Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-17 / 295. szám
1985. december 17., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Tartalék és hiány IÍIÜP"""" Jég, víz, aszály ellenére A tiszakarádiak talpon maradtak A munkaerővel való ésszerűbb gazdálkodás érdekében változtatásra lenne szükség a munkaerő-szervezésben. A foglalkoztatottság hatásfokának javítása megkívánná azt is, hogy az arra illetékesek keressék a munkaerő-felhasználás új, gazdaságosabb formáit. Eközben viszont jobban figyelembe kellene venni a munkaerőpiac értékítéletét. Nemegyszer elhangzott már: számos gazdálkodó — Az ideiglenes munkaerő-felesleg keletkezhet külső gazdasági körülmények miatt, szervezési fogyatékosságokból, megrendelés hiányából. valamint abból, hogy a munkáltatók a létszám meghatározásánál a maximális munkaerő-szükségletet veszik alapul — kezdte fejtegetését dr. Szegedi László. — Az is a valósághoz tartozik, hogy egy vállalat sem mond le szívesen a meglevő munkaerő-tartalékról. Nem teszik meg ezt a lépést azért sem, mert a gazdasági élénkülés esetén nem tudnák előteremteni a szükséges létszámot. Ez pedig nagyobb veszteséggel járna, mint az, hogy az éé egy meghatározott részében nem tudják megfelelően foglalkoztatni ezt a tartalékot. — Találkozni olyan gyakorlattal is, hogy egyes mun- .káltatók a gazdaságban jelentkező, illetve az előre nem látható pluszfeladatokat azért nem tudják teljesíteni, mert híján vannak az ehhez szükséges munkaerőnek. — Egy időben létezik te- r. hát ideiglenes munkacrö-fe, lesleg és munkaerőhiány? — Mint az előzőekben már utaltam rá, ilyen sokszínű az élet. Éppen ezért kellene ösz- szehangolni a meglevő munkaerő-keresletet és -kínála* tot. Ezért vetődött fel ré- > szünkről, éppen Borsod megyében, hogy meg kellene kí— Egyrészről a munkaerőfelesleggel rendelkező munkáltatók kölcsönadnák az ideiglenesen feleslegessé vált munkaerőt, amely statisztikailag a Munkaügyi Szolgáltató Iroda mellett működő szervezetnél szerepelne létszámban, s az kölcsönzési szerződéssel adná át a dolgozókat a munkaerőre igényt tartó munkáltatónak, amely ezért kölcsönzési díjat fizetne. — Másrészről — folytatta a tervezet ismertetését az igazgató — a fenti szervezet rendelkezne saját munkaerővel, amelyet szükség esetén kikölcsönözne, ugyancsak szerződésben rögzített térítés ellenében. A kölcsönzési díj mindkét esetben magában foglalná a dolgozók bérét, társadalombiztosítását, adóját és a kisszövetkezet költségeit. — Felvetődik a kérdés: miért van szükség egy, az Iroda mellett működő szervezetre? — A tervezet kidolgozása során felmerültek olyan technikai jellegű gyakorlati szervezetben keletkezik munkaerő-tartalék, ' ugyanakkor a munkaerőpiacon hiányként jelenik meg ez a munkaerő. V:an olyan tapasztalat is, hogy bizonyos helyeken, ha ideiglenes jelleggel is, munkaerőhiány észlelhető, amit pótolni kellene. Hogyan lehetne ebben az igen fontos kérdésben megoldást találni? Erről beszélgettünk dr. Szegedi Lászlóval, a Borsod Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda igazgatójával. sérelni egy munkaerő-kölcsönző szervezet létrehozását, amely a Munkaügyi Szolgáltató Irodával összhangban működne, s alkalmasnak bizonyulna a rugalmas munkaerő-felhasználás megteremtésére. A munkaerő-kölcsönzés, mint szolgáltatás, természetesen csak ötlet, de az elképzelés életrevalóságát — a megkérdezett vállalatvezetők véleménye szerint is — a mindennapi gyakorlat bizonyítja. — Mint értesültünk róla, elkészült a munkaerő-kölcsönzés tervezete. Ebben megfogalmazták a kölcsönzés szervezési és gazdasági előnyeit. Hallhatnánk erről? — Mindenekelőtt azt hangsúlyoznám, hogy a munkaerő-kölcsönzést igénybe vevő vállalatok, szövetkezetek kockázata csökkenne, ugyanis jelentősebb tartalékolás nélkül, illetve a munkaerő-tartalék máshol való felhasználása révén a munkát rugalmasan, meghatározott időre tervezhetik. Ahhoz, hogy a munkáltatók rugalmas személyzeti munkával alkalmasnak bizonyuljanak a mindenkori termelési, gazdálkodási igényekhez, rendelkezésre kell állnia egy alkalmazkodásra képes munkaerőbázisnak. Ezt lehetne elérni a munkaerő-kölcsönzéssel, amely két formában valósulhatna meg. problémák, amelyek megoldására csak egy rugalmas szervezetű, egyszerű felépítésű és adózású gazdálkodó szervezet képes. Így például mi, azaz a Munkaügyi Szolgáltató Iroda nem veheti létszámba a kölcsönzött dolgozókat, és nem fizethet részükre bért. Nem tehetjük meg azt sem, hogy saját kockázatunkra gazdálkodjunk, mert mint költségvetési szervezetnek, erre nincs anyagi fedezetünk. — S közben végeztünk egy széles körre kiterjesztett felmérést, melynek során kiderült, hogy a legtöbb munkáltató inkább kölcsönvenne munkaerőt, semmint kölcsönözne. Ily módon, vagyis megfelelő kínálat hiányában ugyancsak nem lehetne megoldani a munkaerőgondokat. Ezért szükség van egy úgynevezett bázislétszámra — ezt a kölcsönző szervezet tagsága jelentené —, amelyből a kölcsönzés megoldható lenne. Nem elhanyagolható szempontként vettük számításba, hogy a főfoglalkozásszerűen idénymunkát végző dolgozókat is rendezett, és számunkra biztonságot adó feltételekkel lehetne foglalkoztatni a kisszövetkezet keretében. Ennek jelenleg az az akadálya, hogy ma nincs a munkaerő-kölcsönzéshez hasonló tevékenységi kör. Igaz, a jogszabály nem tiltja, de nincs példa arra, hogy valahol ezzel tevékenységszerűen foglalkoznának. Ezért lenne szükség arra, hogy egy szervezet külön engedély, felhatalmazás alapján a kölcsönzéssel akár kísérleti jelleggel is, foglalkozzék. Kevesebb — Mint minden újnak, a szóban forgó elképzelésnek is ösztönöznie kell az érintett gazdálkodó szervezeteket. — Ez természetes. Véleményünk szerint a kölcsönzésnek vállalkozási formában kellene megvalósulnia: jó lenne, ha a munkaerő- piac értékítéletétől függne a kölcsönzött munkaerő száma, minősége, s hogy anyagilag is mindenki érdekelt lenne benne. A kölcsönzött dolgozók bérét a szóban forgó szervezet fizetné, és a rá vonatkozó szabályozás szerint tenne eleget a társadalombiztosítási és jövedelem- adó fizetési kötelezettségének. — Természetesen azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kölcsönadott dolgozót is érdekeltté kell tenni, mert vállalja a változó körülményeket, a másmás munkahelyet és munkakört. A célszerűség azt diktálná, hogy a kölcsönadott munkavállalók személyi alapbérét, a kölcsönzés időtartamára az adott kategória felső határáig megemeljék, és a teljesítménytől függően mintegy harmincszázalékos prémiumot részükre kitűzzenek. Természetesen a munkaviszonyból eredő ösz- szes juttatás (például műszakpótlék, stb.) megilletné őket. — A munkaerő-kölcsönzés érintené-e a munkáltatói jogokat? — A munkaerő-kölcsönzés nem érinti a dolgozók munkaviszonyát, munkakönyvüket továbbra is az átadó vállalat tartaná nyilván és a kölcsönzés megszűnésével eredeti alapbérükkel kerülnek vissza korábbi munkakörükbe, illetve munkahelyükre. Az átadó vállalat, a munkaviszony megszüntetése kivételével az összes munkáltatói jogot és kötelezettséget átruházza a kölcsönzést végző szervezetre, és az igénybe vevő