Észak-Magyarország, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-15 / 268. szám

1985. november 15., péntek

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Megreccsent - = ~ -a täte

A fuvarosok a kötélpályát lesik. Ha közlekednek a csillék, akkor lesz szén, lesz munka, lesz pénz. Ha nem ... újabb szidalmak, könyörgések a szénre váróktól. így megy ez már hónapok óta — csak ígérgetni tudnak, tüzelőt vinni alig. Az előbbiek szemrebbenés nélkül kihasználják a helyzetet, az utóbbiak annak viszik először a szenet, akinek valóban nincs.

A pulnoki Tüzép-telepröl nem látni a kötélpályái. Még szerencse, különben Szabó István, a telep vezetője egész nap az ablak előtt állna és lesné a bányától az osztályozó felé kapaszkodó, szénnel teli csilléket.

Minden telefoncsörgésnél reménykedve emeli föl a kagylót, hátha a bányaüzemtől szólnak át: javult a helyzet. Hetekig kellett várni erre a jelzésre, míg novemberben végre elmozdult a holtpontról a Pulnoki Bányaüzem: a napi termelés már közelíti, s remélhetőleg hamarosan meghaladja a 2000 tonnát, amiből a felét a lakosság kapja.

— Szeptember végéig 2? ezer 877 tonna szenet értékesítettünk, amiből 5 ezer tonna még nincs kiszállítva. Emiatt októberben le kellett állítanunk az értékesítést, mert az ötezer tonna kiszállításához legalább másfél hónap kell. Akkor — teszi gyorsan hozzá —, ha nem növekedik a putnoki bánya termelése. A legutóbbi információk biztatóak.

*

Az Észak-magyarországi Tüzép Vállalat hírei reménykel tőek:

— Októberben javult a Borsodi Szénbánya Vállalat termelése, s ezzel sikerült a lüzépi adósságukat 15 ezer tonnára csökkenteni. Ez az év hátralevő részében pótolható. Enyhülni látszanak a gondok — sorolja tovább a kellemes híreket Kertész Klára, a Tüzép-vállalat szén- értékesítési osztályvezetője —, ugyanis, amennyiben november és december folyamán megkapjuk a szerződött mennyiséget, akkor senki nem marad szén nélkül. Tudom, hogy a kispénzűek- nek sovány vigasz, de már most sem küldünk el senkit, mert a Tüzépeken van importszén, s az előbb említett szerződés értelmében még 100 ezer tonnányi meny- nyiséget várunk. Ehhez jönne a borsodi bányák 140 ezer és más hazai vállalatok 60 ezer tonnás szállítása.

Kertész Klára nem említ hiánypszichózist, pedig tény, hogy amikor kiértesítették az előjegyzésbe vett szénre várókat, csak hatvan százalékuk élt a lehetőséggel. A többiek valószínűleg túlbiztosították magukat, ezért nem is jelentkeztek az utalványért, mert nem gondolták, hogy ilyen rövid időn belül vásárlási lehetőséget kapnak. Most nem tudnák hová tenni a szenet.

*

A putnoki Tüzép-telep udvarán is halomban áll az importszén. Van itt lengyel, jugoszláv, angol, svájci és csehszlovák szén is, csak egyelőre az olcsó putnoki hiányzik. Szabó István telepvezető mondja:

— Eddig alig négyezer mázsát vittek el a külföldiből, hiszen mázsája 147 forint. Elsősorban a közületek vásárolják, ők is kényszerből, mivel nekik 368 forintért adjuk mázsáját. Ha hidegebbre fordul az idő, akkor elviszik majd, de a nagyobb mennyiséget ebből is a spájzolok. Pedig most már fölösleges tartalékolni, mert sokat javult a helyzet. Persze — mondja szinte magának —, ezt hiába hangoztatjuk, nem nagyon hisznek nekünk, mert még mindig vannak családok olcsó szén nélkül.

A bányaüzemben az a vélemény, hogy legalább 30 százalékkal több szén fogyott ebben az évben, mint amennyire valójában szüksége van a lakosságnak. A tél elején éppen azoknak nincs szenük, akik képtelenek megoldani 8—10 tonna szén tárolását. Köztük szép számmal akadnak dolgozó és már nyugdíjas bányászok is.

Gere Miklós, a Pulnoki Bányaüzem igazgatója tudja ezt.

— Nehéz helyzetbe kerültünk. Tudjuk, hogy néhány dolgozónk és nyugdíjasunknak nem volt szene, de nem akartunk kivételt\tenni. A bányászok hangulatának javítása érdekében mégis elrendeltük, hogy november első vasárnapján csak bányászoknak szállíthattak a fuvarosok.

Jó visszhangja volt az intézkedésnek, mert több mint száz bányászcsalád kapott szenet azon a napon. A visz- szaélések elkerüléséről két tanácstag gondoskodott — ha kellett, a szenespincéig kísérték a lovas kocsit.. .

