Észak-Magyarország, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-06 / 261. szám
1985. november 6., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Már otthon ez a város HÁZ ES HAZA közelálló, vagy néha azonos fogalmak. Gondosan sorba rakott téglák, gerendák, panelek. Otthon. Miért éppen így, miért éppen itt épült fel? Ez fel sem vetődhet egy ősi településnél, mert az a köveiben őrzi a hagyományt, az ősök elporladt csontjainak emlékét, soha ki nem hülő tüzeket, ki nem oltható fényeket. Lakóhely, város. Szűkebb haza. Kazincbarcika. Miért éppen itt nőtt ki a földből, miért igy, miért ilyen? Talán mindmáig élnek a kérdések. Még élhetnek. Hiszen élnek még az alapítók is, a téglát hordók, a falkészítők, a gerendákat rakok, a meszet oltók, a fákat ültetők. Harmincegy éve városi rangja van. Más városnak, Pécsnek, Miskolcnak, Szegednek semmi idő, Kazincbarcikának az egész múltja. Már derékvastagságúra növekedtek a juhar-, a kőris-, a nyár-, a gesztenye-, meg a jegenyefák. Es mindig újabb és újabb házak épülnek, sorakoznak a Tardona pataktól átszelt völgyben, és talán az itt élők valamennyien megtanulták a Várhegy, a Nagy-szőlőhegy, az Adámvölgy, vagy a Pincevölgy nevét. Talán megtanulták. Elég-e ehhez ennyi idő? Van, akinek otthona lett a város, és van, akinek csak szállása, és néhány hónap, vagy év múlva eltűnik ő is azokkal, akik az építés első nagy hulláma után elindultak a naponta ingázó személyvonatokkal. De van, akinek szűke bb hazája lett itt ez a táj, ez a föld, ez a város. Ezek a falak itt, a Lenin út, az Építők útja, az Augusztus 20. tér környéke. Város és haza ez itt, otthon. Mennyi idő kell ahhoz, hogy ezt érezze az ember? Hogy gyökeret verjen itt, akár a fák? Mert nem az teszi a várost várossá, hogy sok ember él benne, és sokan fizetik a lakbért, hanem az, hogy laknak-e ott olyanok, akik magukénak érzik a falakat, a házakat, az utcákat, a tereket, az egészet. Tíz éve, vagy talán már húsz is, igen sokan úgy vélekedtek, gyökér nélküli ez a város. Gyökér nélküli, mint a frissen földbe ültetett fa. Mert nem szőtték még át a földjét az emlékek szövevényei. De mára az ide beköltöző első generáció után felnövekedett az itt születettek második generációja, és azoknak a gyerekei is megszülettek. A múlt, az alapítás már csak ritkán tapintható ki az emberekben, ha a nem is olyan rég voltat, csak a pionír öregek egy mozdulata, emlékfoszlányok, rezdülések, vagy egy mosoly idézi. Ez itt akkor épült, ez így volt, ez így nézett ki. A városi rangja óta máig több mint harmincszor esett le és olvadt el a parkokban, az utcákon és a járdákon a hó. A gondolatokban, a fejekben, az emlékekben több mini harminc év, ennyiszer háromszázhatvanöt nap hordaléka temeti be az alapítás napjait. Ennyi emlék, fogódzkodó, örömöt, vagy bánatot hozó nap, óra és perc köti az itt élőket e szűkebb hazához. VOLT, aki azt ynondta, valamikor régen úgy érezte magát itt, mint a pályaudvaron, hogy az átszállásig kibírja valahogy. De egy bizonyos idő óta, a gyermekei születésétől kezdve valami megváltozott benne is. Otthona lett a ház, amiben lakik, és hazája az itteni szűkebb haza. Hajdú Gábor Nyugdíjban Szemerkél az eső. Abaúj- kér főút jón lovas szekér közeledik, egyébként kihalt az utca. Kérdem a fogatos- tól, hogy merre találom a „Kresz-kocsmát” ? — A kocsma? Az ott van beljebb a faluban. Ja, a Kresz? Az már megszűnt — mondja a bácsi. — „Nyugdíjba vonult" ... Nyugdíjba? Egy kocsma? Tovább haladva, gumicsizmában, munkaköpenyben két asszony közeledik. Kérdem őket is a kocsmáról. — Hát igen, Margó néni nyugdíjba vonult, így bezárták a „Kreszt" is. Merthogy saját házukban volt, s most már átalakították a helyiséget konyhának. — Nem hiányolják a férfiemberek? — Még az asszonyok is! — szól másikuk —, mert ő mindig nyitva volt. Bármikor mentünk hozzá, gyufáért, cigarettáért, üdítőért, mindig kaptunk. És ott nem volt duhajkodás ... A volt kocsma bejárati ajtaját vaspánt, s lakat zárja. — Első munkahelyem volt, s egyben ez az egy is, hiszen innen mentem nyugdíjba — mondja Kuti Jánosáé, vagy ahogyan őt ismerik, Margó néni. — Tudja, annak idején három gyermekemtől nem tudtam mozdulni, így nyitottuk meg saját házunkban az egyébként az áfész berkein belül működtetett üzletet. A nyugdíjkorhatár után még öt esztendőt dolgoztam. Nagyon nehéz szívvel hagytam abba... Az áfész is itthagyta a berendezést még három hónapig, nem akarták elhinni, hogy végleg bezárok ... A falubeliekről beszélik, még ma is sokan megállnak a kocsival erre járók, betérnének egy kávéra, jó szóra Margó nénihez. — Ellenségem sosem volt, bárkit megkérdezhet, mindig szeretettel fogadtam az embereket. Azt tartom: a mosolyért, a jó szóért nem kell fizetni ... Mindig úgy bántam a vendégekkel, hogy visszatérjenek kétszer, háromszor is. Ide a rendőrök sohase jöttek ki verekedés, vagy más miatt. S ami nekem nagyon fontos volt: az emberek beszélgetni, társalogni is jöttek ide. A helyiségben, ahol beszélgetünk, példás a rend, a tisztaság. — Nem volt itt káromkodás, meg olyan nagy dínom- dánom. De rend volt. Mindig mondtam: „Ide figyeljetek, fiúk, magatoknak tartjátok a tisztaságot!” Megfogadták. Hogy honnan az elnevezés, a Kresz? Tudja, itt előttünk visz el az út Vizsoly felé, elég nagy a forgalom. Sok jármű halad el itt, hát innen. Sokan az ország más részein élűk, sőt külföldiek is ismerték a „Kresz”-kocsmát. Talán az eddig leírtakból is kezd kiderülni, miért. — Két éve megkaptam a a kiváló dolgozó kitüntetést, s megvan az öt-, tíz-, tizenöt, húszéves törzsgárdatag- ságom is. A huszonöt évest sajnos, nem kaptam meg. Négy hónap miatt. Ugyanis családi okok miatt ennyi ideig egyszer be kellett zárnom. Azért ezt sajnálom. Meg így visszagondolva, jó lett volna egy hűtőpult is, mert a pincében kellett tárolni az italt, hogy a melegben hűtötten tudjam felszolgálni. Három gyermeke közül fia a helyi vegyesboltot vezeti. Margó néni néha elmegy oda, s beáll a pult mögé kiszolgálni (mészáros) Se világítás, se telefon A negyedik utcában lakom, de az LKM-től gyakran teszem meg gyalog az utat a Kiss Ernő utcán keresztül. Elszomorító látvány fogadott a napokban. Az utcában lévő telefonfülkében leszakították a kagylót és a készüléket is „kibelezték". A mi utcánkban nincs közvilágítás, de gyakran még a környéken sem. Az Émász néha megjavítja ugyan, de mit érünk vele, ha vandál rongálok tönkreteszik. Nem tudom, mit lehetne tenni ezek ellen. Talán nem is gondolnak rá a felelőtlen rongálok, hogy a telefon a saját hozzátartozójuk