesek. A fel­használók többségét kitevő műszer- és híradástechnikai vállalatok alkatrészszükség­letének ugyanis csak egy- harmada a mikroelektroni­kai, kétharmada pedig a nem mikroelektronikai alkatrész. Ez utóbbiak tehát valóban fontosak, miért csak rész­ben teljesültek a gyártásu­kat bővítő és korszerűsítő tervek ? Sok oka van annak, közü­lük csupán az egyik, s ta­lán nem is a legnyomasz­tóbb a pénzszűke. A képviselő — iparválla­latok vezetői által megerő­sített — szavai szerint a kormányprogram intézkedett ugyan az egyéb alkatrészek gyártásának fejlesztéséről, de abból hiányzott az átütőerő. Ez érthető is: az egyéb elekt­ronikai alkatrészgyártás kor­szerűsítésére nem született igazán átfogó elképzelés. En­nek hiányában óhatatlanul elaprózódott még az a fej­lesztési pénz is, amely a köz­ismert gazdasági nehézségek miatt lényegesen kevesebb volt. mint azt eredetileg ter­vezték. Az átfogó koncepció hiánya okozta azt is, hogy a vállalati fejlesztések nem mindig feleltek meg a be­rendezésgyártók által tá­masztott követelményeknek. A kevés pénzből is több­re futotta volna, ha a sza­bályozás kedvez a sietős korszerűsítést célzó rekonst­rukcióknak. De — ellentét­ben a mikroelektronikai fej­lesztésekkel — nem kedve­zett: a nem mikroelektroni­kai alkatrészek gyártásának bővítését ígérő rekonstrukci­ók nem részesültek kedvez­ményben, ami egy kormány- program esetében — amely­nek teljesítésétől nem cse­kély részt a népgazdaság jö­vője függ — célszerű lett volna. A világ halad, elsősorban az elektron izációt siettető, öles léptekkel. Az ebbéli korszerűsödés ütemét tekint­ve nemcsak a fejlett tőkés, hanem az európai szocialis­ta országok többsége is jó­val előttünk jár. A szakága­zati rekonstrukciók csaknem mindenütt állami támoga­tásban, de legalább igazán számottevő adó- és hitelked­vezményben részesülnek. Kívánatos volna, ha ez nálunk szintén így lenne az elkövetkezendő években az egyéb alkatrészek tekinteté­ben is. Különben állandósul az a helyzet, melyben a nem mikroelektronikai alkatré­szek tekintélyes hányadát az évről évre növekvő hazai termelés ellenére importál­nunk kell, mégpedig gyak­ran más lehetőség híján — konvertibilis valutáért. Ami­re eddig nemigen voltak meg a pénzügyi feltételek, _ ame­lyek — a már ismert terv­elképzelésekből kiindulva a lövőben sem sokat fognak gyarapodni. M. M. Juhászok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom