Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-17 / 295. szám

1985. december 17., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A Miskolcon ritkán járóknak kikerekedik a szemük az Avas ke­leti oldalában kiépült vendéglátóhelyek láttán. A patinás Alabár- dos és a régi Törpe mellett jobbra is, balra is új kocsmák, pin­cék, éttermek hívogatják, csalogatják a vendéget színes reklá­mokkal, a kiszűrődő cigány- vagy diszkózenével. Némi irigység­gel és túlzással azt gondolhatná a jóhiszemű idegen, hogy itt, a hegynek ebben a „magasföldszinti" karéjában valami sajátos szórakozó, kikapcsolódást nyújtó központ van kibontakozóban. Az egyik kocsmának, a másik pincének, a harmadik sörözőnek, a negyedik étteremnek hivatja magát, eszerint aztán kénye-kedve szerint válogathat a vendég, hol szeretné múlatni az időt néhány korsó frissen csapolt sör, valami italkülönlegesség, jófajta bor, illetve barátok meghitt társaságában. December 12-én, egy ünnep előtti fizetésnapon hatan mi is elhatároztuk, hogy végigjárjuk ezeket a vendégcsalogató helye­ket a pincétől az étteremig. SZŰRÉS A PINCÉBEN A nyolcórai találkozóra mindenki percre pontosan érkezett, így az Állami Ke­reskedelmi Felügyelőség két fiatal ellenőre, a Miskolc Városi Tanács kereskedelmi osztályának főelőadója és két rendőr a Miskolci Városi Rendőrkapitányság akció al­osztályáról. Ügy beszéltük meg, hogy kettes csoportok­ban pontosan 20 óra 40 perc­kor lépjük át a Törpe sörö­ző, a Parti kocsma és a Já­nos pince küszöbéi. Azért döntöttünk így, hogy ne ma­radjon ideje egyik vendég­lősnek se felhívni a másikat a „Ferikém, nálunk megint nem jó a fűtés" kezdetű sif- rirozott álszöveggel, vagy ehhez hasonlóval, amiből csak ők értik, amit érteni kell. Könnyen találtunk helyet a János pince asztalainál, mert akkor még kevés ven­dég lézengett a nagy terem­ben. Jó, ha heten voltak. Jött is a pincér, az ital sem késett sokáig. Azon nyomban fizettünk, és aztán bent a pultnál megkezdődött az el­lenőri méricskélés, a számo­lás. Közben újabb és újabb vendégek érkeztek a színes­hangos videoműsorra, néhá­nyon táncra perdüllek. Szem­betűnő volt, ahogy az érke­zők egy szakállas, belépő- bilétákal adó férfival talál­ták szembe magukat. A pin­ce szigorú cerberusa könyör­telennek mutatkozott az it­tas, ápolatlan, gyanús külse­jű fiatalokkal szemben, a nálánál magasabbakat, szem­re erősebbeket is elegánsan kikísérte a teremből. „Ügy­felei” csak annyira tiltakoz­tak, amennyire az adott hely­zetben azt jónak látták. Elkészült közben az ellen­őri számvetés, annak min- des egyes passzusát pontok­ba szedve több példányban írásba fektette az ÁKF fia­tal, szigorú ellenőre. Főként apróságokat kifogásolhatott, ám az italok mennyisége, a számla nem képezhette kri­tika tárgyat. BECSAPTAK AZ ISMERŐST IS Ellenőreink a Parti kocs­mában hamar végeztek. Jól­lehet, telt ház volt, és bár pincérkiszolgálás sincs, úgy kilenc óra felé is barátságos hangulat uralkodott. Jól öl­tözött, fodrászüzlet-illatú fri- zurás fiatal lányok kortyol­ták az üdítőt, de leginkább a konyakot. A csinos hölgy­koszorú önálló szigetet je­lentett a magnózenével el­árasztott, zsibongó teremben. A legkorábban a Parti kocs­ma zár a soron, itt a ven­dégek csak tíz óráig marad­hatnak. Szinte mar utópisz­tikusán szép ez a kép, ahogy az ellenőrök, a kísérő rend­őrök sorolják saját észrevé­teleiket, ám az utóbbiak kö­zül egyikük megjegyzi: ko­rábban ittas személyek és fiatalkorúak kiszolgálásáért pénzbüntetési fizettettek a kocsma vezetőjével. Az eddigiek azonban csak halvány felvezetései voltak az elkövetkezőknek. Mindan­nak, ami a Törpe sörözőben fogadott bennünket. A kavar­gó cigarettafüstben feltűnő volt a sok rövid, felszólító mondat. Nedvesre izzadt, bo­rostás férfi tartotta csontos öklét egy már beszélni-véde- kezni sem képes szőke fia­talember áliához. Kedvenc' lovának is szelídebben szól az ember, ahogy ezek a pin­cért szólították három fél rum kérése ürügyén. A pin­cér — mindegyiküknél véko­nyabb lévén — láthatóan a béke barátja, oda is szólt a pultosnak mindahányszor: „Három fél rum rendel", ám ezek a rumok a mai napig nem érkeztek meg. Igaz, ak­kor az ellenőr már befejezni készült alapos munkáját. A csoportból már a belépés pil­lanatában felismertek vala­kit, kijárt neki az üdvözlés is, ám amit eléje tettek, az is rövidebb volt a kelleténél, még az ismerőst is becsap­ták. HERCEHURCA AZ IGAZOLTATÁS KORUL Amíg a Törpében hivatalos munkáját végezte az ellenőr, az őt kísérő rendőrt sértő kérdésekkel zaklatta az egyik vendég, akit aztán — igazol­vány nem lévén nála — elő­állítottak a rendőrségre. Ilyen hangulatban aztán persze ritkul a vendégkör, akik jobbnak látták, fizettek és kiszédelegtek. Kint aztán hallhatóan, láthatóan nehe­zen boldogultak háborgó gyomrukkal. Kocsikra, kor­látokra támaszkodva utálták a világot és a lefelé vezető lépcsőket. Kopott, agyonmo- solt ballonkabátjukat össze­húzva képtelen színűre „sző­kített" lányok nézlek utánuk olajosfeketén csillogó sze­mekkel. Arcukon a két piros folt sem az enyhe decembe­ri éjszaka hűvösétől égett, erősen ittasak voltak. Sóvá- ran nézegettek a magányo­san feltűnő férfiakra, és csak cigarettájuk parazsa mutat­ta, merre róják az utcát. Elvégezve eddigre tervezett feladatunkat, immár együtt, hatan indultunk a sor vé­gén csillogó Mámor étterem­be. Útközben az AKF ellen­őre még felelevenít egy Tör­pe-sztorit. „Amint közöltük a pincérrel, hogy a kihozott italok mennyiségét megmér­jük, »véletlenül** üveget ej­tett az egyik pohárra, ami persze nyomban összetört. Befejeződtek a földtani kutatások az Ajka II. szén- lelőhelyen. A Veszprémi Szénbányák Vállalat szak­emberei által készített záró- jelentés szerint Sümegtől ke­letre, Gyepükaján térségében több mint 100 millió tonna kitermelhető szénvagyon ta­lálható, s mezőkapcsolással további 30 millió tonna sze­net is kibányászhatnak. Mindez egy nagyobb szénva­gyon része, amelynek teljes feltárása további kutatáso­kat igényel. Így annak tartalmát már nem mérhettük meg. Hát a szakmában nem számít iga­zán eredetinek ez a kis men­tesítő malőr, ám ha az újabb generáció nem tud helyette mást kitalálni .. EGY DECI MARTINI ­ALIG TÖBB. MINT A FELE Tény, hogy a Mámor egé­szen más. Van önálló stílu­sa, hangulata és kellemes vendégköre is. Békésen id- dogálók, kései vacsorázok között találunk helyet ma­gunknak. Amint asztalunk­hoz perdül a pincér, a ke­reskedelmi, vendéglátói szak­mán kívüliek is Iá,tjük, a Martini bizony kevesebb az egy decinél. Ám a szemmér­téknél megbízhatóbb a mé­rőhenger, így kiderült, hogy az egy deci Martini helyett csak 60 millilitert, alig több mint fél decit szánt nekünk a pultos. A másikban 64 millilitert találtak az el­lenőrök, a két fél deci ko­nyak helyett pedig 37, illet­ve 40 millilitert kaptunk. Az egyik vendég Vilmoskör­te pálinkát kért, ott az ár megállapításánál tévedett a pincér. Olyan apróságokat már hadd ne soroljunk, mint hogy egy elegáns, másodosz­tályú étteremben nincs jég a vermutban, a hűtőben együtt tárolják takaratlanul a főtt húsokat, vegyes zöld­ségeket, a pacal- és szívpör­költet,, valamint a lejárt sza­vatosságú túrót. Ez utóbbit persze nem letakarni, kidob­ni kellene. Rosszkedvű személyi iga- zolvány-előszedések követ­keznek, ezek bizony nem a 300 forintos helyszíni bírsá­golás kategóriájába tartozó ügyek, főként nem a jelentős „tévedések” a mérés körül. — Szép ez az étterem, de nem jönnék ide vendégnek — mormolja félhangosan az el­lenőr. — Annak való ez, aki­nek passziót jelent, ha a pénzéért megrövidítik. Hallja az étterem vezetője is, nem sok hozzátennivalója akad. A pultosa új dolgozó, jobban a körmére kellett volna nézni ... Éjfél felé jár az idő, las­san szedelőzünk, elköszönünk egymástól. Egy ilyen szóra­kozóhelyeket járó éjszaka után 'nem lettünk vidámab­bak, könnyebb szívűek. Kint a rendőrautóban rá­dión keresztül folytatódik még az élénk diskurzus. Igen, a „detox” tele van, nem tud több részeget fo­gadni. (Lehet, hogy ott éj­szakázik a magával nem bí­ró, magas, borostás férfi is?) „Perecesről öt részeget vittünk be” — mondja az akció alosztály egyik tagja, majd hozzáteszi a fiatal zászlós, hogy kettőt vissza­küldték, hogy jusson majd hely később a nehezebb fiúk­nak ... Nagy József Az