Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-29 / 304. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 1985. december 29., vasárnap Aktacsomók — tele sajnálkozással... ...de ki fog fizetni a méhtetemekért? ^ " ' \ ' ■•' ’"' SJ % 0 §&$§& S$«w í íss •- ■• '■ % \_ ''■■ J* í \^v'V\%^^\'^\yV!íí:s'$Í^^§^;^‘$'-.-- •y§Íi§-::vf‘ :,-'< — Augusztus 15-én délután kaptam a táviratot a kollégámtól, Bodnár Gábortól, hogy induljunk azonnal Hidasnémetibe, mert nagyon nagy a baj. Elpusztult az összes méhünk! Mint az eszeveszett, vágtuk magunkat kocsiba, s szinte szá- guldlunk Debrecentől Hidasig. A látványt, ami fogadott nem lehet elmondani. Nagy Béla, rokkantnyugdíjas debreceni méhész nehezen tudja indulatait, elkeseredését leplezni. Érthető. Az el-elakadó vallomásból kiderül, csupán neki ötvenöt méhcsaládja pusztult el, s az igazságügyi méhészszakértő megállapítása szerint egyedül az ő kára több mint nyolcvanezer forint. De másik két társa, Bodnár Gábor és Törős József sem járt jobban. Az előbbinek 24, az utóbbinak 53 méhcsaládja szerepel a veszteséglistán. Hármuk együttes kára megközelíti a 200 ezer forintot. Valójában mi történt Hidasnémetiben? Nagy Béla: — A második akácvirágzásra jöttünk Hidasnémetibe. Annak rendje, módja szerint települtünk, engedélyt kértünk a helyi téesztől, a községi tanácstól, s mivel határsávról volt szó, a határőrségtől is. Az. akácelvirágzás után maga a téesz elnöke, Czikó Lajos kért meg bennünket, hogy még maradjunk, hisz mustár- és napraforgótábláik is vannak, s azok akkortájt kezdtek virágzani. Mi úgy döntöttünk, maradunk, mert úgy véltük mindkét fél jól jár. Mi segítünk a két növény beporzásában, ugyanakkor áttelepülés nélkül jutunk méhlegelőhöz. Nem is volt baj augusztus 12-ig. Tudniuk kell. hogy a méhekkel legtöbbet én voltam, mivel rokkantnyugdíjas vagyok, tehát hármunk közül nekem legtöbb a szabad időm. A kérdéses időben is én voltam Hidasnémetiben, ám augusztus 8-án családi okok miatl haza kellett utaznom Debrecenbe. — Vagyis augusztus 8-a délutánjától nem volt a méhekkel senki? — Nem, de nincs is ilyen előírás, hogy a méhésznek állandóan a méhek mellett kell tartózkodnia. Telepítésünk szabályszerű volt, senkit. semmit nem zavart. Maguk a kaptárok — természetesen a kiröpülő nyílások kivételével — le vannak lakattal zárva, tehát hozzájuk férni csak feltöréssel lehet, ami pedig büntetendő cselekmény. Szóval én 8-án hazautaztam. s fogalmam sem volt, hogy a téesz a mustártábláját helikopterről fogja reglonozni. Holott minden növényvédelmi munkáról kötelessége lenne a községi tanácson keresztül kiértesíteni a méhészeket. Mi ez esetben sem a helyszínen, míg olt voltam, sem Debrecenbe nem kaptunk értesítést. Nagy Béla iménti állításának igazát támasztja alá a Hidasnémeti Közös Községi Tanácson augusztus 16-án, a méhpusztulás után készített jegyzőkönyv. Ebből egy részlet: „A károsultak a településsel kapcsolatos jogszabályokat ismerik, szabályszerűen pakoltak le, az úttól megfelelő távolságra, úgy hogy a forgalomban senkit nem akadályoztak. A termelőszövetkezet a hely lefoglalását engedélyezte. Mivel a termelőszövetkezetnek a településről tudomása volt, ezért általában a méhészeket, vagy a községi tanácson keresztül, vagy közvetlenül értesítették. Az utolsó növényvédelmi munkáról, amit helikopter végzett mustárlombtalanítás címén regionnal, a méhészek nem kaptak értesítést. A helikopter pénteken, augusztus 9-én 19.45-kor érkezett. A munkát hétfőn reggel, augusztus 12-én 6—7 óra között végezte.” A károsultak elmondása, de a jegyzőkönyv alapján is világos, a hidasnémeti