Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-18 / 296. szám

1985. december 18., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Rács mögött a tetten ért betörök m ÁKTrilrnhrffi Lövések a fekete Volgára Ez év szeptember 27-én reggel 7 óra 10 perckor meg­csörrent a rendőrség közpon­ti ügyeletének telefonja. Iz­gatott női hang jelentette be, hogy az éjszaka folyamán ismeretlen tettesek behatol­tak a MÁV miskolci Vörös­marty Mihály Művelődési Házába, ahonnan elvittek egy új színes televíziót. Kü­lönböző italok, cigaretta, cso­koládé is eltűnt a büféből, és a rongálással jelentős kár keletkezett. Nem sokkal ké­sőbb egy gépkocsitulajdonos feljelentést tett ismeretlen tettesek ellen, akik feltörték a Hadirokkantak útja végén található garázsát, és kocsi­ja tanksapkáját, valamint a csomagtartó fedelét feszege- téssel próbálták kinyitni. A riasztott „forirónyomos” bri­gád rövid idő alatt a hely­színre ért, és azonnal meg­kezdték a vizsgálatot. Az ud­varon, a kerítés mellett meg­találták a színes televíziót, a táskarádiót, valamint az itallal teli kannákat, korsó­kat. * Előző nap estéjén a tisza- lúci presszóban nagy volt a forgalom. Itt szórakozott a helybeli 24 éves Szabó Sán­dor, a 21 éves Csóka Attila, valamint a fiatalkorú mis­kolci K. Róbert is. Jó han­gulatban telt az idő, de ők unatkoztak kicsit. „Egy jó bulit kellene csinálni vala­hol.” Az épület előtt parkolt Szabó nemrég vásárolt, TB 69-41 rendszámú, fekete Vol­ga személygépkocsija, melyet még nem íratott át nevére. Gondoltak egyet, és — bár már többször a pohár fene­kére néztek — az autóval a megyeszékhelyre indultak. Útközben támadt az ötlet: betörnek a Vörösmarty Mű­velődési Házba, ahonnan biz­tosan lehet lopni különböző értékeket. Az elhatározást tett követte. Az autóval a Gizella utcai garázsok kör­nyékén parkoltak le. Miután kevés üzemanyag volt már a tartályban, megpróbáltak benzint szerezni. Feltörtek egy garázst, ám az ott álló Lada üzemanyagtartályát zár védte az illetéktelen beavat­kozástól. Miután e kísérle­tük meghiúsult, a nagyobb siker reményében a művelő­dési házhoz indultak. A kör­nyék csendes volt, senki sem vette őket észre. Az épületbe a női WC ablakán keresz­tül jutottak be. Odabent az­tán megkezdődött a kutatás, az irodahelyiségek feldúlása. A néhány nappal azelőtt vásárolt Szuper Color színes televíziót azonban keresés nélkül is észrevették. Gon­dosan visszacsomagolták a dobozába, és előkészítették az elszállításra. Ezt követően az Utasellátó büféjébe hatol­tak be oly módon, hogy le­vágták a rács lakatját. Itt táskarádiót, cigarettát, csoko­ládét és különböző fonott korsókban, kannákban levő szeszes italt készültek eltu­lajdonítani. Az összegyűjtött árut az ablakon keresztül kiadogatták az épületből, és a kerítésnél, a kiskapu mel­lett helyezték el. Miután ez­zel végeztek, a gépkocsiért mentek, hogy bepakolhassa­nak. Már indultak volna a zsákmányért, amikor egy gépkocsi fényszórója világí­totta meg őket. * Szeptember 26-án este a közös figyelőszolgálatot ellá­tó munkásőröknek és gépko­csizó rendörjárőrnek 22 óra után még nem tűnt fel az a fekete Volga és három uta­sa, amelyik e BÁÉV mun­kásszállója felől kanyarodott a főútra. Később, amikor a garázssort indultak ellenőriz­ni, ismét megpillantották az üresen álló járművet, mely­nek ajtajai nem voltak kulcsra zárva. A rendőrök körbejárták, de mivel sem­mi sem utalt bűncselek­ményre, a biztosító gom­bokkal lezárták az autót, és továbbindultak. Már hajna­li 1 órát jeleztek az óra mu­tatói, amikor ismét a gará­zsok felé haladtak. A fekete Volga már nem volt gazdát­lan. Utasai indulni készültek, amikor azonban meglátták a közeledő rendőröket, nagy gázzal elhajtottak. A rendőr­autó is meglódult, üldözőbe vette a menekülőket. Az ügyeletről riasztott két URH-s kocsi is bekapcsoló­dott az üldözésbe, ám a Volga vezetője figyelmen kí­vül hagyta a villogó kék fényt és a szirénát, mindent elkövetett, hogy egérutat nyerjen. Az előzni akaró rendőrautót megpróbálta le­szorítani az útról, és eköz­ben úgy nekiütközött, hogy az majdnem felborult. Már Kistokaj felé jártak, amikor elhangzottak az első figyel­meztető lövések. Minden úgy zajlott le, mint egy kaland­filmben. A Volgát vezető Szabó biztosan sok ilyet lá­tott, és szerethette a kalan­dot, mert még erre sem állt meg, hanem tovább gyorsí­tott. Miután a kerekekre le­adott lövések defektet okoz­tak, és az üzemanyag is fogytán volt, más módját választotta a menekülésnek. Sajópetrinél lehajtott az út­ról a kavicsbánya felé, és a bányatónál megállva vala­mennyien kiugrottak a ko­csiból. Futásnak eredtek, és a nagy porban sikerült meg­szökniük. Szabó beugrott a tóba. A tavat, majd később a Sajót is átúszva, gyalog ment haza, ahol egyik ba­rátjánál húzta meg magát. Társai Hernádnémetiig gya­logoltak, ahol az állomáson felszálltak egy Tiszalúc felé közlekedő vonatra. * A bányatóhoz érkező nyo­mozók a gépkocsi átvizsgá­lásakor megtalálták Szabó Sándor jogosítványát, vala­mint halászati társadalmi ellenőri igazolványát. A vizs­gálat ezen a szálon folyta­tódott.- A rendőrök megkezd­ték az adatgyűjtést, és mire Csóka Attila és K. Róbert Tiszalúcra ért, már várták őket. Szabó sem bírta sokáig a bujkálást, másnap önként jelentkezett a rendőrségen. Most mindhárman előzetes letartóztatásban várják a nyomozás befejezését, amely már azt is kiderítette, hogy Szabó és Csóka követte el korábban egy szendrőládi büfé, valamint egy vegyes­bolt feltörését is. Papp Zsolt Az orvosi rendelő A pártbizottság épülete Barnaszén Jugoszláviából A Lignimpex Külkereske­delmi Vállalat hosszú lejá­ratú — öt évre szóló — megállapodást írt alá ju­goszláv partnerével, a bosz­niai Rudhem Tuzla céggel évi 350 ezer tonna háztartá­si tüzelésre alkalmas barna­szén vásárlásáról. A magyar külkereskedel­mi vállalat az idén hozott be először nagyobb mennyi­ségű barnaszenet Jugoszlá­viából. A hazai ellátás javí­tására 1985-ben több mini, 200 ezer tonna barnaszén ér­kezett, amelynek nagy ré­szét a Rudhem Tuzla cég szállította. A közelmúltban megkötött keretmegállapo­dás lehetővé teszi a lakos­sági ellátást javító jugoszláv barnaszén-import növelését; 319 ezer tonna barnaszenet vásárol a Lignimpex. Az új import-szénszállítmányok több boszniai bányából már januárban útnak indulnak, s a tervek szerint egész év­ben folyamatosan érkeznek Magyarországra. Tapasztalat­csere a főügyészségen A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség kezde­ményezésére a Borsodban működő másodfokú szabály­sértési