Ajka II. lelőhely kuta­tása 1982-ben kezdődött, és a hazai szénbányászat törté­netében rekordidő alatt feje­ződött be. A gyorsított mun­kára azért volt szükség, mert a már 120 éve művelt ajkai bányák szénkészlete kimerülőben van, s a régi bányászkodás során ottha­gyott szén felkutatásával, a korábban gazdaságtalanul ki- termelhetőnek ítélt készletek felszínre hozásával és más módszerekkel is már csak 1995-ig tudnák meghosszab­bítani élettartamukat. Uj szénlelőhely az ajkai medencében Alsózsolcai mérleg Iskola, egészségház, lakás Merre billen a beruházási és felújítási 'ínérlleg, hol tart a tanácsi és magánerős la­kásépítés Alsózsolcán? Nos, a közelmúltban több fóru­mon is választ adtak ezekre a kérdésékre, hiszen a nagy­községben is elsődleges cél, hogy a tervidőszak utolsó évére kitűzött elképzeléseket möradék tatami 1 megva lósí t- sák. Erre az esztendőre egyéb­ként több mint 10 millió fo­rint volt a múlt évről áthú­zódó feladatok befejezésére, és újabb két célcsoportos ta­nácsi lakás építésére. Tavaly fogtak hozzá az egyik általános iskola négy tanteremmel és kazánházzal való bővítéséhez. A munkák kivitelezője a helyi GAMESZ volt. Az idén már az új ter­mékben kezdhették a tan­évet a gyerekek, a fűtési Idén béindultával a kazán­ház is működött, bár ez utóbbinál kisebb munkák még hátra vannak. Tavalyról áthúzódó beru­házás volt a Nyékládházi Költségvetési Üzem kivitele­zésében öt célcsoportos la­kás építése is, amelyeket a nyár közepén adtak át. Majdnem késznek mondható a tavaly megkezdett egész- ségház is, amelynek építésé­hez rengeteg társadalmi munkával járultak hozzá a helybéliek. A nyár folyamán adták át az intézmény két körzeti orvosi rendelőjét, a fizikoterápiás kezelőt és a váróhelyiségeket, a fogorvo­si rendelő műszaki átvétele pedig már csak rövid idő kérdése. Ez a beruházás is a nagyközségi GAMESZ-é. Régi igényt elégítettek ki Alsózsolcán az öregek nap­közi otthonának az átadásá­val ás. Az otthon egy régi könyvtárépületben kapott he­lyet, 's a szakipari munkák bevégeztével, az új berende­zés elhelyezésével november elején már valóban a birto­kukba vehették a létesít­ményt az idős emberek. Felújításról lévén szó, nem hagyható figyelmen kívül az utak, járdák folyamatos gon­dozása sem. Buszforduló épült az új lakótelkek kö­zelében, és több kilométeres járdaszakasz dicséri a helyi lakosság társadáLmi munka- vállalását is, amelyhez a ta­nácsnak csaik építőanyagot kellett biztosítania. A lakásépítkezésekről rö­viden; a tervidőszakban épí­tett állami lakásokat a ta­nács szolgálati lakásként hasznosította. Tanácsi bérla­kás kiutalására ebben a köz­ségben sem volt lehetőség. A lakásszerzés egyetlen mód­ja tehát az építkezés, amit a nagyközségi tanács a tel­kek kialakításával és köz­művesítésével maradéktala­nul elősegít. A miskolci agg­lomeráció keretében kialakí­tott házhelyek nagy része például már elkelt, jelenleg 18 „porta” vér még vevőre, s a tanács a folyamatos el­látás érdekében újabb 90 építési telek kialakításához fogott hozzá. Ezeket a kö­vetkező két esztendő folya­mán adják tartós használat­ba. Az idén elfogadott új általános rendezési terv is a családi házak építésének kedvez. A megnövekedett le­hetőségekkel gyarapodott ugyan a község belterületén a megosztható és beépíthető telkek száma, az igényeket azonban még ezzel együtt sem tudják teljesen kielégí­teni. Ebben az évben pél­dául 52 építési engedélyt ad­tak ki, a használatba vett lakóházak száma pedig 50 volt. Mindezek azt bizonyít­ják, Alsózsolcán az utóbbi időben emelkedett az építési kedv, egyre több fiatal te­lepedik le véglegesen ebben a községben, és nagyon ke­vés azoknak a száma, akik más településen szeretnének otthont teremteni maguk­nak. K. G. Fizetéskor A Mezőkövesdi Cipőipari Szövetkezet 70 főt foglalkoztat. A k>s kollektíva jó eredményeket produkált ár elmúlt idő­szakban. Termékeik annyira kelendőek, Hogy o tőkés piac is érdeklődik irán­tuk. A Havonta Itt késiülő 4000 pár ci­pőből Hokicipőket, valamint edzőcipő* két szállítanak nyugati, illetve a hazai piacra. laczó József felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom