Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-06 / 286. szám
1985. december 6., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Minőségi követelmények a bányászatban A nyers bányatermék minősége a fokozott termelés és gépesítés következtében egyre romlik. Ez különösen a szenek, az ércek és a vegyes ásványok bányászatában érvényes. A fogyasztók kívánsága jogos: olyan minőségű nyersanyagot szeretnének kapni, amelynek a felhasználásával ők is a legjobb minőségű terméket tudják előállítani. Csakhogy a nyersanyagok összetételén a bányász nem tud változtatni. Köztudott, hogy a növekvő igényeket, a minőség javítását minden iparágnak szem előtt kell tartani. Ezt szolgálja az OMFB (Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság) tanulmánya, amelyről Csicsay Albin főosztályvezető-helyettes adott tájékoztatást. A különböző ásványi anyagok minősége annak idején kedvezőbb, jobb volt. Egyrészt azért, mert évekkel ezelőtt még a legjavát termelték ki a bányászok, s ma már a maradékkal, a gyengébb minőséggel kell gazdálkodnunk. Másrészt a fokozott termelés, a gépesítés következtében szelektív kitermelésre nincs lehetőség. A gép válogatás nélkül hozza felszínre az ásványokat. Ennek következtében az ásvány törik, ezáltal romlik a minősége, szemcseszerkezete. Csicsay Albin elmondta, a közelmúltban megélénkültek a kutatások az ásványelőkészítés területén. Ennek eredményeként mind a szénbányászatban, mind az érc- és ásványbányászatban több előkészítés-technológiai koncepció, sőt program készült. Ezek közül egyesek már megvalósultak, vagy megvalósításuk folyamatban van. Milyen lehetőségek vannak tehát arra, hogy a minőségi igényeket mind jobban kielégítsék ezekből az úgynevezett szilárd primer ásványi nyersanyagokból? A pécsújhelyi szénelőkészítő mű kétlépcsős rekonstrukciójáról a liászprogram keretében már döntöttek, sőt az első lépcsők megvalósítása folyik. A rekonstrukció biztosítani fogja a Dunai Vasmű bővítés alatt álló kokszolóművének koksz— szén-koncentrátum-igényéből az első lépcsőben évi 670, a másodikban 900 kt mennyiség hazai forrásból való ellátását. és a nagymányoki brikettgyár évi 150 kt feketeszénigényét. Lehetőséget nyújt továbbá a Beremendi Cement- és Mészművek szénigényének a kielégítésére is. A lakossági és egyéb kommunális minőségi szénigények kielégítését máris javítja az 1981-ben üzembe helyezett felsőgallai és az 1984-ben termelésbe lépett berentei durvaszénmosó. Építés alatt áll a felsőgallai aprószénmosó, és folyik a nagybátonyi durvaszénmosó kiviteli tervezése, valamint beruházáselőkészítése. Folyik az oroszlányi szénosztályozó rekonstrukciója is. Távlatilag a porkokszgyártáshoz szükséges, kis hamujú aprószén-koncentrá- tumot a felsőgallai aprószénmosó üzem bővítésével lehetne biztosítani. Amennyiben további fogyasztói igény merülne fel minőségi aprószénre, lehetséges volna a már megépült berentei durvaszénmosó és az épülő nagybátonyi durvaszénmosó bővítése is aprószénmosóval. Minőségjavító módszer például az ahidrálás is. Nagy nedvességtartalmú lignitjeink fűtőérték-növelésének kézenfekvő módja a nedvességtartalom csökkentése, a lignit szárítása. A szárítás speciális formája a Várpalotán már 1929 óta alkalmazott autoklávos gőzkezelés, az ahidrálás. A 170—180 C-fo- kos hőmérsékleten történő ahidrálással a szén fűtőértéke nő és fajlagos kéntartalma erősebben csökken, mint a szokványos szárítással. A hazai bentonit-előfordu- lások esetében csak kisebb mértékű minőségjavulás várható a következő számításba vehető korszerűsítésekkel: félnedves aktiválás gyúró-, keverőberendezésben; Koller-járattal a homogenitás javítása, a meglevő előkészítőben kíméletes, ellenőrzött szárítás: az őrlés és osztályozás technológiájának továbbfejlesztése. Az állattakarmányozási adalékként felhasznált zeo- littermékek minősége megfelelő; fejleszteni csak a csomagolási technológiát kell. Az