Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-18 / 296. szám
i. — Súlyból? —- kapom fel a fejem csodálkozva. — Ott összesen két nevelőszülő van. és mindkettőt. ismerem. — Én is a nénit! — vigyorog Andrea. --- Nálunk tetszett járni két éve, amikor még Mariska néni volt a nevelőmamám De elvettél.' tőle, mert szegényke beKeresztény Gabriella Földszintes családi húz a • Vasas Művelődési Központ tőszomszédságában. A kivilágított ablakokban mikulások sorakoznak, ellenben a zárt kapuk mögött két hatalmas kutya — egy kuvasz és egy farkaskeverék — bömböl. Zsámba László le- csitítja az ebeket, majd betessékel a lakásba, ahol kitör az üdvrivalgás, elszabadul a pokol. Hirtelenében hat gyerek csimpaszkodik ránk, fotós kollégám fejvesztetten igyekszik őket egy kupacba terelni. Szerencsére van választási lehetőség, hol ülünk le beszélgetni, bár a két szoba ez esetben semmit nem jelent. Az összenyitott ajtókon keresztül ömlik, zúdul a siserehad, bősz osztozkodás folyik éppen egy mikuláscsomag tartalma felett, amit az előttünk érkezett keresztszülők hoztak valamelyik gyereknek. De hát itt minden közös ... Marika, a feleség nem zavartatja magát. Először is körbevezet a tágas lakás minden zegén- zitgún. Üj bútorok és rengeteg gyermekheverő mindenütt. — Mi már megszoktuk ezt a hangzavart. Sok ismerősünk mondja, hogy mi a zajártalomért külön veszélyességi pótlékot is kérhetnénk. Minket úgy hívnak: a Mézga-család. Egyébként négy évvel ezelőtt költöztünk ide örökség révén, egy avnsi bérlakás nyolcadik emeletéről. Ha pedig az építkezés sikerül, jövőre ez a 110 négyzetméter is kibővül. Van honnan elvenni, a kert maga 300 négyszögöl... Három saját gyerekünk van. a húszéves Bea., az ötödikes Krisztián és a másodikos Krisztina. A költözködés után egy évvel. 1982 februárjában már itt volt a Szilvi... Hogy melyik a sok közül? Szilvi! Gyere ide! A hatéves, szőke kislány egyik kezével lecsúszni készülő piros szoknyáját markolássza, ti másikkal egy csúnya kaparást igyekszik elfedni az orra hegyén. — Az óvodában szerezte — legyint Marika —. mert hál' istennek már óvodás. Nem volt könnyű. Vele semmi nem volt könnyű ... Háromévesen volt tíz kiló, beszélni nem tudott, mindentől félt... az anyja egyhetesen adta állami gondozásba. Az első időkben néha feljajdultam: Szűzanyám, lesz ebből valaha ember?! Szép se volt, okos se volt, de az enyéim rögtön befogadták. most úgy hívják, a kis Süsü, különösen Kriszti pátyol- gatja. — Aztán — fordul a mellettünk sertepertélő nagylányhoz — jött az Andrea. Egy éve van nálunk, most 111 éves. és Súlyból, égy másik nevelőszülőtől került ide. Szisztém^ldogsághoz sem tudom, kit vegyek előbb a nyakamba. — Tudod te azt jól! — csattan a felesége. — Most például István a kedvenc, az apuci mindene. A Dönci... — Látogatja a gyerekeket valaki ? A szülők elkomolyodnak, Marika rágyújt a sokadikra. — A két nag.vobbiknál hébehóba keresztszülő, nagynéni, nagypapa. A két kicsinél mostariig egyszer jelentkezett az apa. A gyerekek ugyanúgy fogadták, mint nálunk bárkit... hiszen a szatyor fölött mindig megállnak. Hogy elment, és a iiozotl csoki elfogyott, azóta nem emlegették ... A pillanatnyi csendbe újabb csöngetés hársan; Bea, a nagylány érkezett az udvariéval. Közben megkérdezem a szülőket, bánván voltak testvérek. — Mi hárman — mondja a férj —. öcsém miskolci, a húgom meghall. A Marika pedig ... — Nekem nagyon szerencsés élelem voll — igazítja el maga előtt elgondolkodva az abroszt az asszony. — Tizennégy éves voltam, amikor a szüleim — akik tejben-vajban fürösztöttek — megmondták nekem, hogy örökbe fogadott vagyok. Akkorra már elég érett voltam ahhoz, hog.v ezt a tényt megemésszem, s