Észak-Magyarország, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-19 / 271. szám
1985. november 19., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Gondolatok a műszaki fejlesztésről A csontozó. Képünkön Simon András és Kurmai László a húsokat továbbfeldolgozásra készíti elő Számos tanácskozás témája volt az utóbbi években gazdaságunk teljesítőképességének helyzete. Sokan tették fel és teszik fel most is a kérdést-: képesek vagyunk-e jelentős megújulásra? A téma fontosságára figyelmeztetnek a párt XIII. kongresszusának különböző dokumentumai is. A gazdasági építőmunka megítélésében a párt legfelsőbb fórumán is kifejezésre jutott az igény, miszerint az intenzív gazdasági fejlődésnek lényegi feltétele a tudományostechnikai előrehaladás ütemének meggyorsítása. „... Ezt kell elősegíteni megfelelő ösztönzők kialakításával, a termelő és a kutató-fejlesztő szervezetek együttműködésének javilásá- \ val, az erőknek és eszközökének a legfontosabb feladatokra való koncentrálásává!,. ..” — olvasható egyebek között a pártkongresszus ./anyagában. Gyökeres fordulatot kell tehát elérni a műszaki fejlődés szerepének, jelentőségének társadalmi megítélésében. Több mint másfél évtized óta szerepel napirenden a gazdaság műszaki fejlesztésének fokozása. Csakhogy nem megy ez olyan simán, mint azt gondoljuk. Az ember tudása ugyanis önmagában még nem elégséges: az előrehaladáshoz elengedhetetlen a megszerzett tudás hasznosításának képessége is. A fentieket azért tartottuk szükségesnek hangsúlyozni, hogy bizonyítsuk, mennyi feltétele, összetevője van annak, hogy a kívánatos műszaki fejlesztés zöld utat ka pjon. Az iparnak az intenzív fejlődési pályára való állítása és a megújulási folyamat meggyorsítása egymással szorosan összefügg. S bizonyosra vehető, hogy az ipari fejlődésben végbemenő nagy versenyfutásban a jövő azo- ké az országoké, iparágaké és vállalatoké, amelyek a lehető legnagyobb mértékben hasznosítják az emberi alkotóképességet, a műszaki fejlődés útján gyorsan reagálnak a társadalmi igényekre. S mert műszaki színvonalunk alakulása döntően meghatározza versenyképességünket, ezért feltétlenül meg kell gyorsítani azokat a folyamatokat, amelyek a műszaki fejlesztés irányába hatnak. Ez természetesen történhet a saját kutató- fejlesztő bázis eredményének hasznosításával, de szóba jöhet a licenc- és know- how-vásárlás is. Hogy példával is alátámasszuk mondandónkat. Az Autóvillamossági Felszerelések Gyárának kövesdi gyáregységében az utóbbi tíz esztendő nagy változásokat eredményezett a gazdaságos termékszerkezet kialakítását illetően. Ennek köszönhető, hogy ma már csak jól eladható, magas műszaki paraméterekkel rendelkező autóvillamossági termékeket gyártanak ebben az üzemben. Persze ehhez jó taktikai érzék, előrelátás és persze pénz kellett. Nem utolsósorban olyan, az új iránt fogékony műszakiakra, szakemberekre is szükség volt, akikben megvolt a készség az új technika, technológia elsajátítására. Az Aulóvillben, mint az a vállalat, illetve a gyár nevében is benne van, autóvillamossági részegységeket, alkatrészeket gyártanak. Ehhez tudni kell, hogy külföldön, főként a fejlett nyugati országokban igen nagy hagyománya van ennek a tevékenységnek. Így hát ha a gyár versenyképes indítómotorokul, generátorokul szándékszik piacra dobni, ahhoz olyan gyártmányok kellenek. amelyek megfelelnek a velük szemben támasztott magas műszaki követelményeknek. Magától értetődő volt tehát, hogy nemcsak a technikát, a technológiát kellett az élenjáró külföldi cégektől megvásárolni, hanem a működtetéshez szükséges szakmai ismereteket is tökéletesen el kellett sajátítani. S hogy milyen jól választottak, amikor az önindíló gyártásához megvásárolták a nyugatnémet Bosch-licencet, ama á Mezőkövesden immár több éve készülő autóvillamossági gyártmány magas műszaki színvonala a legjobb bizonyíték. Túl azon, hogy kiváló műszaki paraméterekkel bíró termékről van szó. a Boseh-licenc alapján gyártott önindító előállítási költsége is lényegesen csökkent, azaz nyereségesebbé vált a termelés. Ehhez persze kellett az is. hogy korszerű, nagy termelékenységű gépeken, berendezéseken folyjék a termelés. Egy kis ízelítő erről is. Egyebek közölt Nyugal-Németor- szágból megvetlek egy, 12 millió forint értékű Diskus márkanevű .síkköszörűgépel, amely teljesen automatizált. Ez a berendezés műszakonként 3—4-szeres többletteljesítményre képes. De megemlíthetjük a Bulgáriából vásárolt öntőgépeket, amelyek ugyancsak részét jelentették a magas műszaki színvonal szinten tartását célzó mintegy hetvenmillió forintos gépi beruházásnak, fejlesztésnek. Igencsak büszkék az Autóvillben dolgozó fiatal műszakiak például az idén üzembe helyezett nyugatnémet Gildemeister CNC- vezérlésű automata házmegmunkáló berendezésre is, amely rendkívül nagy pontossággal, megbízhatóan dolgozik. Igaz, a gép sem volt olcsó, csaknem 20 millió forintba került. De megérte, hiszen világszínvonalon termel. ha értő kezek irányítják. S ebben sem voltak híján Mezőkövesden. Megkönnyítette a gyárvezetés helyzetét a műszaki- technológiai fejlesztési koncepció és a legkorszerűbb termelésszervezési program végrehajtásában, hogy bátran támaszkodhattak a fiatal műszakiakra, s a középvezetőkre, akik rendkívül- kedvezően fogadták az új megoldásokat. Környezetünk szokásaink, ízlésünk, kulturáltságunk tükre. A rendetlen műhelyek, irodák, raktárak, eladóterek, a piszkos járművek bizonyítványok rólunk, akárcsak a gondozott üzemcsarnokuk, irodaépületi folyosók, szobák, a tisztán szolgálatba állított tömegközlekedési eszközök. De hol van erre ember, s energia? Talán éppen ott a baj, hogy egyből ez a kérdés vetődik fel mindannyiunkban, magyarázatot keresve, csak az a bökkenő, hogy ettől még nem lesz rend, tisztaság. Milyen szokatlan, már-.már feltűnő, ha olyan helyre lépünk be, ahol minden a „helyén van”. Azonnal látszik az ilyen munkaihelyeken — és ebben termelőüzemek éppúgy adnak példát, mint iskolák, tanácsi irodák, egészségügyi intézmények —, hogy akik ott dolgoznak, azoknak fontos. milyen környezetben telnek napjaik, éveik. November a Kertész Áruházban Ezekben a hetekben lényegesen kisebb a miskolci Kertész Áruház forgalma, mint nyáron vagy a tavaszi hónapokban. Most a legtöbb vásárló műtrágyát keres, illetve olyan magvakat, amelyek télre kiüllethetök és ennélfogva korai termést ígérnek tavaszra. Az áttelelö zöldborsóból naponta jelentős mennyiségű fogy, keresik a téli ültetésű dug- hagymát is, ami viszont már nem kapható, mert a közeli napokban elfogyott. Az elmúlt hónapban, amikor még száraz volt a talaj, sok ásó és ásónyél eltörhetett: erre utal a szokásosnál jóval nagyobb kereslet. Az idén nagy pusztítást végeztek a csigák a kertekben. Hatékony csigaölőszer helyett most biológiai eszközöket, csalit javasolhatnak az áruház dolgozói. Az ösz- szegyűjtött csigák elpusztítása utón az idei invázió megismétlődésével már nem kell számolni. Agrár újságírók Borsodban A Magyar Újságírók Országos Szövetségének szövetkezetpolitikai szakosztálya kétnapos, Borsod megyei tanulmányutat szervez az országos és megyei napilapoknál, valamint a szaklapoknál dolgozó, mezőgazdasággal. .szövetkezetpolitikával foglalkozó újságíróknak. Kollégáink ma, kedden délelőtt Miskolcon, a TESZÖV székhazában Hartman Bálintnak, a TESZÖV titkárának tájékoztatóját hallgatják meg a megye szövetkezeteinek helyzetéről, eredményeiről, gondjairól. Délután pedig Mádon, a helyi Rákóczi Szakszövetkezet munkájával ismerkednek. Holnap, november 20-án Sátoraljaújhelyen, a Tokaj- hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát központjában folytatódik a szakmai program. Előbb Mitró László vezérigazgató tart tájékoztatót a kombinát borászati tevékenységéről, az idei szüret tapasztalatairól, majd ezt követően bemutató keretében ismerkedhetnek meg a sajtó munkatársai a gazdaság néhány területének munkájával. A kétnapos látogatás Tolcsván fejeződik be. ahol a helyi áfész szőlőtermesztő szakcsoportjának tevékenységébe nyerhetnek bepillantást. Lépjünk tovább. Bizonyos, sokan vagyunk olyanok, akik feszengve álltunk, ültünk már ilyen, olyan amolyan váróhelyiségekben, főnöki előszobákban, s tagadhatatlan, némelykor a nevethetnék kerülgette az embert, annyira kiütközött a felszíni máz alól az erőlködés, a fontoskodás. Amint az sem ritkaság, hogy már az előszobában látottak, hallottak meggyőzik a várakozót: itt rendben, szervezetten mennek a dolgok, ki-ki tudja a feladatát, a bútorok a munkát szolgálják, s nem azért kerültek ide, hogy hirdessék, akinek az előszobájában ilyesmi áll, az nem akárki. Ez a kivagyiság — bár a Minisztertanácsnak, a célszerű takarékosság jegyében több határozata is van a közületi költekezés kordában tartására — nehezen kivesző, lassan gyógyuló betegség. Persze, nem hazai nyavalya. A nemrégiben megjeleni sajátos iróniájú Murphy — Néhány évvel ezelőtt, egy didergető hideg télen nagy hófúvások is nehezítették életünket. Az utak .járhatatlanok voltak, a pékáru természetesen nem érkezett meg. A gyerekek ott álltak vacogva a bolt előtt, várták a kenyeret. Már elmúlt nyolc óra, iskolaidő, ők pedig nemigen mozdultak. 'Néztem a toporgó. fázó kis gyerek embereket és gondolkoztam. A tagaknak igazuk van. a szövetkezetnek meg kell építeni a péküzemet. Mindezt csak azért mondtam el, hogy megértsék: miért is kezdtünk neki a húsfeldolgozónak. Egyébként jövet vagy menet vannak? — kérdezi tőlünk Semsei András, az elnök. Mert érdemes ám megnézni az új üzemünket. Pontosan egy évvel ezelőtt raktuk le az alapkövet, ma pedig már üzemel és nem is akárhogyan! Ez az első, igazán a mező- gazdasági termeléshez kapcsolódó szakcsoportunk. * A faluközponttól ötpercnyi, kanyargós út vezet az új épületig. Az ideérkező figyelmét először a szolid, de jól olvasható felirat köti le. „Tiszaimente Termelőszövetkezet Húsfeldolgozó Üzem”. állítja: „a főbejárat pompá- zatossága fordított arányban áll a cég alapvető fizetőképességével”. Ebben — hazai tapasztalatok szerint is — rengeteg az igazság. Némelyek mintha szinhá- zasdit játszanának, a kulisz- szák — fényűző bútorok, vastag szőnyegek, dús levelű szobanövények — mögé rejtik a szellemi szegényességet, löldhözragadtságot, bíznak abban, hogy megtéveszthetik azt, aki kívülről jön. Akik azonban birtokon belül vannak, az ott dolgozók, vajon hogyan vélekednek e színházasdiról? Elkerülve a félreértést: a tüntető kopottság, a nemtörődömséget bizonyító szegényesség természetesen nem azonos az egyszerűséggel. a célszerűséggel, a hivalkodás mellőzésével. De hát nincsen középút? Van bizony, hiszen — például — az országban ezer- hétszáz állami iparvállalat, ipari szövetkezet, kisvállalat. Az elmúlt hónapok lázas építkezésének nyoma sincs. Sehol egy elhagyott tégla, sóderkupac. A bágyadt őszi eső a járdáról csendesen az üres virágágyásokra folydo- gál. Fazekas József, a prügyi húsüzem szakcsoportjának elnöke örömmel mondja: — November 7-e tiszteletére avattuk az épületet és egy nappal később már dolgoztunk. Napi ötven sertés vágását és feldolgozását vállaltuk. Hogy ez sok vagy kevés, azon érdemes egy kicsit elgondolkodni, összesen ugyanis negyvenen vagyunk. Szakmunkások és betanított munkások, férfiak és nők, egy műszakban. A kábitás- véreztetés, perzselés után egy férfi nyúzza le a bőrt a sertésekről. Ha ő lassan dolgozik, áll a szalag, ha viszont gyorsan, úgy mindenkinek iparkodni kell. Summa sum- márum, kevesen vagyunk, de a szakcsoport jövedelemérdekeltségű. Az elvégzett munka mennyisége és minősége határozza meg a hó végi bolt isszövetkezet, 1527 tanács- háza, 2500 művelődési otthon. negyven színház van, hosszú tehát a sora azoknak, akik fogadnak és akiket fogadnak valahol, valamilyen környezetiben. Ez a környezet legtöbbször átlagos, se nem vonzó, se nem taszító, híján van az eredetiségnek, de rendezett, elfogadhatóan gondozott. Ezért szúrnak szemet kivagyiság és ápolat- lanság, nevetséges külsőségekkel takaródzó felfuvalko- dottság — „hát ugye ide külföldiek járnak” —, vagy éppen lomtárral vetekedő termek. amelyekbe belökték a méregdrága, korszerű mérőműszereket. nem sokat törődve vele: a kisebb vagyon, amit kifizettünk értük, illőbb elhelyezést érdemelne. Az illő elhelyezést — s persze, nem kizárólag a mérőműszereikre, számítógépekre, hanem elsősorban az emberekre ügyelve — nem az „adjuk meg a módját” elvének tisztelete diktálja, hanem a szükségszerűség felismerése. Szükségszerű ugyanis. hogy adott környezethez adott munkomagatnrlás. teljesít ményszín vonal tartozik. riték vastagságát. A napi öt- venet viszont mindenképpen le kell vágnunk, hiszen a szakcsoport érdekén túl a szövetkezet igényét is figyelembe kell vennünk. __; 777 — Arról van szó, hogy a prügyi termelőszövetkezet régi, sertéstartó hagyományokkal rendelkező gazdaság, ahol nemcsak kiváló minőséget produkálnak, de évente tízezres a hízókibocsátás nagyságrendje is. Az új vágóhíd megkívánta az állattenyésztő ágazattól, hogy az eddigiektől eltérő ütemben neveljék az állatokat. Vagyis, eddig az volt a cél, hogy egyszerre sokat, most pedig, hogy keveset, de mindennap adjanak. És természetesen mi vágjuk a környező települések háztáji sertéseit is. Szóval nemcsak a munka, hanem hogy úgy mondjam, a lecke is fel van adva. Mert még ismeretlenek vagyunk a piacon, amelyen gyenge minőségű áruval .megjelenni sem lehet, nemhogy győzni. Mi pedig hódítani akarunk! De nézzenek szét az üzemben is. Győződjenek meg, hogyan dolgozunk, milyen itt a munka. Mihalik Gábor, termelés- irányító szegődik mellénk kísérőnek. Megtekintjük az állatszállást, a vágóvonalat. Megnézzük azt a bizonyos bőrfejtést, a korszerű Tau- rina hűtőkamrát, aztán a melegkonyhát, a kolbásztöltőket, a füstölőket, szárítót és raktárhelyiséget. Az emberek gyorsan dolgoznak. Végül eljutunk a fekete-fehér öltözőkbe, ahol glédá- ban függnek a kabátok, sorakoznak az utcai cipők. A mosdóhelyiségben egy automata mosógépet is látunk. — Itt mossuk a bepiszkolódott munkaruháinkat. Muszáj spórolni ott, ahol tudunk. Olcsóbb, mint a Patyolat, hölyben van és akkor még nem említettem az időmegtakarítást — mondja Varga IstvánIng, s már megy is vissza a teakonyhába, hogy elkészítse az ebédet társainak. * A szakcsoport munkáját a kapcsolódó szövetkezet havonta szigorúan elszámoltatja. Költségeit, árbevételeit „házon belül” pedig Szegő Béla. a szakcsoport gazdasági vezetője naponta különböző táblázatok gyártásával, mutatók kimunkálásával méri. — Az állandó ellenőrzés oka az, hogy nekünk nem szabad elbuknunk, mint annyi más szakcsoporti társunknak. Persze, igazából fel sem merült bennünk ez a gondolat, hiszen tudjuk, hogy szükség van ránk, s bízunk magunkban, a munkánkban — mondja búcsúzóul Fazekas József. A prügyi húsüzemnek még nincs múltja. Eddigi története csupán 25 milliónyi forint előteremtése és fel- használása. A jövőjét az itt dolgozók szorgos munkáján túl az is táplálja, hogy az áru feldolgozva többet ér. Vagyis, hogy képesek versenyképes, jó terméket előállítani. Elsősorban a minőségi, a magasabb feldolgozást igénylő, házias jeli“"’" termékek gyártására gondoltak, ami ínycsiklandó illatával, tetszetős formájával a vevők pénztárcáját ic megnyitja. E pénztárca- „megnyitást” egy dolog mindenképpen elősegíti: a prügyi húsüzemben készülő hurka, kolbász, disznósajt, el sősorban az alacsonyabb árkategóriájú termékek családjába tartozik. (boa) Foto: Cs. ily. Lovas Laj^s Környezet — és ami mögötte van törvénykönyve például azt
