Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-16 / 294. szám

1985. december 16., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 MLSZ-teremtorna 0 döntőben remekelt a Tatabánya Három napon keresztül pattogott a labda a miskol­ci városi sportcsarnokban, ahol a harmadik alkalom­mal kiírt iMLSZ-tercmlab- danígó torna döntőjére ke­rült sor. A négy vidéki együttes — a Tatabánya, a ZTE, a PMSC és a DMVSC 4- [orró perceket hozó ta­lálkozók sorát produkálta, s nem okoztak csalódást a né­zőknek. Az eseményt megelőzően a szakemberek és a szurkolók véleménye megegyezett ab­ban, hogy a ZTE az abszo­lút favorit. Ügy vélték, hogy ass előcsatározásokon is re- rpek formát eláruló zalaiak legnagyobb ellenfele az el­bizakodottság lehet. Nos, a befejező nap aztán robbant a bomba, hiszen Temesvári Miklós legénysége alaposan rjjiegtréfálta az esélyes ZTE í&rdáját. De addig történt egy és más .. . C A zalaegerszegiek úgy vél­tek. hogy a PMSC támaszt­hatja előttük a legnehezebb ékadályt. Nos, az esemé- hvek másként alakultak. A ZTE már az első félidőben eldöntötte a mérkőzést a ma- ^a javára, s ebben az idő­szakban Balázs kapusnak Czérna „eltévedt” cipője je­lentette a legnehezbb véde- nivalót... A kapus jó for­máját jelzi: ezt is elcsípte. A pénteki második talál­kozón úgy tűnt, hogy semmi sem állíthatja meg a DMVSC-t. Igaz, edzőjük, dr. Puskás Lajos nélkül próbál­koztak, ugyanis a szakveze­tő Paróczaival az NSZK-ba utazott, hogy egy sebészpro­fesszorral tárgyaljanak a debreceni védő előtt álló mű­tétről. Nos, a hajdúságiak a félidőben már 3-0-ás előny­re tettek szert, de ez is kevésnek bizonyult a jól hajrázó bányászokkal szem­ben. A Debrecen rá akart ülni az eredményre, a Ta­tabánya ritmust váltott, s er­re már nem volt válasz. A második napi küzdel­mekre valamivel kevesebben voltak kíváncsiak, a pénte­ki 2500-as szurkolótábor kétezerre csökkent. Pedig az izgalmak fokozódtak, s a döntés — mint az várható volt — vasárnapra maradt. A Tatabánya ismét a nyi­tónapi hibába esett. A jól kezdő pécsiek meglepték őket és 3-0-ás előnyhöz ju­tottak. Mindez azonban nem szegte kedvét a bá­nyászgárdának, amely fordí­tott, de mivel a rendes já­tékidőben 4-4-re alakult az eredmény, következhettek a büntetőrúgások. Ezek során nagy vita kerekedett, kö­szönhető ez Szabó Béla gól­bírónak, no és természete­sen Huták játékvezetőnek. Történt, hogy a második kör után a Tatabánya 2-1-re ve­zetett, s Plotár lőtte a har­madik hétméterest. A labda a bal oldali kapufáról Bod­nár kapus hátára, onnan pedig a hálóba került. Nagy volt az öröm a bányászok táborában, de közben Sza­bó Béla jelezte, hogy a lab­da a palánkról vágódott Bodnár testére. Aki vala­micskét is járatos a fizika rejtelmeiben, az pontosan tudia, hogy a palánk dőlés­szöge miatt képtelenség ilyen jelenetet feltételezni. A gólbíró a jelek szerint „ki­hagyta” tanulmányai során ezeket az órákat, s a hatal­mas tüntetés csak akkor csi­tult, amikor később mégis a tatabányai erőfeszítések jártak sikerrel. Aligha volt szükségük a bíróknak ilyen kétes „népszerűségre”. A ZTE—DMVSC találko­zó Nagy Imre remeklését hozta. A zalai csatár hét (!) gólt szerzett, megoldásai él­ményszámba mentek, azt csi­nált a pályán, amit akart. A 15-8-as győzelem akár nagyobb arányú is lehetett volna. Vasárnap ismét 2000-en foglaltak helyet a lelátókon és különösen a második ta­lálkozó hozta őket tűzbe- lázba. Az előmérkőzésen a pécsiek a szünet utáni jó teljesítményükkel verték a DMVSC-t, amely így pont nélkül fejezte be a miskolci tornát. S következett a dön­tő. nem várt fordulattal! A Tatabánya ezúttal na­gyon ügyelt arra, nehogy megint tetemes hátrányba kerüljön. A nagy taktikai csatában kilenc percig nem esett gól (!), aztán Vincze István egv perc alatt két­szer is betalált. Érződött, hogy ha a ZTE nem tud ritmust váltani, baj lehet, mert a TBSC szervezetten védekezett, megbecsülte a Tatabányai öröm. megszerzett labdákat. 4-1-re húzott el a Temesvári-le­génység, s hiába lett a fél­időre valamivel szorosabb az állás, egyre inkább az volt a szurkolók érzése, hogy ezen a napon a Tatabányát aligha lehet megállítani. így is történt, a ZTE labdarú­gói egyre idegesebbek let­tek, s amikor a befejezés előtt Nagy Imrét végleg ki­állította az ezúttal is hal­ványan „muzsikáló” Huták, végleg eldőlt az összecsapás. Bekövetkezett, amire keve­sen számítottak, a Tatabá­nya nyerte el az MLSZ-ser- leget. Tegyük mindjárt hoz­zá: teljesen megérdemelten, mert fokozatosan lendültek játékba, s akkor produkál­ták a legnívósabb teljesít­ményt, amikor arra a leg­nagyobb szükség volt. EREDMÉNYEK: ZTE—PMSC 10-5 (5-1*. Vezette: Nagy L. G.: Sípos (3j, Csepregi (3), Pecslcs, Galántai, Nagy I„ Megyeri (ön­gól). illetve Dohány (2), Czér- na. Csoboth, Nagy I. (öngól). Tatabánya—DMVSC 6-4 (0-3). Vezette: Szabó B. G.: Plotár (2), Vincze I. (2), P. Nagy. Si­mon, Illetve Magyar B„ Szabó J„ Duró, Supka. Tatabánya—PMSC 4-4 (2-3). Vezette: Huták. G.: Vincze I. (2) , Szabó, Simon, illetve L6- rincz (2), Czérna, Szabó (ön­gól). Büntetőkkel a tatabányaiak nyertek. ZTE—DMVSC 15-8 (6-4). Ve­zette: Bognár. G.: Nagy I. (2), Sípos, Csepregi, Soós, Czigány (2—2), illetve Magyar B. (4), Duró. Bcnyó. Varga, Szabó J. PMSC—DMVSC 12-7 (4-5). Ve­zette: Szabó B. G.: Dohány (3) , Czérna (3), Csoboth, Túri. Megyeri. Torna, Lőrincz, Supka (öngól), illetve Supka (2), Duró (2), Mörtel (2), Bücs. Tatabánya—ZTE 7-5 (5-3). Ve­zette, Huták. G.: Vincze I. (5), Hermann, Balázs (öngól), illet­ve Nagy 1. (3). Gass. Soós. 1. Tatabánya 3 2 1 — 17-13 8 2. ZTE 3 2 — 1 30-20 6 3. PMSC 3 1—2 21-21 4 4. DMVSC 3------------3 19-33 — Külömlítai kapott a legjobb kapus, Balázs Zsolt (ZTE), a legjobb mezőnyjátékos, Vincze István (Tatabánya) és a „sorso­lással” megválasztott gólkirály. Dohány Lajos (PMSC). ö és a zalaegerszegi Nagy Imre egyaránt 16—16 gólt szereztek, s a kiírás értelmében ebben az esetben sorsolni kell. A győztes csapat edzője, Temesvári Miklós vélemé­nye: — Ügy érzem., hogy csapatom közönségsikert aratott. A győzelem értékét növeli, hogy az első és má­sodik találkozón vert hely­zetből fordítotttihk. Bizonyí­tottuk, hogy elhamarkodot­tak voltak azok a vélemé­nyek, amelyek szerint a szol­noki csoport volt a leggyen­gébb. Ez a siker önbizalmat adhat a játékosoknak a ta­vaszi folytatáshoz. Doros László Sorsoltak Mexikóban Csoportellenfeleink: Franciaország, Kanada és a Szovjetunió Mexikóvárosban magyar idő szerint vasárnap este 7 órakor ünnepélyes külsősé­gek közepette tartották meg a XIII. labdarúgó-világbaj­nokság sorsolását. A 24 dön­tőbe jutott együttest hat cso­portba osztották, valameny- nyiben 4—4 együttes kapott helyet. Az ünnepi beszédek el­hangzása után Joseph Blat­ter, a Nemzetközi Labdarú­gó Szövetség főtitkára ült a mikrofonhoz és bonyolította a sorsolást. A 4 esztendős Luis Canedo (a VB Szerve­ző Bizottság elnökének uno­kája) először azt húzta ki az urnából, hogy melyik kate­góriából sorsolnak. Az euró­pai együttesekkel kezdték a ceremóniát. Elsőnek Bulgá­riát húzták, ők a címvédő olaszok mellé kerültek. A házigazda Mexikó csoportjá­ba jutott Belgium, miajd az Európa-bajnok Franciaor­szághoz húztak csapatot. A papíron Magyarország neve szerepelt, s a mellé húzott 12-es szám azt jelentette, hogy a 11-es számot viselő együttessel kezdi a küzdel­met Mezey György legény­sége. Erre azonban még várni kellett, hiszen a bra­zilok mellé Észak-lrország, az NSZK-hoz Skócia, a len­gyelekhez pedig Portugália került. A következő körben a „gyengébbek” közül sorsol­tak. A sorrend: Dél-Korea, Irak, Kanada (ők kerültek a magyarok csoportjába), Al­géria, Dánia és Marokkó. Utoljára maradt a 2-es ur­na. Szerencsére Argentína válogatottja gyorsan „elkelt”, Maradonáék az olaszok mel­lé kerültek. Ezt megelőzően azonban az első kihúzott európai égyüttes, a spanyol válogatott nyert besorolást a brazilok csoportjába. A mie­ink mellé a Szovjetunió vá­logatottja került. A csoportok így alakultak. A: Olaszország, Bulgária, Dél-Korea, Argentína. B: Mexikó, Belgium, Irak, Paraguay. C: Franciaország, Magyar- ország, Kanada, Szovjet­unió. D: Brazília, Eszak-íror- szág, Algéria, Spanyolország. E: NSZK, Skócia, Dánia, Uruguay. F: Lengyelország, Portu­gália, Marokkó, Anglia. A világbajnokság nyitó­mérkőzését 1986. május 31- én Olaszország játssza Bul­gária ellen. A magyar válo­gatott június 2-án Irapuató- ban, a Szovjetunióval kezd, utána 6-án ismét Irapuató- ban játszik Kanada ellen, 9-én pedig Leonban Fran­ciaország lesz az ellenfél. Kétségkívül a legerősebb csoport az E, ahol szinte négy azonos erőt képviselő gárda harcol majd a tovább- kerülésért. Az angolok bizo­nyára bánkódnak, mert ők a tengerszint felett 600 mé­teren fekvő Monterreyt sze­rették volna elkerülni, de ez nem sikerült a Robson-le- génységnek. Szakértők véle­ménye szerint azoknak a csapatoknak, amelyek az F csoportból jutnak tovább, szavuk már nemigen lehet a későbbiekben, mert a ma­gaslatra történő átállásra egyszerűen nincs idő és le­hetőség. sport Csak röviden... JÉGKORONG. Lehel SC— Miskolci Kinizsi 14-3 (3-1, 7-0, 4-2). Miskolc, városi mű­jégpálya, 300 néző. Vezette: Zsitva, Bellus, Flamdera. OB I. G.: Cziáky, Skultéti, Nagy Zs. RÖPLABDA. BKV Előre— KVSE 3-1 (11, 10, —9, 3). Kazincbarcika, NB I férfi. 300 néző. Vezette: Korim, Újhelyi. A kazincbarcikaiak­nak a bajnoki szünet is ke­vés volt arra, hogy néhány játékosukat formába hozzák. A fővárosiak végig erőtelje­sebben játszottak, győzelmük nem forgott veszélyben. Jó: Pálinkás. SÜLYEMELÉS. Országos úttörő és serdülő bajnokság, Csepel. A diósgyőri fiatalok eredményei. Úttörők, 48 kg: 3. Horváth. 64 kg: 1. Szűcs Albin (már első fogásaival bajnoki aranyérmet szer­zett!). 67,5 kg: 3. Galamb. 75 kg: 5. Kolozsvári. Serdü­lők, 44 kg: 4. Csodó. 