Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-31 / 306. szám
1985. december 31., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A kommunisták és a család Manapság világszerte, így hazánkban is, sok szó esik a család válságáról. Igen eltérő véleményekkel találkozunk: egyesek szerint a család idejétmúlt, magát túlélt társadalmi képződmény; mások szükséges rossznak tartják; s akadnak, akik úgy vélik, hogy a család eszméje szent, istentől adott. Örök és megváltoztathatatlan. A család a társadalmi fejlődéssel együtt jelenik meg az emberiség életében, és annak változásával, a tulajdonviszonyok alakulásával formálódik és módosul. Míg a feudális jellegű családban nemcsak a vagyon, hanem a feleség és a gyermekek felett is az apa rendelkezett, addig a szocialista társadalmi viszonyok között éppen a tulajdonviszonyok megváltozásával új normatívák alakulnak ki a családban is. A régi családi viszonyok alapját, az adásvételt nemcsak nyelvünk őrzi „eladó lány”, „vőlegény” (vevő), hanem őrzik a hagyományok, a szokások, amelyek tudvalévőén erősek, mélyen gyökereznek, s a társadalmi alapok változását is csak lassan követik. Alapjában e helyzetből származnak a konfliktusok: modern korban, szocialista viszonyok között élünk, mégis olykor a családban kísért a múlt. Ez kétségtelenül sajátos válsághelyzetet teremt, aminek eredője nem a családban, mint az emberi együttélés e nagyon ösz- szetett képződményében kereshető, hanem egyrészt az egyénben, annak gondolkodásában, magatartásában, a hagyományokban, amelyeket átörökítettek az előző nemzedékek, és amelyeket a jelenlegiek is esetleg továbbadhatnak. A párttagok élete sem mindig mentes az ilyenféle ellentmondásoktól. A magánélet gyakorlata és a kommunista eszmék között nemegyszer ellentét keletkezik. Vannak, akik elveinket jól ismerik, a közéletben és a munkájukban helyesen érvényesítik, azonban a magánszférákban, az otthon falai között már kevésbé képesek erre. Némelykor a régi és az új összeütközése miatt egyfajta „tudathasadás” alakul ki: a munkahelyén megbecsült párttag otthon elviselhetetlen despota, szinte középkori nevelési elveket vall és gyakorol. Pedagógusok a megmondhalói, hogy értelmes, tanult emberek is mennyire elmaradott felfogást tanúsítanak a gyermekükkel való bánásmód tekintetében. „Engem is vert az apám, de embert faragott belőlem", — mondják és követik ezt az embertelen gyakorlatot. Pedig szocialista énjükkel bizonyára tudják, hogy a veréssel „faragott" (nem nevelt) ember személyisége károsodik, nemegyszer agresszívvé vagy meghunyászkodóvá, alattomossá vagy elkeseredetté válik. A családi élet harmóniáját veszélyezteti az uralkodási vágy, amikor a kölcsönös megbecsülés és egyenjogúság helyett valamelyik, vagy éppen mindegyik fél a másik feletti hatalmat szeretné megkaparintani, akaratát a többiekre ráerőltetni. Számtalan konfliktusforrás rejlik a család anyagi helyzetével kapcsolatos kérdésekben. Az anyagi javak megszerzése, gyűjtése egyeseknek valóságos szenvedélyévé válik. Minden eltörpül e céljuk mellett, végül az is, amire hivatkoznak, vagyis hogy a családjuk érdekében teszik, mégis olykor szinte fékezhetetlenüi, semmitől sem riadnak visz- sza. A nagy szerzési lázban sokan elfelejtkeznek azokról, akikért úgymond „hajtanak”. Csak a pénzt, a vagyont látják. Közben a család szétesik, a gyermekek elkallódnak, vagy érzelmileg eltávolodnak a szülőktől. Később legfeljebb a pénzre, a könnyű életre, a luxusra tartanak csupán igényt, de a szülőre nem. A család látja kárát annak is. ha könnyelműen, felelőtlenül bánnak a pénzzel, ha ésszerűtlenül gazdálkodnak, ha nem tesznek különbséget az ember testi-lelki gyarapodását biztosító fontos, és a kevésbé fontos, szükségtelen, csupán a státusszimbólumokat gyarapító kiadások között. Ez általában civódás, vádaskodás s egyre élesebb szembenállás forrása. Ügyszintén az is, ha valamelyik szülőt káros szenvedély keríti hatalmába. A leggyakoribb az italozás, amely miközben aláássa' az egyén fizikai, erkölcsi, lelki erőnlétét, szétrombolja a családi kötelékeket. A kommunisták erkölcsi eszményeik alapján, a családi éleiben is azokat a normatívákat tartják mérvadónak. amelyeket a társadalomban, az emberi együttélés más formáiban követnek. Mi nem tekintjük elavultnak a családot, nemcsak azért, mert az a társadalom legkisebb építőeleme, közössége, hanem mert az új nemzedék a család keretei között nevelődik és illeszkedik be a nagyobb közösségbe, s válik a szocialista társadalom hasznos tagjává. Ezt a nevelést nem pótolja egyelőre semmi, ezért a kommunistáktól joggal várható el, hogy eleget tegyenek ennek a tisztes kötelességüknek is, A kommunistáktól igényelt példamutatás kiterjed a magánélet, a család szférájára is. A mi erkölcsi alapelveinkben központi helyet foglal el a humanitás, ez mindenféle emberi kapcsolatunkban irányadó, így a családi életünkben is. Az emberiség nemzedékről nemzedékre fejlődött úgy, hogy továbbadta értékeit az utódoknak. Nekünk, ma élő nemzedékeknek is kötelességünk, hogy gyarapítsuk és áthagyományozzuk az eddig megőrzött és gazdagított nemcsak anyagi, hanem az emberi mivoltunkat fémjelző eszmei, erkölcsi, politikai, kulturális értékeinket. A család értékmegőrző és gyarapító szerepe mellett kifejezésre jut a felelősség- teljes gondoskodás, amely nem csupán az utódokra, de az elődökre is vonatkozik. A gyermekek nevelése, a róluk való gondoskodás minden felnőtt embernek természetes emberi kötelessége, de az is, hogy erejét vesztett, öreg szüleivel törődjék, tisztelje, támogassa, gondjukat viselje. Akármilyen szépen beszél valaki az elvekről, eszmékről, ha nem e szerint cselekszik, szavai hamisan csengenek. A kommunistáknak ügyelniük kell arra, hogy a szavak és tettek egysége e téren se szenvedjen csorbát. Gyakorta a párttagokról a környezetük aszerint vélekedik, hogy miként élnek, milyen a családjuk. A példás családi élet, a becsületes életvezetés, a tisztességesen és tisztességre nevelt gyermekek az egyén tekintélyét megsokszorozzák. A kommunisták sem eszményien makulátlan emberek. nem tévedhetetlenek és csalhatatlanok, előfordulhatnak botlások a magánéletben. a családi kötelékekben náluk is, sőt olykor a legjobb szándék is ellenkezőjére fordulhat. A lényeges az, hogy idejében, a figyelmeztető szóra hallgatva képesek legyünk felismerni, ha rossz úton haladunk, és legyen erőnk, bátorságunk, tisztességünk változtatni azon, ami hibás. Arra törekedve, hogy kommunista meggyőződésünktől vezérelve úrrá legyünk olyan helyzeteken, amelyek esetleg zsákutcába vihetik magunk és családunk életét. Ősi igazság: tévedni emberi dolog, de a tévedéseket kijavítás helyett magyarázni, vagy éppen erényként feltüntetni — néha ez is előfordul — ösz- szeférhetetlen a kommunista emberről vallott felfogásunkkal. Takács Györgyné dr„ az MSZMP KEB osztályvezető-helyettese A nyolovanöitös hideg # télutót — ki hitte volna — szokatlanul enyhe lélelö követte. Közben volt egy nyúlfarknyi tavasz, egy szeszélyes nyár, s egy elviselhető ősz. S mi minden történt ezalatt?! Miskolcon házasságot kötött Horváth Katalin és Budai Lajos. Hercegkúton művelődési házat avattak. Boldván étterem épült. A Debreceni tavat kiemelt horgászvízzé nyilvánították, s meglepően nagy zsákmányt hozó horgászversenyt tartottak itt. A Tiszai pályaudvar felújított. 1-es számú peronját ismét visszakapták az utasok, és már szalonkocsi ingázik Miskolc és a főváros között. Tisza'ladányban tető alá került az öregek napközi otthona. Kazincbarcika pompás jégpályával lett gazdagabb. Jó hírek ezek, gyarapodásunk bizonyítékai, örömeink forrásainak kútjai. De, ahogy az évkezdés sem volt zökkegömentes. úgy az évzárás elé sem nézhettünk 'felhőtlen homlokkal. Az esztendöforduló a számvetés ideje is, de a leltár- készítéskor nem húzhatjuk le a rolót, mint a boltosok. Mozgalmas hónapok vannak mögöttünk, s ez szó szerint értendő, hiszen — gondoljuk csak végig — ülésezett a pár.tkongresz- szus, tanácstagi és képviselői választást tartottunk, tanácskozott a népfrontkongresszus. Az állandóság és a megújulás jegyében vitázó fórumok országos dolgainkban döntöttek, értékelték a jelenlegi helyzetet, s a jövőnek címzett útmutatást adtak. Sok régi és sok új névvel találkozhattunk a tisztségviselők között. Ezúttal is köszöntjük őket, sok sikert és szerencsét kívánva munkájukhoz. Lesz dolguk, dolgunk elég. Hiszen — Babits Mihály szavai ezek — ,,. . . mint un.1 homokját a homokóra, hagyja gondját az óév az újra.” A legfontosabb feladat (volt is és lesz is) a társadalom mobilitásának növelése. Sarkalatos pontja ennek a generális szándéknak a gazdaság megújítása, hatékonyságának emelése. Az iparból és a mezőgazdáságból érkező hírek — már ami az eredményességet illeti — vegyesek. A gyürkőzés, az erőfeszítés jegyei ugyan mindenütt tapasztalhatóak, de nem mindenütt párosul ez az elvárható társadalmi hasznossággal. Erről a hasznosságról igen sok szó esett a megye két mamutvállalatánál: a diósgyőri és az ózdi kohászatban. Szerencsére. az idén már nem az volt az alapkérdés, hogy szükség van-e a magyar vas- és acélipar bázisaira, hanem azt kutatták, miként lehel a végtelenül magas költségeken csökkenteni? És megint csak a termelékenység, a hatékonyság kulcsszavak köré csoportosultak az ötletek, tervek. Igaz, hogy a brigádok, üzemek, kereskedők leleményessége mellett a pénzügyi szakemberek is A BVK villamosa jól fut A csanyiki új gyár építői az ünnepek előtti utolsó napokon is dolgoztak Nem húzhatjuk lé a rolót... y. bemutattak egy huszárvágást, amikor Diósgyőrben a hétszázmiWiós veszteséget jelző grafikont a százmilliós pontra irányították, hiszen az amortizációs alap terhére lehetett írni a veszteségek tetemes részét. Szükség volt tehát mindenhol leleményességre, ötletekre, ha kellett, egyik napról a másikra változtattak a munkatempón. Sok példát tudnánk sorolni erre a magatartásra az újból szép nyereség elé néző Diósgyőri Gépgyárból, aminek termékei az Arab-félszigettől Skandináviáig, Bretagne-tól Szibériáig több ezer címre futottak ki a gyárból. Tartották ezt a forgalmat akkor is, amikor innen-onnan akadozva érkeztek a DIGÉP által megrendelt alkatrészek, berendezések. Jóval több akadozásról, tétovaságról érkezett hír Hollóházáról, ahol nemcsak a porcelán, hanem annak piaca is törékenynek bizonyult. Év vége felé kezdtek tisztázódni a perspektíva körvonalai, amiben egyelőre még csak annyi biztos, hogy Szász Endre továbbra is kitart a gyár mellett... sőt, hovatovább már annyira borsodinak érzi magát, hogy párizsi 'kiállítása előtt Tiszalúc közönsége elé vitte rajzait, kerámiáit. A szép csészék, tányérok, faliképek mellett örvendhettünk szép, új könyveknek is. Serfőzö Simon gyűjteményes kötetét forgathattuk a kezünkben az ünnepi könyvhéten. Bárczy János is új regénnyel jelentkezett, folytatódott a miskolci szerzők tanácsi könyvsorozata, és napvilágot látott egy régen várt, alapos munka Tokajról, Pap Miklós tollából a Gondolat Kiadó gondozásában — némi kárpótlásul az idei gyenge szőlőtermés helyett. Aki pedig a zene birodalmában keresett felüdülést, ízlése és érdeklődése szerint választhatott a Miskolci Űj Zenei Műhely nagylemeze, vagy az újjáalakult Edda Művek korongja között. „A kör közepén állok...” — énekelte a népszerű borsodi popénekes... és ezt érezhették a Miskolcon, Le- ninvárosban, Sátoraljaújhelyen megnyílt új boltok, vendéglők eladói, kiszolgálói. Hasonlóképp a kör közepére, mondhatnánk fókuszba kerültek az idén kialakított kábeltelevíziók (Miskolcon és Leninváros- ban) munkatársai csakúgy, mint a Nemzeti Színház művészei az új bemutatók után. Öröm, a gyarapodás örömérzete kisérte az. újdonságok megjelenését, hiszen jó érzés beülni az új gépkocsiba, beköltözni az új lakásba, vásárolni az új boltban, munkához látni az új üzemben, még akkor is. ha időnként hiába futkostunk autóalkatrészért, nem sikerült vásárolni építőanyagot és meg kelleti tanulni az új technikák kezelését. Ez az esztendő sem volt tehát tökéletes, mindenben felhőtlen, de egyvalamit ismét megerősített: közösen vállalt dolgaink végrehajtása is könnyebben megy, ha az elhatározás, az igény mellé a cselekvéshez is közösen fogunk. Ennek a kollektivizmusnak, ennek az együtt cselekvésnek jó hajtóereje lehet az ötlet, a kor színvonalához igazodó emberi és közösségi habitus. A kiérdemesült csanyiki kripton- gyárat egy merész elhatározással megvette a Chi- noin. s az ÉÁÉV segítségével egymilliárd forintos ampullagyárat épit. A beruházást a Világbank finanszírozza, viszont a Marx térre álmodott Bükk Áruházat a lakosság. Két borsodi kiskereskedelmi vállalat kötvényeket bocsátott ki. Vették is, vitték. A fölös lakossági pénzekkel (150 millió forintról van szó) korszerűsíti, fejleszti üzemét a Bocsi Sörgyár. amely 2,5 millió lakost lát el sörrel és üdítőitallal. Jó ötlet volt — politikai és gazdasági értelemben is — „A városkörnyék bemutatkozik Miskolcon" című rendezvénysorozat megszervezése. Volt tánc és ének, ingyenes kóstoló. termékkiállítás, s természetesen sok, hasznos szakmai, emberi találkozó. A furíangosság nagydíjál alighanem a kazincbarcikaiaknak ítélné egy képzeletbeli zsűri. A BVK „kocsija" nemcsak, hogy kijött az alagútból, hanem jól is fut. Példa erre az a villamos, amelyet az őszi vásáron mutattak be, egy szellemes show keretében, némi túlzással állítva, hogy anyag csak egy van... Természetesen a műanyagról van szó. Jelentős szerepet vállalt a kombinát a fővárosban megrendezett barcikai bemutatón is. Dr. Tolnai Lajos, a BVK vezérigazgatója mondotta a termékkiállítás megnyitóján, hogy a 6500 dolgozót foglalkoztató gyár kollektívája 1985-ben 1,5 milliárd forint nyereség eléréséi tűzte ki célúi. A nyereség- növelés a szándék a lillafüredi Palotaszállóban is. A tervek szerint a hétvégeken szabad szállodaként működik majd az intézmény, azzal a bevallott céllal, hogy az így kasszírozott bevételből még komfortosabb körülményeket tudjanak biztosítani a szak- szervezeti beutaltaknak. Kész a leltár? Dehogy! Bár kisebb és nagyobb tételek egyaránt megtalálhatóak ebben a számvetésben, de nem teljes, nem lehet teljes a kép. Az események sodra különben is figyelmen kívül hagyja a naptárt, csak általunk szá- montartott jeles napjait. De azért maradjunk hűéit önmagunkhoz, hagyományainkhoz, ünnepeinkhez. Köszöntjük az esztendő fordulóján az újszülötteket, az új tisztségviselőket, az új városok lakóit, s mindenkit, aki az új évben újat akar. Brackó István Szendrei Lőrinc
