Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-02 / 282. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! [SZAK MAGWUIBISZlUi AZ MSZMP BORSOD-ABAÜJ-ZEMPLÉN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Az atomfegyvermentes Eszak-Európáért A nemzetközi enyhülés szempontjából alapvető je­lentőségű lenne az észak- európai a tomf egy vérmentes övezet létrehozása. Ezt hang­súlyozta Kalevi Sorsa finn miniszterelnök azon a két­napos tanácskozáson, ame­lyet öt észak-európai álllam parlamenti képviselőinek és kiemelkedő közéleti szemé­lyiségeinek részvételével tar­tottak pénteken és szomba­ton Koppenhágában. A ta­nácskozáson parlamentközi bizottságot állítottak fel a javaslat előmozdítása érde­kében. Az észiak-európai atom­fegyvermentes övezet létre­hozásának gondolatát Urho Kekkonen finn kormányfő vetette fel 1963-ban, és a terv megvalósítása azóta is a finn külpolitika egyik alapvető célkitűzése. Támogatta az észak-euró­pai atomfegyvermentes öve­zel létrehozását O.lof Palme svéd kormányfő is. Palme szerint az észak-európai or­szágoknak meg kellene til­taniuk nukleáris fegyverek telepítését országuk terüle­tén és partmenti vizein há­borúban és békeidőben egyaránt. A múlt heti genfi szovjet—amerikai csúcstalál­kozó — mondotta Palme — jó hátteret biztosít a skan­dináviai atomfegyvermentes övezet létrehozását szorgal­mazó mostani tanácskozás­hoz. A terv megvalósítása esetén — húzta alá a svéd kormányfő — az észak-eu­rópai államok nem jelente­nének potenciális fenyege­tést egyik nagyhatalom szá­mára sem, így az atomhatal­mak szerződésben vállalhat­nák, hogy nem tekintik cél­pontnak ezeket az országo­kat. Az észak-európai atom­fegyvermentes övezet létesí­tésével kapcsolatban nem egységes az érintett orszá­gok állásfoglalása. A térség NATO-tagállamai. Dánia, Norvégia és Iztand képvise­lői a korábbiakhoz hasonló­an most is kitérő álláspont­ra helyezkedtek. Bár a ren­delkezésre álló adatok sze­rint jelenleg egyik észak­európai állam területén sin­csenek nukleáris fegyverek, s Dánia és Norvégia dekla­rálta, hogy békeidőben nem fogad be területére ilyen eszközöket, e tilalom azon­ban, NATO-tagságukra való tekintettel, egy esetleges há­borús helyzetre nem vonat­kozik. Bánvászkengressziis Tatabányán Havasi Ferenc felszólalása Szombaton a Tatabányai Népházban megkezdődött a Bányaipari Dolgozók Szak- szervezetének XXIII. kong­resszusa. A 350 küldött és a 150 meghívott tanácsko­zásán részt vett Havasi Fe­renc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, Mar­jai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Baranyai Ti­bor, a SZOT főtitkára, és Kapolyi László ipari mi­niszter is. Kovács László, a szakszer­vezet főtitkára beszámolt a legutóbbi kongresszus óta végzett munkáról. Egyebek között hangsúlyozta, hogy az előző kongresszus határoza­tában megfogalmazott ter­vek többsége megvalósult. Ha kisebb elmaradásokkal is, de tervszerűen folynak az új szénbányászati beruházá­sok, a szénhidrogén-bányá­szatban az alapkutatások bő­vítése mellett felerősödött a másodlagos és harmadlagos termelés szervezése, az érc- és ásványbányászatban a termékszerkezet-vóltás'ban értek el számottevő ered­ményt. A kedvező változásokkal egyidejűleg azonban újabb feszültségforrások is kelet­keztek, amelyek megszünte­tését sürgeti az egész bá­nyásztársadalom. Az elmúlt években csökkent a bányász­szakma anyagi megbecsülé­se, pedig a bányászok nem kérnek többet, mint ameny- nyit a nehéz föld alatti mun­ka megérdemel. A bányász- nyugdíjak és a társadalmi juttatások egy részének re­álértéke mérséklődött, így a bányászok egy rétegének életszínvonala csökkent. Ma már nem eléggé vonzó a bányászlakás-építési akció sem. A bányászatban alkal­mazott gépállomány jelen­tős hányada — csaknem 40 százaléka — nem felel meg a mai műszaki-technikai kö­vetelményeknek. Ebben az esztendőben nem volt za­vartalan a lakosság szénel- lálása, és a bányászók sok­szor már elviselhetetlen mértékű túlórázásra kény­szerültek. Ezzel kapcsolatban a főtitkár hangsúlyozta, hogy a szakszervezet a jövőben határozottabban fellép a túliműszakok mértéktelenül nagy száma ellen. A vitában szót kért Ha­vasi Ferenc is. Hangsúlyoz­ta, hogy a hazai szénbányá­szatban pillanatnyilag ki­alakult nehéz helyzet sem­miképp sem a föld alatt dolgozók hibája. Nem ők az okai a sokakat érintő szén­ellátási nehézségeknek. Köz­tudott, hogy már jó néhány esztendővel ezelőtt, koráb­ban kellett volna megkez­deni az új bányák építését, a régiek korszerűsítését, bő­vítését, a technológia fej­lesztését. A több évig tar­tó tétovázás következménye a napjainkra kialakult hely­zet. Az új bányák termé­szetszerűleg még nem dol­gozhatnak azzal a kapaci­tással, amely a népgazdaság szempontjából felszámolhat­ná a gondokat, a régi, aki­merülés határán levő ter­melőhelyek pedig nem tud­nak elegendő szenet adni. A bírálat azokat illetheti, akik sorozatosan hibákat követ­tek el annak idején a szén­szükségletek mennyiségi fel­mérésében, a szénbányászat jövőjének megtervezésében. összegezésként úgy foglalt állást Havasi Ferenc, hogy a szakszervezeti munkának a korábbi törekvések jegyé­ben fel kell zárkóznia az újszerű követelményekhez, ehhez kell igazítania mun­kamódszerét. Ne csak a ter­melés, az életszínvonallal kapcsolatos problémakör áll­jon a feladatok homlokteré­ben, hanem a szakszervezet az új típusú ember megfor­málásából, a közösség tár­sadalmi tudatának fejleszté­séből is vállaljon az eddi­ginél nagyobb részt. Hozzászólásának befejezé­seként a KB titkára tolmá­csolta Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsá­ga főtitkárának jókívánsá­gait a kongresszus résztve­vői számára. Hámori Csaba az Olimpiai ötpróbán Szabó István felvétele Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a KISZ Központi Bizott­ságának első titkára szom­baton rajthoz állt a Bükk- ben megrendezett Olimpiai ötpróba tömegsportakció idei utolsó eseményén, a té­li túrán. A 30 kilométeres távra vállalkozott, kevéssel nyolc óra előtt indult, és kettő után érkezett a célba. Képünkön: a rajt előtt be­szélget (balról) Tibor Ta­más, az MSZMP KB alosz­tályvezetője, Hámori Csaba, Major János, a KISZ Bor­sod Megyei Bizottságának első titkára és Szabó Ala­dár, az ifjúsági szövetség megyei titkára. (Tudósítá­sunk a 6. oldalon.) A kongresszusra készülő népfront ezekben a napokban zárja le az előkészületek egyik fon­tos szakaszát. Megyénk népfrontértekezlete szombaton, a Diósgyőri Vasas Művelődési Köz­pontban ugyancsak ennek jegyében zajlott le, mérlegelve az elmúlt öt év munkáját, számot adva az elvégzett, vagy el nem végzett fel­adatokról, felvázolva mindazt a sokasodó ten­nivalót, mely napjainkat jellemzi és várhatóan az elkövetkező éveket is. A népfrontmozgalom jellegéből adódóan sok­rétű, „semmi mással nem pótolható" munkát végzett, ehhez illően sokrétű, érdekes vita bon­takozott ki az értekezleten. A „semmi mással nem pótolható" idézőjel közé kívánkozik, mi­vel idézett: az értekezleten többször is el­hangzott. Akárcsak a rétegmunka javításának, szélesítésének szükségessége, igénye is. Szó esett értelmiségi közérzetről, ifjúsági problé­mákról, szegénységről, individualizmusról, ön­zésről; szó esett az általános emberi értékek­ről, melyekért igenis tennünk kell, rangjuknak megfelelő erkölcsi magaslatra emelve, esze­rint becsülve ezeket az értékeket. Szó esett arról, hogy bizony a nőknek, különösen, ha gyermeke van, vagy szülni akar, még ma is megcsappan az esélye a vezető beosztásra; szó esett lazuló családokról, a reménytkeltö lehetőségekről az előbbre lépést illetően kis­községek, fejlődésben elmaradott területek ese­tében. Véleményt nyilvánított tanitó, orvos, püs­pök, bányász, tsz-elnök, építész, háziipari dol­gozó, színművész, egyetemi tanár, nyugdíjas, KISZ-titkár és még több mindenki. Jelen volt az értekezleten Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának el­nöke, Fejti György, a megyei pártbizottság első titkára, Huszár István, a Párttörténeti Intézet igazgatója, a Központi Bizottság tagjai, Har­mati Sándor, a Magyar Szolidaritási Bizottság alelnöke; ott voltak megyénk, valamint me­gyénk városainak, nagyobb településeinek párt- állami, társadalmi vezetői, eljöttek az országgyűlési képviselők, a fegyveres testüle­tek megbízottjai, vezetői is. A Himnusz elének- lése után az egybegyűlteket Deme László, a népfront megyei elnöke köszöntötte, majd Ződi Imre, a népfront megyei titkára tartott szóbeli kiegészítőt az írásos beszámoló bővítéseként. A népfrontkongresszus előkészületeiről szólva, mind az írásos beszámoló, mind a szóbeli kiegészítő utalt belpolitikai életünk rangos eseményeire: a XIII. pártkongresz- szusra, hazánk felszabadulásának 40. év­fordulójára, az új választójogi törvényre, az általános tanácsi választásodra. Ezek a nagy horderejű események önmagukban is növelték az előkészítő munka politikai sú­lyát, számos eszmecserének, párbeszédnek teremtve meg a lehetőségét. Ezek a fóru­mok szinte napjainkig folytatódnak. Az el­múlt hetekben mindenütt újjáválasztották a népfront helyi szerveit, ezeken a gyűlé­seken, találkozókon változatlanul nagy ak­tivitás nyilvánult meg. Érezhetően azoknak a demokratizálási törekvéseknek az ered­ményeként, amelyek a párt kezdeményezé­sére bontakoztak ki, nagy társadalmi tá­mogatással, egyetértéssel. A megyei nép­fronttitkár szóbeli kiegészítőjének beveze­tőjében elmondta: — Növekedett az aktív, munkaképes kor­osztályt képviselők száma, a megújult tes­tületekben határozott generációváltás ment végbe. Természetes, hogy ezzel együtt nem mondunk le a mozgalomban régóta tevé­kenykedő társaink, szövetségeseink gazdag és semmi mással nem pótolható tapaszta­latairól, viszont több a fiatal testületi tag, tisztségviselő, ily módon a középkorosztály nagyobb arányban vállal közéleti funkciót. Az új testületek összetétele társadalmi, po­litikai szempontból is kedvező. Ügy kell munkájúkat segítenünk, hogy alkalmasak legyenek a népfront előtt álló feladatok megoldására, a szocialista demokrácia fej­lesztésében rájuk háruló szerep kiteljesíté­sére, a párttagok és párton kívüliek együtt­működésére. Mindehhez valóban nélkülöz­hetetlen a sok évtizedes tapasztalattal bíró munkatársak tenniakarása. A gyűlések hangulatáról, jellemzőiről szólva elmondta, hogy az emberek a ne­hezebb időszakban is hajlandók az együtt­működésre. ha gondjaikat meghallgatják, a feladatokról időiben, őszintén tájékoztat­ják őket. Ezzel együtt több helyütt is érez­hető volt a türelmetlenség. Az idei kedve­zőtlenebb gazdasági eredmények, a lakos­ság ellátásában mutatkozó hiányok közér­zetet rontottak. Rontotta a közhangulatot a bér- és jövedelemviszonyokban bekövet­kező, most már hosszabb ideje tartó ked­Ződi Imre szóbeli kiegészítőjét tartja. vezőtlen változás. Országunkban egy szűk csoport gazdagodik, egy másik csoport lét­feltételei romlanak, a derékhadnál pedig egészségtelen nivellálódás, vagy még inkább nem a képzettség és munkavégzés szerinti, tehát rossz iránvú differenciálódás megy végbe. Ez utóbbi pedig nem ösztönöz jobb teljesítményre és csökkenti a több tudás presztízsét. A különböző fórumokon elhangzottak, ta­pasztaltak felhívták figyelmünket a hagyo­mányos emberi értékekre is. Pontosabban: arra, hogy ezeket az általános emberi ér­tékeket az eddiginél jobban meg kell be­csülnünk. Egyebek között éppen a mozga­lom megújulása érdekében. Pontosság, be­csületesség, a közért végzett munka. Taka­rékosság, egymás segítése, állampolgári fe­gyelem. Nem új értékek, nem új fogalmak, (Folytatás a 2. oldalon) mmmmammm mmmmmmammmammmmmmmmmmmmmKmmmaKsmmmmmmmmmmmmmmKm A résztvevők egy csoportja, előtérben az ózdi küldöttek. Együtt - közös dolgainkért

Next

/
Oldalképek
Tartalom