Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-31 / 306. szám
1985. december 31., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 a z élet minden területén úgy szokás, hogy egy év elteltével leltárt készítenek. Mit sikerült elérni a kitűzött célokból, mi valósult meg az elképzelésekből, s mi az, aminek a teljesítése várat magára, összeállításunkban sportvezetőket, edzőket és sportolókat kérdeztünk arról: minek örült 1985-ben, mit vár 1986-tól? A vélemények természetesen eltérőek, de igy is van ez rendjén, hiszen valamennyien más-más területen tevékenykednek. Igyekeztünk olyan egyéniségeket megszólaltatni, akik év közben kevesebbet szerepeltek a nyilvánosság előtt. Tették a dolgukat, minden felhajtás nélkül. Dolgoztak, s akkor örültek, ha másoknak is derűt szerezhettek, mosolyt varázsolhattak az arcára. Elmondják, hogyan képzelik el a jövőt, milyen tervekkel vágnak neki az új esztendőnek. Nincs sok hozzátennivalónk az elmondottakhoz, mindössze annyi engedtessék meg nekünk, hogy a megszólaltatottak nevében is nagyon boldog új esztendőt kívánjunk a sportbarátoknak. Akik válaszolnak: sportvezetők, edzők és sportolók sport Sikeres tömegversenyek „Szeretném 1985-öt elfelejteni! »» Eredmények és csalódások Csarni Endre, Encs varos sport te I ti gyei öj c elégedetten tekint vissza az elmúló esztendőre. Miért? — Örömöm elsődleges oka. hogy sikeresek voltak tömeg versenye ink.' Lemérhettük ezt a résztvevők számúból. Tudom, sokfelől hallani olyan hangokat, hogy egyre nehezebb a versenyekre toborozni. nálunk szerencsére nem ez a jellemző. 19514-hoz képest körzetünkben jelentősen emelkedett a különböző viadalokon részt vevők létszáma, s ami külön örvendetes, közöttük a fiatalok aránya szembetűnő. — Az idén már teljes kapacitással működött a városi sportcsarnok. Milyen volt a kihasználtsága? — Azt mondhatom, hogy nem múlt el hét vége verseny nélkül. Szombatonként és vasárnaponként; kitehettük a ,,Meglelt" táblát, olykor igencsak be kellett osztani az időt. —- Milyen versenyek aratták a legnagyobb sikert? — Nagy népszerűségnek örvendett az Agrár Kupa, a TOT Kupa, a KISZ Kupa és ugyanezt mondhatom az öregfiúk kispályás labdarúgótornájáról. De ne feledkezzünk meg a városi KISZ- bizotlsággal közösen szervezett túrákról sem, amelyek során a környékre tettünk kirándulásokat. — Melyek voltak a legnépszerűbb sportágak Evesen? — Egyértelműen a labdarúgás vezet, kár, hogy együlÉrthetö Patócs Béla öröme. A közelmúltban rendezték meg az idei országos vívó csapatbajnokságot, s a DVTK együttesei nem okoztak csalódást. A vezető edző így emlékszik vissza az 19115-ös esztendőre: — Köztudott, hogy a vívás nem rendelkezik olyan széles bázissal, mint például a kézilabdázás. Ipv számunkra jóval nehezebb feladat helytállni a különböző viadalokon, kisebb körből válogathatunk, s több évnek kell eltelnie, amíg a kezdő sportoló eljut egy szintre. Csapataink közül a párbajtőrözők okoztak némi csalódást, ők ugyanis nem tudták kiharcolni az első osztályban való bentmara- dást. A korrekció azonban a másik oldalon sikerült, mert jórészt fiatalokból álló női tőrcsapatunk bevere- kedte magát a legjobbak közé. Az országos bajnokságon egyébként a legjobban kardozóink szerepeltek, ők a (i. helyen végeztek. — Három szakág képviselői mondhatják el magukról Diósgyőrött, hogy első osztályban szerepelnek. Van erre más vidéki klubnál is példa? — Nincs, sőt, kettővel sem büszkélkedhetnek mások. Ha a párbajtőrözők megkapaszkodtak volna, most valamennyi szakágban OB f-esek lennénk . . . leseink alacsonyabb osztályokban szerepelnek. Jó lenne. ha mielőbb sikerülne valamelyik csapatunknak feljebb verekednie magát. De igen kedveltek asztalitenisz-, sakk- és kézilabdarendezvényeink. Tartottunk röplabda-bemutatót is, amely sok nézőt vonzott. — Hogyan tudták növelni a résztvevők számát? — Nem folyamodtunk semmiféle cselhez, ha erre gondol. Ugyanakkor az év elején mindig meghirdetjük: azok a klubok, amelyek az évben a legjobban szerepelnek a különféle versenyeken, díjazásban részesülnek. Az idén Szalaszend, Hidasnémeti. Abaújkér és Felsővadász részesült elismerésben. — Mit vár 1986-tól? — Nagy feladataink lesznek az új évben. Ezek közül a legfontosabb, hogy átadjuk rendeltetésének az uszodát, és a tanmedencét. Az uszoda 12,5X25, a tanmedence 9' 12,5 méteres lesz. Előbbiben a vízmélység 1.80 méter. utóbbiban 70—80 centiméter lesz. Később szeretnénk versenyeket is rendezni. A tanmedence azért roppant fontos, mert így megoldhatjuk az úszásoktatást. Eddig Göncön volt. egy medence, az viszont csak nyáron üzemel. Legközelebbi feladatunk egyébként: február 22-én mi rendezzük a téli spartakiád megyei döntőjét asztaliteniszezésben és sakkozásban, s készülünk az OSN-re is. — Mit gondol, miért alakult ez így? — Azért, mert a feltételek kevésbé adottak a zavartalan munkavégzéshez máshol. Egyre inkább specializálódnak a szakosztályok. — Ami azt illeti, a DVTK sincs éppenséggel túlzottan ..elengedve". . . — Mindössze egy fő- és 2 mellékfoglalkozású edző tevékenykedik a szakosztályban. Szükség lenne újabb erőkre, mert igy a kelleténél jóval kevesebb idő jut a Lörinczné Winter Ilona, a DVTK NB I-es női kosárlabda-csapatának legjobbja kérésünkre így foglalta ösz- sze az idei esztendő „történéseit” : — Szeretném 1985-öt mielőbb elfelejteni! Erre több alapos okom van. Külföldi szerződésre pályáztam, hosz- szú ideig úgy tűnt, hogy sikerül is Finnországba utaznom. Sajnos, semmi sem lett belőle. — Tavasszal megsérültem, néhány hetet kihagytam. Emiatt átmenetileg lemondtam a válogatotságról, mert nem tudtam volna eleget tenni a velem szemben támasztott követelményeknek. Felépülésem után viszont nem hívtak. Ügy néz ki a dolog, hogy a címeres mezben már nem logok kifutni a pályára. — Csapatunk a rájátszáson nem tudta kiharcolni az NB I. felsőházába kerülést, és az őszi szezonban sem úgy szerepelt, ahogyan azt a szurkolók joggal elvárták volna. A nézőktől én is kaptam személyes kritikát, mondván, hogy már nem vagyok a régi. Kétségtelen, formám kicsit ingadozott, akadtak remek, de halványabb mécseseim is. Egy cseppet sem mellékes tényről azonban majd’ mindenki elfeledkezik. Arról van szó. hogy Med- gyesi Judit nélkül nekem lényegesen nehezebb dolgom van. Tőlem várják, hogy szedjem le a lepattanó labdákat, irányítsak, indítsak, „vezényeljek” és pontokat — lehetőleg húszat, harmincat — dobjak. Ilyen elvárásoknak egy világklasszis sem tudna maradéktalanul eleget tenni. Nem akarom megbántani klubtársaimat, de — Hol végeznek az idén az országos rangsorban? — Bár még nincs végleges lista, előzetes számításaink szerint a 12. leszünk. Ez komoly fegyvertény, elvégre a DVTK az utóbbi tíz évben