Március 21. Termelőszövetkezet a kiértesítés elmulasztásával hibát követett el. Ez a hiba különösen akkor lenne súlyos, ha a méhpusztulást a kiszórt vegyszer okozta volna. Csakhogy .. . Részlet az imént már idézett jegyzőkönyvből: „A helyszínre kiszállt bizottság megállapította, hogy a károsultak méhállományában károsodás nem a növényvédelmi munkákból kifolyólag keletkezett, azonban a té- esz elnökének javaslatára mind a három méhállomá- nyából minta lett véve, ami megküldést nyert az OÁI- vizsgálat céljából." (OÁI = Országos Állategészségügyi Intézet.) A toxikológiai vizsgálat visszaérkezett eredménye alátámasztotta a károkat augusztus 16-án regisztráló bizottság megállapítását. A pusztulást nem permetezésből eredő mérgezés okozta. Akkor hát mi? Újabb részlet ezúttal egy nyilatkozatból, amely tanúk előtt november 6-án készült Hidasnémetiben: „Alulírott... Siroki Lajos . . . Hidasnémeti. Percnyi u. 15. szám alatti lakos anyagi és büntetőjogi felelősségem tudatában nyilatkozom, hogy 1985. augusztus 9-én kint járt a főag- ronómus a területen és kereste az ott letelepedett méhészeket. Ott a méhészek nem voltak, mert előző nap hazautaztak Debrecenbe. Kérdeztem a föagronómus- tól (Bajtai Sándor), hogy miért keresi őket, mire ő felelte: a méheket kellene bezárni, mert permetezés lesz... A főagronómus: be tudja-e zárni a méheket, mire válaszoltam, hogy megpróbálom. Erre ő válaszolta, hogy akkor maga a juhász és a méhész is. Ezután elmentem P. Horváth Lajos Hidasnémeti, Petőfi u. 11. szám alatti lakoshoz, kérni a méhész arcvédőt ... A méheket vasárnap délután, illetve este 22 órakor zártam be, mert azt mondta a főagronómus, hogy azokat 24 órán keresztül bezárva keh irtani, mert a vegyszer addig hatásos. Hétfőn, mikor elment a repülőgép kb. 17 óra felé kinyitottam a kaptáraidat. A méhek pusztulását akkor nem észleltem, mivel én ahhoz nem értek. Egyebet nyilatkozni nem kívánok, amit tettem, azt a főagronómus felhívására tettem ...” Székely Sándor igazságügyi méhészszakértő szakvéleményéből részlet: „Kimondottan a lezárás okozta a méhek pusztulását, ami vasárnap éjféltől hétfőn délutánig tartott. Mire a méhészek Debrecenből visszaérkeztek, állományuk teljes egészében lefulladt, illetve elpusztult. A napi magas hőmérséklet, valamint a kaptárban keletkezett hő hatására a fiatal építmények is leszakadtak. A kár nagyságáról a kaptáraid megbontása során a bizottság valamennyi tagja meggyőződött.” Bajtai Sándor főagronómus jegyzőkönyvbe mondott, vallomása: „Utasítást nem adtam, hogy a méheket a juhász lezárja. Ö azonban tett olyan megjegyzést, hogy ő le tudja zárni. Le is zárta, aminek következtében a károsultak méhállománya lefulladt." Újra Nagy Béla: — Mindhármunkat jelentős kár ért. s mivel megegyezni nem tudtunk, és csupán sajnálatot kaptunk, ügyvédet voltunk kénytelenek fogadni. Ö hivatalos levélben kérte a hidasnémeti termelőszövetkezetet az okozott kár megtérítésére. Mi ugyanis szeretnénk a méhállományun- kat mielőbb visszaállítani, ám a sok sajnálkozásból egyetlen család méhel sem tudunk venni. A Nagy Béla által említett ügyvédi levélre a következő válasz érkezett a hidasnémeti szövetkezetből, dr. Varga István jogtanácsos aláírásával. Részlet: ..............az e lőterjesztett igényi el kell utasítanunk. Az elhullást nem mérgezés okozta, a nyílások elzárására nem a termelőszövetkezet, vagy annak valamely vezetője adott utasítást . .. Siroki Lajos nem tagi, vagy alkalmazotti munkakörben tette, amit tett, így a termelőszövetkezel nem felelős a bekövetkezettekért." Több mint furcsa, hogy ugyanebben a levélben a téesz elküldi november 20-i dátummal, Siroki Lajos két héten belüli, immár másodszor tett nyilatkozatát. Ebben már egész másokat vall a hidasnémeti juhász: „... .a téesz területén elhelyezett méhkaptárok lezárását nem a termelőszövetkezet főmezőgazdászának utasítására zártam le ... (A méhészek) engemet több esetben megbíztak azzal, hogy távollétük alatt nézzek, illetve vigyázzak a méhekre, és ha szükséges, le is zárhatom őket. Ez esetben is ennek megfelelően jártam el..." Az emberben óhatatlanul is felmerül a kérdés. Miért változtatta meg korábbi nyilatkozatát a téesz alkalmazásában álló Siroki Lajos juhász? A kombinációk során sok mindenre gondolhattunk, de ennek kibogozása természetesen már a bíróság dolga. Mert a dolgok jelenlegi állása szerint — mint annyi más ügyben, úgy ebben is — a bíróság fog igazságot szolgáltatni. Minap elkeseredett levelet kaptunk Debrecenből, Nagy Bélától. Egyebek között ezeket írja: „Az a sze- menszedett... hazug nyilatkozat, amelyet ők leírtak a mi részünkről történt megbízatásról, engem lelkileg teljesen összetört. Idegileg most már teljesen kivagyok, s el sem tudom képzelni, hogy mi fog még jönni ezután ... Kár, hogy az emberek agyába nem lehet belelátni. Nem tudom, hogy a bíróság mindezek után hogyan fogja tudni megállapítani az igazságot? Én még bíróságon nem voltam, ügyem még nem volt, és nem tudom, hogy milyen objektív, vagy szubjektív dolgok motiválhatják a bírót döntése meghozatalában?" Nagy Béla kérdésére nemigen tudunk válaszolni. Csupán azt tudjuk, ami a dokumentumokból világosan kiderül: ez év augusztus 11—12 között a hidasnémeti Nagyfa dűlőben elpusztult 132 méhcsalád. A károsultak — közel kétszázezer forint értékben — Bodnár Gábor, Nagy Béla, Törős József debreceni méhészek. De miként a szóban forgó méhészek, úgy mi sem tudjuk: ki fog fizetni a méhtetemekért? Egyáltalán, fog-e fizetni értük valaki? Hajdú Imre A m*m mm # « A TIFO es az energia A kőolaj-feldolgozás az idén is terv szerint alakult (Folytatás az I. oldalról) ólommentes motorbenzin egyedüli előállítójaként szerepel az emberek tudatában. A benzin oktánszámái növelő MTBE-adalékariyag különben igen kelendő és gazdaságosan értékesíthető a külföldi piacokon. — Ebben az évben tovább fokoztuk az úgynevezett fehéráruk, azaz a különböző motorbenzinek gyártását — újságolta Kónya Sándor. — Áz idén már nemcsak 86-os és 92-es benzint gyártottunk. hanem a 98-as oktánszámú motorbenzinnel is megjelentünk a hazai piacon. Ez utóbbiból mintegy húszezer tonnái termeltünk. Sikeres év — A gazdálkodás sikere jól lemérhető a vállalati eredmény alakulásán. Hogyan zárja az ével a Tiszai Kőolajipari Vállalat? — Vállalatunk ez évi brut- ló termelési értéke előreláthatólag 18 milliárd 740 millió forint körül alakul, s ez 3.8 milliárddal több a múlt évi teljesítésnél. Jó hírt közölhetek a vállalat eredményét illetően is, hiszen a tervezett értéket mintegy kétszázmillióval sikerül túlszárnyalnunk. Ez azt jelenti, hogy az 1985-ös ével 560 millió forint körüli eredménnyel zárjuk. Természetesen ezzel arányosan alakultak bérfejlesztési lehetőségeink, amelyek minden korábbi várakozást felülmúltak. — Eredményeink kedvező alakulásában döntően közrejátszottak azok a vállalati intézkedések, amelyek az érdekeltségi rendszer további fejlődését segítették elő. Ma már az ösztönző bérezést alkalmazzuk a termelési főosztály egész kollektívájánál. az energiagazdálkodás bizonyos területein, s a negyedik negyedévben a karbantartásnál is a teljesítménybérezésre térünk át. Mit tartogat 1986? — Az elmúlt tél próbatétel elé állította vállalatunkat is. Januárban és februárban ugyanis száz százalékon felüli kapacitással kellett a kőolajfeldolgozó blokkot üzemeltetni. Egyrészről biztosítani kellett a két le- ninvárosi nagyüzem termeléséhez szükséges feltételeket, másrészről az országos igényeket is ki kellett elégíteni kőolajipari termékekből. Remélhetőleg az idei tél nem okoz a tavalyihoz hasonló nehézséget a népgazdaságnak. — Ami pedig az 1986. évi feladatainkat illeti: jövőre is mintegy 1.4 millió tonna kőolaj feldolgozására nyílik lehetőségünk. Ezenkívül fogadjuk, tároljuk és továbbítjuk azt a több százezer tonna gázolajat és benzint, amely csővezetéken és vasúti tartálykocsikban érkezik hozzánk a Szovjetunióból. S mindent elkövetünk a VII. ötéves terv első esztendejében is, hogy növekedjék a hazai és a külföldi piacokon egyaránt keresett kőolajipari termékek gyártásának aránya — mondotta végezetül a műszaki vezérigazgatóhelyettes. Lovas Lajos A munka és a boldogulás J ó munka nélkül nincs boldogulás" — olvastam ki tudja hányszor a Hazafias Népfront kongresszusának jelszavát, mely a tanácskozás színhelyéül szolgáló nagyterem dekorációjából, a háromnapos eszmecsere egyik jelmondatává lépett elő. Juhász Gyula Munkásotthon homlokára — című versének eszmeisége kölcsönzött mai értelmet e mondatnak, rangot adva gondolatnak és szónak. A szónak, mely Szabó Lőrinc szerint a kimondott világban a gondolatok hasznos közlekedési eszköze. Jelen esetben parancsnoka és intézője annak a ténynek, amit kissé megkoptatva, de ma is csak munkának nevezünk. E szót kimondva a tegnap eredményeire és gondjaira egyformán gondolok. Munka híján nincs boldogulással járó holnap sem. A munka, hűséges hordozója tudásnak és tehetségnek, szorgalomnak és ötletnek, jobbításnak és gyarapodásnak, hitnek és bizakodásnak. Miközben ki tudja hányadszor írom a szót, arra gondolok mennyire egyet mondunk és gondolunk így a munka kapcsán. A Lenin Kohászati Művek vezérigazgatója a kongresszusi pulpitust is felhasználta rá, hogy figyelmeztessen a munka és a munkás, sőt a nagyüzemi munkás becsülésére. Nem véletlenül bizonygatta, hogy a szocialista ipar és ezen belül a nagyvállalatok — létező gondjaikkal együtt is — sokkal értékesebb részei a magyar gazdaságnak, mint amit a közvélemény ismer és elismer. De az ipar irányításában tapasztalható bizonytalanságok, sőt néha ellentétes irányú koncepcióváltások és a szabályozók túlértékelése, háttérbe szorítja a távlati iparpolitikai célokat, megviselve a teljesítőképességet, valamint a szakmai és társadalmi presztízst. Félő, hogy a munka ilyenfajta devalválása elöbb-utóbb kikezdi a nagyüzemek korábbi összefogást teremtő képességét. Csakis ez lehet a magyarázata, hogy a Lenin Kohászati Művekben 5 év alatt 14 ezer dolgozó, tehát a gyár 80 százaléka cserélődött ki. Más vonatkozásban, de ugyanerre a veszélyes jelenségre, értékeink értékes kezelésére figyelmeztetett az alig huszonéves bányász. Ez a közösség, a bányászok nagy családja, most az év végén hónapokat, dolgozott egyvégtében. szabad szombat és pihenőnap nélkül, hogy télen senki ne fázzék e honban. Ezért van, hogy a munkáról csodálnivaló szépséggel szólnak írók és költők, de ha munkáról van szó, a munkást hallgatom legszívesebben. A bányászt, aki oly kendőzetlen igazul mondja: mindenkinek segít, de senki helyett nem dolgozik. Nem tudom feledni azt a kovácsot sem, akinek fia így fogalmazott: apám az egyik gyár egyik üzemében dolgozik. Mire az idős ember kijavította: fiam én nem egy gyárban, hanem a Diósgyőri Gépgyárban dolgozom. És nem egy üzemben, hanem a kovácsüzemben, és nem egy gépen, hanem a pörölyön dolgozom — 30 éve. Az esztergályost, aki szakmai gőg nélkül büszke rá, hogy a tegnap érkezett nagy buta vasdarabból a keze munkája nyomán okos gép, ügyes alkatrész lesz. Meg az évek óta „hozómra” dolgozó műszaki értelmiséget, akitől nem okosabb a japán csodát csináló japán műszaki sem — csak mások a körülményei — és a lehetőségei. Eme boldogulási jelentő munkának a becsülése nem a gyárban és az egyetemen kezdődik, hanem valahol a családban. Talán ott, ahol a gyerek tiszteli az apa és az anya foglalkozását. Tudós professzor ezt úgy mondta: ingergazdag környezetet kell teremteni a munkának. Olyan közhangulatot. amely becsüli a jól elvégzett munkát otthon és a gyárban egyformán, ahol bíznak a jó munkásban. Ahol tekintélyt nem a beosztás kölcsönöz — hanem a beosztásnak ad rangot az elvégzett munka. Jó munka nélkül nincs boldogulás — ízlelgettem a mondatot a népfrontkongresszusra emlékezve és lélekben még mindig ott időzve. Közben arra gondoltam, mily szép célok formáltak kerek mondatokat a tanácskozáson. És miután ezek a célok egybeesnek holnapunk jobbításával, óvjuk attól, hogy elhalványodjanak, hiszen ez rontaná cselekvőképességünket. Az emberekben rejlő tehetség közhasznú kibontakoztatása annyira létérdekünk, mint az értelmes vállalkozás serkentése, mert ez nemcsak gazdasági haszonnal jár — ami önmagában sem kevés — hanem emberi kapcsolatok átrendeződésével és eltorzult értékrendek korrigálásával. Azzal, hogy az ügyesség ne keveredjék össze az ügyeskedéssel, az egzisztencia a tudással, a szerénység pedig a közömbösséggel. Mert káros és veszélyes a bűnözés, vagy az alkoholizmus. de gond és a társadalomra nézve veszélyes a tisztességes munka presztízsének csökkentése, a munkaerkölcs romlása, a teljesítmények stagnálása, és a munkafegyelem néha már vétkes torzulása. Gond azért, mert mindez a boldogulásunkat fémjelző jó munkál kérdőjelezi meg. A munka kapcsán végivonult a népfrontkongresszus egész szellemiségén: el kell jutnunk oda. hogy fokozódjék a gazdaságban dolgozók hozzáértése, politikai felelőssége, munka, valamint állampolgári fegyelme. Hiszem. a nagyüzemeket kell a korszerű gazdaság mintájává tenni. Az ottani erkölcsi normáknak, teljesítményeknek és közéleti magatartásnak kell mintaadó szerepet garantálni. Mert úgy, ahogy az egyik felszólaló mondta, magam is vallom: legyen a lángossütő is a szocialista társadalom megbecsült tagja, — ha úgy tetszik a sokszínű vállalkozásokkal akár dísze is. — de jelképe, az ne legyen. Valahogy így tudom elképzelni a boldogulást is. meg a jó munkát is. Paulovits-Ágoston Új számítástechnikai szakkönyvek Európa egyik legrangosabb számítástechnikai kiadója, az NSZK-beli Data—Becker 10 kötetből álló sorozatát jelenteti meg magyar fordításban a Novotrade Rt. A kézikönyvek hasznos tanácsokkal, ötletekkel segítik az iskolák, szakkörök, számítástechnikai klubok munkáját, útmutatást adnak a számítógépek jobb kihasználásához, s ismertetik a játékprogram-készítés fogásait is. A kötetekből a kezdők és a számítástechnikában már jártas érdeklődők egyaránt sok hasznos ismeretre tehetnek szert. A sorozat eddig megjelent első két példánya — a Nagy floppy könyv, valamint a Tippek és trükkök a C—64-en című kötet — á Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Széchenyi István Könyv-, Katalógus- és Árjegyzékboltjában kapható, s hamarosan a pultra kerül a Gépi kódú programozás című kézikönyv is. A sorozat IV. . kötete Intern 64. címmel januárban lát napvilágot. majd ezt követi a Commodore—64 programozása című. haladóknak szóló kötet.