vállalatra. A dolgozókat minden esetben tájékoztatni kell a kölcsönzés feltételeiről (hely, időpont, időtartam, munkarend ... stb.) és arról, hogy a dolgozókkal szembeni kötelezettségek kit terhelnek, illetve a munkáltatói jogokat kik gyakorolják. * Ki tagadná, hogy a munkaerőpiacon meglevő visszásságok — gondolunk itt az illegális toborzó tevékenységre — sok kárt okoznak. Ugyanis, mindig akadnak ügyeskedők, akik jó fejpénz ellenében kihasználják az egyes gazdálkodó szervezetek szorult helyzetét és rendkívül magas áron szereznek munkásokat, munkaerőt a különböző munkahelyekre. Ha ez a borsodi kísérlet zöld utat kapna, kiegyensúlyozottabbá lehetne tenni a vállalatok, szövetkezetek munkaerő-gazdálkodását. Lovas Lajos Játszunk. Ha azt mondom eső, a bodrogköziek azt mondják: volt belőle részük bőven. Ha azt mondom ár- és belvíz, bólogatnak: tudják, tapasztalták. Jég... a válasz: kukorica, amit elvert. Rekkenő hőség? — Most sem késlekednek: búzaérés ideje, ami miatt végül nem fejlődött ki rendesen a mag. Ha azt mondom: sár, azt mondják: traktor, ami bentragadt a földben, s nem lehetett kihúzni a tábla szélére. Szárazság? ... Ember türelmét felőrlő, géptörő-ta- laiú hosszú szikkadt ősz. Szóval játszunk! Én mondom ... s aki velem szemben ül, csendesen válaszol, ö átélte, és emlékezik. Neki ez nem játék. — A meliorációról sokat lehetne beszélni, de nem érdemes. Az úgyis folyik a megfelelő ütemben, a meghatározott módon. Szükség van rá? Persze! Ezért aztán csinálni kell, méghozzá minél iobban és gyorsabban, mert minden egyes kimondott szó, ami késleltetné, vagy hátráltatná a munkát, kidobott Dénzt is jelent. Többletköltséget, amelyet úgyis az érintett szövetkezetnek kell kigazdálkodnia. Egyébként megmondom őszintén, a meliorációtól egyelőre nem is várhatunk mást, mint hogy megteremtődjenek ezzel a biztonságos termelés feltételei. Márpedig ez talán a legnagyobb csoda, ami itt, ebben a térségben megtörténhet — mondja Laczkó Sándor, az elnökhelyettes, maid az íróasztalához lép. A papírok közt kutat. Felnéz: — Tudja, micsoda reményekkel fordultunk az 1985- ös évbe? A búza tán’ még soha nem nézett ki nálunk olyan jól, mint az elmúlt télen. Erős volt és vastag hótakaró fedte. Aztán hirtelen elolvadt a hó, meg a mi bizakodásunk is. Az- 1600 hektárnyi búzatábláink majd egvharmada teliesen kipusztult a belvíz miatt, de a többi területen is kiterjedt, nagv foltokban állt a víz. Volt olyan földterület amelven időben és annak rendje- módia szerint vetettünk, aztán jött az árvíz és kimosta az egészet. Mit tehettünk? Vártunk, majd újra vetettünk. A betakarításig pedig a költségeink szó szerint fokozottan halmozódtak. Aztán elérkezett az aratás, a nagy csalódások ideje. Bizonyossá vált, amit tudtunk, de hinni sem akartunk, értékesítésre az idén csak búzát és cukorrépát termelhettünk. Kukoricából éppen csak annyi lett, amennyit a jószágokkal megetetünk. Így tehát a növénytermesztés a megnövekedett termelési költségekkel szemben 30 millió forintos árbevétel-kiesést állíthat. Következésképpen ez az ágazat az idén súlyos veszteségekkel zárt. A tiszakarádi termelőszövetkezetben a közel 3800 hektár szántóföld megművelése mellett eredményes állattartással is foglalkoznak. Eredményes állattartás, írom, pedig a főágazaton belül is vannak sikeres és kevésbé sikeres ágazatok. Vegyük például a szarvasmarhát. A tíz évvel ezelőtt megépített tehenészeti istálló lassan leamortizálódott. Ráférne már a rekonstrukció, amellyel a tervezéskori hibák is eltüntethetők lennének, ám pénz erre nincs. — Rettenetesen huzatosak az istállóink — mondja az elnökhelyettes —, a huzatot pedig sem az állatok, sem a gondozók nem szeretik. De mit tehetünk? Visszük az egyik napot a másik után, korántsem rózsás körülmények között. Abban, hogy a szarvasmarha-tartás eredményes, lényeges szerepe van a gondozóinknak, akik nagy fegyelemmel végzik munkájukat. Azt a munkát, ami bizony ma már nem tartozik a divatos munkák közé. Ebből adódik, hogy mi is megküzdőnk az utánpótlási gondokkal. Tudomásul kell venni: az állattenyésztés a folyamatos munka, illetve a kézi munka igénye miatt egyre kevésbé vonzó. Fokozottan figyelünk tehát arra, hogy a legelemibb feltételeket is biztosítsuk. Ilyen például a szabadnap kérdése, de mást is mondhatok. A telepek a falutól távol vannak. Mi a téli időszakban gépkocsival szállítjuk a dolgozóinkat a munkahelyekre. Tudjuk, a legnagyobb vonzerő a pénz. Ha a munkás megtalálja számításait, marad. Marad akkor is, ha a munka több, vagy nehezebb, vagy a körülmények éppen nem a leg- ideélisabbak. S hogy nem beszélek világba, példát is rriőn- dok. Van egy sertéságazatunk. Az ólak még a hatvanas években ^épültek. A hagyományos tartás itt azt is jelenti: elmaradott a technológia, az állatok kiszolgálása sok kézi munkát igényel. Korábban állandó; gönciünk voltak ezzel' a,teleppel. lefagy volt a fluktuáció, szégyenletesen alakultak a termelési mutatók, azaz a sertéságazat összességében rosszul működött. A helyzet tarthatatlanná vált, éreztük, lépnünk kell valamerre. Vagy felszámoljuk, vagy nyereségessé tesz- szük. Ekkor átszerveztük az ágazatot úgynevezett önelszámoló egység formájában, vagyis bennünket nem érdekel, hogy a telepen hányán dolgoznak és hogyan. De a munkát végezzék el és az elvárt eredményt hozzák. Így aztán a létszám jelentősen lecsökkent, ugyanakkor az egy főre jutó jövedelem ennek arányában megnőtt. Ha hiszi, ha nem, szinte egyik napról a másikra megváltozott minden. Már fontos lett a pontos munka mindenkinek. A jövőben így szeretnénk üzemeltetni az összes állattenyésztő ágazatot, azaz a szarvasmarhát is és a juhot is. Végül is az állattenyésztés a kedvezőtlen jövedelmezőségi adottságai mellett és ellenére, az idén is eredménynyel zárja az évet, de ettől a tevékenységünktől még többet várunk. A lehetőségek adottak, csak élni kell velük. A felkínált, lehetőségek kiaknázása, hasznosítása mindig a legnehezebb. — Az alaptevékenységünk összességében ez évben, éppen a kedvezőtlen időjárás és szabályozórendszer következtében veszteséges lenne De van mire támaszkodnunk, hiszen eredményes a budapesti ágazatunk, fenem csalódtunk a helyi ipari üzemeinkben sem így aztán nem mosta le a bodrogközi belvíz az eredményesen gazdálkodó szövetkezetek palettájáról a tiszakarádi Üj Élet Termelőszövetkezetet. Kétségtelen, volt már sokkal jobb évünk is, miként reméljük, hogy lesz is — mondja búcsúzóul Koleszár Dénes, a szövetkezet elnöke. Balogh Andrea Kereslet — kínálat > v-v •í s \’vv’S # s s \ ..i; y- K Kerámiák Sárospatakról iMk : . - kÄ ä Az Építőipari Vállalat sárospataki kerámiaüzemében a kályhacsempék mellett jelentős mennyiségű dísztárgyat, vi- rágkaspókat, tányérokat, köcsögöket és különféle használati eszközöket is készítenek. A mázas és hagyományos kivitelben előállított edények nemcsak a hazai fogyasztók körében közkedveltek, több nyugat-európai országban is érdeklődnek irántuk, így többek között szívesen vásárolják az NSZK-ban, Ausztriában. A képen: égetésre készítik elő a népi motívumokkal díszített köcsögöket. Fotó: Csákó Gyula