82,5 kg: 4. Lövei. Meddő osatárjáték miatt: Mexikó-Magyararszág 2-0 (1-0) Toluca, 35 ezer néző. Vezet­te: Codesal (uruguayi). Mexikó: Larios - Trejo, Qui- rarte, Cruz, Severin - Munoz, Espana, Boy, Negrete - Aguir­re, Hermosillo. Magyarország: Disztl P. — Sallai, Nagy, Róth, Péter - Kardos, Détári, Garaba - Kip- rich, Kovács, Bognár. A mérkőzés iránt óriási érdeklődés nyilvánult meg. A nézők között helyet fog­laltak a labdarúgó világ ne­ves személyiségei, a VB-sor- solásra érkezett küldöttsé­gek tagjai. A mieink meg- illetődötten kezdték a mér­kőzést, így a házigazdák za­vartalanul vezethették akci­óikat. A 11. percben Her­mosillo a védők mögül ki- ugorva kapott labdát, s Disztl P. mellett zavartala­nul lőtte a hálóba, 1-0. A 23. percben Kiprich cselei után Détári lőhetett 25 mé­terről, de a lövés a léc fö­lött suhant el. Ebben az időszakban a magyar csapat ügyesen adogatott és né­hányszor zavarba tudta hoz­ni a mexikói védelmet. A 28. percben Kiprich kecseg­tető helyzetben cselre vál­lalkozott, s a jónak tűnő ak­ció így véget ért. A szünet után a magyar csapat cserélt, Kiprich he­lyére Dajka állt be. Ková­csot Hajszán váltotta fel, míg Bognár helyén Mészá­ros játszott tovább. Nem változott a játék képe, vál­tozatlanul sokat támadott a magyar együttes, de a be­fejezéssel adós maradt. A 48. percben Hermosillo ke­rült nagy helyzetbe, de nem tudta kihasználni azt, hogy a játékvezető ötméteres les­ről elengedte ... Az 53. perc­ben beívelés után Róth fe­jelhetett a házigazdák kapu­ja előtt, labdája Détárihoz került, aki lövésre szánta magát, Larios azonban há­rítani tudott. Változatlanul sokat támadott a magyar gárda, s közben megfeled­kezett a védekezésről. Az 58. percben Negrete—Boy volt a labda útja, az utóbbi az ötö­sön zavartalanul vehette át a labdát, de lövése a kapu fölé szállt. A 67. percben vi­szont már eredményes volt. Egy harmincméteres át­adást követően lekezelte a labdát és parádés mozdulat­tal, könnyedén ívelt a ka­pu jobb felső sarkába, 2-0. A 80. percben újoncot ava­tott a magyar válogatott: Balog T. váltotta fel Róthot. A mieinknek, bármennyi­re is igyekeztek, nem sike­rült feltenniük a koronát, idei remek szereplésükre. Megtették a magukét, be­csülettel harcoltak, de az erőkifejtés ezúttal kevésnek bizonyult. A feltüzelt és a kiugró világbajnoki szerep-i lésre vágyó Mexikó gyor­sabb, lendületesebb volt, já­tékosai többet mozogtak. A mieink közül nehéz bárkit is kiemelni, csak Péter, Ga­raba, Nagy és Détári vil­lant fel olykor. Mezey György szövetségi kapitány: — Rendkívüli kö­rülmények között zajlott le ez a mérkőzés. Sajnálom, hogy elkerülhető gólokat kaptunk. Ezen a magas­ságon és környezetben a lé­nyegesen otthonosabban mozgó Mexikó megérdemel­ten győzött. Szepesi György, az MLSZ elnöke: — Sajnálom, hogy a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség vezérkara előtt gyengén vezette a mérkő­zést a Mexikóban élő uru­guayi bíró. Ebben a légkör­ben, ezen a magaslaton min­den Mexikó mellett szólt. A TORNA VÉGEREDMÉNYE: 1. Mexikó 3 3--------6-16 2 . Magyarország 3 2 — 14-3 4 3. Dél-Korea 3 1 — 2 3-3 2 4. Algéria 3-------- 31-70 m mmmm »• * w ■■1 ' | J. VFB STUTTGART—BAY’KRN MÜNCHEN 0-0 x ................. S~1 l 1-0 1 2-1 1 ;h 2-2 x 1-0 1 0-3 2 0- 0 x 2-0 1 2- 2 x 2-1 1 3- 2 1 1- 1 X 7. LECCE—ROMA 8. " 9. 12. CATANIA—GENOA 13. EMPOL1-—ASCÖLI 4-1 ■ *llfi A tornagyőztes Tatabányai Bányász együttese.

Next

/
Oldalképek
Tartalom