ásványelőkészítés fejlesztésével komolyabb minőségjavítás a papíripari töltőanyagoknak szolgáló zeoliltermékeknél érhető el. A papíriparnak ugyanis vasmentes termékre van szüksége. Az említett minőségjavítási módszerek megvalósítása és alkalmazása igen költt séges. Mégis szükség van ezekre, hiszen az ásvány-előkészítés, illetve nemesítés a bányászat fennmaradásának egyik legfontosabb feltétele. Sz. J. A Szerencsi NEB ülése Csak tanuljon a gyerek? Nemrégiben ülést tartott a Szerencsi Városi Népi Ellenőrzési Bizottság és megvitatta a diákok őszi mező- gazdasági munkavégzésének tapasztalatait. A vizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy a munkavégzés megfelel-e a nevelési célkitűzéseknek? Milyen munka- feltételeket biztosítottak a mezőgazdasági üzemek a tanulóknak? A helyszíni ellenőrzések során megvizsgálták az iskolák és az üzemek között megkötött szerződéseket is. Szerencs város és a környék mezőgazdásági üzemei az utóbbi három évben kevesebb diákot foglalkoztattak. Erre egy jellemző adat: tavaly a 23 általános iskolából csak 18 vett részt őszi betakarítási munkákban. Ezek közül is három intézmény munkája nem előre tervezett, hanem úgynevezett lermésmentés volt. Mi ennek a csökkenő tendenciának az oka? Mivel a diákok főképpen szőlőszüre- telésben vettek részt (4—5 éve 90 százalékuk ezt a munkát végezte), s a szerződéses rendszer kapcsán kevesebb lett a szőlőterület, így kevesebb munkáskézre van szüksége a termelőszövetkezeteknek. Ám amelyik iskola részt vett ilyen munkában, annak szerződést kellett kötnie az üzemmel. A későbbiekben is — csakúgy mint eddig — kell ez a szerződés, még a kármentő munkák esetében is; s ebben ki kell térni mindenre, a létszámtól a bérezésig bezárólag. A szerződéseket be kell mutatni a Köjálnak is, s csak akkor engedélyezik a munkavégzést, ha az üzem biztosított minden szükséges közhigiéniás feltételt. Jánosi József vizsgálatvezető szóbeli kiegészítésében elmondotta: bár a szervezés jónak mondható, de a minél kisebb holtidő érdekében, a későbbiekben még következetesebben szükséges ennek ellenőrzése. Ezen túl, kívánatos a felnőtt dolgozókéval azonos munkafeltételek biztosítása. Ide kívánkozik a vitában pro és kontra elhangzott vélemények sora, a munkaruhával kapcsolatosan. Nevezetesen: biztosítson-e az üzem munkaruhát, vagy ennek hiányában ruhakoptatási, illetve mosási díjat? Az egyik hozzászóló ezt a javaslatot elvetette, mondván, ez növelné a termelőszövetkezet ráfordításait. Ám van olyan gyerek is, aki abban a ruhában jár dolgozni, amibe az iskolába. S a sokgyermekes szülőknél ez különösen gond. A kialakult vitában szc esett például a gyerekek leterheléséről. Elhangzott: elegendő-e ez a fizikai munka, vagy éppen ennek ellentéteként, kell-e egyáltalán a diákoknak az őszi betakarításban segíteni? A vélemények summázata: kell. Több okból is. Részint azért, mert a társadalomnak is szüksége van munkájukra, részint azért, hogy lássa, tapasztalja a tizenéves is, hogyan, milyen körülmények között keresik a felnőttek, szüleik a család eltartásához szükséges pénzt. Olyan oldalról is megközelítették a kérdést, vajon azzal, hogy a gyerekek kezébe fizetik a keresett összeget (amit egyébiránt jogszabály ír elő), nem tápláljuk-e beléjük az anyagiasság szellemét? Nem lenne célszerűbb a diákokkal közösen, s előzetesen megbeszélt, majd általuk elfogadott közösségi célokra, mint például sportpályákra, klubokra fordítani a keresetüket? Továbbá: az üzem, iskola, gyermek (a családdal) háromszögben a harmadiknál jelentkeznek még problémák. Sok szülő félti (ami természetes is) a gyermekét, mondván: ő csak tanuljon, és ne tapossa a sarat a szőlőben, a földeken. Holott ezzel a vélekedéssel szemben nem árt azért a gyereknek az élet más területein is tapasztalatokat^ gyűjtenie, úgymond edződnie. Az írásos anyagban több javaslatot fogalmaztak meg. S elhangzott egy perspektivikus javaslat is: a későbbiekben hívják össze az érintett üzemek, iskolák vezetőit, s a NEB-tagokkal együtt, közösen beszéljék meg a vitás kérdéseket. (mészáros) A felületkezelő csarnokban modern berendezésekkel dolgoznak A Budapesti Bútoripari Vállalat encsi, 10-es számú gyáregységében annak ellenére, hogy csak 1971-ben kezdődött meg a termelés, a kollektíva már rangot vívott ki a hazai és külföldi bútorpiacon. Termékeik keresettek például a szomszédos Ausztriában, az NDK-ban. A szocialista országok közül legnagyobb felvevő piacuk a Szovjetunió. Az utóbbi években nem egy ellenőrző szerv megállapította, hogy a bútoripar termékei sem küllemben, sem használhatóságban nem felelnek meg az igényeknek. Ennek ellenére az encsieknek mégis sikerült megkapaszkodniuk a piacon, s ez a tény az idén mintegy 20 millió forintos többlettermelésben jelentkezik; s a teljes termelési érték meghaladja a 26 millió forintot. Juhász Bélával, a gyáregység főmérnökével arról beszélgettünk: minek tulajdonítható a tartósnak ígérkező fellendülés a 400 dolgozót foglalkoztató gyáregységben? — Az encsi gyárban fennállásunk 14 éve alatt három fő tevékenységet alakítottunk ki — mondja a főmérnök. — Készítünk kárpitostermékeket, s úgynevezett korpuszgyártással is foglalkozunk, de vállalkozási formában is gyártunk berendezéseket. Több külföldi partnerrel építettünk ki kapcsolatot, s ennek köszönhető, hogy szállodai berendezéseink stabilan „megkapaszkodtak” a tőkés piacon. Mindez nem jelenti azt, hogy az idén simán mentek a dolgok. Az alapanyagok gyártásával foglalkozó 5-ös számú gyárban történt robbanás például nehéz helyzet elé állította a Kedvező fogadtatás a piacon Pneumatikus tűzőgép segit a szekrények összeszerelésében kollektívát. A megtorpanás március elején következett be, s ez mind a belföldi, mind pedig a külföldi piacon éreztette hatását. Az egyik legjobban keresett szekrénysorunk gyártásával, a Borissza! le is kellett állnunk. A kényszerű színváltás, a gyengébb minőség miaft bútorunk nem állta meg a helyét a piacon, s hogy hírnevünket ne csorbítsuk, inkább vállaltuk a termelés- kiesést. Az eredmény: termelésben és eredménytervben jelentős elmaradással zártuk az első fél évet. Az év második fele sem úgy indult, ahogyan azt elképzelték. Az import felületkezelő anyagok ellátási zavarai okoztak kellemetlen heteket júliusban, ennek ellenére sikerült a termelést növelni, amit szigorúbb technológiai fegyelemmel, igen nagyszámú túlórázással és belső átszervezéssel értek el. A külföldi piacon egyre ismertebbek termékeik. Teljes termelésük 40 százalékát exportálják, ezen belül is növekszik a tőkés piacon értékesített bútorok aránya. Nagy tételt képeznek az NSZK-ba és az USA-ba készülő ülőgarnitúrák. Az en- csi bútorgyárban természetesen új lehetőségek után is kutatnak. A közelmúltban egy új termékkel jelentek meg az amerikai piacon, további két termék — egy mahagóni és egy fehér színű hálószoba-garnitúra — fogadtatásának visszajelzését december 9-ére várják. A már elfogadott szekrénysorból az USA-beli partner a jövő év januárjában 42 garnitúra kiszállítására adott megbízást, s az év folyamán további 450 garnitúra gyártásával bízta meg az encsie- ket. A szocialista országokban is bővíti áruválasztékát a gyáregység. Jelenleg Moszkvában vesznek részt egy kiállításon, ahol a korábbitól igényesebb és esztétikusabb szállodai berendezéseket mutatnak be. A növekvő feladatok maradéktalan teljesítése megköveteli a dolgozók szakmai továbbképzését, a kellő számú szakembergárda biztosítását. Ezt a célt szolgálja a 101-es számú szakmunkás- képző iskola kihelyezett tagozata, s bútorasztalos, kárpitos szakmákban iskoláznak be tanulókat. A jövő évi elképzelések között továbbra is 13—14- féle szekrénysor folyamatos gyártása szerepel, amelyek kaphatók lesznek nemcsak a külföldi, hanem a hazai piacon is. Kép és szöveg: Készül az ülőgarnitúra rugózata Csákó Gyula