soha nem került ilyen előkelő helyre. Igazolódott esetünkben is a mondás: keményen dolgozni kell, s akkor nem marad el az eredmény sem. — Mit remél 1986-tól? — Azt, hogy mind a négy fegyvernemben első osztályú együttesünk legyen! „Kupaktanács”, balra Winter Ilona önmagukhoz képest, nekik kell feljavulniuk ahhoz, hogy a táblázaton feljebb kerüljünk. — Semmiképpen nem akarom elhallgatni, hogy 1985- ben — végre lényegesen több időm jutott a családomra. Hosszú évekig ugyanis — válogatottbeli és klubszintű — elfoglaltságaim miatt jelentős adósságom keletkezett. Az idén valamit törlesztettem. Amikor a telefon kicsengett. már a lakás ajtajában állt. Indult volna, hogy különböző, ünnep előtti dolgait intézze. Veres István, az élvonalba a nyáron felkerült Kazincbarcikai Vegyész férfi röplabdacsapatának szakvezetője érthető magyarázattal kezdte a választ kérdésünkre. — Mire gondolok vissza a legszívesebben? Nos, természetesen a feljutásra! Tudja, hosszú éveken keresztül készültünk a nagy tettre. 1984-ben is osztályozón vehettünk részt, de akkor még nem volt eléggé érett az együttes a feladat teljesítésére. Az idén minden úgy ment, ahogyan elterveztük. Magabiztos játékkal, jelentős fölénnyel szereztük meg az elsőséget és az ezzel együtt járó aranyérmet az NB II- ben, s az osztályozón is valamennyi ellenfelünket két vállra fektettük. Ez volt a korona a hosszú évek óta tartó munkánkon. Hangsúlyozni szeretném: mindez nem kizárólag az én sikerem, közös az öröm, mert együtt ügyködtünk a siker érdekében. — Eddig nincs panaszra okuk a szereplést illetően. — így van, csak azt sajnálom, hogy az év végére több sérülés zavarta készülésünket, s kétszer is veszítettünk. Célunk ennek ellenére nem lehet más, mint kiharcolni a bentmaradást. Egy gondolat még: azért is kiemelkedő eredmény feljutásunk, mert egy olyan városban sikerült életre hívni — 1985-ben az első önálló évét zárta a Borsodi Építőik Volán SC — mondta Menyhért Gábor, ügyvezető elnökhelyettes. — A Borsodi Volán SC és a Miskolci ÉMTE fúziója után kétségtelenül volt bennünk egy kis „félsz”, nem tudtuk: hogyan indul majd be a gépe; zet? Most örömmel állapíthatjuk meg, hogy a szűkösebb gazdasági helyzetben sem voltak anyagi gondjaink. Gazdálkodásunk rendezett, minden lényeges dologra futotta a pénztárcánkból. Azért hangsúlyozom ezt, mert az új egyesület egyik jogelődje bizony sokáig gondokkal küzdött ... — Eredményeikre is büszkék lehetnek? — Határozott igennel nem felelhetek. Akadtak sikereink és bukásaink egyaránt. Kezdjük a pozitívumokkal. Férfi asztaliteniszezőink bennmaradtak az élvonalban, az őszi szezonban pedig jól szerepeltek. Férfi másod- osztályú röplabdázóink ugyancsak megkapaszkodtak csoportjukban, sőt — mutatott teljesítményüket illetően — előrelépést produkáltak. Tekézőinkről csak a dicséret hangján beszélhetek, az NB II. élvonalához tartoznak. sportolói:- közül ütőképes gárdát, ahol azelőtt semmiféle hagyománya nem volt a sportágnak. — Mi a véleménye a KV SE szurkolótáboráról? — Csak a köszönet hangján beszélhetek róluk. Azt hiszem, minden együttes álma, hogy olyan közönség előtt játsszon hazai környezetben, mint mi. Rendszeresen 3(J0-an járnak találkozóinkra. s fergeteges buzdításukkal részt vállalnak eredményeinkből. A hangorkánban szárnyakat kapnak játékosaink, akik igyekeznek a maximumot nyújtani. Szurkolóink bizalmukba fogadták a csapatot, remélem, hogy ez a későbbiekben is így lesz. — Az újjászervezett férfi- válogatott keretben kazincbarcikai sportoló is helyet kapott... — Ennek is örülünk. Nagy- pál Ferenc tehetséges sportoló, szép jövő áll előtte. Tóth Tibor tartalékként jött számításba, ha valaki megsérül, vagy más okból kidől a sorból, akkor ő lép előre. Ez a tény jelzi: felfigyeltek a nálunk folyó munkára. — Hogyan tekint előre? — Mielőbb kellene legalább két edzőt szerződtetni, mert jelenleg csak ketten vagyunk, s öt csapatra ez nem elég. Bízom abban, hogy a lelkesedés továbbra is jellemzője marad csapatunknak. S egy családi vonatkozás: azt is szeretném, ha 5 esztendős Gábor fiam legalább olyan szépen cseperedne, mint. eddig. hárman értek el I. osztályú minősítést. Síszakosztályunk eredményesen tett eleget a tömegsport céljait szolgáló feladatának. Most pedig a negatívumokról. Labdarúgóink nagy csalódást okoztak, gyenge játékuk következtében kiestek a területi bajnokságból, igaz, nem hallgathatjuk el, hogy jelenleg a megyei I. osztályban listavezetők. Női asztaliteniszezőink búcsút intettek az NB l-nek, az alacsonyabb osztályban viszont ugyancsak reményük van az első helyre. Férfi kézilabdázóinkról — jót, vagy semmit alapon — most külön ne szóljunk. Salakmotorosainknál a nemzedékváltás zökkenőkkel járt. — Személyes sikerei? — Arra kíváncsi, hogy mire gondolok vissza a legszívesebben? Két emlékezetes „epizód” maradt meg bennem. Nagyszerűen megrendeztük a Bíró Sándor asztalitenisz emlékversenyt, melynek zavartalansága érdekében jómagam is tevékenykedtem. Mint egyesületi vezető arra is büsr’ hovr rosi tap.ies végrehajtó bizottságának illetékes osztályával! Panasz nélkül... Közismert, hogy a labdarúgó játékvezetők állandóan két tűz között „egyensúlyoznak”. Szidják a síposokat a nézőtérről, támadják a kis- padról. — Ezekkel a megállapításokkal teljes mértékben egyetértek — szögezte le Zsigmond Sándor, a Borsod Megyei Labdarúgó Szövetség játékvezetői bizottságának elnöke. — Örömmel sorolom testületünk idei mérlegét: a bajnokságok zökkenők nélkül lezajlottak, a síposok miatt egyetlen találkozó sem maradt el. Tevékenységükre különösebb panasz nem érkezett. — A szövetségben és a bajnoki meccseken ön gyakran összefut az egyesületi vezetőkkel, edzőkkel. Mi a véleményük a borsodi fekete ruhásokról? — Általánosságban elégedettek velünk. Tapasztaltam is, hogy kevesebbet foglalkoztak a dirigensekkel, ritkábban indítottak heves támadást ellenük. — Kérjük, idézze vissza ’85 „mérföldköveit”! — Űjra tagjaink vezették a Tokaj-Hegyalja Kupa ifjúsági torna találkozóit. A küldöttségek vezetői a záró- banketton elégedettségüknek adtak hangot. Olyan értesülések jutottak el hozzám, hogy az NB-s keretbe sorolt borsodiak megfelelően látták el feladatukat. Itt szeretném elmondani: örömmel fogadtam Bognár István és Karmai Zoltán elhatározását, melynek szellemében társadalmi munkásként, is bekapcsolódtak bizottságunk tevékenységébe. Megnyugtatott továbbá az, hogy Czirba Sándor — akit korábban évekig az országos keretben is foglalkoztattak — nem vonult vissza. Összeállította: Doros László Kolodzcy Tamás gyakorlásra. A miskolci városi sportcsarnokban népes mezőnyök vesinek résit a különböző kupaversenyeken „Minden fegyvernemben OB l-es csapatot!” „A szurkolók sokat segítettek”
