Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-07 / 287. szám

1985. december 7., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 sport Ma a lausanne-i Grand Hotel­ben rendezik meg azt a talál­kozót, amelynek résztvevői az 1992-cs nyári és téli olimpiai já­tékra pályázó városok képvise­lői, valamint a NOB Végrehaj­tó Bizottságának tizenegy tag­ja. A találkozó egyetlen, de an­nál fontosabb napirendi pont­ja: a NOB illetékesei ismerte­tik a jelentkezőkkel a lebonyo­lítás feltételeit, ismételten fel­hívják a figyelmüket arra, hogy a jövő év októberében sorra ke­rülő választás előtt városukat, létesítményeiket bemutató kiál­lítás rendezésére kötelesek. Sakk Óvott a Postás SE A sakkozás kedvelőit he­tek óta izgalomban tartja a másodosztályú bajnokság Keleti csoportjának küzdel­me, pontosabban a Miskolci Medicor és a Postás SE csa­tája. Mint arról már lapunk­ban is többször beszámol­tunk, a Láng Vasas—Postás SE találkozón egy parti füg­gőben maradt, s amennyiben döntetlenül végződik, úgy a miskolciak szerzik meg a bajnoki címet. A Magyar Sakkszövetség értékelő bi­zottsága — többszöri halasz­tás után — „Ítéletet” hirde­tett: a roppant bonyolult színezetű Piroska—Súgodi parti egyik fél számára sem nyerhető, így remit állapí­tottak meg. Mindezt annak ellenére, hogy a Postás SE játékosának jelentős térelő­nye volt. A bajnokság vég­eredménye tehát így alakult: L Miskolci Medicor 121,5, 2. Postás SE 121,5, 3. Debrece­ni Universitas 110. Azonos pontszám esetén az egymás elleni eredmény határozza meg a sorrendet. (A miskol­ciak 9,5-4,5-re bizonyultak jobbnak a Postás SE-töl.) A Medicor tehát ünnepel­hetné elsőségét és OB 1-es tagságát, de a Postás óvást nyújtott be. Szerintük a miskolciak jogosulatlanul szerepeltették Márton Zol­tánt. Dr. Krusniczky Tibor, a Miskolci Medicor szakosz­tályvezetője az üggyel kap­csolatban a következőket mondta: — Mártont — aki jelenleg katonai szolgálatot teljesít — kétszer szerepeltettük. Asz­talhoz ült a Láng Vasas és a Vízügy SE ellen. Mivel be­vonult, jogosult lett volna arra, hogy egy honvédegye­sületben szerepeljen. Mi hoz­zá is járultunk ahhoz, hogy a tapolcai H. Mereszjev SE színeiben sakkozzon, s irata­it (kartonját) elküldtük. Igen ám, de azok elvesztek. így a tapolcaiak Mártont nem ve­zették át saját erőlistájukra, mert az átigazolási papíro­kat nem kapták meg. A mi­nősítési könyve is nálunk volt akkor, amikor szerepel­tettük. Vagyis ez annyit je­lent, hogy a tapolcaiak — mivel a hivatalos okmányok­kal nem rendelkeztek — sza­bálytalanul állították be sa­ját, ha jól tudom B csapa­tukba. A Postás SE ezért óvott, de a részleteket nem ismeri. Az a lényeg, hogy amikor a Medicor színeiben játszott, a könyve a birto­kunkban volt. — Mikor dönt a szövet­ség? — Talán nyolc napon be­lül. Nyilván meghallgatják az érdekelteket, megszólal­tatják a tapolcaiakat, átné­zik a hivatalos iratokat. Re­mélem, hogy minden tisz­tázódik, és akkor végre meg­ünnepelhetjük bajnoki cí­münket. Az biztos, hogy ilyen hosszadalmas bajnoki végkifejletre, óvásra, ideges­kedésre nagyon légen nem volt példa az OB II-ben. K. T. * A Miskolc városi csapat- bajnokság végeredménye: 1. LKM, 2. DIGÉP, 3. HCM, 4. Miskolc Városi Tanács, 5. Vasgyári SZTK, 6. Irodagép- javító Vállalat. A Közúti Igazgatóság mes­terjelölt versenyének vég­eredménye: 1. Borbély (Mis­kolci Medicor) 12, 2. Pász­tor (Sajószentpéteri Üveg­gyár) 11, 3. Királyházi (Sá­toraljaújhelyi TK) 10,5. Csak röviden... ÖKÖLVÍVÁS. A Nemzetközi Sportújságíró Szövetség 1985. évi európai ranglistáján a 48 kg- osok mezőnyében Isaszegi Ró­bert (Borsodi Bányász) a má­sodik helyre került. SÜLYEMELES. országos ifjú­sági II. korcsoportos bajnokság. Budapest. 60 kg-ban Szekerák Dezső (Ózdi Kohász, edző: Feke­te József) aranyérmet szerzett. TORNA. A december 14-re ki­irt újonc versenyt a szövetség január 18-ra halasztotta. Értesí­tik a szakosztályokat és az isko­lákat, hogy az eseményről idő­ben tájékoztatást adnak. ASZTALITENISZ. Megyei út­törő-olimpia — Miskolc. Eredmé­nyek, III. kcs., fiú: 1. Tóth (Miskolc, 7-es iskoia), 2. Pago­nyi (20-as iskola). 3. Barna (20- as iskola) és Oláh (Sajóbábony). III. kcs., leány: 1. Simon N. (4- es iskola). 2. Simon M. (4-esi is­kola). 3. Kazareczki (3-as iskola) és Orosz (Sajóbábony). IV. kcs., fiú: I. Dubécíi (3-as iskola). 2. Pados (ll-es iskola), 3. Bodonyf (40-es iskola) és Berzi (Kazinc­barcika, l-es iskola). IV. kcs., leány: 1. Masason (34-es isko­la). 2. Zavadovics (Kazincbar­cika. Pollack M. iskola), 3. Csépes (34-es iskola) és Sári 30- as iskola). Hol a korong ? Mák József felvétele K ezdjük a tényekkel: a DVTK labdarúgócsapata az NB ll­es pontvadászat félidejében a 3. helyet foglalja el a táb­lázaton. A piros-fehérek 19 mérkőzésből 9-et nyertek meg, 6 esetben végeztek döntetlenre és 4 vereséget szenvedtek. Rúg­tak 36 gólt, hálójuk 23-szor rezdült. összegyűjtöttek 24 pontot,' pillanatnyilag 3 pont választja el őket a feljutást jelentő helytől. Hazai környezetben tíz találkozót vivtak, a megszerezhető húsz pontból 15-öt tartottak Diósgyőrött. A Metripond nyert Diósgyő­rött, pontot vitt el a Ganz-MÁVAG, a Dunaújváros és a Szek- szárd. idegenben a vasgyáriak erőfeszítéseit három győzelem (Nagykanizsa, H. Szabó Lajos SE és Nyíregyháza) és három döntetlen (Eger, Komló, Baja) jelzi. Keszthelyen, Sopronban és Kazincbarcikán viszont nem termett a számukra babér. Gál Béla szakosztályvezetővel az ősz történéseiről váltottam szót. Szlifka nem okozott csalódást az őszi idényben. Több esetben a DVTK húzóemberének bizonyult, megkeserítette a védők éle­tét. Remélhetőleg a tavasszal csatártársai is felnőnek hozzá, hogy egyesült erővel ostromolják az ellenfelek kapuját. — Igaz, hogy jó ideje a levegőben volt, mégis soka­kat meglepett Diósgyőrbe kerülése. Habozott-e és mi­ért mondott végül igent a felkérésre? — 1980-ig az utánpótlás vezető edzőjeként dolgoztam Diósgyőrött, s többen érez­tük, hogy nehéz esztendők következnek. Mivel nem na­gyon láttam a kiutat, meg egyébként is felnőtt együttes mellett akartam edzősködni, váltottam, öt szezont töltöt­tem Diósgyőrtől távol. Köz­ben többször is visszatérhet­tem volna, de mindig kötött a szerződésem. — Ügy érezte, hogy 1985 nyarán jött el az Ön ideje? — így is fogalmazhatunk. Azzal nem mondok újat, hogy Diósgyőrött nagyon szeretik a labdarúgást. Ko­rábban jómagam nemcsak a szakmával foglalkoztam, tár­gyalni, szervezni, intézked­ni kellett sok részletkérdés­ben. Ezért aztán nem fel­készületlenül vállalkoztam a feladatra. Megértő, munká­mat segítő kollégákkal ru­gaszkodtunk neki, úgy érez­tem, hogy konszolidálódott helyzetben vállalkozhattam a szakosztályvezetői tisztség betöltésére. — Amikor hivatalba lé­pett, már tudta, mi lesz az együttes célja? — Igen, tisztában voltam azzal, hogy a visszakerülést tűzzük a zászlónkra. — Egyetértett ezzel az el­képzeléssel? — Ha másképpen gondo­lom, aligha térek vissza Di­ósgyőrbe. — Tizenkilenc összecsapás után is szilárdan kitart ko­rábbi véleménye mellett? — Bízom a sikerben. Azt viszont nem hallgathatom el, hogy fél év távlatában már tisztábban látom problémá­inkat is. Tény: mindenkép­pen fel szeretnénk jutni! Ha ez tudatosul valamennyi já­tékosban, s egész életvite­lüket alárendelik a célnak, akkor beléphetünk az ígéret földjére. Képességek tekin­tetében ugyanis ez a gárda teljesen egyenrangú legna­gyobb vetélytársainkkal. — Mi jelentette önnek az ősz során a kellemes meg­lepetést? — Idősebb labdarúgóink hozzáállása, dicséretes küz­deni tudása, ök szinte va­lamennyi mérkőzésen hozták magukat. Gondolok Oláhra, Görgeire, Szlovákra és szá­momra Szűcs sem okozott csalódást. — Nem a kötözködés mondatja velem, de végtére is: ez természetes. Ha egy csapatnak merész tervei vannak, akkor elsősorban a biztos pillérekre támaszkod­hat. — Ez helytálló, de még­sem ilyen egyszerű. Már jó­val a küzdelmek megkezdé­se előtt lehetett olyan han­gokat hallani, hogy illúzi­ókat kergetünk, mert az „öregek" nem lesznek képe­sek igazából nekifeszülni a feladatnak. Ezért hatott ked­vezően rutinos játékosaink felfogása, teljesítménye. — Azt veszem ki az el­mondottakból, hogy a meg­állapítás sajnálatos módon korántsem igaz mindenki­re... — Pontosan így van. Ta­gadhatatlan. hogy fiataljaink csalódást okoztak. Többsé­güknél nem éreztem a diós­győri szívet, a mindent el­söprő lelkesedést és olykor az akarati tényezőkkel is ha­dilábon álltak. — Említene neveket is? — Kissre, Baloghra és Lippaira gondolok. — Mi jelentette velük kapcsolatban az alapvető gondot? — Ha leültünk velük be­szélni, mindenre bólogattak, mindent megígértek, aztán a pályán egészen mást csi­náltak. Mintha nem jutott volna -el a tudatukig, miért is harcolunk. — Észlelt nemzedéki ellen­tétet? — Nem, Diósgyőrött nincs és nem is volt generációs probléma. Sok jó szándékú futballista alkotja a csapa­tot, mégsem teljesen úgy ala­kultak a dolgok, ahogyan azt elképzeltük. — Mi akkor a gond? — Megítélésem szerint az idősebbek között sem akadt igazi vezéregyéniség, olyan, aki magával tudta volna ra­gadni a „csikókat”. — Véleménye szerint ki lenne erre a szerepre alkal­mas? — Egyértelműen Oláh Fe­renc, de ő is csak a végére „keményítette meg” magát. / — Egy feltörekvő csapat esetében mindenképpen sok­nak tűnik az itthon elhul- lajtott öt pont. Miben lát­ja ennek az okát? — Idegenben jóval nyu- godtabban futballozott a tár­saság. Felszabadultan meg­csinálták a cseleket, bejöt­tek az elképzelések, igaz, könnyebb is volt a dolguk, mert Diósgyőrött általában felállt védelemmel találtuk magunkat szembe. Kiütköz­tek a kombinatív játékban tapasztalt hiányosságaink, s az ellenfelek zöme egy év alatt kiismerte játékunkat, s megtalálta az ellenszert. — A diósgyőri szurkolók magas igényeket támasztot­tak a csapattal szemben. Hogyan tudott ennek meg­felelni az együttes? — Kétségtelen, hogy elma­radtunk a várakozástól. Ha nem sikerült a találkozók elején döntést kicsikarni, bé­nultság, görcsös erőlködés lett úrrá a csapaton, ezt pe­dig gyorsan „kiszúrták” a nézők. — Az idény előtt azt is hangoztatták, hogy vissza kell szerezniük a nézőket. — El kell ismernem, ebben a kérdésben képtelenek vol­tunk előrelépni. Két-há- romezer ember előtt játszot­tunk, ? amikor úgy tűnt, hogy beindul a gépezet, jött a Metripond elleni hazai ve­reség, amely megtorpedózta elképzeléseinket. Abban re- ménykedek: szurkolóink el­hiszik, hogy ez az együttes képes a feljutást kiharcol­ni. Nekünk elsősorban a né­zők bizalmát kell visszasze­reznünk ! — Hallottunk olyan véle­ményeket, hogy igen, szép a cél, de érdemes-e ennek a gárdának felkerülnie? — Mi magunk is találkoz­tunk hasonló hangokkal. Er­re csak azt mondhatom: ez egy másik téma. Először oda kell jutni az ígéret földjére, aztán töprenghetünk a ho­gyan tovább ?-on. Számunkra az NB I. nem jelent olyan plusz terhet, hogy ne vállal­kozhatnánk a legmagasabb osztálybeli szereplésre. Kö­zönségünk igényes és joggal várja a visszakerülést. — Egyesek szerint a két legnagyobb vetélytárs, a SZEOL-DÉLÉP SE és az Eger SE jóval kedvezőbb anyagi helyzetben van, mint a DVTK. Fel tudják-e ven­ni velük ebben a tekintet­ben a versenyt? — Hangsúlyozom: ösztön­zőrendszerünket a végcélnak rendeltük alá. Három ciklus­ra bontottuk az őszt, az első kettőben nem is volt prob­léma. A harmadikban ma­radt el a várakozástól a gárda, ezért semmiféle külön juttatásban nem részesültek játékosaink. Fizetni egyéb­ként is abból tudunk, amit megkeres magának az együt­tes. Ha többen járnak mér­kőzésre, többet oszthatunk szét. Ha feljutunk, jól járnak sportolóink. — Sokakat érdekel, mi a helyzet Menyhárttal? — Nagyszerű tavaszt pro­dukált, de áprilisban elcse­rélte a lakását, s családja Győrbe költözött. Ezt jelzés­ként vehettük, hogy tervei vannak. Nyáron be is je­lentette távozási szándékát, de mivel szerződés költötte hozzánk, meg hasznos lab­darúgónak ítéltük, nem já­rultunk hozzá a klubcseré­hez. A felkészülés során több hetet kihagyott, ráadá­sul egyedül élt Miskolcon, s fokozatosan romlott a telje­sítménye. Mindez nem je­lentett jó ajánlólevelet a szá­mára ... Elkövetett egy-két kisebb bakit, végül vezető edzőnk kérte, hogy távolít­suk el az első csapattól, mert az öltözőben sem vált ki elégedettséget a jelenléte. Időközben természetesen csökkent az eszmei értéke. Pillanatnyilag a Sopron és a Rába ETO érdeklődik irán­ta, nem hiszem, hogy aka­dálya lenne távozásának. — Tehát a felkészülést már nem Diósgyőrött kezdi? — Ebben egészen biztos vagyok. — Váltsunk témát. A DVTK bőségesen termelte a gólokat, ugyanakkor kapott is rendesen. Miért ez a ket­tős arculat? — A sok gól korántsem támadóinkat dicséri, bár Dzurják 13-szor betalált. Gyakran azonban a társak segítették, gondolok elsősor­ban Oláh Ferire, aki sors­döntő gólokat szerzett. A 23 kapott gólért sem illetheti egyértelműen elmarasztalás védelmünket. Inkább a kö­zéppályán látok problémát. Az itt szereplők nem tud­nak szerelni, s az ellenfelek a pályának ezen a roppant fontos részén könnyűszerrel törhettek át. Az ilyesmiért pedig néha nagy árat kell fizetni. Való igaz, finomíta­nunk kell, mert ez hosszabb távon megengedhetetlen. — Meglepően kevés' eset­ben jutottak szóhoz a nyá­ron igazoltak... — Ezzel egyetértek. Tudni kell azonban azt is, hogy Kondást porccal megműtöt­ték. Breznai és Búza való­ban csak perceket volt pá­lyán, Nagy Attila pedig mindössze egy MNK-mérkő- zésen védett. — Végül pedig még egy kérdés: elégedettek a vezető edző munkájával? — Nézze, abban mindenki biztos lehet, hogy Bánkúti Lászlótól jobban talán sen­ki nem akarja az NB I-et! Ezen még csak töprengeni sem érdemes, mert vitatha­tatlan. Azt" ugyanakkor el kell mondanom, s remélem, hogy ő sem sértődik meg, mert többször is beszéltünk már , a témáról: bizonyos módszerein változtatni szük­séges, de ezt elmondhatom saját tevékenységünkről, a szakosztályvezetés munkájá­ról is. A közeljövőben le­ülünk és megbeszéljük, mi volt az, amit lehetett volna jobban is csinálni, s janu­ártól igyekszünk finomítani. Érzésem szerint, a tavaszi 5—6 kezdeti forduló egy sor, ma még nyitott kérdésre választ adhat. Ezalatt min­denképpen csökkenteni kell hátrányunkat, azért is, mert nem kedvezőtlen a sorsolá­sunk, vetélytársainknak ne­hezebb dolguk lesz. Ameny- nyiben terveink valóra vál­nak, újult erővel és nagy- nagy odaadással kell min­denkinek a maga területén tevékenykednie, hogy az el­képzelés valóra váljon. Tud­juk, nem lesz könnyű, ki­élezett harc várható, de Di­ósgyőrött senki nem retten meg az előtte álló feladattól. — Sok sikert és köszönöm a beszélgetést! Doros László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom