Észak-Magyarország, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-16 / 269. szám
1985. november 16., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Á védőoltások Kevés olyan orvosi beavatkozás van az emberek életében (a civilizált országokban), amelyen kivétel nélkül mindenki átesett. üzen kevesek egyike: a védőoltás. Nem is gondolnánk, hogy lassan két évszázada már. hogy 1790-ban Jenner kidolgozta a himlő elleni vakcinát. Bár a tudományok legtöbbje sok véletlen felfedezést regisztrál, a védőoltások legtöbbje nem ilyen. Kivétel nélkül mindegyik tervszerű kutatómunka eredménye. A múlt század — elsősorban Pasteur tevékenysége révén — a bakteriológia fénykora volt. Ekkortól kezdve fejlődött gyorsan a bakteriális fertőzések elleni védekezés. Pasteur kidolgozta a veszettség. majd a léplene elleni védőoltást. A vírusok elleni vakcinák tömeges előállítása azonban csak az elmúlt egy-két évtizedben következett be. Szinte csak napjainkban nyílt lehetőség olyan vírus okozta betegségek elleni oltóanyagok előáll i lására. mint a mindenki által ismert gyermekbénulás, de ma már a kanyaró, a rubeola és végül a mumpsz alien is tudunk hatásosan védekezni. A 20. század elején a halálos kórképek élén a fertőző betegségek állottak. Napjainkra — s ez a tény nem kis örömünkre szolgál — már a sor végén kullognak. Ennek a felemelő közegészségügyi ténynek az eredményeképp egyes járványos betegségek végkép'p eltűntek, annak azonban, hogy ez a kedvező helyzet fenn is maradjon, elengedhetetlen feltétele a védőoltások következetes végrehajtása. De milyen célt is szolgálnak a védőoltások, és miképpen halnak? A védőoltások alapvető célja a szervezet immunizálása a fertőző betegségek ellen. Az immunizálásnak két módszerét ismerjük. Az aktív immunizálás lényege az, hogy kórokozókból készítenek ártalmatlan oltóanyagot, amellyel a szervezetet olyan immunválaszra késztetjük, amely megvédi a természetes fertőzéstől. Az ilyen oltóanyagokat vakcinának nevezzük. (Ez az elnevezés Jennertől ered. aki a himlő elleni oltóanyagát nevezte el így.) A másik módszer a passzív immuA vitaminügyek főszereplője a „C". Erre azért van nagy szüksége a szervezetnek, mert nemcsak a tavaszi fáradtság megelőzése, illetve gyógyítása a feladata, hanem mindenféle gyulladást megelőző hatása is van. Kevesen tudják, hogy a zöldféléken és gyümölcsökön kívül egyes húsfélék is tartalmaznak C-vita- mint. Például 10(1 gramm galambhúsban 9, liba- és kacsahúsban 10, borjúmájban 30, csontvelőben 18 milligramm C-vilamin van. A zöldségek között C-vi- tamin-tartalomban 170 milligrammal a zöldpaprika vezet. Utána jönnek 166 milligrammal a petrezselyemzöldje, 90-nel a bim- bós kel. 80-nal a karalábé, 60-nal a karfiol, 55-lel a káposzta és 50-nel a kel. A gyümölcsök C-vita- mintartalma is igen széles értéket mutat. A friss csipkebogyó 100 grammja 200 milligramm C-vitamin- tartalmú, de a cseresznye mór csak 8, az alma pedig 5 milligramm C-vitamint tartalmaz. Komoly a feketeribiszke 150 milligrammos tartalma, de a vörös szilvában és a szőlőben nizálás! Ilyenkor fajazonos, vagy fajidegen szervezetben előzetesen megtermelődött ellenanyagokat visznek be — készen — a megvédendő szervezetbe. A kétféle eljárás között nagy i különbség. Az aktív védőoltás hatása általában 2—6 hét alatt alakul ki. az immunitás viszont hónapokig. sőt évekig is eltarthat. (Ha újraollanak. az immunválasz gyorsabb, maga az immunitás erősebb és tartósabb lesz.) A passzív oltás hatására kialakuló immunválasz néhány órán belül kialakul, de hatása csak néhány hétig tart, mert a bevitt ellenanyagok lebomlanak. Á vakcinák (például a BCG. Sábin, himlő, tífusz, tetanusz) élő vagy elölt mikrobákat, vagy azok termékeit tartalmazzák. Ma már világszerte ismert törzsekből állítják elő a vakcinákat. Az élő vakcinákkal való oltás a természetes fertőzést utánozza — annak veszélyei nélkül. Olyan genetikai mutánsokat választanak ki, amelyek kevésbé virulensek (fertőzöképesek), gyengítettek, s ezeket szövelte- nyészeleken. alacsony hőmérsékleten szaporítják. Az ilyen vakcinák hatékonyságának feltétele az, hogy az ollómikróbu a szervezetben szaporodjék. Azt, hogy az oltómikroba szaporodott-e a szervezetben. vagyis az oltás meg- fogamzolt. vagy meger- jedt-e, jól bizonyítja az oltási reakció. A passzív immunizálást elsősorban megelőzés céljából adják. Gyógyító hatás nemigen várható tőlük, legfeljebb a további fertőzés kerülhető el ti Italuk. Használnak állati savót (főleg lovaktól, szarvasmarháktól, birkáktól vagy nyulaktól) és ún. humán immunglobulint, ami nem más. mint az emberi véresük 4—4 milligramm a C-vilamin. Mindezek frissen mérve, frissen vizsgálva. Mondhatnám ősszel, közvetlenül a nyári áldás, a begyűjtés, a szüret után. A C-vitamin • hőérzékeny. A forralást nem tűri. Még a melegítést is nehezen. Ezért mondjuk, hogy a csipkebogyótea elkészítésének a módja sohasem lehet főzet vagy forrázat — szaknyelven dekoktum vagy infuzum —, hanem áztalás, póllasz- lás. maceráció. Ez azt jeplazmából elkülönített gamma-globulin. Úgy készül. hogy legalább ezer ember plazmáját összekeverik. ez a tapasztalatok szerint az egészséges népesség átlagos ellenanyag- szintjét tükrözi. Ezzel pótolható a fertőzés miatti ellenanyaghiányban szenvedő egyének ellenanyaga, s ezáltal elősegíthető gyógyulásuk. Nálunk ingyenesek a védőoltások. a társadalombiztosítás terhére viszont nem rendelhetők. Az újabb kutatások eredményeképpen időről időre változtatnak az oltóanyagok összetételén. adagolásán. Az oltást steril fecskendővel végzik. mindenki külön '.üt kap. s a fecskendőt is csak egyszer töltik fel, utána cserélik. A bőrt alkohollal fertőtlenítik. A vakcinákat a felkarba oltják. finom fúrómozgással i bor felszínes rétegei közé. Az oltás helyén néhány mm átmérőjű hólyag marad vissza. A Sabin- jseppeket frissen főzött és lehűtött cukros teába cseppentve nyelelik le az oltandó egyénnel. Egyes országokban az influenza és i rubeola ellen orrba cseppen téssel immunizálnak. Magyarországon jelenleg i következő kötelező . védőoltásokul' alkalmazzák: BCG (0—6 hét közölt): vé- dőhatását 18 éves korig négyszer ellenőrzik. Difté- ria. szamárköhögés, tetanusz (3—4—5 hónapos korban elosztva. 3 éves korban. az általános iskola 1. osztályában és VI. osztályban). gyermekbénulás ellen (2—3(1 hónap. évenként összesen háromszor), is a kanyaró ellen 14 hónapos korban. Ezeknek a védőoltásoknak hatására a járványos gy ormok betegségek nagy része igen keveseket érint. Sőt — éppen a tömeges védőoltások hatására — a himlőt utoljára 1977-ben észlelték, ezért ma már a himlőoltás sehol sem szerepel a kötelező védőoltások közölt, de előre nem látható himlőeselek felbukkanására számítva több helyütt tárolnak tartalék vakcinakészleteket. A nálunk leggyakoribb vírusos megbetegedés, az influenza ellen ma még nem rendelkezünk hathatós olyan ellenanyaggal, amely tömeges méretekben adható volna. lenti, hogy körülbelül 30— 40 C-fokos vízben 24 órán át áztatott csipkebogyóteát lassan addig kell melegíteni. amíg gyöngyözik, aztán le kell venni a tűzről, mert ha felforr, tönkremegy benne a hasznos C- vitamin-tartalom. Talán nem mind. de a tekintélyes része. Csak annyi marad benne, mint a főtt krumpli lözövizében. amit nem tanácsos kiönteni, amikor levesbe, főzelékbe hígítónak, oldónak, ízesítőnek felhasználható és még az a kis C-vitamin is valami. A friss zöldség, gyümölcs stb. a leggazdagabb C-vitaminban. És később? Bizony, bizony télen a C- vitamin gyümölcsben, zöldségben, húsban csökken. Néha az eredeti mennyiség felére. Ugyanakkor az ember vitaminszükséglete nő. A hiány, illetve igény pontosan akkor a legnagyobb, amikor a vitamintartalom csökken, bújik, úgy, hogy keresni kell az embernek, ha azt akarja, hogy elég legyen belőle, hogy gyógyítsa, hogy előzze meg a tavaszi fáradtságot. a tavaszi gyulladásokat. a tavaszi nyavalyákat! Nosztalgiával emlékezünk azokra az időkre, amikor sok helyütt még három generáció élt együtt, s nagyszülők magukra vállalták az unokák nevelése terhének java részét. Mármar feledésbe merülnek a gyermeknevelés elméleti és gyakorlati kérdései fölött dúló viták, a szülők és a nagyszülők közötti késhegyig menő harcok — természetesen az unokák érdekében. azok védelmében. Igaz, hogy napjainkban három generáció egy lakásban való együttélése már i itkaságszámba megy. ám az úgynevezett nagymamaprobléma ma is napirenden van. A nagymama, akit zsarolnak a szülök . . . Szegény jó nagyi, mit meg nem tenne azért, ha sűrűbben láthatná az unokákat! Igaz. a fiatalok olykor elkísérik őket, vagy ha már nagyobbacskák, elküldik a gyerekeket — de mondhatnánk úgy is. hogy a nagyszülők gondjaira bízzák őket, amíg ők vendégségbe vagy moziba mennek. A nagyi a gyermekmegőrzés röpke ideje alatt természetesen mindent pótolni szeretne, amiről úgy véli. hogy elmulasztott. Legszívesebben egy egész hétre való édességgel, palacsinták és gombócok garmadájával tömné tele az unokákat, akár éjfélig is engedné nekik a tévét nézni, vagy éppenséggel lecipelné őket a legközelebbi bulikba, hadd válogassanak a legmodernebb holmik között. Legalábbis így képzelik a szülök, és gyakran nem is alaptalanul. S hogy elejét vegyék a nagyik ..erkölcsromboló nagyvonalúságának", „esztelen költekezésének". eleve tilalmak egész sorához kötik az unokák láthatását. ..Nálunk ez nem szokás, mama" — kezdik, és vég nélkül sorolják a feltételeket. Nagyi mindenre rábólint, de lelkében harc dúl: szeretne egy kicsit igazi mesebeli nagymama lenni, de fél, hogy eltiltják tőle a gyerekeket. A szülök okosabban lennék, ha engedékenyebbek lennének, és hagynák a nagyikat saját belátásuk szerint viselkedni az unokákkal — természetesen józan keretek között. Ha következetesen nevelték a gyermekeiket, bízhatnak abban. hogy a nagymama-látogatások ritka ünnepnapjai nem döntik romba eddigi pedagógiai munkásságuk egész építményét. A túlságos aggodalom amiatt, hogy a nagyszülők tönkreteszik az unokákat, csakis a szülök belső bizonytalanságából fakad, aggályaik saját gyengeségüket takarják. A nagymama, aki zsarolja a szülőket ... A nagymamák pontosan tudják, milyen nagy szükség van rájuk. Hogyan is juthatnának el a fiatalok egy- egy moziba, mikor hívhatnának vendégeket, esetleg utazhatnának el két- három napra pihenni, ha ők nem volnának? Fontosságuk tudatában azonban könnyen elvethetik a sulykot. Természetes, ha egy nagymama örül az unokáknak: ha az ö számára is kiváltságosak azok az esték és napok, amiket a legifjabbakkal tölthet, hiszen annyi minden van. amit csakis ö mesélhet el. amit csakis ö mutathat meg nekik. És az is természetes. ha szívesen áll fia vagy lánya rendelkezésére. Ám előfordul, hogy •l nagymamák ezeket a ritka alkalmakat is csupán arra akarják felhasználni, hogy ezúton is neveljék immár felnőtt gyermekeiket. s nem kevésbé unokáikat. Vigyázok rá. ha ... megígéritek, hogy többé nem engeditek avval a rossz gyerekkel játszani; ha kicserélitek otthon a konyhakredencet: ha kettő óra három perckor hozzátok és nyolc elölt tíz perccel érte jöttök, elegem van a ti rendszertelenségetekből. Vigyázok rá. ha . . . levágjátok a haját; ha beíratjátok művészi tornára; ha kiíratjátok akaratéról; ha megengeditek, hogy a tévét nézze; ha nem engeditek meg, hogy a tévét nézze, és így tovább. Bosszankodnak a szülök. barátságtalanok az unokák, és hagyjuk meg. bizony ünneprontók az ilyen zsaroló nagyszülők. Semmiféle nevelési eljárás nem hatékony, ha zsarolásra épül. Egyébként is, minden nagyszülőnek elegendő ideje volt gyermek- nevelésre — s ha még maradt saját gyermekükön nevelni való, hál az ö lelkűk rajta. Amit elmulasztottak. azt már késő pótolni. Mint ahogyan az unokák nevelését sem vehetik ki a szülök kezéből. A legtöbb nagymama ... mindig tudja, hogy „mi folyik" a gyerekeknél, és meggyőződése, hogy gyermekei teljességgel alkalmatlanok a kicsi nevelésére: elkényeztetik, túl szigorúak vele, mindent tiltanak. mindent megengednek neki — vérmérséklettől függően. Bezzeg ők tudnák. hogyan bánjanak az unokákkal, ők bizony embert faragnának belőlük, szép. okos, illedelmes, bámulatra méltó gyerekeket. Azt, hogy a saját gyereküket miért nem tudták ilyenné nevelni, azt fedje homály! Azóta mór bizonyára több tapasztalatra tellek szert. A szigor hívei. ha megkaparintják az unokát, mindent beletömnek. Egyetlen falat sem maradhat a tányéron, s akár utálja, akár nem. mindent meg kell ennie. Sőt. minél jobban utálja, annál inkább, mert csak így szokja meg. hogy ne válogasson. A szabadelvű nagyszülők viszont ötféle menüvel csalogatják az asztalhoz a gyereket, s ha egyik sem nyeri meg a tetszését, hát hamar összerántanak egy hatodik ebédet. „Addig legyen boldog, amíg gyerek ...” A szigorú nagyszülő a gyerek minden percét beosztja, hol olvasnia kell, hol játszania muszáj, attól függően, hogy éppen mihez nincsen kedve. „Nem a gyerek szabja meg, hogy mihez van kedve ..." A galamblelkü nagymama ellenben hagyja szétdúlni a lakását, még este tízkor is bömböl a tévé, és még mindig ott mor- zsázik az ágyban a gyerek. az extravacsorával. A nagyszülők képtelenek bármit is elvégezni, mert a gyerek szava parancs, ott csúszkálnak vele a szőnyegen, félóránként más-más társasjátékba kezdenek bele, nincs pihenés! A tekintélyt parancsoló nagyszülő megköveteli az önállóságot, még ha a gyerek éretlen is bizonyos dolgok elvégzésére. míg a gyöngéd nagymama még tizenéves unokájának is katonákat készít a szalámis kenyérből. Az ilyen nagyszülők sokat ártanak szélsőséges elvárásaikkal, magatartásukkal megzavarják a gyereket, és olyan mérvű alkalmazkodási teljesítményre kényszerítik át, ami meghaladja képességeit. A túlterhelt gyerek nyűgös lesz, nyugtalan, ideges: vagy kínlódva vergődik a korlátok és szabályok között. vagy éppen a korlátok teljes hiánya miatt, megvadul. Nem szólva arról. hogy a kettős nevelés.' az otthoni és a nagyszülői követelmények ellentmondásossága felborítja a már megtanult szabályokat, ösz- szezavarja a gyereket, s elöbb-utóbb arra kényszeríti öt, hogy saját maga védelmében manipulálja a felnőtteket. A nagymamák szélsőséges „ellennevelési módszerei" ilyenformán majdnem mindig visszafelé sülnek el: vagy elhidegül tőlük az unoka, vagy annak a játékszerévé válnak. Az a helyes, ha a nagyszülők megpróbálnak egységes elveket kialakítani a szülőkkel, s a tekintélyviták helyett együttműködésre törekednek. Még a kevéssé kiváló nevelési elvek is többet használnak, ha egységesen hatnak, mint az egyébként helyes, de egyenetlenül hatók, hát még a szélsőséges eljárások és elvárások. A bujkáló C-vitamin