Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-21 / 299. szám
1985. 'december 21., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 13 szabadidő-magazinja M ai, kertbarátoknak, kertmíveseknek szóló összeállításunk anyagát Miskolc legnagyobb kertközösségében, a Pingyom Virága Kerthasznositási Szakcsoportjában gyűjtöttük. Ezt a szakcsoportot - ha máshonnan nem, gépkocsi ablakából - nagyon sokan ismerik, hisz területük egy része az autósok körében népszerű harsányi országút mellett terül el. Úgymond, a kirakatban van a Pingyom Virága, ám tagjai dicséretére legyen mondva: ízléses, szép ez a kirakat. Az évről évre épülő, szépülő házacskák éppúgy díszei e területnek, mint a darabszámban s méretben gyarapodó gyümölcs- és díszfák, szölőlugasok, cserjesövények. Ez a szakcsoport nemcsak méretét tekintve érdemli ki a „lég” jelzőt, rendezettségét tekintve is méltán sorolható a legjobb kertmives közösségek sorába. A Széli Imre elnök irányította szakcsoport számos mezőgazdasági kiállításon, bemutatón - legutóbb Budapesten az OMÉK-en - bizonyította ország-világ előtt: hobbijukat értő, s azt szivvel-lélekkel végző kertészkedök munkálkodnak a Pingyomon. Mostani látogatásunkat nem beszéltük meg előre. Úgymond, váratlanul toppantunk be ezen a decemberi délelőttön. Hétfő, no meg december' lévén sok helyen zárt kapu fogadott. Ez érthető. De ezeken a telkeken is láttuk a gondosan felásott ágyásokat, az összegyűjtött őszi szár- és levélmaradványokat, a szépen, szakszerűen kiritkitott fakoronákat. És természetesen találkoztunk olyan gazdákkal is, akik - december ide, december oda - még ilyenkor is találnak tennivalót, munkát a birtokon. Valamennyi meglátogatott kert gazdáját megkérdeztük: teLkükön mely gyümölcsfajok és -fajták váltak be leginkább. A feljegyzett fajtaválasztékból íme egy csokorra való. Pingyom új kiskerttulajdonosai tavaszi csemetevásárlásaik során talán tudják hasznosítani e fajtajegyzéket: Éva, golden, delicious, húsvéti rozmaring alma: Vilmos, Nyári Kálmán, Hardenpont, téli vaj körte; Bigarreau burlat, szomolyai rövidszárú cseresznye; újfehértói fürtös meggy; naspolya és mindegyik birsfajta. Differenciált tápanyag-utánpótlás Tartósítás szódavízzel Csatári Ernő gyümölcsei egy részét — így a ribiszkét, köszmétét — befőttként évek óta szódavízzel tartósítja. Ügy mondja: módszere kiválóan bevált. — A gyümölcsöt csupán megmosom, s nyersen rakom az üvegbe. Ezután a szifont feltöltöm vízzel, de nem egy, hanem két patron széndioxidgázt engedek rá. Ezt a szódavizet töltöm a befőttes- üvegbe, annyit, hogy ellepje a gyümölcsöt. Még egy kis szalicilt is szórok a tetejére, s az üveget légmentesen lezárom. A műveleteket, a szódavíznek a befőttesüvegbe töltésétől kezdve az üveg lezárásáig rendkívül gyorsan kell elvégezni. Ez is titka a sikernek. A menetes tetővel lezárt befőttesüvegben a széndioxidgáz rövidesen az üveg tetejére emelkedik, de mert légmentesen lezártam, nem tud elszökni. így egy légpárna alakul ki a befőtt felett, amely megvédi az esetleges romlástól. Csatári Ernő rendkívül egyszerű tartósítási módszerének eredményességéről a ház alatti pincében mi is meggyőződhettünk. A polcokon mindenhol egészséges köszméte, ribiszke és másféle gyümölcsöt láttunk a be- főttesüvegekben. Még a tavaly elrakott befőttek is egytől egyig makkegészségesek. Merő véletlen, hogy az • első kertbarát, akivel itt a Pingyomon ösz- szetalálkoztunk, Csatári Ernő, a szakcsoport egyik legtekintélyesebb, legnagyobb hírnévre szert tett tagja. Ezt nemcsak a rengeteg oklevél tanúsítja takaros kisháza falán, legfőbb bizonyság erre maga a kert, mely így lombját, gyümölcsét vesztve is — vagy így még inkább — elárulja a gondos, értő kezet. Akad ebben a kertben sok minden feljegyezni való. Így például a lejtős kert szakszerű teraszírozása; a kerítésen túli „senki földje” ésszerű megművelése. Az itt kialakított árokkal nyári zivatarok idején biztonsággal megvédi a kertjét a víz eróziójától, ugyanakkor az árokba összegyűjtött csapadék az aszályos időszakban kertjének éltető forrása. Érdekes a metszési módszere is Csatári Ernőnek. Azokat a termőrészeket, amelyeket egyébként tavasz- szal le kell vágni, metszeni, ő már a termés betakarításakor, de legkésőbb ősszel levágja, lemetszi. A fán, a bokron ejtett „sebek” a tél beálltáig ugyanis szépen beforrnak, ugyanakkor a növény a tápanyagkészletével csak azokat a termőrészeket táplálja, amelyek a jövő évi termést rejtik magukban. Tetszésünket leginkább differenciált tápanyag adagolásával vívta ki Ernő gazda. Ennek lényege a következő: a terméskötés után ellenőrzi, melyik fán, melyik tőkén hány fürt, hány gyümölcskezdemény alakult ki. Azok mellé a tőkék, vagy fák mellé, amelyek terméssel gazdagon berakódottak, oszlopfúróval 40 centiméter mély, körülbelül 15—20 centiméter átmérőjű gödröt fúr. Ebbe a gödörbe besüllyeszt egy eternitcsövet. Ezt követően a csövet egy vödör vegyes trágyával teletölti, s kéthetenként 3—4 vödör vízzel beöntözi. Vagyis minden tőkét, fát érdemei szerint jutalmaz a gazda. Csatári Ernő differenciált tápanyag-utánpótlási módszerét másoknak is javasoljuk kipróbálásra Gyiíműlcstároiás & pincékéi Kavalecz Béla és l'ele- • sége — amióta nyugdíjasok —, idejük nagy részét idekint töltik a pin- gyomi birtokon. Barátságosan berendezett, jól fűthető hétvégi házukban a téli kint tartózkodásnak sincs akadá lya. Élnek is e lehetőséggel, ilyenkor télen is két-háro napot folyamatosan itt töltenek. Ilyenkor természetesen pihenésre, tévézésre, olvasásra több idő jut, ám most sem mostohagyerek a kert. Minden napra jut valami lci- sebb-nagyobb tennivaló. Ottjártunkkor a háziasz- szony a pincében, a télire eltett almát válogatta át. ötőle hallottuk: — Nyolc almafánk van a kertben, valamennyi golden delicious fajta. Ezek megtermik a család téli gyümölcsszükségletét, bár az idei év ennél a gyümölcsnél is gyengébbre sikerült, s most a nyolc fán lett annyi termés, mint máskor egy Bárhol tároljuk a gyümölcsöt, a két-három heti átvizsgálás, át- fán. De éppen ezért ezt a válogatós nem maradhat el keveset a szokásosnál is gondosabban kell tárolni. Itt a pincénkben a hőmérséklet megfelelő, nincs se túl meleg, se túl hideg az almára. Meleg pince ugyanis azért nem jó, mert ott az alma topped, ráncosodik, elveszti kellemesen friss aromáját, sőt penészedik, romlik is. Fagypont körül viszont az alma húsa megfagyhat, élvezhetetlenné válhat. Persze az ideális pincehőmérséklet nem elég! A tárolt gyümölcsöt nemcsak a betárolásnál kell gondosan átválogatni, hanem később is, hiszen mindig előfordulhat benne egy-egy fertőzött, romlott gyümölcs, amely a többinél is elindíthatja a romlást. Én ezért háromhetenként átvizsgálom a gyümölcsöt, s az egészségesek közül kiválogatom a töp- pedt, ráncosodó, s főleg a romlásnak indult gyümölcsöt; A pince levegőjének fertőtlenítéséről se szabad megfeledkezni. időnként éppúgy hasznos egy-egy kén- lao elégetése, mint melegebb napokon a szellőztetés. Ritkító metszés Kocsis Antal egyik almafájának ritkító metszése közben Amikor az időjárás en- # gedi — fagymentes napokon — meg lehet kezdeni gyümölcsfáink, bokraink metszését. Ez annál is inkább hasznos, mert a tavasz beálltával nem torlódnak majd össze az esedékes munkák. Ilyenkor a metszés formái közül főként a ritkító metszés végezhető el. Erre látunk jó példát a Pingyomon a 72 éves Kocsis Antal kertjében. Tőle hallottuk a következő tanácsokat: — Ilyenkor elsősorban az idősebb gyümölcsfák ritkítását kezdjük meg, nagyobb méretű koronákból, a sűrű- sítő elágazásokat, koronarészeket távolítsuk el. A ritkítómetszéskor ügyeljünk, hogy ne a koronavázat adó vastag ágak kerüljenek levágásra, hanem a napfény behatolását ténylegesen gátló, a korona peremén elhelyezkedő, sűrűsítő gallyrészek. Ez a meghatározási elsősorban a közepes törzsű. nagyobb koronát fejlesztő fákra vonatkozik, de bizonyos mértékig érvényes a termőkaros orsó típusú fákra is. Az utóbbiak esetében a ritkítómetszés sok vonatkozásban egybeesik a termőrészifjító metszéssel, amelynek célja a már legyengült, vagy felkopaszodó félben levő karok leváltása fiatalabb részekre. Felhívnám a figyelmet arra, hogy ahol a vázágak végén több vesszőből álló, úgynevezett varjúfészek alakult ki, ott csak a kifelé álló, legerősebb vesszőt hagyjuk meg, ezzel is a korona termőfelületének növelésére ösztönözve a fát. A fattyúvesszőknek csak egy részét vágjuk ki tőből, a többit, a megmaradókat pedig metsszük vissza arasz- nvf hosszúságban. így elérjük, hogy további fattyú- vesszők nem nőnek és a visszavágottak termőrészekké alakulnak át. Védekezés nyúlrágás ellen A kiváló kertész-szak- # író, Bálint György írta egyhelyütt: „ha a hópelyhekből hidat ver a szél, a tapsifülesek előtt még a szögesdróttal »koronázott« kerítés sem akadály”. Való igaz, hogy farkasordító hidegben, a legjobb szi- matú kutya éberségét is k - iátsszák a gyávának hitt nyuszik. Pingyomi sétánk során meggyőződhettünk róla: errefelé is sok kertbarát tud a nyulak, őzek rossz cselekedetéről. Erről árulkodnak a gondosan bekötözött facsemeték. A Muskátli utcában Nagy Bertalant, az ÉÁÉV lakatosát éppen fakötözés közben találtuk. — Három éve van meg ez a telek. Azóta, a család igényei szerint betelepítettem szinte minden gyümölcsfajjal. Van itt körte, őszibarack, cseresznye, alma, dió, rib'szke, köszméte. Mások kárából tudom, hogy különösen a fiatal fák gyakran esnek áldozatul a nyúlrá- gásnak. Nem ritka olyan mérvű károsodás, hogy ai fa teljesen elpusztul. Ez nem csupán anyagi veszteség (bár az is. hisz’ ma már egy facsemete nem olcsó), hanem éveket elveszthet az ember, mire újra lesz hasonló fejlettségű fája. Éppen ezért — bár van kerítés a telkem körül — soha nem sajnálom azt az időt, amit a fák be- kötözése elvesz. Csupán a kerítés nem elégséges védelem. A nyúlrágás ellen dal, szúrós olajfűzzel, dróthálóval burkoljuk be a fák törzsét! Az oldalt irta: Hajdú Imre Fotó: Laczó József