életének megmentését is szolgálná, és hogy a sötétben egyszer ők is kerülhetnek kellemetlen helyzetbe. Gyermekalbum Kovács Viktória Egerlövőröl, Tücsök nevű ku- tyusával. Fajger János 3 éves miskolci kisfiú. Jaskó József Miskolc, Negyedik utca Káló Krisztina, 1 éves, születésnapján, Miskolcról. Dohányos Viktória és cicája, Miskolcról. Felejthetetlen hét volt Olvasói levélre válaszolták... Vidám és hangulatos műsor részesei voltak október 9-én délután a Miskolc Szin- va utcai öregek napközi otthonának tagjai — látogatói. Az élményekben gazdag délutáni a Miskolci Nemzeti Színház önzetlen művészei: Kalmár Péter karnagy, Komáromi Éva, Horváth Zsuzsa és Déni Csaba színművészek biztosították. A műsor keretében töb mint egy órán át emlékeket, érzelmeket keltő versekkel, prózákkal, sanzonokkal, dalokkal, tánccal és zenével szórakoztatták a napközis öregeket. A négy színművésznek, a társadalmi szervek és a napközis öregek nevében őszinte köszönetét mondok. Budai József Miskolc Augusztus 20. u. 3. Immár hagyománnyá vált, hogy minden év októberében megrendezik az öregek hetét. Nálunk, Miskolcon az 1. sz. öregek napközi otthonában erre október 7—13-ig került sor, amikor is mindennap egy-egy kedves kis műsorral leptek meg bennünket az óvodások, iskolások. szocialista brigádok és a Miskolci Nemzeti Színház művészei. A napközinket patronáló szocialista brigádoknak október 12-én adtuk át sok szeretettel az 5, 10. 15 éves jubileumi emléklapot. Jóleső érzés volt látni az ünneplőbe öltözött idős, mosolygós, jókedvű embereket a számukra tartott rendezvényeken — írják az I. sz. öregek napközi otthonának gondozottjai Miskolc, Hunyadi u. 21. sz. alól. Az Észak-Magyarország október 31-i számában, „Drágán fizetett negyedóra” címmel megjelent panaszra, az alábbiakat válaszolom: Október 25-én délután egy vásárló azt kérte tőlem, hogy a panaszos részére eltett bútort megvehesse. Mivel ezt, nem engedélyezhettem, arra kért, hogy a határidő lejártakor ő vehesse meg a bútort, ne adjuk el harmadik személynek. Ez a kérés méltányos volt. Másnap újra felkeresett, és szemrehányást tett, hogy kilenc óra van, a vevő nem jött a garnitúráért, és az eladó mégsem adja oda neki. Szóltam a pénztárosnak, hogy a vevő kifizetheti az árut és elviheti. Azt nem tudtam, hogy egyik eladónk — elfeledkezve arról, hogy árut eltenni csak a vezető tudtával lehet — megígérte a panaszosnak, hogy Szerkesztői kilenc óra után is fenntartja az árut. Nem házilag kialakított rossz szokás, hogy’ árut eltenni csak a vezető tudtával lehet, hanem a vásárlók védelmében hozott kereskedelmi rendelet. Ha ezt a szabályt az eladó esetünkben betartotta volna, nem történhet ilyen. Amikor azután a panaszos megjelent, nemhogy fölényes nem voltam, hiszen tudtam, hogy a mi hibánkból érte sérelem, hanem elnézést kértem és megígértem, hogy ha kapunk ilyen bútort, értesíteni fogjuk. Nem tudom, a panaszos miért nem így írta meg levelében, hiszen így az olvasók azt hihetik, hogy a bizományi, valamiféle jogtalan haszon reményében kijátszotta a vásárlót. Pedig erről szó sincs. Kiss Miklós BÁV boltigazgató üzenetek Száz szál gyertya fényében Kevés embertársunknak adatott meg az a pillanat, hogy születésnapi tortájára felkerüljön az elismerést és liszteletet parancsoló száz szál gyertya. Eddigi élete során Pilling Józsefné született Szabó Erzsébet sem hitte volna talán, hogy egyszer majd az utódok, az ismerősök és a korát tisztelő emberek népes körében emlékezhet vissza — hol derűs, hol meg fájdalmasan — szép szavakkal a múltra... Kazincbarcikai otthonában október 31-én népes családja, a városi tanács, a társadalmi szervek és az életét figyelemmel kísérő Zelk Zoltán szocialista brigád tagjai köszöntötték Erzsi nénit. S Szikszón a Miskolci út 1—3. szám alatti bérházban lakunk. Az épület előtt egy belső utat építettek, és azóta nekünk, kisgyermekeseknek nincs egy nyugodt pillanatunk. Ugyanis a másik oldalon egy cukrászda, egy fényképész és egy szerviz van. amelyek nagy forgalmat bonyolítanak le. Nem a a száz szál gyertya fényében, az úttörők virágait nézve Pilling Józsefné és a gondját viselő lánya, Bogdán Józsefné sok mindenről beszéltek. Megtudhatták az őt köszöntő gyerekek és felnőttek, hogy a beregszászi születésű asszony három gyermekével hamar egyedül maradt: 32 éves volt, midőn rá maradt a család fenntartásának. nevelésének minden gondja. Felnevelte valamennyit, s ma örömmel vehette tudomásul, hogy gyermekein kívül négy unokája, hét déd- és három ükunokája él, dolgozik, tanul, növekedik szerte e hazában ... F. Tiborné. Kazincbarcika hármas úton közelítik meg az autósok a boltokat, hanem ezen a belső úton, és így a gyerekek, ha csak a lépcsőházból kilépnek, már elüthetik őket. Addig kellene egy behajtani tilos táblát kitenni. ínig valami tragédia nem történik. Szikszói kisgyermekesek Szemán Barna Felsődob- sza, Deák F. 27.: Arra kérjük, hogyha lehetősége van rá, fotózza le a hatalmas sütőtököt, természetesen ön is álljon mellé és a képet küldje be szerkesztőségünknek. Ha a kép minősége megfelelő, szívesen közöljük lapunkban. * Szilágyi Laura Sajókeresz- túr, Petőfi u. 44. sz.: Sajnos nem tudunk olyan szerkesztőséget mondani, ahol megkaphatná színészek, vagy énekesek címét. Az „Önök kérték” műsor címe: Magyar Televízió, Budapest 1810. * Tóth Sándor Edelény: Észrevételeit, a község tisztaságával kapcsolatban továbbítottuk a tanácsnak, de annak sincsen semmi akadálya s bizonyára szívesen is veszik, ha akár szóban, akár írásban közli a tanáccsal azokat a helyeket, ahol szemetet „tárolnak”. * R encsi Imrévé Szögliget, Kossuth u. 129.: Kérjük, hogy forduljanak a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat hirdetőjéhez: 5601 Békéscsaba, Pf.: 11 5601 Munkácsy u. 4. sz. Bizonyára tudnak majd segíteni. * Vadnai Istvánné, Ernőd: A szolgálattevő csak akkor adhat jelzést a továbbhaladásra, ha a jegyvizsgáló jelzi, hogy minden utas leszállt. Kérjük, közölje pontos címét, hogy a vizsgálathoz szükséges kérdésekre öntől választ tudjanak kapni, s a konkrét felelősségre vonást a MÁV Igazgatósága megtegye. * Kovács Imre, Miskolc: Köszönjük bizalmát, s kérjük, ha ideje engedi, keresse fel személyesen szerkesztőségünket, szívesen segítségére leszünk. Az ügyre vonatkozó iratokat is hozza magával. * Tóth Péterné, Miskolc: Sajnáljuk, hogy ilyen rossz tapasztalatokat szerzett, de a történteket utólag már bizonyítani is nehéz. Hasonló esetben jegyezze be észrevételét a vásárlók könyvébe. összeállította: Orosz B. Erika így veszélyes!
