Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-29 / 304. szám
1985. december 29., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Mikor megy 1 111 , ................ ............................ a vona A helyi tudnivalók szükségessége ■ s\ I Földrengés, járvány, árvíz, helyi háború, merénylet, új híd, új termék, új csúcstalálkozó estére már nem újdonság. Világi és országos ügyekben mindannyian indulhatnánk egy televíziós vetélkedőn. Csak azt ne kérdezze meg valaki, hogy mikor van nyitva a Patyolat, mikor írendel a körzeti gyermekorvos? Mi történi nálunk a szabadságharc alatt? Melyik üzemben milyen körülmények és teltételek várnak? Mikor megy a busz, a vonat? Hol lehet palántái kapni? És mennyiért? nat. Neki otthon kelleti volna egy kis tüzel, amelyben ettéle adatok szépen l'elso- rakoztatva mindig a rendelkezésére állnak. Kalendáriumnak nevezlek az efféle „tudós” kiadványokat régen. Ma sem másképp. Bakonyszenlmihályról érkezett az első kalendárium helyi adatokkal, adomákkal, és a tanulni, valamint tanítani vágyó lakosok névsorával. Dombóvárról jött a második, tele információval a városról és környékéről, szolgáltatásokról és üzemekről, tervekről és történelemről. Mint utóbb hallottam, a új kalendáriumok helybeliek egyetlen bánata az volt a kiadványokkal kapcsolatban, hogy nem jutott mindenkinek elegendő. Merthogy a Bakonyból például a távoli rokonoknak is Évek, évtizedek óta könyörögünk helyi információkért. Hiszen egy megyei lap nem bírhatja minden kisebb vagy nagyobb község helyi tájékoztatását tökéletesen eliátni. Ahhoz mindennap lexikon vastagságú kötetként kellene megjelennie. S mióta a kis, helyi újságokat szétszórta a történelem szele, csak a bölcsebb helyi vezetők próbálkozásai, kísérletei enyhíthették az információs akartak küldeni: ezek vagyunk mi, ilyenek vagyunk ma. Dombóváron is szétkapkodták a kiadott háromezer példányt, és utánnyomásra nem volt pénz. (Ebben az évben már — igen bölcsen — negyvennyolc forintért árusítják az új kalendáriumot, és biztos vagyok benne, a példányszám igy is kicsinek bizonyul.) szomjúságot. Ilyen kísérlet volt a művelődési házak előterében vagy a könyvtárakban a menetrendek, a tanácsi határozatok, a növényvagy állattenyésztést elősegítő szakirodalom, vagy a helyi telekvásárlások és építkezések lehetőségeiről szóló felvilágosítás elhelyezése. Az előtér azonban nem oldhatta meg a gondot. Szabó bácsi az alvégről nem ment a felvégi művelődési házba, hogy megnézze, mikor megy a voMég újabb kalendáriumok De vajon valóban a kalendárium a helyi tájékoztatás legtökéletesebb formája és végső megoldása? Nem akarok ünneprontó lenni, különösen, hogy éppen az imént én tartottam jónak e nagyszerű kezdeményezést, de az elektronikus kultúra kapujában inkább a kalendáriumok szemléletmódját kell követnünk, és nem szolgai másolásukat. „Elsősorban érdekes helyi értékű, hasznos, praktikus, az itteni életünket segítő, gazdagító írások, információk közlését" kell szorgalmaznunk, mint azt Balipap Ferenc, a dombóvári kalendárium szerkesztője írta. Ezt a célt azonban a helyi televíziók szolgáltatásai sokkal jobban elláthatják, mint a nyomtatott kiadványok. De már hallom is a megrovó kérdést: ugyan, hol vagyunk még attól, hogy a kisebb helységekben kábeltelevíziót alapítsunk, s mi több, műsorszolgáltatást biztosítsunk ?! Kél lépésre. Több tucat, olyan városról, városrészről, s öt községről tudok, ahol nem az álmok világába tartozik a helyi televízió kiépítése. Nem beszélve azokról a helyekről, ahol már rendszeres program látható. Meglepően sok vezető ismerte fel, hogy a helyi tájékoztatás megerősítése eloszlathatja a közéleti közömbösséget és a találgató pusmogást. Akik a vezetők közül nem értik meg, hogy a demokratizmust csak az „információs hiánygazdálkodás" megszüntetésével erősíthetik, menthetetlenül hátrányos helyzetbe kényszerítik szőkébb pátriájukat. Az informáltság fokozza az aktivitást, hatékonyabbá teszi a cselekvést, elősegíti a döntésképességet. Jó néhányon a kábel-hívők közül azt is felismerték, hogy a lakosság szívesen fizet a helyi tévé kiépítéséért, ha a kábelen át megfelelő programokat kap a helyi tájékoztatástól a szórakoztató filmekig. Ha pedig a kommunikációs beruházásba a lakosságon kívül bevonják a helyi propagandában érdekelt vállalatokat is, akkor nem , kell szokás szerint évekig várni az „állam bácsi” jótékonyságára, akinek mostanában úgy sincs ilyesmire pénze. A helyi televízió lehetőséget biztosít arra, hogy egy adattároló számítógépre kapcsolva tájékoztassa az előfizetőt a Patyolat nyitva tartásáról, a vonal indulásáról, és az alma felvásárlási lehetőségéről, amely információk nem kevésbé fontosak számunkra, mint egy gépeltérítés a Földközi-tenger felett. N. G. Jogszabály-előkészületek A levegő tisztaságáéit Hazánk környezeti állapotának egyik legfontosabb meghatározója a levegő tisztasága. Jelentősége nagyobb, mint gondolnánk, hiszen az egészségre ártalmas szeny- nyező anyagok belekerülnek vizeinkbe, felhalmozódnak a talajban, a táplálkozási lánc révén aztán megjelennek élelmiszereinkben, s áttételezve is — nemcsak úgy, hogy belélegezzük — károsítják egészségünket. Á levegő tisztaságának védelme tehát legfontosabb környezetvédelmi feladataink közé tartozik, s igen sokirányú komplex védekezési stratégiát tesz szükségessé. Annál is inkább, mert — a dolog természeténél fogva — a légszennyezés szomorú következményeit már nemcsak erdeinkben és épületeinken, köztéri szobrainkon, de gyermekeinken is tapasztalhatjuk. Az Egészség- ügyi Minisztérium vizsgálatai szerint például az 5—17 éves tanulók légúti megbetegedései 1975-től napjainkig az ország különösen szennyezett területein három-négyszer gyakoribbá váltak az országos átlagnál. Sajnos, a felnőtteknél sem jobb a helyzet: a légúti megbetegedési statisztikák igen lehangolóak. Mivel az 1973-ban megjelent első. a levegő tisztaságának védelméről szóló minisztertanácsi rendelet óta eltelt több mint egy évtized alatt — elsősorban az ipar és a mezőgazdaság fejlődésének kellemetlen mellékhatásaként — a levegőből kimutatható ártalmas anyagok száma tízszeresére nőtt, s az ebből származó anyagi és pénzben ki sem mutatható károk is egyre tetemesebbek, elérkezett az idő az újraszabályozásra. Az új törvénytervezetet — hosszas előkészítő munka után — kedden vitatta meg a Parlament területfejlesztési és környezetvédelmi munkabizottsága. Az új rendelet célja a hatásosabb környezetvédelem. A képviselők között elsősorban a végrehajtással kapcsolatos kérdések váltottak ki élénk vitát, hiszen azzal mindenki egyetértett, hogy a minden területet átfogó, a megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodó szabályozásra szükség van. A levegő tisztasága azonban nem védhető meg tisztán jogszabályokkal: a végrehajtás bizony beruházásigényes, hiszen például a tervezet is a szennyező vállalatok „önbevallására” kénytelen építeni, mert az ellenőrzéshez szükséges műszerezettséghez több millió dollár kellene. A bizottság elé terjesztett tervezet, új bírságolási rendet javasol, mivel a jelenlegi nem bizonyult elég hatásosnak. Eszerint nő az alapbírság összege, később pedig progressziven emelkedik. Űj eleme a bírságrendszernek az is, hogy lehetőséget ad a progresszív bírságrésznek a szennyezőnél való visszahagyására azzal a feltétellel, hogy azt a levegő tisztaság védelmére kell fordítania. Nem eldöntött még a hatáskör kérdése sem: jelenleg ugyanis a levegőtisztaságvédelemmel kapcsolatban az első fokú hatóság a helyi tanács. A Legfőbb Ügyészség két éve végzett átfogó vizsgálata szerint azonban a tanácsok a jogszabály adta lehetőségekkel gyakran nem élnek megfelelően. A bizottsági ülésen elhangzott olyan vélemény is. hogy miképp bírságoljon az a tanács, amelyik rá van szorulva a területéhez tartozó nagyvállalat. vagy termelőszövetkezet anyagi segítségére. Az új jogszabály a végrehajtókkal szemben magas szakmai követelményeket támaszt, így kérdéses, hogy a tanácsokat erősítsék-e meg szakemberekkel. vagy az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal felügyelőségei gyakorolják-e a jövőben az első fokú hatósági jogkört. Az új levegőtisztasági törvény tervezett hatálybalépéséig, 1987-ig. tehát még számos kérdésben kell dönteniük a szakembereknek, szem előtt tartva hosszú távú érdekeinket, s pillanati lehetőségeinket.. Alapozzák a Technika Házát Beszélgetés Bodonyi Csaba építész-tervezővel Tíz évvel ezelőtt készült ei az első terv, de van már talán húsz esztendeje is, hogy Borsod műszaki és agrárértelmisége modern, korszerű, az igényeket kielégítő otthonra vár. Néhány hete palánkok. földgépek, betonkeverők, acélrudak és munkások jelentek meg Miskolcon a megyei könyvtár előtti területen. Megkezdődött a Technika Háza alapozása. Ne keseregjünk most a hosszú várakozás fölött, aminek ideje alatt Kecskemét. Székes- fehérvár, Eger tudott központot teremteni, az ott jóval kisebb létszámban élő és alkotó műszaki értelmiség részére, a lényeg, hogy Borsod szakmai közönsége is megkapja végre azt az intézményt, ahol megfelelő ní vójú környezetben formálhatja majd programjait, elképzeléseit. Milyen is lesz a Technika Háza? Milyen tervek, elképzelések során át alakult ki a végleges döntés? Milyen célt szolgál majd ez az intézmény? Hogyan illeszkedik a város arculatába a létesítmény? Miként választották ki a helyét? Mennyire remélhető. hogy a város lakói befogadják az újdonságot? — sorakoztak a kérdések, amikor találkoztunk Bodonyi Csaba építész-tervezővel, az ÉSZAKTERV főmérnökével. — Mielőtt sorra venném a kérdéseket, elmondom, hogy olyan házat akartam tervezni. amely otthont ad az egyébként alulbecsült műszaki értelmiségnek és ezzel is erkölcsileg megfelelő rangra emelkedhet az a réteg, amelynek szüksége van a nívósán megszervezett műszaki életre, új szakmai lehetőségek kialakítására, miközben emberi-baráti kapcsolataik ápolásához is megfelelő keretet teremthetnek. A HELY TÖRTÉNETE — A lakosság nagy része aggodalommal tapasztalta, hogy a parkokban, terekben nem gazdag Miskolcon most ismét egy már megszokott zöldterületet túrnak fel. és építenek be. Miért, és hogyan választották ki a helyet? — Itt valaha kis. földszintes házak álltak .... talán sok miskolci emlékszik Nagy Lajos finom fagylaltjára, amit a lebontott cukrászdában készítettek. A terület felszabadítása után kezdték térnek nevezni a város lakói azt a füves részt, ahol ideiglenes játszótér is állt. majd alkalmi vásárokat, sőt egy esetben még cirkuszi sátorban rendezett színházat is berendeztek. Építészetileg ez a terület nem tér. Mindig is torzó volt. hiszen a valóságos térnek házakkal zárt határai vannak. Ilyen például a krakkói Fő tér. Ezzel együtt sajnos, a korábbi városrendező koncepció nem vette figyelembe, hogy már három házzal is szervezhető építészeti tér (miként azt Salgótarjánban sikeresen megoldották), és ezért ma már nagyon nehéz a könyvtár, a sportcsarnok, a szakszervezeti székház épületeiből és a Technika Házából városmagot adó teret szervezni. — Ez a lehetőség tehát már nincs meg? — Azt mondanám inkább, hogy már nem ideális ... De maradjunk még egy kicsit a hely történeténél. A hatvanas évek közepén Plesz Antal ide tervezte az Olimpia Szállót... később Szabó József egy másik szálló tervét is elkészítette, majd a HungarHotels részére Krisztik Pál is letette az asztalra a harmadik, a legmagasabb szálloda tervét. Valamennyi kivitelezése anyagiak hiánya miatt hiúsult meg. A város vezetői, név szerint: dr. Kovács László, a városi pártbizottság akkori titkára, Székely László tanácselnök-helyettes és Kelemen István városi főépítész szorgalmazta végül is a döntést, hogy alakítsuk ki a terület végleges formáját, töltsük meg olyan építészeti tartalommal, ami városképileg is a legoptimálisabb és mintegy önmaga törvényszerűségei szerint szervezi meg a környék életét. így dőlt el, hogy ide a Technika Háza kerül, ami az aggodalmakkal ellentétben nem takarja majd el a könyvtárat, sőt a sportcsarnok előtti tér és az új épület előtti terület együttesen igen kellemes, kertészetileg is rendezett parkká alakul. A HÁZ TÖRTÉNETE — Emlékezetem szerint több variáció is elkészült a leendő Technika Házához. Miért kellett sok tervet készíteni? — Ami most meg fog épülni, az a tizenegyedik terv . . . Panaszkodhatnék, hogy ez a tizenegy terv akár életmű is lehetne .... meg. hogy szívesen terveztem volna olyan épületeket, amelyeket azóta már használnak, de most nyugodt vagyok. mert a korábbi tervek során számos új ötlet, megoldás jutott eszembe, melyeket sikerült ötvöznöm a végleges változatban. — A korábbi tervek nagyobbak voltak, és önálló Technika Házával számoltak, inig most az épület harmadrészét az ÉMÁSZ kapja meg .. . — Volt önálló Technika Házára is terv, de felmerült a tv-stúdióval, a népfronttal, a Vöröskereszttel kapcsolt társítás is. Ezek végül tervek maradtak .... bár a megyei pártbizottság székháza mellett ma is üres még e terület, ahová — remélhetőleg —. egyszer felépül a tv-stúdió és a fesztiválmozi... — Nekem, bár csak makettről és rajzról ismerhetem még, de szimpatikus az épület, aminek alapozásához fogtak. Mozgalmassága, a nyolcszögletű sátortetős szárnya és a nemes anyagok, mint a réztető, oldja a könyvtár tömegét... — Építészeti törvény, hogy a harmóniához meg kell találni az épületek egymáshoz igazított ritmusát. Erre törekedtem. A könyvtárnak csak egy igen kis részét takarja frontálisan a majdani Technika Háza, de ez egyben megteremti ezt a harmóniát, és oldja annak a nagy tömegű tömbnek a nyomasztó hatását. KINEK ÉPÜL A HÁZ? — Szó esett már a műszaki és mezőgazdasági értelmiség új lehetőségeiről, és az ÉMÁSZ-ról, akik közvetlenül élvezik majd az épület adottságait. Miként válhat ez az új ház a városlakókévá? — Természetesen a Technika Háza (az eddigi is) nyitva áll a közönség előtt. Remélhetőleg a bizottsági és egyesületi programok megnövelik ezt az érdeklődést, öl előadótermet terveztem, melyek közül a legkisebb 40. a legnagyobb 300 személy befogadására alkalmas, de televíziós lánc kiépítésével növelhető a résztvevők száma. Az árkádos földszinten kávéház várja majd a vendégeket. és kiállítások rendezésére is kialakítanak egy termet. — És az épület környéke? — Átépítjük a sportcsarnok előtti meredek lépcsőt. Teraszos teret alakítunk ki. ami folytatódik a Technika Háza előtt, sok növénnyel, sziklakerttel, térplasztikával és egyéb mikroarchitektúrai elemekkel bővítve. Nagy életet képzelek el a házban is, és a ház körül is. — Térplasztikákat említett ..., tudomásom szerint több képzőművészeti elképzelése is van. — Először is áthelyezzük a könyvtár előtt álló szobrot. de több más. kisebb-na- gyobb szobornak is lesz helye. Ezen túl szeretném, ha a kivitelezési költségekbe beleférne az előadótermek falának kerámia-burkolata, amit egy képzőművész tervezne. Egyébként, az épület kivül-belül számos lehetőséget kínál textileseknek és ötvösöknek a díszítésre, a míves, plasztikus munkák alkotására, és a ház értékének. szellemi tartalmának gazdagítására.... ami persze. nemcsak művészi, hanem anyagi gond is ... — Mennyibe kerül az épület, és mikor készül el? — Jelenleg 85—90 millió forintnyi költséggel számolunk. amit sok-sok intézmény, vállalat ad össze. A koordinálást Nagy Sándor, az ÉMÁSZ számítástechnikai osztályvezetője végzi, aki már több hasonló munkában bizonyította ügyszeretetét. Mikor készülünk el...? Véleményem szerint három év múlva. — Kérem, foglalja össze, mi jellemzi majd a leendő Technika Házát? — A tartalmi tervekről már beszéltem. Kívülről is a technika modernségét, a nyitottságot kell sugallnia az épületnek ..., azt a törekvést. hogy a technika világa is az emberért van, csak emberi értékekkel együtt teljes, tehát az azt szimbolizáló épületnek is emberléptékűnek kell lennie, ami beleilleszkedik gondolkodásunk, szellemiségünk egyéb objektumai rendjébe .... mint a könyvtár, vagy a környék egyéb közintézményei. Az építészetnek azt a harmóniát kell tükröznie, ami a társadalom egyéb területei között is kívánatos. Szén drei Lőrinc