ez nekem olyanformán sikerült, hogy ez a mostani család az. eredménye... — Hogyan lehet itt rendet tartani? — Nekem szisztémám van! — vágja fel az állát Marika keményen. — Én következetesen úgy nevelem mind a négyet, hog.v ne sajnálják őkel. és ők se sajnál- tassák magukat. Nem szeretem it fölösleges sirámokat. Ezek a gyerekek épek, egészségesek, lcezük- iábuk a helyén, és ha tisztességes nevelést kapnak, az eszük is a helyén lesz akkor, amikor arra szükségük lesz. Azt mondják; szigorú vagyok. Másként ezt nem lőhet. Itt minden be van osztva. Ki mosogat, ki lörölget, ki hozza be a pincéből a szenet, ki csinálja a rendet, és mindenki annak arányában kapja az édességet, vagyis azt, ami plusz. Itt nyolckor szigorú fájront van, különben megnézhetnénk a másnapot ... Engem a leckével sem leltet átverni. Érettségiztem, any- nyi eszem van, hogy kikeressem az orosz szótárból a megfelelő szót. hogy kikérdezzem a földrajzot, történelmet, és gyűlölöm a lustaságot, tohon.vaságot. Egy ötösért képes vagyok ajándékot venni... — Apropó ajándék. Milyen lesz a karácsony? — Nálunk évről évre szebb. Teherautó hozza a hatalmas, négyméteres fenyőt, van már hal kiló cukor, 150 dísz, a padláson pedig gyűlnek az ajándékok. Ruhanemű nincs köztük. A szülőnek etetni, ruházni kötelessége a gyereket. A ruha nem ajándék. Lesz a fa alatt... na de ezt nem mondom meg, mert megírja. Szóval lesz sok meglepetés . . . csavarodott... Nem miatt« fáriumi vízben, a gyerekseregben sze, hanem agyéról mész* ^arj.|ía azonban nem veszíti el lett. Emlékszem, azt is beszéd fonalát. — A Zolika kettő, Istvánka tódig három és fél éves. Tcstvé- 'ok. júniusban hoztuk ki őket tz nbaújszánlői intézetből. Hát Unoménv ez a két gyerek! Vetik az égvilágon semmi baj. hajtsak az nem, hogy a jöttükre itthon a pankráció, mm, tie v>'l!ieuií,|||(I.jS7tiái-l ugyanis fiúkat akart: tőlem kérdezni, rqj akarok — És eldöntötted már? — Ú! Mikor mi jut Magántaxis, házfelügyelő kas miatt, szövőnő a pón4 — vág közbe Marika. — Menj ki. légy szíves! A nyakigláb kamaszlán>Vaí;v vo)j dúl az altón. de v. lhetú%nsztián gatózik. » Kriszti viszont — Na! - sóhajt fel Mi%.iszti mialt ö sem voll könnyű esd sem az. Az esze lemén tele galma semmi. Olvas, de szám hordja haza az eg! Makacs, fegyelmezni is < utóbbi időben sikerült. S« cot vívunk mi még egy de nem adom fel. Nem ét leien vagyok bevallani nem sikerült, nekem fog. Hogy tisztességes ént az Andreából. A pszichol* mondja, itt jó helye van volna visszavinni intézőik bírjuk cérnával. — Zolika bepisilt! — be az ajtón Andrea, itt* csengetnek, és a keres« mellé ú; .bb házaspár ‘ plusz egy kisfiú, aki rög1 merül, mint hal a latig.'1 lányokat. Na. a lm minden igaz. ksz itt jövőre újabb kislány is! A notesz majd kiesik a kekemből. Elképedésem láttán a Wstanig hallgatag férj felnőttet. Hát miért ne? Elférünk, item?! Marikának ez az életeiéibe. Ö már a húslevest is csak Vújdlingban tudja főzni, és ha. darcot, és én bízom abbs hirtelen eltűnne innen ez a sok annak a szegény öregiíj; gyerek, kicsúszna alóla a talaj. ■sl]Moni tudna magával mit kezdeti. — És maga? Maga mii szól ehhez? — Semmit. Ebben a feleségem 'Iont. mivel a terhek nagy részét 's ő viseli. Én a Földgépnél dolgozom, néha egy hétig is távol ’■'agvok a munkám miatt. Demit ttondjak ... hazajönni, az vnla- kii csodálatos dolog. Amikor már kapunál rohannak elém. és azt->k Csábító illatok fo# gadják az érkezőt. A kis konyhában 12—14 év körüli gyerekek szorgoskodnak. Hajukon kendő, ruháikat kötény védi a készülő finomságok nem kívánt nyomaitól. — Amolyan „szegény- asszony” levest főzünk — mondja Sulyok Andrásáé, a főszakács. — Tanulják meg a gyerekek, mi mindent lehet főzni egy kis ötlettel akkor is, amikor nincs minden alapanyagból elegendő otthon. Ízesnek ígérkezik a falat, a tányérokban várakozó borsó, zöldségfélék, és a maguk készítette reszelt tészta láttán. S hogy mi a második fogás? Arra jószerivel egyszerre válaszolnak : — Tócsni! Mert azt nagyon szeretjük — válik hangadóvá Ajtai Attila, a szakácsok egyetlen férfi- tagja. — Persze, örültünk volna a palacsintának is, de az majd legközelebb lesz. A szakács- és cukrászművészet elsajátítása csak egyike annak a sok-sok hasznos foglalatosságnak, amelynek jól bevált gyakorlatai vannak mar itt, a miskolci Gyermekvárosban. Hiszen nem messze innen a műhelyben okítják a korszerű háztartási gépek karbantartására, javítására a lányokat és a fiúkat egyaránt. Fent az emeleten pedig a legmodernebb zene hangjai mellett igazán kellemesen tölthetik el lyukasóráikat a kézimunka kedvelői. Most a kötés dívik, szebbnél szebb pulóverek bontakoznak ki a gyakorlott kezek munkálkodása nyomán. Eközben az osztálytermekben matematikával, irodalommal, történelemmel foglalkoznak a többiek. Mert hiszen valójában minden úgy történik ebben a ..külön kis birodalomban”, mint néhány kilométerrel odébb, a nagyvárosban, a családokban. Iskolába járnak, szabadidejükben pedig kedvenc időtöltéseiknek hódolnak. játszanak. — A hetvenes években Vezettük be a kismama- rendszeri, a Gyermekvárosban — mondja a megbízott igazgató, Sarka Ferenc. — Ennek az volt a lényege, hogy a közösségek életkora nem azonos, egy csoportban vannak a testvérek. egyszóval megpróbáltuk megvalósítani azt. ami a családban természetes. A gyerekek családias neveléséhez alakítottuk ki a szobák berendezéseit, melyek többsége ma már jobban hasonlít az otthonokéhoz. A gyermekek önkormányzati munkájának fejlesztésével az úttörő-ott- hontanács családi tanáccsá alakult át, ami tartalmi változásokat vont maga után. Maguk gazdálkodnak a rendelkezésükre bocsátott pénzzel, döntenek arról, mikor mire és mennyit fordítsanak. Pedagógusainkat, nevelőtanárainkat szerelik a gyermekek, őszintén elmondják legbensőbb problémáikat. Ez már feltételezi az erős érzelmi kötődést a gyermek és a felnőtt között, és mi itt valamennyien erre törekszünk. Példa erre az a kép is, amely az egyik emeleti szoba társalgójában fogadott bennünket. Pongyolás lányok ülnek a televízió előtt, a délelőtti műsort nézik. Körükben barátnői viszonyt sugallóan találjuk csoportvezetőjüket: Afonyiné Kiss Arankát. Hogy miért pont őket kerestük Az oktatás birodalmának egyj! Ügyeletesek fel? Oka egyszerű. Aranka és még néhány intézeti gyermek részt vett ezen a nyáí'on abban a táborban, amelynek célja a családi életre történő felkészítés volt. Mit jelentett ez valójában? — A gyermekeknek a megfelelő családmodell hiányzik. Pontosan a negatív példa is oka annak, hogy intézetben vannak. E téren várnak tehát legnagyobb segítséget. Mi, ott a táborban úgy éltünk néhány hétig, mint egy igazi család. Nekem például hat fiam és hat lányom volt, akik a legkülönbözőbb kérdésekkel fordultak hozzám. Együtt szerveztük meg és határoztuk el programjainkat, felügyelet nélkül végezték a lányok a házi munkát is. Gyakoroltuk azt. ami az élet természetes velejárója a hétköznapok során, mondjuk egy bevásárlásnál. Megpróbáltunk olyan szituációkat kialakítani, amelynek néhány év múlva maguk is részesei lesznek. A tábori gyermekek között volt Molnár Mária Molnár Ildikó és Imrik Györgyi is, akikkel itt. az intézet hálótermében beszélgettünk el. — Jól éreztük magunkat, szeretnénk hasonló táborba ismét elmenni — mondja a testvérek egyike a tizenhat éves Marika. — Valójában hasonló körül mények között nőttünk fel a Gyermekvárosban. Ne