Furcsa is volt. Azok sep- regették össze pincéjükből a szénport, akik tonnaszámra fejtették naponta a tüzelőt.

*

— Nyugtalanító a bányászok helyzete — mondja az üzemigazgató. — Különösen a Borsodi Szénbányák Vállalat szénája áll rosszul, mivel munkánk állandóan a figyelem középpontjában van, hiszen a lakossági szén- ellátás 60 százalékát biztosítjuk. Biztosítottuk — igazítja ki magát —, mert elmúltak már a daliás idők.

A hetvenes évek második felében 'ereje teljében volt a vállalat, amikor évről évre százezer tonnákkal teljesítette túl tervét. Sőt, az olaj kiváltása érdekében ajánlkoztak is a többlettermelésre. s akkor is feszített tempót diktáltak maguknak, amikor az ország más szénbányavállalatai visszafogták a sebességet, erősödtek, készültek a jövőre.

— Azóta — folytatja az igazgató — nem tudunk kilábalni a bajból. ,A korábban természetes, a - bányamunkával együttjáró gondok most felnagyítva, megbocsáthatatlan hibaként, melléfogásként hatnak. Furcsán hangzik, amit mondok, de a legrosszabb időben kerültünk hullámvölgybe. Akkor, amikor ezrek tértek át széntüzelésre, amikor beszűkültek a népgazdaság anyagi forrásai, önerőből nem tudunk változtatni a helyzeten, milliárdokat pedig nem várhatunk egyik napról a másikra. Márpedig, ha sokáig késik a segítség, akkor olyan helyzetbe kerülünk, hogy hiába lesz pénzünk, nem tudjuk majd kikkel végrehajtani az anyagi támogatás ellenében méltán elvárt feladatokat.

*

A Putnoki Bányaüzem helyzete — talán Lyukóbá- nyát kivéve — hasonló a többi üzeméhez. Az adatok tehát általánosíthatók. Ezek szerint az elmúlt öt esztendőben 1666 jelentkezőt vettek fel, csak háromszázzal kevesebbet, mint az üzem összlétszáma. Ugyanakkor, 1415-en számoltak le öt év alatt, közöttük 394 nyugdíjas. Utóbbiakról tudni kell, hogy szinte valamennyiüknek több mint húszéves munkaviszonya volt az üzemben, tehát tulajdonképpen a törzsgárda fogyatkozott meg. A felhígulás — ahogy a bányák környékén jellemzik ezt a folyamatot — érezteti hatását a termelésben és a munkafegyelemben is.

A bérszínvonal négy év alatt összesen 20,49 százalékkal növekedett, évi átlagban tehát alig több, mint öt százalékkal. Nem sikerült tehát megőrizni a putnoki bányászok életszínvonalát sem. Rontja a bánya helyzetét, hogy a produktiv dolgozók átlagos alapbére még ma is csak 4035 forint, az iparosoké még ennél is kevesebb, mindössze 3550 forint. Az igaz, hogy a bér- színvonal tavaly elérte éves szinten a 91 ezer forintot, de ehhez — a pótlékok mellett — átlagban 23 túlmű- szakot kellett a munkahelyen tölteniük a dolgozóknak. A hajtás ebben az esztendőben sem csökkent, hiszen már most is vannak olyanok — negyvenen —, akik már eddig 50 túlmű- szakol dolgoztak, s bizony közel hétszáz azoknak a száma. akik tizenegy hónap alatt tizenhatnál több szabadnapjukat áldozták fel a termelés érdekében. És még valami. Annak ellenére, hogy kilenc hónap alatt 8o’ ezer tonnával maradt el tervétől az üzem, 60 ezer tonnával több szenet termelt, mini történetében bármikor.

*

Gyarmati Vince fronti brigád vezető nem panaszkodik, csak a tényeket sorolja:

— Se szabadnap, se vasárnap. Ezt a monotonságot súlyosbítja, hogy kevés látszata van a küszködésnek. Nem tudom, meddig lehet ezt csinálni, de már fárad a csapat. Valami nincs rendben, s ezt érzi a társaság is. Megmagyarázom, mire gondolok. Á bányász már megszokta a bánya hangjait. Tisztában van azzal, hogy melyik reccsenés. melyik ropogás mit jelent. Képes megítélni, hogy nyugodtan dolgozzon tovább, vagy meneküljön. A bányászat fölött megreccsent a főle ... és, és az öreg bányászok sem tudják, hogy tulajdonképpen mi' a helyzet. Csak reménykedünk benne, hogy nem következnek újabb tévedések.

*

A helyzet valóban bizonytalan a bányák környékén, még akkor is, ha a tények nem adnak okot a nyugtalanságra. Például, hogy a magyar szén kitermelése a felébe kerül az importszén árának. Vagy: abból az összegből, amit két év alatt importszénre költött az ország, már legalább egy nagy teljesítményű bányát meg lehetett volna építeni. A dubicsányit is, aminek évek óta tolódik a nyitási határideje, pedig 80 millió tonna, a borsodi viszonyokhoz képest aránylag köny- nyen kitermelhető szén található azon a környéken. A szakmában köztudott, hogy minden bányának van virágkora, amikor aránylag könnyedén képes a maximális teljesítményt nyújtani, ugyanígy a magyar bányászatnak is lehetnek jó és rossz időszakai. Helyes stratégia kérdése, hogy egy bizonyos időszakban, melyik szénvidékről, mennyi szenet követelnek. Lehetőleg úgy kell elosztani a terheket, hogy mindig legyenek virágkorukat élő és éppen ..pihenő”, a jövőjüket előkészítő területek — biztosítva az egyenletes szénellátást.

Fónagy István

Lippai József az állomás vezérlőtermében, mint műszak- vezető irányítja a rendszert

Hazánk keleti „sarkánál”, Fényeslitke térségében érkezik az ország területére a Szovjetunióból importált földgáz és kőolaj teljes mennyisége. Az elosztóállomás mintegy negyvenfős személyzete évente 6,5 millió tonna kőolaj és több mint 4 milliárd köbméter földgáz fogadásáról gondoskodik, melyet föld alatti vezetékrendszereken továbbítanak a felhasználókhoz.

Fotó: Csákó Gyula

A kimenő szabályozószelep ad „zöld utat" az olajnak

A hitelesítő csőszakasznál, az úgynevezett Proowernél, Csizmadia István és Viktor Maszti- pányuk olajátvevök ellenőrzik a minőséget

Villamos „póni”

„Póni" névre keresztelték a Lada és Nyiva gépkocsikról világszerte ismert volgai autógyár új villamosautó- családját. A különféle teljesítményű típusok villamosmotorjai nikkel-cink akkumulátorral működnek.

A „VÁZ—2802" modell 1800 kilogramm súlyú, villamosmotorjának teljesítménye 25 kilowatt. Rendeltetése kisebb teherszállítmányok — 430 kilogrammig — továbbítása. Jelenleg Togliatti városának lakossági szolgáltatásában üzemelnek.

A „VÁZ—1801" a sportos kivitelű gépkocsikat kedvelő egyéni vezetők számára készült. Ez a kocsi hasonlít a dzsipekre.

A 10 kilowatt teljesítményű motor 80 kilométeres, átlagsebesség mellett az akkumulátorok utántöltése nélkül 170 kilométeres út megtételét biztosítja. Feltöltött akkumulátorokkal a gépkocsi teljes súlya 1200 kilogramm.

Özdon, a Liszt Ferenc Művelődési Házban szombaton nyílik az a kiállítás, ahol korabeli fotók, diplomák, oklevelek, elismerések sorakoznak a tablókon, melyeken a látogatók nyomon követhetik a 90 éve alakult fúvószenekar történetét, a sikerek, eredmények, fellépések krónikáját.

1895-ben Such Ferenc vezetésével alakult meg az akkori zenekar, melynek tagjai között túlnyomórészt csehek és svábok fújták a harsonákat, trombitákat, kürtöket, klarinétokat, fuvolákat. Nemcsak a városban, hanem a környező településeken is hamar népszerűvé váltak, hiszen gyakran hívták őket különböző ünnepségekre.

A fúvósok történetének második nagy korszaka a felszabadulás után kezdődött. Forrai György, majd Dóbisz István, később pedig Gazsik György vezetésével számos rendezvényen, országos eserrSényen „har- sant fel” a zenekar. A minőségi munka eredményeként 1969-ben országos zsűri is elismerte a közösséget és ezüst fokozattal jutalmazták teljesítményüket. 1975-ben már kiléptek a nemzetközi pódiumra is, amikor a csehszlovákiai Ko- linban rendezett fúvószenekari találkozón nagy elismerést vívtak ki produkciójukkal. Az utóbbi tíz évben sűrűsödtek a zenekar fellépései és sikerei. Többször emlékezetesen szerepeltek a siklósi várfeszti válón, majd a Népművelési Intézet megbízásából az ózdiak képviselték hazánkat 1981-ben az Ostravában megrendezett nemzetközi fúvószenekari versenyen. Idén ismét meghívást kaptak Morvaország fővárosába, ahol elnyerték a ..bronzszalag” kitüntetést.

A most 90 éves zenekar sorai között számos fiatal muzsikust is találhatunk, akik a városi úttörőzenekarban nevelkedtek és méltó folytatói a szép hagyományoknak.

Az évfordulót szombaton díszelőadással ünnepli a zenekar.

sz. 1.

90 éves az ózdi Inekar