Észak-Magyarország, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-11 / 264. szám
1985. november 11., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A szégyenkezésről Az üzletben nem köszönnek vissza. A tömegközlekedési eszközökön gorombák az emberek. Az asszisztens a kórházban úgy fáj, mint maga a betegség . . . Volt még példa több. A népfront Miskolc városi értekezletén a fiatalasszony szenvedélyesen emlegeti a rossz példákat. Mondandója közben azzal ö kérdéssel is meglepte a közel háromszáz hallgatót: „Miért szégyelljük mi a kulturált viselkedést, magatartást?" A magam saját használatára úgy sikerült ott kapásból lefordítanom mindezt: miért szégyelljük mi egyáltalán azt, ha lélektől lélekig, emberként közlekedünk egymással? Mert „ebből" van egyre kevesebb . . . A villamoson - a kölcsönös köszöntés után - azt mondja ismerősöm, hogy: „Nagyon nekiengedted a tollad a múltkor . . ." Már- már rettenek / magamban, kapkodom az emlékezetem, kit sérthettem már meg megint, mi a fenének engedem neki alkalmanként azt a fránya tollat?! Csak átvillannak persze mindezek, zörög közben a villamos velünk, s ismerősöm kivágja az adut: „Ügy gondolom, nagyon szép volt minden, az a, két ember, nagyon jók voltak; igen szépek és igen jók . . ." Megnyugodtam. Hát ez a „baj"? Az, hogy találkozom két kitűnő emberrel és azt közlöm - hivatásom lényegének megfelelően - másokkal is? Mondom e villamoson velem „zörgő” ismerősömnek, ha úgy gondolja a keménységet, akkor nagyon helyes. Éppen ezt akartam. Le kellett szállnom a villamosról, de e találkozás úgy folytatódott immár önmagomban: a múltkor is, mondták, nem nekem mondták meg, csak hallottam, hogy mondták: „Megint elengedte a tollát, túl -édes« az az egész, amit írt." A találgatókkal nincs dolgom. A gondolattal van: vajon, tényleg szégyelleni való lenne az érzelem? Valami körmönfont módon tényleg mást kéne írni, ha találkozunk lélektől lélekig? Szégyelleni kellene szavainkat és mondatainkat a JÓ EMBEREKRŐL — csak, mert állítólag az sikk ma, hogy oda kell „gyűrni" az embereknek, hogy le kell őket leplezni, hogy itt se jó valami, ott se jó az az ember... „Csak a szived van benne, az eszed nincs” - mondja a kollégám. Visszakérdezem: Hát nem éppen ez a lényeg itt?! Ebben a konkrét esetben . . . Ha már a népfront miskolci értekezletével kezdtem, pontosabban az ott megszólaló emberrel, fejezem is be ugyanonnan: azt mondotta a református püspök: „Hazát építő munkánkban helyes, ha a gondokat felsoroljuk. Helyes, ha a problémáinkról és gondjainkról kritikusan, önkritikusan beszélünk. Csak arra vigyázzunk, nehogy tétlenségre kárhoztassuk magunkat mindezzel. Szükségünk van az eredmények számbavételére is." S ha eredmény manapság cselekvő és szívet sem szégyellő emberekkel találkozni - adassék meg, hogy ne szégyellje az újságíró sem az érzelmeit „tollával keményen elengedni”. (Utóirat: Ha valaki most is úgy érzi, hogy „édes” ez a dolog, szívesen látom: bírósági tárgyalótermekben, ahol iszonyatokról lehet hallani; a vonaton, ahol hamarabb nyílik a bicska, mint a pénztárca jegy híján; a kóvéházban, ahol arra kell figyelni, nehogy óz ember lábára lépjenek, mert ezért kaphat egy pofont is kísérőül . . .) Ténagy József A folyamatos acélöntő, ahol az utóbbi évek csúcsteljesítményei születtek. Egy nagyjavítás Mezőkövesd országos hírét mindenekelőtt színes népviseletével, de főként szabad rajzú hímzései által szerezte. Ezeket a formagazdag, pompás színharmóniájú, párját ritkító hímzéseket valamikor iskolázatlan rajzoló asszonyok dús fantáziája teremtette meg. Ezeket a hímzéseket vitte át — a maguk stílusgazdagságában — a Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet a különböző térítőkre, párnákra, női blúzokra, ily módon alkalmassá váltak a lakások díszítésére. A francia nők a megmondhatói, milyen is a kövesdi divatos dióién blúz, ' amelyből az idén is tekintélyes mennyiséget exportált a szövetkezet. De az NSZK- ban és Olaszországban is igen kedveltek a matyó motívumokkal díszített, hagyományos népművészeti termékek. Az utóbbi években megkezdődött egy folyamat, amelynek következményeként csökken a szövetkezet hagyományos, munkaigényes termékeinek aránya. Pedig nem is olyan régen még a népművészeti, vagyis a zsűrizett termékek voltak túlsúlyban, ma viszont csupán ötven-ötvenöt százalék körüli mennyiséget gyártanak belőlük. — A kényszer vitt bennünket rá, hogy a nagy élőmunka-igényes termékeink gyártását csökkentsük — mondja Pólik Mihályné, a szövetkezet elnöke. —- Különben olyan ma a szabályozó rendszer, hogy a nagy termelékenységgel előállítható textilruházati termékek kifize többek számunkra, ugyanakkor a piac igénye is állandóan változik. S természetesen nekünk követnünk kell a változásokat, ugyanis nem lehet közömbös számunkra, hogy mit, mennyiért termelünk és mit kapúfik a megtermelt áruért. — Már az első fél év adataiból kitűnt, hogy a szövetkezet az idén felülmúlja az előző esztendő teljesítményét — jegyeztük meg. — Minden várakozást felülmúlt már az első hat hónap, és a mostanáig terjedő időszak eredménye egyaránt — újságolta az elnökasz- szony. — Október 31-ig 115 millió forintra teljesítettük éves árbevétel-előirányzatunkat, amely az időarányos tervhez képest (1,2 százalékos pluszt jelent. Rendkívül nagy eredménynek könyveljük el, hogy szövetkezetünkben képződött ez évi nyereség duplája a tavalyinak. Az elmúlt esztendőben mindössze hétmillió forint nyereséget sikerült megtermelnünk, az idén viszont már — lényegében 1985,. első három negyedévében — az egész évre előirányzott 20 millió forint a birtokunkban van. Valóban dicséretes teljesítményre vall a szövetkezet ez évi munkája. Köszön Lignit Visontáról Háztartási tüzelőként is országszerte, kelendő a vi- sontai lignit. A Mátraaljai Szénbányák Thorez Bányaüzeme ez év elejétől mostanáig kereken százezer tonnát szállított az. eddig csak erőmű-fűtésre használt lignitből a TÜZÉP-lelepeknek. Bekapcsolták a lakosság ellátásába az idén megnyitott bükkábrányi külszíni bányát is. Ebből és Visontáról az év végéig még várhatóan további százezer tonna lignitet kapnak a háztartásokat, ellátó tüzelőanyag-telepek. A minőség javítására törekedve mindkét külszíni bányában osztályozol és törőüzemet szereltek fel. Évelő kukorica A kukorica őshazájában, a mexikói Jalisco állam hegyi erdőiben olyan vadonélő kukoricára bukkantak, amelynek eddig ismeretlen tulajdonsága van: föld alatt gyökértörzset hoz létre, ami áttelel, és a talajban marad, hogy azután a következő tavasszal újra kihajtson. A Zea diploperennisnek nevezeti növény a kultúrkukorica primitív rokona, néhány ezer megtalált példánya azonban nagy értéket jeleni a nö- vénynemesítők számára. Megfelelő keresztezéssel olyan kukoricanövényt lehet talán létrehozni, amely évelő. s így nem lesz szükség többé az évenkénti vetésre. A meleg éghajlatú országokban különösen nagy hasznot hozhatna a folyamatosan hajtó kukorica. A hírek szerint a Mexikóban talált vadkukorica ellenálló a rovar- kártevőkkel, sőt a kukorica vírusbetegségeivel szemben is. Az évelő kultúrkukorica létrehozása még éveket vehet igénybe. hető mindez annak, hogy tudatosan és következetesen változtattak a Matyó HISZ termékszerkezetén. Előnyben részesítették a textilruházati termékek gyártását, melynek során nagyobb teljesítményeket értek el. ugyanakkor a termelő szempontból lényegesen jobb áron tudták ezeket az árukat értékesíteni. Mindez végül is a költségek csökkenését, másrészről a nyereség növekedését eredményezte. — A szövetkezet ez évi összes exportja a terv szerint meghaladja az ötvenmillió forintot — tájékoztat az elnökasszony. — Október végéig ebből csaknem 48 milliót teljesítettünk, így minden reményünk megvan rá, hogy nemcsak a tavalyi kivitelünket szárnyaljuk túl. de az idei előirányzatot is felülmúljuk. Tőkés exportkötelezettségünknek — amelynek értéke eléri a 17 millió forintot — már az első tíz hónapban eleget tettünk. De egy svájci vevő még a közelmúltban járt nálunk és december 1-i határidővel újabb megrendelést adott a szövetkezetnek. De már ez is jóval a terven felüli tőkés kivitelnek számít. — A szocialista országokba mit exportálnak? — Másfél hónappal az év vége előtt arról adhatok száEgy hatalmas üzemben, gyárban időnként szükség van kiugró teljesítményekre, melyek révén, nemcsak egy adott terület, hanem a vertikum további részei is meglódulnak. Különösen fontos ez olyan vállalatnál, ahol hónapokon keresztül — a legkeményebb munka ellenébe — nehezen születtek meg az eredmények. Ilyesmi történt a közelmúltban Ózdon, ahol sikeresen hajtották végre a durvahengermű esedékes nagyjavítását, és ennek nyomán más területek is kiugró teljesítményeket produkálhattak. Látszólag ellentmondásvan a dologban, hiszen a nagyjavítás leállással, munkacsökkentéssel szokott járni, ám az ÓKÜ-ben éppen a durvahengermű nagyjavítása idején szökött fel a korábbi csúcsokra az acélmű termelése és a karbantartás területén munkálkodók is kimot — mondta Pólik Mihályné —, hogy rubelelszámolású kivitelünk a tavalyihoz képest csaknem megduplázódott. Szocialista exportunk két baráti országba, a Szovjetunióba és Lengyelországba irányul. A Szovjetunióba gyermekruhákat, míg Lengyelországba női hálóingeket szállítunk igen nagy tételben. Szocialista exportteljesítésünk az év első tíz hónapjában megközelítette a harmincmillió forintot. Nem mai keletű gond a szövetkezetben, hogy csökken azoknak a bedolgozó nőknek a száma, akik az összetettebb, a nagyobb tudást igénylő munkafolyamatokat is el tudják végezni. — Pedig nem ritka, amikoi a vevők, elsősorban a külföldiek luxusdaraboknak számító hímzéseket kérnek tőlünk — mondja Pólik Mihályné. — Például a szovjet vállalatok 120 ezer darab gyermekruhát vásárolnak évenként a szövetkezettől, de feltételként szabják meg. hogy több tízezer madeirahímzésre is igényt tartanak. Ilyen, rendkívül igényes munkát azonban csak kevesen tudnak végezni. — Az egyik legnagyobb gondunk még. hogy enyhén szólva nem kielégítő az alapanyag-ellátásunk — jegyezte meg Pólik Mihályné. — Hosszú évek óta hadakozunk azért, hogy időben és megfelelő minőségben rendelkezésünkre álljon minden szükséges anyag. Ügy tűnik azonban. hogy ez csak óhaj részünkről, beteljesedését nemigen remélhetjük. Lovas Lajos emelkedő teljesítményeket produkáltak. Hogyan történt mindez? — erre a kérdésre válaszolt Pálinkás László, az üzem- fenntartási gyáregység vezetője, Szrogh Lajos, a hengermű gyáregység főmérnöke és Kirchknopf András, az acélmű főmérnöke. Megtudhattuk, hogy a korábbitól eltérő módon és körülmények között kellett felkészülni a nagyjavításra, hiszen most nem lehetett tartalékolni bugákat, nem lehetett előre biztosítani a hengerművek üzemeléséhez szükséges anyagokat, ezért a leállás pillanatában a bugakészlet csak a fele volt- a megszokottnak. Nagyon precízen összehangolt munkát kívánt mindez. Hétszáz karbantartó végezte a javítást, akiket nagyrészt a durva - hengermű állományából szerveztek a területre, de szükség volt a gyár egyéb egységeiben dolgozó szakemberekre is, sőt. még a KOGYV is kölcsönadott munkásokat. Talán az első nagy erőpróbát éppen a létszám megszervezése jelentette, hiszen az elmúlt évek során eléggé nagymértékben lecsökkent a karbantartói állomány, a_J»g- nagyobb számban vasszerkezeti lakatosok hagyták el a gyárat. Az üzemfenntartási gyáregység vezetője éppen ezért jegyezte meg, hogy arra a pontra érkeztek, amikor már minden további ember leszámolása, más munkahelyre távozása, húsba vágó és éppen ezért sürgősen felülvizsgálatra szorul ennek a szakembergárdának a bérezése. Azzal együtt, hogy nehezen lehetett összeszedni a szükséges létszámot, a Örvendetes, hogy a mező- gazdasági nagyüzemekben ma már kevesebb takarmányt használnak fel a sertéshús előállításához, sőt a tejtermeléshez szükséges abrakadagok is csökkentek az elmúlt években. A gazdaságok ugyanis egész sor szakmai intézkedést tettek az eleséggel kapcsolatos kiadások mérséklésére, s ezek többnyire beváltották a reményeket. Igaz, a mezőgazdasági nagyüzemektől a sertéseket a korábbi éveknél szigorúbb feltételek szerint veSzik át és a hízott állatok úgynevezett minőségi átvétele megkövetelte a takarmányozási fegyelem szigorítását is. Hozzávetőleg munka minősége a korábbi évekhez viszonyítva jobb volt. A tizenhárom nap és egy műszak időtartamára tervezett nagyjavítás során két teljes nap nyereséget sikerült összehozni és október 26-án megindultak a durva- hengermű görgői. Közben a megtermelt acélt fel kellett valahol dolgozni. Sőt, — mint utólag látható, — éppen a nagyjavítás ideje alatt ért el olyan csúcsokat az acélt adó kemence- sor, amilyeneket évek óta nem produkáltak. A folyamatos acélöntőmüre és az RDH-ba menő termékek gyártására különböző mértékű célprémiumokat tűztek ki a nagyjavítás idejére. Ennek is köszönhető, hogy míg korábban napi 12—13 adagot öntöttek le a FAM-on, a nem kis ösztönzést adó prémiumok hatására többször elérték a 15 adagot is, sőt nem egy esetben egészen a 16-ig tornázták fel magukat. Következésképp akadtak a folyamatos acélöntőműben olyan dolgozók is, akik egy hét alatt kétezer forint pluszpénzt vehettek fel. Eredményesen, mégpedig kiemelkedő eredmények kíséretében zajlott le tehát Ózdon a durvahengermű nagyjavítása, amiből kettős tanulságot vontak le a szakemberek: egyrészt, a termelést segítő tevékenységet is a korábbinál sokkal precízebben kell megszervezni a siker érdekében, másrészt minden feladat előtt ki kell tűzni az elérhető, konkrét honorálást is. Az érdekeltté tett munkás ugyanis sokkal jobban mozgósítható és a számonkérés is megalapozottabb lehet. Sz. L. hat év alatt mintegy 20 dekával csökkent az egy kiló sertéshús előállítására fordított abrak mennyisége, amely tavaly nagyüzemi átlagban 4,3 kilót tett ki. Sajnos azonban a kistermelők ennél jóval nagyobb adagokkal dolgoznak, hiszen nem egészen pontos adatok szerint több mint 5 kiló abrakot használnak fel. A nagyüzemekben sikerült visszafogni az egy liter tejre eső abrakértéket 51-ről 37 dekára. Ez az érték a nemzetközi összehasonlítást is állja, hiszen a svájci tér-'1 melók például 35 dekányi abrakkal segítik az egy liter tej megtermelését. Javuló takarmánygazdálkodás