hatóságok vezetői részére tegnap délután ta­pasztalatcserét tartottak a megyei főügyészségen. Nap­Sok vagy kevés a jogsza­bály? Olyan kérdés ez, amelyre aligha lehet egyér­telműen igennel vagy nem­mel válaszolni. Mert igaz, hogy az emberek többsége túlságosan is „beszaibályo- zottnak” érzi életünket, min­dennapjainkat, olykor ügye­ink elintézésében éppen az okoz gondot, hogy az adott eset megoldására n'incs meg­felelő rendelkezés. Máskor olyan „joghézagokról” halla­ni, amelyek ugyancsak meg­nehezítik az igazgatást, az ügyintézést. Jelenleg hatályos jogrend­szerünkre persze messze nem az a jellemző, hogy foghíjas. Sokkal inkább túltermelési válsággal küzdenek a jogal­kotók. De a döntő kérdés ezen a területen is a minő­ség, nem pedig a mennyiség. Hiszen a jó. a társadalmi viszonyokat» - eredményesen regulézó szabályokra termé­szetesen nagy szükség van. A baj csak akkor adódik, ha olyankor is paragrafusok­kal akarnak beleszólni az életünkbe, amikor az adott problémát más, társadalmi eszközökkel kellene megol­dani. Magyarországon jelenleg több, mint ötezer jogszabály van hatályban, s évente kö­rülbelül 4—500 újabb külön­böző szintű rendelet, hatá­rozat születik. (Igaz, ezek az új rendelkezések körülbelül ugyanennyi korábbi jogsza­bályt hatályon kívül is he­lyeznek.) A szakemberek már többször is megvizsgál­ták : mi lehet a hátterében ennek ia feltűnően nagy ren­deletalkotó kedvnek? Egy-egy év számszerű jog­alkotási mérlege nagymér­tékben függ az adott idő­szakban megoldandó társa­dalmi, gazdasági feladatok­tól. Jó példa erre a tavalyi, tehát az 1984-es év, amikor a kormány 65 határozatot bocsátott ki. Ennyi minisz­tertanácsi határozat egyetlen év alatt Magyarországon 1945 óta nem született. Ugyanígy szokatlanul magas volt 1984-ben a miniszterta­nácsi rendeletek száma is: 66. Ez 1983-hoz képest har­mincszázalékos növekedést jelentett. Ha azonban a szá­mok mögé nézünk, azonnal kiderül: az új jogszabályok jelentős hányada a gazda­ságirányítási rendszer kor­szerűsítésével kapcsolatos. A paragrafusok tehát tulaj­donképpen egy politikai dön­tést próbáltak meg lefordí­tani a jog nyelvére. Volt egy időszak — né­hány évvel ezelőtt —, ami­kor a miniszteri szintű ren­deletéit, utasítások száma emelkedett feltűnően magas­ra. Ennek magyarázata azonban már korántsem bi­zonyult ilyen elfogadható­nak. A szakemberek megál­lapítása szerint az egyes mi­nisztériumok, országos ha­táskörű szervek a területü­kön felmerült valamennyi té­mát jogszabályokba akarták csomagolni. Kialakult egy olyan téveszme is, mintha egy-egy tárca szerepét, fon­tosságát az határozná meg, hogy az adott időszakban hány rendeletet, utasítást, körlevelet, vagy éppen irány­elvet adott ki. Az effajta irányítási szemlélet nemcsak megnehezítette, bonyolulttá tette a helyi szervek mun­káját. hanem egyben helyte­len szemléletre is nevelte az irányítottakat. A konkrét ügyek eldöntésében az önál­lóságukkal együtt lassan megszűnt a felelősségük is, hiszen minden esetben akadt valamilyen központi szabály. amire hivatkozhattak. Más­kor a jogi norma kibocsá­tása a minisztériumnak is hivatkozási alapot jelentett, mondván: ők megtették a magukét, kiadták a tiltást, az előírást. Csakhogy a pa­ragrafus önmagában semmit nem old meg, sőt... Ha vég­rehajtásának egyéb feltételei nem biztosítottak, több kárt okoz, mint hasznot, lejárat­ja a többi jogszabály tekin­télyét, komolyságát is. Szerencsére ma mármesz- sze kerültünk ezektől a gon­doktól, hiszen átalakult, megváltozott a minisztériu­mok irányítási rendszere, ami mellesleg máris kimu­tatható a miniszteri szintű jogszabályok számának csök­kenésében. (A hatályon kívül helyezésekkel együtt most si­került először elérni a fel- szabadulás óta, hogy a mi­niszteri rendeletek száma összességében is kevesebb lett.) Van egy területe a jogal­kotásnak. ahol nem a ren­delkezések számának csök­kentése, hanem növelése a cél. Igen. az Országgyűlés által alkotandó törvényekről van szó, amelyekből az el­múlt években a kívánatos­nál kevesebb született. A múlt év utolsó napján Ma­gyarországon összesen 136 törvény volt hatályban. Ta­valy a parlament öt új tör­vényt hozott, és hármat he­lyezett hatályon kívül. Bár az elmúlt időszakban már több politikai állásfoglalás is sürgette a demokratizmus növelése érdekében az Or­szággyűlés törvényhozói munkájának fokozását, en­nek eredményei egyelőre nem látszanak. Az új törvé­nyek száma évek óta három és hét között mozog, s eh­hez még azt is hozzá kell számítanunk, hogy ezek kö­zött minden évben visszaté­rően szerepel az előző évi költségvetés jóváhagyását és a rákövetkező év költségve­tésének elfogadását ' tartal­mazó tői vény. Reméljük, hogy az idei évben megválasztott új Or­szággyűlés működésének öt éve alatt gyakrabban él majd a törvényhozás lehető­ségével életünk minden te­rületén. Az eredményes, a kor követelményeihez igazo­dó törvényalkotói munka ugyanis az egész jogrend­szert tekintve meghatározó jelentőségű. D. A. jainkban a szabálysértési hatósági munka jelentős feladatot ró azokra a szer­vekre, ahol ilyen hatóság működik. Mivel sokfelé, a rendőrségen, tanácsoknál is dolgoznak szabálysértési elő­adók, ez a megosztottság az egységes szemlélet kiala­kításában nehézséget jelent. Különösen fontos szerepe van ennek a másodfokú el­járásoknál, hogy az ott ho­zott határozatok a lehető legpontosabban fejezzék ki a társadalom érdekeit. A rendszeres tapasztalat- cserék, melyek kétévente ke­rülnek megrendezésre, éppen az egységes elbírálás kiala­kítását célozzák. Az értekez­let résztvevői először tájé­koztatót hallgattak meg a tevékenységükről készült ügyészi vizsgálatok eredmé­nyeiről, valamint a szabály­sértési hatósági munka érté­keléséről. Ezt követően kö­zösen vitatták meg azokat az aktuális feladatokat, ese­teket, amelyek jelenleg leg­inkább foglalkoztatják a szabálysértési ügyek intéző­it. 'M A kevesebb V v Mg .\.í v!‘«S centrum i Sárospatak központi rászán, a Bodrog Aruház melletti területen rövidesen átadják a felvé­telen is látható, s a városképbe szervesen il­leszkedő épületet. Benne 2« lakás, az alsó szinten pedig üzletek találhatók. A város ve- T*tői következetesen törekednek arra. hoav a ne* an** *s-wwS"W*nrvv*-"wzs «viwitvreHvt« n ’'**eaane.v.^e**vBpp -. .-0.% városmagban épülő házak tükrözzék Sáros­patak sajátos hangulatát. A későbbiekben egyébként folytatják itt - hasonló stítesEan - az építkezést, melynek révén egy központi bevásárlónegyedet alakítanak ki. ;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom