Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-16 / 294. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1985. december 16., hétfő (Folytatás az 1. oldalról) mindenekelőtt a kormány­nak, a gazdasági vezetésnek kell cselekednie, abban a biztos tudatban, hogy a szer­vezettebb, fegyelmezettebb munka igénye találkozik a becsületesen dolgozók nagy tömegének helyeslésével. Köszönetét mondott a Ha­zafias Népfrontnak az öt­éves terv megformálásához nyújtott értékes segítségéért, s azt kérte, hogy vállaljon továbbra is részt a szoci­alista építést, a társadalmi viszonyok fejlesztését szolgá­ló erőfeszítésekből. A népfrontmozgalom se­gítsen tudatosítani, hogy van programunk. Talán nem olyan látványos, mint ko­rábban, de ambiciózus, sőt, lelkesítő program, mert a megújulás programja. És se­gítsen eloszlatni a kishitű­séget, erősíteni azt a meg­győződést, hogy pártunk ve­zetésével, a nép összefogá­sával képesek leszünk ter­vünket teljesíteni. Nemzetközi kérdésekről szólt ezután a kormány el­nöke. Napjaink világpoliti­kájának legfontosabb ese­ményeire utalva, kiemelte: a békeszerető emberiség, né­pünk üdvözölte az emberiség sorsáért legnagyobb felelős­séget viselő két nagyhatalom vezetőjének személyes talál­kozóját, az újrakezdett pár­beszédet. Fontos lépés volt ez azon az úton, amely a szovjet—amerikai kapcsola­tok javulásán át az egész nemzetközi helyzet enynülé- séhez vezethet. Pártunk és kormányunk továbbra is ar­ra törekszik, hogy szövet­ségeseinkkel együtt hozzájá­;A következő felszólaló DRÓTOS LÁSZLÓ, a Lenin Kohászati Művek vezérigaz­gatója hangsúlyozta, hogy a jelen és főleg a jövő szem­pontjából nemzeti sorskér­déssé, a politika központi témájává erősödött gazdasá­gunk fejlődésének iránya és üteme. Tapasztalatom szerint a he­lyes elvi irány a gazdaság­ban és különösen az ipari üzemek jelentős hányadában még nem párosult követke­zetes végrehajtással — mon­dotta, majd így folytatta: — Meggyőződésem, hogy a szo­cialista ipar és ezen belül a nagyvállalatok — létező problémáik elenére — egy­részt sokkal értékesebb bá­zisai a magyar gazdaságnak, mint amit ma a közvélemény ismer és elismer, másrészt pe­dig sokkal többre lennének képesek a társadalom anya­gi feltételeinek erősítésében, mint amennyit most végez­nek. Még olyan „válságága­zatnak” nevezett területeken is, mint az acéliparban — szemben a közhiedelemmel — a magyar vaskohászati vállalatok az elmúlt évek­ben önerőből több milliárd forinttal csökkéntették tech­nológiai ráfordításaikat, je­lentős mértékben járultak hozzá a külkereskedelmi egyensúly erősítéséhez és ja­vuló színvonalon látták el alapanyaggal a hazai fel­dolgozó üzemeket. A továbbiakban a prob­lémák okairól szólva a ve­zérigazgató kiemelte: — Túl­ságosan hosszú ideig és gyakran meddő vita folyik a funkcionális kormányzati szervek, bizottságok és ap­parátusok, valamint az ipar szakmai felelősei között egyes alágazatok megújulási programja és irányítási módszere tekintetében. A szükséges központi döntések késnek, a felelősség gyak­ran szétfolyik, miközben az üzemek jelentős hányadának a jövedelemtermelő képessé- se mindinkább csökken. Jel­lemző a szénbányászat, a kohászat, de más alágazat helyzete is erre. Példának ismét vállalatunkat említem, amelyben az előző ötéves tervciklusban 10 milliárd fo­rintos beruházással kor­mányzatunk megalapozta a ruljunk egy enyhültebb vi­lág megteremtéséhez, előse­gítsük a népek és államok egyenjogú, gyümölcsöző kap­csolatainak fejlesztését. En­nek jegyében voltunk házi­gazdái a közelmúltban befe­jeződött Európai Kulturális Fórumnak is. A fórum sikere bizonyítot­ta, hogy az elmúlt évek zor­dabb nemzetközi légkörében sem szenvedtek jóvátehetet­len kárt az enyhülés vív­mányai. E tanácskozás egy­ben hozzájárult hazánk nem­zetközi tekintélyének növelé­séhez is, amelynek minden­kor belső építőmunkánk eredményei adhatnak valódi fedezetet. Ez eggyel több ok arra, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk szere­tett hazánk, a szocialista Magyarország felvirágozta­tásáért — mondotta Lázár György, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága és a kor­mány nevében, kérve ehhez a jelenlevők, a Hazafias Népfront, egész népünk tá­mogatását. Végül a kong­resszusnak további sikeres munkát, a résztvevőknek jó egészséget, boldog új eszten­dőt kívánt. Ezt követően Bíró Imre kanonok, az Országos Béke­tanács Katolikus Bizottságá­nak főtitkára ismertette a betegsége miatt távollevő Lékai László bíboros, esz­tergomi érseknek, a magyar római katolikus püspöki kar elnökének, a kongresszushoz intézett üzenetét. Ezután Fekete Gyula, a Magyar írók Szövetségének alelnö- ke, majd Sevaracz Máté, a Bácsalmási Petőfi Mgtsz el­nöke szólalt fel. hazai korszerű ötvözöttacél- lermelésl, majd abbamaradt a fejlesztés továbbfolytatása, így a nemzetközi élvonalba tartozó termelőberendezések lehetősége is csupán 30 szá­zalékban van jelenleg ki­használva. Drótos László, a nagyüze­mek helyzetéről szólva el­mondotta, hogy a korábbi társadalmi kohézióteremtő képességük és ezzel politikai súlyuk az elmúlt években gyengült, a hagyományos al- ágazatok szakmai intelligen­ciaszintje sok helyen apadt. Erősíti a folyamatot a tár­sadalmi értékrendünk torzu­lása, a műszaki pályák meg­becsülésének hiánya. A felszólaló végül a HNF gazdaságpolitikai feladatai­val és lehetőségeivel foglal­kozott. * A felszólalók ezután ebben a sorrendben következtek: dr. Szirtesi Zoltán, szegedi körzeti orvos, dr. Alberth Béláné, a HNF Hajdú-Bihar Megyei Bizottságának titká­ra, Asbót Jánosné, a Magyar Hűtőipari Vállalat Budapes­ti Gyárának igazgatója, Nagy Ferenc, tabi fafaragóművész, Ráday Mihály, a Magyar Te­levízió operatőre. A délelőtti szünetet köve­tően a soros elnök köszön­tötte a kongresszusra érke­ző, s az elnökségben helyet foglaló Kádár Jánost, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt főtitkárát, akit a jelenlevők nagy tapssal fogadtak. Ezt követően Keresztúry Dezső akadémikus, Márton János, az Agrárgazdasági Kutató Intézet főigazgatója, dr. Tóth Károly, a Duna- menti Református Egyházke­rület püspöke, Kanyar Jó­zsef, a Somogy Megyei Le­véltár igazgatója, Gyúró Fe­renc, a Budapesti Kertészeti Egyetem rektorhelyettese, Vadász Anna, a HNF Győr- Sopron Megyei Bizottságá­nak titkára, dr. V. Nagy Im­re, a Budapesti Műszaki Egyetem vízgazdálkodási tan­székének vezetője, Deme László nyelvészprofesszor, Filotás Kálmán, a HNF Mór Városi Bizottságának titkára, Kováts Flórián, Zala megyei művelődési ház igazgató, dr. Gácsér József, szegedi főis­kolai tanár, Bandzsók Sán- dorné, a főváros IV. kerületi népfrontbizottságának titká­ra, Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke, Soltész- né Pádár Ilona, a HNF Sza- bolcs-Szatmár Megyei Bizott­ságának titkára szólalt fel. A kongresszus második napjának szünetében Kállai Gyula, a HNF OT elnöke és Pozsgay Imre, a HNF OT fő­titkára találkozott, s kötet­len, baráti beszélgétést foly­tatott a magyarországi egy­házaknak a kongresszuson részt vevő képviselőivel. A találkozón részt vett Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke is. Szünet után Pálos Tamás, az MTI főszerkesztője, Kó- sáné dr. Kovács Magdolna, a SZOT titkára. Barabás Miklós, az Országos Béketa­nács főtitkára, dr. Havas Miklós, a HNF Komárom Megyei Bizottságának titká­ra, Szilvasán Pál, a Fogyasz­tási Szövetkezetek Országos Tanácsának elnökhelyettese Ezt követően a kongresz- szusi vita lezárult, s ismét Pozsgay Imre emelkedett szólásra, hogy összefoglalja az elhangzottakat. — Kiterjedt és' nagy ér­deklődés mellett lezajlott vi­ta volt ez, amelynek során 54-en szóltak hozzá, és raj­tuk kívül még 62-en kértek szót — mondotta elöljáró­ban. — Azoknak a vélemé­nye, akik e három nap so­rán nem jutottak szóhoz, ugyanúgy bekerül a kong­resszus dokumentumaiba, s a kongresszus útmutatásai, állásfoglalásai között e hoz­zászólásokat is figyelembe vesszük majd. mondta el felszólalását. Ez­zel a Hazafias Népfront VIII. kongresszusának máso­dik munkanapja befejező­dött. * Vasárnap az Építők Rózsa Ferenc székházában folytat­ta munkáját a Hazafias Népfront VIII. kongresszu­sa. A tanácskozás harmadik, zárónapján folytatódott a HNF OT és az Országos Pénzügyi Ellenőrző Bizottság beszámolójának együttes vi­tája. Az elnökségben foglalt helyet Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára, Sar­lós István, az Országgyűlés elnöke, Szabó István, a TOT elnöke, a Politikai Bizottság tagjai és társadalmi, politi­kai életünk számos, más ki­emelkedő személyisége. Elsőként dr. István Lajos főorvos, a HNF Vas Megyei Bizottságának elnöke szólalt fel, majd Pál Józsefné da­ruvezető, dr. Schöner Alfréd főrabbi, a Budapesti Rabbi- ság elnöke, Hambuch Géza, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének főtitkára, Pásztor Béla, a Veresegyházi Tanács elnöke, dr. László Alfréd, a Veszp­rémi Vegyipari Egyetem rek­torhelyettese, Jakab Sándor, a Magyar Szolidaritási Bi­zottság elnöke, Ratkó József költő, Szabolcs-Szatmór me­gyei könyvtáros, Wilk Lász­ló, a Mecseki Szénbányák vájára, Márkus József, Za­la megyei tsz-tag, Kurucz Jánosné, a HNF Karcag Vá­rosi Bizottságának titkára, Kárpáti Rudolf ezredes, a Magyar Néphadsereg műve­lődési házának igazgatója, Hantos János, a Magyar Vö­röskereszt főtitkára mondta el felszólalását. Kállai Gyula és Pozsgay Imre, a kongresszus szüne­tében találkozott, és baráti, kötetlen megbeszélést foly­tatott a tanácskozáson részt vevők egy csoportjával, a mozgalom kezdeményezőivei, a Márciusi Front résztvevői­vel, a felszabadulás utáni ki­bontakozás kiválóságaival, azokkal a művészekkel, tu­dósokkal, akik társadalmi céljaink megvalósításáért az első vonalban küzdöttek. — Ügy hiszem, a kong­resszus elérte célját, s még inkább eléri azt, ha meg­erősíti az állásfoglalást, amely a jövő feladatainak megoldását szolgálja. A Hazafias Népfront köz­jogi szerepéről szólva ki­emelte, hogy a mozgalom e feladatát — ahogy az idei választások megmutatták — egyre eredményesebben látja el. A kongresszuson is nagy hangsúlyt kapott gazdaság- politikai kérdésekkel össze-, függésben kijelentette: — A nemzeti közmegegyezés kö­vetelményei közé tartozik ma, hogy bármely poszton (Folytatás a 3. oldalon) Vasárnap, háromnapos tanácskozás után befejeződött a Hozafias Népfront Vili. kongresszusa Budapesten, az Építők Rózsa Ferenc székházának nagytermében. Oláh István (192©—1985) Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Oláh István elvtárs, hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tag­ja, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő személyisége, 1985. december 15-én elhunyt. Temetésének megszervezésére bizottság alakult. Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa, Magyar Népköztársaság Honvédelmi Minisztériuma őrségében szolgált és sza­kaszparancsnoktól szinte minden parancsnoki beoszt tást betöjtVe, jutott el a honvédelmi miniszteri tiszt­ségig. Egész életét végigkísér­te a társadalom és a had­tudományok iránti nagyfo­kú érdeklődés. 1952-ben el­végezte a Honvéd Akadémia magasabb parancsnoki tan­folyamát. 1964-ben a Szov­jetunióban a fegyveres erők vezérkari akadémiáján ma­gas szintű katonai ismere­tekre tett szert. Kimagasló vezetői adottságai képessé tették arra, hogy a Magyar Néphadsereg fejlesztésének és korszerűsítésének nagy feladatait, a Honvédelmi Minisztérium számos vezető posztján, közöttük több mint 12 évig a vezérkar főnöke­ként, az utóbbi egy évben pedig mint honvédelmi mi­niszter, eredményesen oldja meg. Szívelégtelenség miatt be­következett, hirtelen halálá­val nagy veszteség érte a magyar forradalmi munkás- mozgalmat, és néphadsere­günket. Oláh István részese volt a párt honvédelmi po­litikája formálásának, gya­korlati megvalósításának. Munkáját nagy hozzáértés­sel, töretlen akarattal, szor­galommal és előrelátással végezte. A Magyar Néphad­sereg fejlesztésében az or­szág lehetőségeire épülő, a szövetségesek körében is el­ismerést kiváltó megoldások kezdeményezője volt. Mint kommunista katonai vezető, minden beosztásában nagy figyelmet fordított arra, hogy sokoldalúan ismerje a had­sereg életét, beosztottjainak szolgálati körülményeit. A szocializmus építésének és védelmének kérdéseit mindig egységben szemlélte és ja­vaslatait is ennek szellemé­ben fogalmazta meg. A bé­ke megóvásának igaz híve volt. Oláh István igaz hazafi­ként és internacionalistaként elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar—szovjet barátság erősítésében, a Var­sói Szerződés hadseregei kö­zötti fegyverbarátság elmé­lyítésében, a Magyar Nép­hadsereg nemzetközi kap­csolatainak ápolásában. Eredményes munkájának elismeréseként magas hazai és külföldi kitüntetésekben részesült. Megkapta többek között a Munkás—Paraszt Hatalomért Emlékérmet, és a Szocialista Magyarorszá­gért Érdemrendet. A szirmabesenyói bontó minden kedves ügyfelének Egyúttal felajánljuk eladásra az alábbi gépeket: — Poclain TiY 45 rakodógép — ADK 70 autódaru — KCR 5000 daru — Építőipari kisgépek — BARKAS, IFA stb. gépkocsik Érdeklődni lehet a 16-482/13 telefonon vagy 7—15 óra között a bontótelepen. Értesítjük továbbá kedves ügyfeleinket, hogy 1985-ben az értékesítést dec. 20-ig végezzük. Vasámop hajnalban, tragikus hirtelenséggel elhunyt Oláh István hadseregtábornok, hon­védelmi miniszter. Oláh István 1926. decem­ber 16-án, sokgyermekes pa­rasztcsaládban született, Nád­udvaron. A szülői ház forra­dalmi szellemű nevelésének hatására közvetlenül a fel- szabadulást követően aktív tagja lett a Magyar Kom­munista Pártnak. A debrece­ni ideiglenes nemzeti kor­mány 1944. december 23-i felhívására az elsők között önként jelentkezett, az ak­kor szerveződő új demokra­tikus hadseregbe. Az a szán­dék vezette őt is, mint azt a sok ezer haladó gondolko­dású magyar embert, akik a fegyveres harc vállalásával is kifejezték: a magyar nép legjobbjai szembefordulnak a hitleri Németországgal, a rájuk kényszerített idegen elnyomás kiszolgálóival, a hazaáruló és népellenes po­litikával. Ifjúkori döntése életre szóló volt, végleg el­kötelezte magát a demokra­tikus átalakulás, a szocializ­mus ügye, a haza fegyveres szolgálata mellett. 1945 ta­vaszán a szovjet hadsereg oldalán alakulatával auszt­riai hadműveleti területre vonult. Hazatérve folytatta a katonai szolgálat miatt megszakított tanulmányait. 1947-ben a debreceni taní­tóképzőben tanítói képesí­tést szerzett. Felismerve és megértve a néphatalom vé­delmének fontosságát, a párt megbízásából 1947-ben útja ismét a néphadseregbe vezetett. 1947—49. között a Kossuth Akadémia hallga­tója lett, ahol kitűnt ki­magasló képességeivel. 1949- ben hadnagyként avatták tisztté. Katonai pályája so­rán az ország számos hely­Pozsgay Imre összefoglalója Sorskérdés a gazdaság

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom